A foglalkozást nyitó relaxáció után meghallgattuk Bagdi Bella: Világomban minden rendben van című dalát, melyet a gyerekek tetszőleges mozgással követtek.Elmeséltem Bezzegh Andrea : A Hálafa története című meséjét. A foglalkozást a közelünkben elterülő erdő egyik tisztásán folytattuk, ahol a gyerekek kívánságára többször is eljátszottuk a mesét. Leveleket, terméseket gyűjtöttünk. Hazafelé megbeszéltük, miért lehetünk hálásak, ha visszagondolunk a napunkra.

A foglalkozást nyitó relaxáció után meghallgattuk Bagdi Bella: Világomban minden rendben van című dalát, melyet a gyerekek tetszőleges mozgással követtek.Elmeséltem Bezzegh Andrea : A Hálafa története című meséjét. A foglalkozást a közelünkben elterülő erdő egyik tisztásán folytattuk, ahol a gyerekek kívánságára többször is eljátszottuk a mesét. Leveleket, terméseket gyűjtöttünk. Hazafelé megbeszéltük, miért lehetünk hálásak, ha visszagondolunk a napunkra.

A foglalkozást nyitó relaxáció után meghallgattuk Bagdi Bella: Világomban minden rendben van című dalát, melyet a gyerekek tetszőleges mozgással követtek.Elmeséltem Bezzegh Andrea : A Hálafa története című meséjét. A foglalkozást a közelünkben elterülő erdő egyik tisztásán folytattuk, ahol a gyerekek kívánságára többször is eljátszottuk a mesét. Leveleket, terméseket gyűjtöttünk. Hazafelé megbeszéltük, miért lehetünk hálásak, ha visszagondolunk a napunkra.

Az első Boldogságóránkon (havonta egyet tervezek tartani a kiscsoportban) a mozgásalapú relaxációs gyakorlatok közül az „Égig érő fa vagyok…” nyújtó gyakorlatot végeztük. Ezután elmeséltema Három pillangó c. mesét, és arról beszélgettünk, „Kinek voltak hálásak a pillangók?” és „Miért jó, ha süt a nap? Miért jó, ha meleg van?”. Megfogalmazták, hogy ők is jobban szertik, ha süt a nap, mert akkor ki tudunk menni, játszani az udvarra, és ezért a napocskának lehetünk hálásak.
Ezután tenyérnyomatokkal egy közös nagy napocskát készítettünk, amit a csoportszobánk ajtajára ragasztottam fel. Végül Gryllusz: Lepke és virág dalára táncoltunk, repkedtünk közösen. https://www.youtube.com/watch?v=gEOLBVsF6a8

A program első témája a boldogságfokozó Hála. Ezt, hogy mit is jelent maga a kifejezés, a gyerekekkel a Hálafa történetén keresztül ismertettem meg. Miután végighallgatták a mesét, a végén a kérdésekre ügyesen válaszoltak, megértették hogy miért érezte magát rosszul a fa, miért szomorú. Megbeszéltük, hogy ez nem csak a fára igaz, mi emberek sem vagyunk egyformák, mindenki másképp néz ki, viszont a belső értékek számítanak, a jó szív, és a jó lélek. Ezután mindenki elmondhatta, miért hálás. Volt, aki azért, mert a szüleivel sok időt tölthet- kirándulhat, mert meggyógyult a betegségből, mert szereti őt az anyukája. Ezután elkészítettük a mi, Hálát jelképező közös szívünket, tenyérlenyomat festéssel. Érdeklődve figyelték, hogyan formálódik szívvé, a sok-sok kis tenyér lenyomat. A végén pedig igazi móka kerekedett belőle, kis festéket kent a dajka néni az arcomra, és ezen nagyokat kacagtak a gyerekek. Felcsipeszeltük a galéria lépcsőjére az alkotást, ahol mindenki megcsodálhatta.