Az osztállyal beszélgettünk a konfliktus megelőzésének és kezelésének egyik módjáról,az intelligens kommunikációról. A tanulók elmondták kivel szeretnek beszélgetni és ki az,aki meghallgatja őket. Kifejtették,hogy szerintük miért fontos a kommunikáció és miben tudnának fejlődni ezen a téren.
A hála gyakorlása
A hatodikosokkal az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem napja alkalmából a kukába kerülő ennivaló problematikáját jártuk körül.
Napindítóként kört alkotva labdadobálással a tanulók elmondták, hogy miért hálásak. A nap végén az osztály hálabefőttöt készített, majd csoportmunkában egy Hála ABC-t. A napot szintén labdával, körben állva zártuk, amely során a tanulók megosztották egymással, hogy milyen hatással volt lelki világukra, amikor társaik felolvasták a saját Hála ABC-jüket. Házi feladatként kapták, hogy mostantól, amikor este lefekszenek, fogalmazzák meg magukban, hogy miért hálásak aznap (ne csak egy szóval).
A Boldogságóra keretében ezúttal a hála témájával foglalkoztunk. Beszélgettünk arról, hogy miért fontos hálásnak lennünk, és milyen dolgokért lehetünk hálásak a mindennapokban. A gyerekek elmondták, mi az, ami számukra örömet és boldogságot jelent. A foglalkozás során megtapasztalhattuk, hogy a hála segít észrevenni a jó dolgokat, és pozitívabbá teszi a mindennapjainkat.
Bár szeretjük úgy gondolni, érezni, hogy a hála a szívünkből fakad, azért jó, ha gondolatainkat is átjárja a hála gondolata. Ebből kiindulva született meg a mi „Hófehér hálánk”.
Miután kiderült, kinek ki volt a napi titkos jótevője, megbeszéltük, hogy mik voltak a legjobb pillanatok. A Szia, örülök, hogy látlak! játék után elmondták a gyerekek, hogy milyen dologért hálásak most.
Az első boldogságfokozó témánk alkalmával megbeszéltem a gyerekekkel, hogy mit jelentenek a boldogságóra foglalkozások. Fantáziajátékkal elképzeltük, hogyan nézhet ki ez a vár. Relaxációs játékkal, a hála zenéjével ráhangolódtunk a témára, majd megismerhették „A Hálafa története” című mesét. Mese után beszélgetéssel dolgoztuk fel a témát.
„Mi mindenért lehetsz hálás?”- játékkal. A gyerekek nagyon nyitottak és érdeklődőek voltak. Felsoroltunk különböző dolgokat, amiért hálásak lehetünk, örülhetünk az életünk során.
Ezután a „Hálás vagyok neked!”- Boldogságóra játékkal elmondták egymásnak azokat a dolgokat, amiért hálásak lehetnek, közben a szívpárnát odaadták egymásnak. Mindenki kapott és adott is hála üzenetet a másik gyermeknek.
Hálarajzot készítettünk, melybe minden gyermek örömmel vett részt. Beleírtam a gyerekek által mondott hálaüzeneteket a hálarajzokba, majd a közös alkotásokat kiraktuk a folyosóra, megbeszéltük, értékeltük egymás munkáját.
TENGERNYI ÁLMOK
Török Enikő-Andrea
A Rákóczi Ferenc Általános Iskola Kincsek csapata tengernyi álmukról számolt be. Nem csak mesélt, de alkotott is. Megmutatták, mit jelent számukra a tenger. Volt, aki sosem járt még a tengernél, alkotásában mégis megmutatta, milyennek képzeli.
Aki már eljutott a tengerhez hálás volt, aki még nem, reményét fejezte ki, hogy hátha egyszer az ő útjuk is odavezet.
A foglalkozást a hála témájához kapcsolódó beszélgetéssel vezettük be, majd felolvastam Bezzeg Andrea: A Hálafa története című meséjét. A mese közös feldolgozása során beszélgettünk arról, mit jelent hálásnak lenni, kiknek és milyen dolgokért, élményekért lehetünk hálásak a mindennapokban. Meghallgattuk a Szép nap, ölelj most át engem című zenét, amely meghitt, szeretetteljes hangulatot teremtett. Ezután közösen elkészítettük a hálafánkat. A gyermekek körberajzolták a tenyerüket, kivágták, majd kedvük szerint feldíszítették a tenyérleveleket. Megfogalmazták, kiért vagy miért hálásak, gondolataikat pedig ráírtuk a levelekre. Végül közösen elhelyeztük az elkészült leveleket a hálafán, amely így a szeretet, az összetartozás és a hála jelképe lett. A tevékenység során erősödött a gyermekek érzelmi kifejezőkészsége, egymás iránti megbecsülése és a mindennapi örömök felismerésének képessége.
Szeptemberben a hála állt a középpontban. A harmadikosokkal összegyűjtöttük, mi mindenért lehetünk hálásak, majd relaxáltunk és zenét hallgattunk. A gyerekek hálagesztenyét készítettek, amelyre szívecskéket, mosolygós arcokat és HÁLA-feliratokat rajzoltak. A gesztenye emlékezteti őket arra, hogy mindig találhatnak valami apróságot, amiért hálásak lehetnek. Beszélgettünk arról is, hogy a két tenyerünk mindig kéznél van egy simogatáshoz vagy öleléshez, ha valaki szomorú.
