Új 5. osztályommal része vagyok annak a teamnek, akik az idén teljesítik a programot.Kiválasztottuk a hónap mottóját, melyet a faliújságon is rögzítettünk. Elolvastuk az Egy pohár tej című történetet, majd megbeszéltük az egyéni életünkben hogyan tudjuk kifejezni a hálánkat.Végül egymás felé is kifejeztük köszönetünket. A kép az osztályt ábrázolja, a kis fejeken a köszönetek szerepelnek.
A hála gyakorlása
Az előző évben nem vettem részt a Boldogságórákon, mert kiscsoportom volt. Most ismét lehetőséget kaptam, melynek nagy lelkesedéssel álltam elébe, mert már van némi tapasztalatom. A szülőket szülői megbeszélésen tájékoztattam, hogy mit jelent a Boldogságóra, mit fogunk ott csinálni, mennyi pozitív élményhez jutnak majd a gyermekeik. A Harangvirág csoportunk közepén, készítettem a falra egy nagyobb méretű Boldogvárat. Tavaly is látták ezt a várat a gyermekek, de különösebb gondot nem fordítottunk rá. Játék közben több alkalommal is felhívtam a figyelmüket a várra, beszélgettünk, hogy hamarosan Boldogságóra lesz. Fokoztam a kíváncsiságukat, volt olyan kisgyermek, aki minden nap megkérdezte, mikor lesz már, amikor a vár lépcsőfokára fellépünk. Reggel elővettem a varázsládánkból Boldog Dórát. A gyermekek mikor felfedezték, meglepődve nézték. Bábozással indítottam a nap eseményeit. Beszélgető körben arról társalogtunk, miért is jó az oviban? Vannak az idén új kisgyermekek is a csoportunkban, akik más csoportból érkeztek. Hálásan köszöntöttem őket, hogy megérkeztek hozzánk. Mindenki hálás lehet azért, hogy itt vagyunk együtt az óvodában, nem vagyunk betegek, jól érezzük magunkat egymással, sokat játszunk. Nagyon jó az időjárás, így hálásak lehetünk a napocskának is, hogy sokat lehetünk a szabad levegőn. Mozgással indítottunk. A „Napimádás”relaxációs gyakorlat közben, becsukták a szemüket, hogy érezzék a Nap éltető hatását, melegét. A „Szép nap, ölelj most át engem” zenét hallgatva, közös táncba kezdtünk. A zenéket nagyon szeretik, egyből örömmel fogadták. Táncolás közben kisebb instrukciókkal segítettem őket a mozgásban, de hagytam, hogy maguk is találjanak ki mozgásformákat. Felszabadultak lettek, kérték, hogy máskor is hallgassuk majd meg ezt a szép dalt. Hálámat fejeztem ki nekik, hogy jól együttműködve táncoltak, figyelmesek voltak egymással. Az előző héten a Tisza partra mentünk sétálni, ahol sok szép színes faleveket gyűjtöttünk. Az „Add tovább a falevelet” játék előtt, felidéztük élményszerző sétánkat. Megbeszéltük, hogyan érezték magukat séta közben. Hálásak lehetünk azért, hogy Tokajban lakunk, mert minden nap láthatjuk a természet csodáját, a Tisza és a Bodrog összefolyását. A játék felkeltette az érdeklődésüket, nevetve biztatták egymást közben. Boldog Dóra kerekerdő meséjére hívta őket. Bábozással szemléltettem a mesét, majd beszélgettünk a történtekről, ők miért lehetnek hálásak. Többen arról nyilatkoztak, hogy ők hálásak, azért ha kapnak valamit. Segítettem őket, saját tapasztalatom megosztásával, rávezető kérdésekkel, hogy jobban megértsék a HÁLA szó jelentését. Ezt követően, egyre több ötletük lett, figyelmesen hallgatták társaikat, egyre jobban kinyíltak. A munkafüzet képeit közösen megbeszéltük, majd önállóan tevékenykedtek. Az elkészült feladatlapokat, kihelyeztük a parafa falunkra. Érdeklődve nézegették egymás munkáját, megbeszélték a gondolataikat. Örömmel tapasztaltam, hogy legtöbben több dologért hálásak. Elkészítettük a tenyérlenyomatos hála szívecskénket. Alkotás közben, már csak úgy özönlöttek a gondolataik, miért is hálásak. Feladatunk még, hogy egymást türelmesen hallgassák végig. A közös munkát a bejárati ajtóra helyeztük, hogy a szülők is jól lássák, itt ma Boldogságóra volt. A Boldogságvárunkra mindenki felhelyezte a hála virágját. A foglalkozás lezárásaként a „Boldog vagyok” dalra ismét táncra perdültek, de aki elfáradt csendben szemlélődhetett. A gyűjtött falevelekből mindenki válaszhatott, amit hazavittek Hálalevélnek. A szülőktől, sok pozitív visszajelzést kaptam. „Oh, olyan cuki és megható ez a Boldogságóra! De boldog vagyok, te pedig egy kincs vagy nekünk”. Hálásan köszönöm én is, hogy én is részese lehetek ismét a Boldogságóráknak, mert a jó szó, az ölelés szebbé teszik a napomat. Az én hálám a csoportomban, amikor az egyik kislány odajön hozzám minden nap és azt mondja: „Olyan jó, hogy itt vagy, megölelhetlek? „ Hálásan köszönöm.
Rimóci Szent István Általános Iskola
A gyerekek összegyűjtötték miért lehetnek hálásak.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Az első osztályos tanulók „irkafirka” relaxációs gyakorlattal kezdték a foglalkozást, majd az „Add tovább a falevelet” játékkal folytattuk a boldogságórát. Minél több falevelet adogattak egymásnak, annál jobban élvezték a játékot. Egészen 4 levélig sikerült eljutnunk. Folytatásként a hála szó jelentéséről beszélgettünk, majd több kép közül azt az egyet színezték ki, amiért hálásak lennének. (A gyerekek többsége kistestvérért, néhányan kiskutyáért, fagyiért.) Ezután „A hálafa történetét” hallgatták meg a tanulók, és elhatároztuk, hogy elkészítjük a saját Hálafánkat is. Minden gyermek elmondta, hogy a mai napon miért hálás, miközben átrajzolta és kiszínezte saját kezecskéjét. Örömmel töltött el, hogy nagy részük azért adott hálát, mert iskolás lehet, és osztályunkba járhat. A gyerekek rendkívül komolyan vették a feladatokat, sikerült megérteniük a hála szó jelentését, okos gondolatokat osztottak meg osztálytársaikkal.
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
Elkezdődött egy új nevelési év. Gyönyörű a szeptember és mi hálásak vagyunk, hogy újra együtt lehetünk. Szeretettel fogadtuk az új kiscsoportosokat, felelevenítettük nyári élményeinket.
A foglalkozást az aktuális érzelmet feltáró hívóképekkel kezdtük, majd katica báb segítségével ismerkedéssel, bemutatkozással folytattuk. A hálás csiga történetét interaktívan dolgoztuk fel. Beszélgettünk a hála fogalmáról, hogy milyen érzés, hálásnak lenni, akár a szülőknek, akár a barátoknak, vagy éppen a minket körülvevő természetnek. A tevékenység végén Bagdi Bella énekét hallgattuk, nyugodtan elterülve a szőnyegen. Az udvaron boldogan öleltük körbe a mi „hálafánkat”.
Óvodánkban már több éve sikeresen működik a boldogságóra program, a mi csoportunk ebben a nevelési évben csatlakozott. Nagy izgalommal vártuk a feladatokat, a felkészülést segítette a könyv és a javasolt feladatsor.
A Ficánka csoportba 22 gyermek jár, 14 kislány és 8 kisfiú. Ők már összeszokott nagycsoportos korosztályú gyermekek. Én ebben az évben csatlakoztam hozzájuk, de hamar összebarátkoztam a csoporttal és megismertem őket, ők pedig szívesen fogadtak. A havi feladatjavaslatokkal megismerkedtem, majd megterveztem a heti tervet, amit már a hála gyakorlásával is kiegészítettem. A foglalkozásra szeptember utolsó hetében került sor, amikorra már összeszokott a csoportunk. A hét első napját ölelő kör bevezetésével kezdtük, amit több napon át alkalmaztunk. Mindenki elfogadta társait, szeretettel, hálával ölelték egymást. Senkit nem zártak ki. A gyerekek megismerkedtek a két bábbal: Boldog Dórával és Lelkes Lórival.
Játékra hívták a gyerekeket: Keressenek tárgyakat a csoportszobában, amiért hálásak lehetnek illetve szép pillanatokat szereznek, a „hálás kezdet” játékkal. Előkerültek a kedvenc plüssök, autók, könyvek, kirakók. A gyerekek megtudták ügyesen fogalmazni gondolataikat. Egy kislány megfogalmazta, hogy a nyár folyamán nagyon hiányoztak neki a társak, az óvó nénik. Egy kisfiú a kedvenc ovis plüss kutyáját hiányolta. Ezután Boldog Dóráék segítségével elmeséltem nekik a Hálafa történetét. A heti témánkhoz kapcsolódva „fecske fát” barkácsoltunk. A gyerekek fecskéket festettek, vágtak majd ezeket felakasztottuk egy faágra, s közben megosztottuk egymással miért lehetünk hálásak. Kiemeltük a vándormadarak életét, ügyesen válaszoltak, hogy a fecskék milyen hasznosak, megeszik a szúnyogokat, kártevőket. Értük is hálásak lehetünk.
A következő napokban beszélgetőkör során már egyre több ötletük, kreatív gondolatuk támadt. Szívesen vették kezükbe Boldog Dórát és Lelkes Lórit játék időben is. Körbe adva őket, érzelem fejlesztő játékot is játszottunk velük, arckifejezéseket próbáltunk utánozni: kedves, mosolygós, hálás, szomorú. Érzelmeik egyre jobban előjöttek, amit kifejezésre juttattak: érdekes, kedves mondatokat fogalmaztak meg egymásnak, a felnőtteknek. Köszönetet mondtunk a klassz ovis eszközökért, játékokért. Sok ölelés, mosoly, hála szőtte át a hetünket.
Budafok-Tétényi Baross Gábor Általános Iskola
A hála örök kedvenc és ahogy komolyodnak a gyerekek, hálájuk „tárgya, módja” is komolyodik. Idén hálavirágot készítettünk. A virág szirmai jelzik a hála megjelenési formáit, a szár a levelekkel azt, hogy hogyan érhetjük el, hogy ne csak mi, hanem nekünk is hálásak lehessenek.
Közös tevékenységek segítségével dolgoztuk fel a havi témánkat. A gyerekek meghallgatták a Hálafa című mesét, megbeszéltük mi történt a mesében a fával. Beszélgetés közben mindenki próbálta megfogalmazni miért lehet hálás, ez kezdetekben nehezen ment, inkább csak olyan dolgokra gondoltak, mint például, kaptak valamit, játékot, édességet és azért hálásak.
Ezután mindenki elkészítette a saját hálafáját, melyet haza vihetett. Közösen is készítettünk egy nagy hálafát, közben sokat beszélgettünk, én is elmondtam nekik miért vagyok hálás. Megbeszéltük, hogy hálásak lehetünk egy jó szóért, azért, ha valaki segít nekünk, vagy éppen aznap ügyesen viselkedünk.
Közös séta során gyűjtöttünk kavicsokat, amiket mindenki kifestett hálakavicsnak. Festés közben meghallgatuk A szép nap ölelj át című dalt.
A maci bajban van című jelenetet elbáboztam nekik, nagyon tetszett a gyerekeknek, majd ők is próbálták a bábok segítségével eljátszani a történetet.
A hét végén elkészítettük a hálakertünket, a virágok elhelyezése közben újra kértem a gyerekeket hogy mondják el ki miért hálás, ekkor már máshogyan fogalmazták meg érzéseiket, sokan elmondták, hálásak azért mert valaki megvigasztalta őket, hálásak az anyukájuknak, mert gyakran megöleli őket, hálásak mert egy csoportba járunk és jól érzik magukat.
Hálás kezdet… hálafa készítése!
Olyan dolgokat soroltunk fel a boldogság órákon, amikért Boldog Dóra és Lelkes Lóri, 8 éves tanulók, hálásak lehetnek a hosszú nyár után, az iskolakezdéssel kapcsolatban! Elkészítettük a hála fát, melyre az ősz színeivel díszített falevelekre írtunk olyan örömöket, vidám pillanatokat, amelyekben érződik a szeretetet a tanévkezdéssel kapcsolatban!
A téma egy rövid történeten keresztül került bevezetésre, amely egyszerűségének köszönhetően helyzethez kötötte, ezáltal érthetőbbé tette a tanulók számára ezt az elvont fogalmat. Különböző kérdéseket megválaszolva körbejártuk a hála fogalmát, végül lehunyt szemmel, elcsendesedve mindenki egy olyan kellemes emléket idézett fel, amikor segítségben, kedvességben volt része, így közösen megfogalmaztuk, hogy ez milyen érzés, hol érezzük a hálát a testünkben.
Úgy adódott, hogy a hónapban volt egy ünnepeltünk, így lehetőség volt arra, hogy a tanulók kifejezzék a hálájukat a szülinapos felé, aki ezt fogadva megtapasztalhatta, hogy milyen hálásnak lenni. Mindenki szerre felidézte, hogy milyen kellemes emléke van a szülinapossal, illetve, hogy mit szeret benne. Az osztály szokása szülinapokkor ezzel megajándékozni az ünnepeltet.
A Hála-spirál társasjátékkal kis csoportokban ismerkedtünk. A játék olykor meglepő fordulatot vett (pl. a mozgássérült fiatal azt kell megfogalmazza, hogy miért hálás a lábának). Élmény volt látni a diákok nyitottságát erre a fajta együttlétre.
Testnevelés óra keretén belül A kelekótya kaméleon történetét jógáztuk el, aki mindig olyan akart lenni, mint az az állat, akivel épp összetalálkozott. A kis mese végén megfogalmaztuk, hogy mégiscsak önmagunknak lenni a legjobb, hálásak vagyunk annak, hogy olyanok vagyunk, amilyenek.