Előző írásunkban bemutattuk, hogy aki a boldog emberekre akar hasonlítani abban a reményben, hogy így maga is boldog lehet, az az érzelmek, gondolkodásbeli folyamatok és a magatartás hármasságában találhat fejleszteni valót magán. Láttuk azt is, hogy a módszerek tanítására évtizedek óta vannak kísérletek. Így nem meglepő, hogy ma már egyre több szakember sürgeti az elméletek, kutatási eredmények széles körű, iskolai felhasználását.

A három területnek a pozitív pszichológia eredményeit az iskolai gyakorlatban szem előtt tartó (a továbbiakban mondjuk így: pozitív pedagógiai) fejlesztése óriási hozadékkal jár. A személyes fejlődés végeredménye harmonikus, integráns személyiség, és ha a társadalom ilyen emberekből áll, nyitva az út a sikeres és emberséges jövő felé. Milyen lépések vezetnek tehát ehhez az érzelmek, a gondolkodás és a magatartás szempontjából?

A Bádogember boldogsága

Az érzelmek területén annyit kellene „csupán” elérnünk, hogy a pozitív érzelmek nagyobb arányban jelentkezzenek a mindennapjainkban, mint a negatívak. Nem kell tehát sem megtagadnunk, sem gyökeresen kiirtanunk magunkból a negatív érzelmeket (legalábbis azokat, amelyek nem vezetnek halálos bűnökhöz). Seligman az arányok pozitív irányba való elmozdításához néhány módszert is javasol: növelni kell a hála és a megbocsátás érzését (ezek a múltra vonatkoznak); élvezni kell a kellemes, örömteli helyzeteket (ez a jelenre vonatkozik, és ide tartozik a flow élménye is); és életben kell tartani a jövőbe vetett hitet az optimizmus és a remény erősítésével.

Az érzelmi nevelés tehát egy rendkívül fontos, folyamatosan jelen lévő eleme a pedagógiai folyamatnak, melynek során az egyén támogatást kap ahhoz, hogy kialakuljon személyiségének az integritása érzelmi és gondolati komponenseivel együtt. Ennek a fejlődésnek a remélhető végeredménye a személyes és társadalmi szinten is megmutatkozó jólét.

A Madárijesztő boldogsága

A megismerés, a gondolkodás útján történő kapcsolódás a világhoz a másik fontos terület, melyet a pozitív pedagógia a boldogságra való képesség növelésének szolgálatába állíthat. Ahhoz, hogy elégedettek legyünk az élettel, értékelni tudjuk saját különböző területeken elért sikereinket, többek között az is nagyon fontos, hogy képesek legyünk egy cselekedet megtervezése idején a lehető legpontosabban megjósolni azokat az előnyöket, jutalmakat, melyek ránk várnak, ha majd megtesszük. Diener és Biswas-Diener többször felhívták már a figyelmet arra, hogy az ezen a területen rendkívül nagy számban tapasztalható gondolkodási hibák hogyan veszélyeztetik a jövőbeli boldogságunkat. Azt is több kutató hangsúlyozta, hogy bizonyos pszichológiai folyamatok, mint a figyelem, az értelmezés és az emlékezés hogyan áll kapcsolatban egy-egy személy boldogságszintjével. A legboldogabb emberek képesek a jó dolgokra összpontosítani (figyelem), meglátni a kevésbé örömteli eseményeknek is a jó oldalát (értelmezés), és legnagyobb számban olyan emlékeket idéznek fel, melyekből hasznosan tudnak építkezni.

A Gyáva Oroszlán boldogsága

A viselkedésünk, magatartásunk szintén egy olyan komponens, melynek a fejlesztése szükséges ahhoz, hogy végül boldognak tudhassuk magunkat. Arisztotelész a boldogságot alapvetően tevékenységként definiálta – az épp megfelelő erényes cselekedet végrehajtásában látta. Kant szerint a megfelelő magaviselet teszi egyedül méltóvá az embert a boldogságra, az pedig a jó nevelés közvetítésével sajátítható el. A boldogságra való nevelés annak a lehetőségeit keresi, hogy hogyan sajátíthatók el a pozitív irányba mutató szokások, viselkedésmódok, magatartásformák, melyek megteremthetik az alapját egy örömteli és teljes életnek.

Az írás alapjául Agustín Caruana Vañó Psicología positiva y educación. Esbozo de una educación desde y para la felicidad című írása szolgált. (In Aplicaciones Educativas de la Psicología Positiva, Generalitat Valenciana, 2010. 16–59.)