Az utolsó boldogságóra beszlgetéssel indult, hogyan érezték magukat a boldogságórákon, miket szerettek játszani, énekelni, mondókázni.
Aztán feladatként azt kapták a gyerekek, hogy nevezzék meg, hogy mitől boldog a mi csoportunk amire hamarosan jött is valász, hogy azért mert: ,,barátok vagyunk”.Megbeszéltük mi az a barátság és elkészitettük a csoportunk ,,BARÁTSÁGFÁJÁT”.
Egy készen festett fára leveleket kellet ragasztani amire, olyan képek kerültek ami a barátságot, szeretetet, együtt töltött időt, boldogságot jelképezett.
Pozitiv visszajelzés volt hiszen bebizonyosodtt, hogy a BOLDOGSÁG fontos, de akkor alegfontosabb, ha van BARÁTOD akivel ezt megoszthatod és igy jobb velünk a világ.
Köszönjük neked ezt Boldogságóra és jövőre természetesen veled leszünk!

„TÖRTÉNJÉK BÁRMI, JOBB VELED A VILÁG!” ❤❤❤

Elérkeztünk Boldogságóránk utolsó fejezetéhez. Az egész nevelési év során végigkísérhettük a kijelölt utat, amelyen haladva számtalan élménnyel, tapasztalattal és fejlődési lehetőséggel gazdagodtunk. Megtanultuk értékelni az apró örömöket, hálásnak lenni a mindennapok szépségeiért, gyakoroltuk az optimista szemléletet, és sokat beszélgettünk arról is, hogyan ápolhatjuk és erősíthetjük társas kapcsolatainkat. A Boldogságóra program minden hónapja újabb és újabb értékes üzenetet hordozott számunkra, amelyek nemcsak a foglalkozások során, hanem a mindennapjainkban is visszaköszöntek.
Az év során minden lépcsőfokot becsülettel végigjártunk, teljesítettük a kitűzött feladatokat, és közösen dolgoztunk azért, hogy eljussunk a Boldogság várába. Az utolsó Boldogságóránk ennek az egész éves munkának és élményanyagnak az összegzése volt, amelyet az óvoda másik csoportjával a tulipán csoporttal közösen ünnepeltünk meg.
A foglalkozást beszélgetéssel kezdtük. Felidéztük az év során szerzett emlékeket, képeket nézegettünk, és felelevenítettük a legkedvesebb pillanatokat. A gyermekek örömmel meséltek arról, melyik foglalkozásra emlékeznek a legszívesebben, mi tetszett nekik a legjobban, és mely játékokat játszanák újra. Nagy kedvenc volt továbbra is a Boldog Blanka és Szomorú Szilárd játék, amely során már nagyon ügyesen tudták felismerni és kifejezni az érzelmeiket. Most ezt egy új feladattal egészítettük ki: mindenki elmondhatta, melyik Boldogságóra maradt számára a legemlékezetesebb, és azt is, hogy miért. A gyerekek szinte kivétel nélkül boldog élményekről számoltak be, így Szomorú Szilárdnak ezen a napon nem sok szerep jutott.
A beszélgetések során ismét megerősítést kaptam arról, hogy milyen mély nyomot hagyott bennük ez az egész éves program. Jó volt hallani, hogy mennyire szerették a társas kapcsolatokat erősítő játékokat, és örömmel tapasztaltam, hogy a foglalkozásokon tanultakat a hétköznapokban is alkalmazzák.
A közös visszaemlékezést követően elmeséltem nekik a Boldogerdő-Kerekerdő című mesét, majd kezdetét vette a várva várt ünneplés. Az óvoda belső udvarán a dajka néni és a pedagógiai asszisztens már előkészítették az ünnepi asztalokat. A két csoport együtt sütött finom palacsintát, amelynek illata hamar megtöltötte az udvart, és mindenkit jókedvre derített. A közös készülődés és az együtt töltött idő tovább erősítette a gyermekek közötti kapcsolatokat.
Az ünnepség legmeghatóbb része azonban még csak ezután következett. Minden kisfiút és kislányt egy-egy Boldog koronával vártunk, majd ünnepélyes keretek között Boldog királlyá és Boldog királynővé avattuk őket. A koronák mellé emléklapot is kaptak, hiszen egész éven át kitartóan, lelkiismeretesen dolgoztak azért, hogy eljussanak a Boldogság várának legfelső lépcsőfokára. Nagy öröm volt látni a büszkeséget és a boldogságot az arcukon.
Az avatást követően jó magyar szokáshoz híven következett az evés, ivás és a vidám közös mulatozás. A gyermekek önfeledten ünnepeltek, beszélgettek, játszottak, és élvezték az együtt töltött pillanatokat.
Úgy gondolom, hogy ez a foglalkozássorozat nagyon sok gyermek számára jelentett segítséget. Sokan nyitottabbá, bátrabbá, elfogadóbbá és empatikusabbá váltak. Számtalanszor tapasztaltam, hogy más tevékenységek során is előkerültek a biztató szavak, a „varázsszavak”, és gyakran fordultak társaik felé együttérzéssel, ha valakinek rossz kedve volt vagy szüksége volt egy ölelésre.
Csak pozitív tapasztalatokról tudok beszámolni. Bár a gyermekek talán még nem érzik teljes mélységében ennek a programnak a jelentőségét, hiszem, hogy az itt szerzett élmények és értékek hosszú távon is elkísérik majd őket.
Köszönöm, hogy megismerhettem a Boldogságóra tanításait. A továbbiakban is kívánok mindenkinek sok boldogságot, kitartást, erőt, örömöt és szeretetet, hiszen tudjuk:

„TÖRTÉNJÉK BÁRMI, JOBB VELED A VILÁG!” ❤❤❤

A 2025/2026-os nevelési évben az óvodánkban idén is folyamatosan és nagy örömmel tartottuk meg a Boldogságóra foglalkozásokat. A program célja nem változott: szerettük volna a gyerekek lelki egészségét megőrizni, segíteni nekik abban, hogy vidámabban, pozitívabban lássák a világot, és megtanuljanak jobban figyelni egymásra, megérteni és kezelni a saját érzéseiket. A foglalkozások felépítése jól strukturált, az életkornak teljesen megfelelő, biztonságos és érzelmileg támogató keretet nyújtott a gyerekeknek. A bevezető beszélgetések és a játékos, mesés relaxációk nagyon sokat segítettek a ráhangolódásban, és előkészítették a terepet ahhoz, hogy a gyerekek felismerjék és ki tudják fejezni az érzéseiket. A vidám dalok, a kedves mesék és a különböző szituációs játékok segítettek fenntartani a gyerekek figyelmét, így mindenki aktívan, szívesen vett részt a csoportos feladatokban. A foglalkozások különösen nagy erőssége volt az, hogy a közösen átélt élményeket mindig valamilyen kreatív zárótevékenység követte, a „továbbadás” elemei pedig segítettek abban, hogy a megszerzett kedvességet és figyelmességet a gyerekek kivigyék a mindennapi óvodai életbe és a családi környezetbe is.
A nevelési év kezdetén a közös munka megalapozásán és az egymásra figyelésen volt a főszerep. Az első időszakban természetes módon megjelentek még apróbb bizonytalanságok, különösen a csoporthoz újonnan csatlakozó vagy visszahúzódóbb gyerekeknél. Nagyon szép pedagógiai élmény volt látni, hogy a gyerekek milyen szeretettel fordultak egymás felé: amikor például az egyik első alkalommal a tornaterembe indultunk, S.B. nagyon meg volt szeppenve, de társa, R.M. azonnal melléállt és szeretetteljesen támogatta. S.B. egyébként a későbbiekben már óriási örömmel jött a Boldogságórákra. A csoport alacsony létszáma nagyban segítette a munkát, különösen B.A. esetében, akinek a figyelme néha csapongó volt, de ebben a kis létszámú környezetben sokkal jobban tudott fókuszálni. Egy másik kisgyerek, Sz.d.G. az elején nagyon hallgatag volt, mert új volt még neki a helyzet, miközben F.L. az első perctől kezdve rendkívül lelkesen és aktívan vetette bele magát a feladatokba. Később, az év folyamán, januárban egy újabb kisgyerek is csatlakozott hozzánk, akit a csapat nagyon hamar és zökkenőmentesen befogadott.
A foglalkozások hangulata végig belsőséges, kellemes és kifejezetten vidám volt. A gyerekek nagyon szerették az olyan jól eltalált meséket és karaktereket, mint például Tódi törpe története vagy a Boldogvár meséje. Az ismert rajzfilmzenékre való közös táncolás, a ritmikus mozgások és a közös éneklések, mint Bagdi Bella Jobb veled a világ című dala, mindig nagyszerű, felszabadult alaphangulatot teremtettek. A gyerekeket az év során folyamatosan rá kellett vezetni az optimista szemléletre, mert kezdetben nehezen vették észre az élet apró szépségeit. Nagyon sokat segítettek a játékos eszközök: F.L. például, amikor először vette fel a saját maga által készített „varázsszemüveget”, még egykedvűen azt mondta, hogy semmi sem változott. Amikor azonban egy kis fantáziát szőttünk a játékba, és újra belenézett, egy téli képen megakadva már boldogan jelentette ki, milyen szép dolgot vett észre. Erre B.A. भी fellelkesedett, és vidáman újságolta, hogy ő a szemüvegen át sokkal színesebbnek látja a világot. A gyerekek a foglalkozások során megtanulták jobban észrevenni a mindennapi örömöket, szívesen osztották meg a személyes élményeiket a beszélgetőkörökben, és egymás meghallgatásában is sokkal türelmesebbé váltak.
Az elköteleződés és a kitartás témakörében a célbadobás és a malomkörzés játékok segítettek levezetni a belső feszültségeket és összpontosítani a figyelmet. Nagyon értékes tapasztalat volt, hogy a színezős, alkotós feladatok során a gyerekek már képesek voltak saját kis céljaikat önállóan megfogalmazni és lerajzolni. A megküzdési stratégiák terén a gyerekek nagyon élvezték a teremben felépített akadálypályákat. Az egyensúlyozó és ügyességi feladatok nemcsak a mozgásbiztonságukat, hanem a kitartásukat is fejlesztették. A „megküzdési jelmezbálon” rendkívül kreatívan és felszabadultan fejezték ki magukat, és igazi sikerélményként élték meg a kihívások teljesítését. Amikor a megnyugvás és az önszabályozás volt a téma, a mese és a „Ny.U.G.I.” gyakorlatok segítettek nekik lecsendesedni és befelé figyelni. A záró beszélgetéseknél már ügyesen meg tudták nevezni, hogy nekik személy szerint mi segít, ha meg kell nyugodniuk.
A barátság és az empátia fejlesztése végigkísérte az évet. A jó cselekedetek gyakorlásakor a gyerekek nagyon nyitottan és egymásra figyelve működtek együtt. A „Szívem kertje” mese és a „Jóságos manók” játék során sokat fejlődött az együttérzésük, a „Segíts a kisebbeknek!” feladat pedig segített abban, hogy ezek a jó cselekedetek a hétköznapi óvodai életben is megmaradjanak. Az örömkártyák készítésekor látszott rajtuk a valódi, tiszta szándék, hogy örömet akarnak szerezni valakinek, és nagyon büszkén mesélték, kinek fogják odaadni az ajándékot. A megbocsátás témaköre komolyabb érzelmi érettséget kívánt a csapattól. A szerepjátékok során átbeszéltük, hogy a viták, konfliktusok a mindennapi élet természetes részei. A „Bocsánatsoroló” játékban a gyerekek bátran próbálgathatták a bocsánatkérés különféle szavait, gesztusait, és egyre empatikusabban reagáltak a társaik megbántottságára. „A megbocsátás tánca” és a páros feladatok segítettek az érzéseik testi megélésében és az egymásra hangolódásban. Nagyon pozitív volt, hogy a gyerekek az év végére sokkal tudatosabban nevezték meg az érzéseiket, és örömmel készítettek bocsánatkérő szívecskéket is a társaiknak.
A tavaszi időszakban a mozgás öröme kapott nagyobb hangsúlyt. A „Bátorság Nyila” és a tükörjátékok nagyszerűen fejlesztették a gyerekek önbizalmát, koordinációját és azt, hogy elfogadóan, biztatóan forduljanak a társaik felé. A segítségnyújtással kapcsolatos akadálypályákon nagy lelkesedéssel és együttérzéssel bújtak a „mentő” szerepébe, miközben sokat beszélgettünk arról, hogyan vigyázhatunk egymásra, az egészségünkre vagy akár az állatokra. Az egészséges életmóddal kapcsolatos beszélgetések során a gyerekek egyre több tapasztalatot osztottak meg a pihenésről és a jó szokásokról, miközben a feladatok során egymást is kitartóan biztatták.
Az év utolsó szakaszában a fenntartható boldogsággal foglalkoztunk, azzal, hogy a boldogság valójában sok apró, hétköznapi pillanatból áll össze. A gyerekek elkészítették a saját „boldogságnyomaikat”, amikből kiraktuk a csoport közös „boldogságösvényét”. A „Mosolylánc” játék során a gyerekek egymás felé fordulva adtak és kaptak kedvességet, mosolyt, jó szót, vicces grimaszt, és maguk is megfogalmazták, milyen jó érzés örömet szerezni másoknak. Végül a természet és a jóllét kapcsolatát is megtapasztaltuk: a szabadban tartott relaxáció alatt a szélzúgásra, madárcsicsergésre figyeltünk, ami nagyon jó megnyugvást adott a gyerekeknek. Az udvaron gyűjtött kincsekből közösen egy gyönyörű természetes mandalát építettünk a fűben. A záró beszélgetésen a gyerekek maguktól megfogalmazták, hogy a természetre vigyáznunk kell, mert a szép és tiszta környezet minket is boldoggá tesz.
A Boldogságóra program ebben a nevelési évben is hozta a várt sikereket, és egyértelműen látszik a gyerekeken a fejlődés. A bizonytalanabb, csendesebb gyerekek szépen feloldódtak és beilleszkedtek a közösségbe. A gyerekek sokkal türelmesebbek lettek egymással, megtanulták végighallgatni a társaikat. Bátrabban, pontosabban tudják megfogalmazni az érzéseiket, és a hétköznapi konfliktusokat is ügyesebben, békésebb gesztusokkal kezelik.
Módszertani tanulságként elmondható, hogy a decemberi időszakban a sok óvodai ünnepség és egyéb program miatt végül csak egy foglalkozásra maradt időnk. Bár ez az egy alkalom rendkívül tartalmas és mély volt, a jövőben az ünnepi hónapokban még tudatosabban kell tervezni az időt, hogy több alkalom beleférjen. Emellett az olyan összetettebb, maszatolós feladatoknál, mint amilyen a szeptemberi festés is volt, egyedül nehézkes a megvalósítás, ha közben a mosdóba is kísérni kell a gyerekeket. Hogy a csoport egysége és figyelme ne bomoljon meg, a jövőben az ilyen eszközigényesebb órákra érdemes lesz plusz segítséget, dadus nénit vagy társpedagógust kérni. A program idén is tökéletesen beépült az óvodai mindennapjainkba, a gyerekek imádták a foglalkozásokat, így a következő nevelési évben is mindenképpen folytatni fogjuk a munkáit.

Boldog Óvoda – Templom Utcai „Delfin” Óvoda

Készítette: Rekettyésné Győri Regina
 
Éves beszámoló és pedagógusi összesítő: Boldogságórák óvodánkban

Óvodapedagógusként mindig olyan módszereket keresek, amelyekkel a gyermekek érzelmi biztonságát és lelki egészségét alapozhatom meg. Ebben a nevelési évben a Jobb Veled a Világ Alapítvány által gondozott Boldog Óvoda program keretében, havi egy alkalommal tartottam Boldogságóra foglalkozásokat a csoportoknak. A program 10 egymásra épülő témakörből áll, amelyek játékos formában, a pozitív pszichológia módszereivel segítettek a gyerekeknek felismerni és megélni a belső erőforrásaikat.
Az alábbiakban összefoglalom a tíz hónap legfontosabb mérföldköveit és tapasztalatait:
• Szeptember – A hála gyakorlása: A nevelési évet a köszönet és az értékelés alapjaival indítottuk. Elkészítettük a csoport „Hálabefőttjét”, amelybe a gyerekek által megnevezett apró örömöket gyűjtöttük (pl. egy kedves játék, a finom ebéd, vagy hogy anya korán jött értem).
• Október – Az optimizmus gyakorlása: Bagdi Bella dalaival és Boldogságvár meséivel tanultuk meg, hogyan fordíthatjuk át a borús napokat vidámsággá. Megnéztük, hogyan mosolyog a nap a felhők mögött, ami segített a borúlátóbb gyermekek szemléletformálásában is.
• November – Társas kapcsolatok ápolása: Erre a hónapra a barátság elmélyítése volt a jellemző. Páros játékokkal, egymás megölelésével és egymás segítésével erősítettük a csoporthoz tartozás érzését.
• December – Boldogító jó cselekedetek: Az adventi időszakban a hangsúly az önzetlenségen volt. A gyerekek titkos segítőkké váltak: segítettek egymásnak a cipőhúzásban, vagy elpakolták a játékokat a társuk helyett, megtapasztalva az adás örömét.
• Január – Célok kitűzése és elérése: A félévkor a kitartást gyakoroltuk. Kis, elérhető célokat fogalmaztunk meg (pl. „egyedül gombolom be a kabátom”, „megtanulok ollóval pontosan vágni”), a megvalósulást pedig közösen ünnepeltük meg.
• Február – Megküzdési stratégiák: A feszültségkezelésre és a konfliktusok megoldására fókuszáltunk. Megtanultuk a „Plüssmaci-relaxációt”, a mély légzést, és bevezettük a csoportban a „Békítő sarkot”, ahova a gyerekek elvonulhattak megnyugodni.
• Március – Apró örömök élvezete: A tavasz ébredésével megtanultunk tudatosan figyelni a minket körülvevő világra. Sétáink során rácsodálkoztunk az első kibújó virágokra, a madárcsicsergésre és a nap melegére.
• Április – A megbocsátás gyakorlása: A mindennapi apró súrlódások feloldását segítette ez a téma. Játékos formában gyakoroltuk, hogyan kérjünk bocsánatot, és hogyan engedjük el a haragot a „Haragzsák” segítségével.
• Május – A testmozgás öröme: A mozgásos játékok, a szabadban végzett örömtáncok és a közös torna során a gyerekek megtapasztalták, hogy a fizikai aktivitás milyen közvetlen hatással van a jókedvükre.
• Június – Fenntartható boldogság: Az évet a megszerzett tudás rögzítésével zártuk. Végignéztük az egész éves fotókat, rajzokat, és megbeszéltük, hogy a boldogság egy olyan belső forrás, amit bármikor előhívhatunk.

A Boldog Óvoda Program keretében a boldogságóra tevékenységek a mindennapjaink részévé vált. Igyekeztünk minél több olyan tevékenységet tervezni, melynek során a gyermekek tapasztalhatják az „adás” (odafigyelés, kedvesség, figyelmesség….) jóleső érzését.
A szívecskés program ennek köszönhetően nagy sikernek örvendett, és nekünk felnőtteknek is igazán szívmelengető élmény volt.
A szivecskés program keretében minden csoport piros szíveket készített, apró kis üzenetekkel, és minden csoportnak több megadott helyszínre kellett eljuttatniuk a szíveket, egy – egy aranyos kis szívmelengető mondóka kíséretében. A város számos helyszínén felbukkantunk, melynek nagyon nagy sikere volt. Mosolyt, jókedvet csaltunk az emberek arcára, szívébe. Igazán jól eső érzés volt, hogy ennek mi voltunk az okai.
Mindig hálás leszek ezért a programért, eszközért, amit a kezünkbe, szívünkbe kaptunk. Ez által meghittebbek, csendesebbek mindennapjaink.

Pedagógiai reflexió és eredmények

A program bevezetése óta a csoportokon belüli agresszió és szorongás láthatóan csökkent, a gyermekek sokkal empatikusabbá és nyitottabbá váltak egymás iránt. Megtanulták verbálisan kifejezni az érzelmeiket, és a konfliktusokat is önállóan, békés úton kezdik rendezni. Az elért sikerek alapján célunk, hogy a következő nevelési évben is folytassuk a munkát, és óvodánk megpályázza az Örökös Boldog Óvoda címet.

Harmonikus, esztétikus, rendezett, nyugalmat árasztó környezetben boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érezhetjük magunkat. Magas ágyásainkat rendeztük el, hogy csoportunk környezete, az óvoda környéke csodaszép legyen.