A Boldogságóra foglalkozás témája a hála volt. A gyerekekkel beszélgettünk arról, hogy miért lehetünk hálásak a mindennapokban. Sokan említették a családjukat, a barátaikat, a játékaikat és a közös élményeket. A beszélgetés során szívesen mondták el saját gondolataikat és tapasztalataikat. A Hálajátékban egyszerű, mindennapi helyzeteket játszottunk el, amelyekben megmutathatták, hogyan fejezhetik ki a hálájukat. A gyermekek örömmel vettek részt a szerepjátékokban, és aktívan bekapcsolódtak a feladatokba. Ez a tevékenység segítette őket abban, hogy jobban megértsék a hála jelentőségét. A foglalkozás végén meghallgattuk Bagdi Bella Boldog vagyok című dalát, amely jó hangulatot teremtett. A foglalkozás során pozitív, vidám légkör alakult ki, és a gyermekek sok szép gondolatot fogalmaztak meg a háláról.

Az ebben a hónapban megrendezésre kerülő mesemondó délutánon minden résztvevő gyermek kapott egy kis hála szívecskét, amit a Boldogságóra munkaközösségének tagjai készítettek. Ez a szív emlékezteti az óvodásainkat arra, hogy sok mindenért lehetünk hálásak: a szép mesékért, a bátorságért, a tapsért, a barátainkért és azért, hogy együtt lehettünk.

A hála témáját a hónapban Bezzegh Andrea: Hálafa című meséjével dolgoztuk fel. Megbeszéltük a gyerekekkel ki, miért hálás és elkészítettük a „Hálakertünket”, melyre a gyerekek válaszai is felkerültek és kikerült az előtérbe, hogy a szülők is láthassák. A gyerekek lelkesen ismerték fel miért lehetnek hálásak és készültek nagy örömmel a hálavirágok, melyek mellé felírtam a válaszaikat. A projekt ideje alatt többször is kifejezték egymás iránt is hálájukat. Illetve a már jól megszokott ölelőkörben is gyakran elmondták miért hálásak egymásnak.

Megszólal a Koshi csengő és megérkezik Mazsola báb a meséből.
Bemutatkozik, honnan jött, melyik mesében szerepel és megmutatom a csengőmet, ami mindig azt fogja jelezni, hogy egy fontos dologról fogunk beszélgetni, ezeknek a foglalkozásoknak a neve Boldogságóra lesz.
Megkérdezem Mazsolától, hogy „Mit csinál most Manócska-miért nincs itt?”
Kiderül, hogy Manócska otthon főz, mos és takarít-gondoskodik Mazsoláról.
Rátérünk arra, hogy a gyerekekről ki szokott gondoskodni otthon? Mit jelent a gondoskodás? Illetve itt az oviban ki szokott gondoskodni róluk és hogyan? Megbeszéljük, hogy ez milyen jó érzés, szóba hozom, hogy ezért hálásak lehetünk.
Hoztam egy mesét a háláról, elmesélhetem? Az egér és az oroszlán meséjét elmesélem.
Közösen megbeszéljük, hogy mit érezhetett a kisegér, amikor elkapta őt a sas és mit érezhetett, amikor kiszabadult. És végig beszéljük, mit érezhetett az oroszlán, mikor csapdába került és mit akkor, amikor a kisegér kiszabadította őt? Megmutatjuk, hogy félt a kisegér és hogyan esett kétségbe az oroszlán (tenyerünkkel dobolunk a mellkasunkon és a két arcunkat tenyerünkbe tesszük). Megmutatjuk közösen, hogy milyen melegséget érezhetett a kisegér és az oroszlán is a szívében, amikor kiszabadultak-megsimogatjuk a szívünket.
Beszélgetni kezdünk arról, hogy vajon nekik van-e olyan élményük, amikor az oviban valaki segít nekik vagy vígasztal vagy valami szorult helyzetben tesz olyat, ami könnyebbséget ad nekik.
Elkészítjük a hálabefőttet.
Kiosztom a vattapamacsokat, amit elkezdenek a tenyerükkel még gömbölyűbbre formálni. Utána egyesével megfogalmaz mindenki egy hála mondatot és a hálagyümölcsöt a kikészített üvegbe teszik.
Az üvegre ráírjuk a dátumot, ráragasztunk egy mókus rajzot és kitesszük az öltözőszekrény tetejére, hogy láthassák a gyerekek.
Háladal meghallgatása.
A Koshi csengő hangjával zárjuk az alkalmat.