Hálás vagyok, mert…

Furcsa leveleket gyűjtöttünk, ajándékká alakítottuk. Beszélgettünk róla, hogy ki milyen furcsaságát szereti a hozzá közel állóknak és miért fontos, hogy ezeket elfogadjuk, sőt szeressük.

Hálafa

Ismét belevágtam a boldogságóra programba, immár az új osztályommal. Az ötödikesek rendkívül lelkese, nagyon pozitívan fogatták a rendhagyó órát.

Boldogságórák szeptemberben a kabai Víg Teamnél

Miután tavasszal elvégeztem a Boldogságóra továbbképzést, nagy várakozással és lelkesedéssel vágtam bele új osztályommal, az ötödik bésekkel a Boldogságórák tartásába.
A szeptemberi szülői értekezleten a szülőknek levetítettem a boldogságórákat bemutató ppt-t, majd a szülők aláírták a beleegyező nyilatkozatot. Ezután következett a lényegi munka.
Az első boldogságórán (szeptember 12-én) arról beszélgettünk, mi a boldogság, miért fontos az életünkben. A gyerekek elmondták, milyen növénynek vagy állatnak ábrázolnák a boldogságot. Ezután megbeszéltük, milyen szabályokat kell ahhoz betartanunk, hogy a boldogságóráinkon tényleg felhőtlenül jól érezzük magunkat. Ezeket a szabálypontokat egy kartonlapra ragasztottuk, és körülvettük a minket jelképező láncszemekkel. Mindenki színezett egy láncszemet, ráírta azt a nevet, ahogy szeretné, hogy szólítanánk, majd ezekből elkészült a boldogságóráink „szabályzata”, melyet az osztályterem faliújságján helyeztünk el.
A hónap második boldogságóráját (szeptember 19.) relaxációs gyakorlattal kezdtük: a „napimádás” gyakorlatot ügyesen végezték a gyerekek, és megfogalmazták többen is, hogy tényleg használ.
Ezután arról beszélgettünk, mit jelent a hála szó. Majd mindenki megfogalmazta, hogy ő miért hálás. Néhány válasz: „Hálás vagyok a hosszú barna hajamért.” „Hálás vagyok, amiért tudok hálás lenni.” „Hálás vagyok az új bicikliért, amit kaptam.” „Hálás vagyok, hogy ötös volt az első jegy, amit ebben a tanévben kaptam.” „Hálás vagyok a családomért.” „Hálás vagyok, hogy vannak szép ruháim.” „Hálás vagyok, hogy mindig van mit ennem.” „Hálás vagyok a legjobb barátomért.” „Hálás vagyok, hogy a dédmamám 83 évesen még mindig él.” „Hálás vagyok a kutyáért, akit nemrég kaptam.”
Ezután a munkafüzetből felolvastam jósló felolvasással az Egy pohár tej című történetet, amiről aztán beszélgettünk is. Megfogta őket az elbeszélés, különösen az, hogy valaki sok-sok év után is tud hálás lenni a jótevőjének.
Majd Hála feliratot készítettünk. Beszélgettünk a hála szimbólumairól: hála virágai a rózsa, a krizantém és a hortenzia, színe pedig a rózsaszín. Tizenkilenc rózsa rajzát hoztam a gyerekeknek, ezeket rózsaszínre színezték, majd a hála felirat körül elrendezték azokat. Kerek, nyugodt hatást keltő, halvány aranyszín betűket választottunk. A felirat az osztálytermünket díszíti azóta. A foglakozás végén meghallgattuk, majd elénekeltük Bagdi Bella Jól érzem magam című dalát.
A harmadik boldogságórán (szeptember 20.) hálakártyát készítettünk egymásnak. A hála szimbólumával díszített kártyákat előre elkészítettem. A gyerekek kihúztak egy-egy nevet, és neki fogalmazták meg a kártyára, miért hálásak. Majd ott helyben át is adták egymásnak a kártyákat. Azt mondták, hogy nagyobb öröm volt kapni, mint adni, mert nehéz azt megfogalmazni, hogy miért vagyunk hálásak a másiknak. (Ezután következett a fényképezkedés, az eddigi munkáink előtt, azokkal együtt pózolhattak a gyerekek.)
Nem feledkeztünk meg a pedagógusokról sem. Nekik is előre kinyomtattam a hálakártyákat azzal a szöveggel, amit a gyerekekkel közösen megbeszéltük, majd mindenki színes tollal, ceruzával aláírta a kártyákat, s ha akarta, kis rajzzal díszítette. A hála világnapján, szeptember 21-én, csütörtökön átadták pedagógusaiknak a kártyákat. Elmesélték, hogy a tanáraik nagyon meglepődtek és örültek is, mert még sosem kaptak hálakártyát. Többen azt sem tudták, hogy szeptember 21. a hála világnapja. A kollégáktól tudom, hogy milyen lelkesen mondták a gyerekek, hogy keressék meg a pedagógusok az ő aláírásukat a kártyán, még virágot is rajzoltak a nevük mellé.
Úgy gondolom, hogy a három szeptemberi boldogságórán szerzett élmények segítették a gyerekeket abban, hogy a nyitott, pozitív szemléletük formálódjon, gazdagodjon; javuljanak az empatikus képességeik, erősödjön a szociális érzékenységük. A boldogságórákat közösségi nevelés- és etikaórákon tudom megvalósítani, szerencsére mindig van ezekből a tantárgyakból a témához kapcsolódó órakeret. Csak azt sajnálom, hogy a Boldogságóra könyvben szereplő nagyon sok feladatnak egy töredékét lehet ennyi idő alatt elvégezni, pedig mindegyik nagyszerű. Sebaj, majd a következő évfolyamokon megvalósítjuk azokat is!

Papp Judit
a Sári Gusztáv Általános Iskola és AMI
5. b osztályának (Víg Team) osztályfőnöke