Boldogságóra Program

„TÖRTÉNJÉK BÁRMI, JOBB VELED A VILÁG!” ❤❤❤

Elérkeztünk Boldogságóránk utolsó fejezetéhez. Az egész nevelési év során végigkísérhettük a kijelölt utat, amelyen haladva számtalan élménnyel, tapasztalattal és fejlődési lehetőséggel gazdagodtunk. Megtanultuk értékelni az apró örömöket, hálásnak lenni a mindennapok szépségeiért, gyakoroltuk az optimista szemléletet, és sokat beszélgettünk arról is, hogyan ápolhatjuk és erősíthetjük társas kapcsolatainkat. A Boldogságóra program minden hónapja újabb és újabb értékes üzenetet hordozott számunkra, amelyek nemcsak a foglalkozások során, hanem a mindennapjainkban is visszaköszöntek.
Az év során minden lépcsőfokot becsülettel végigjártunk, teljesítettük a kitűzött feladatokat, és közösen dolgoztunk azért, hogy eljussunk a Boldogság várába. Az utolsó Boldogságóránk ennek az egész éves munkának és élményanyagnak az összegzése volt, amelyet az óvoda másik csoportjával a tulipán csoporttal közösen ünnepeltünk meg.
A foglalkozást beszélgetéssel kezdtük. Felidéztük az év során szerzett emlékeket, képeket nézegettünk, és felelevenítettük a legkedvesebb pillanatokat. A gyermekek örömmel meséltek arról, melyik foglalkozásra emlékeznek a legszívesebben, mi tetszett nekik a legjobban, és mely játékokat játszanák újra. Nagy kedvenc volt továbbra is a Boldog Blanka és Szomorú Szilárd játék, amely során már nagyon ügyesen tudták felismerni és kifejezni az érzelmeiket. Most ezt egy új feladattal egészítettük ki: mindenki elmondhatta, melyik Boldogságóra maradt számára a legemlékezetesebb, és azt is, hogy miért. A gyerekek szinte kivétel nélkül boldog élményekről számoltak be, így Szomorú Szilárdnak ezen a napon nem sok szerep jutott.
A beszélgetések során ismét megerősítést kaptam arról, hogy milyen mély nyomot hagyott bennük ez az egész éves program. Jó volt hallani, hogy mennyire szerették a társas kapcsolatokat erősítő játékokat, és örömmel tapasztaltam, hogy a foglalkozásokon tanultakat a hétköznapokban is alkalmazzák.
A közös visszaemlékezést követően elmeséltem nekik a Boldogerdő-Kerekerdő című mesét, majd kezdetét vette a várva várt ünneplés. Az óvoda belső udvarán a dajka néni és a pedagógiai asszisztens már előkészítették az ünnepi asztalokat. A két csoport együtt sütött finom palacsintát, amelynek illata hamar megtöltötte az udvart, és mindenkit jókedvre derített. A közös készülődés és az együtt töltött idő tovább erősítette a gyermekek közötti kapcsolatokat.
Az ünnepség legmeghatóbb része azonban még csak ezután következett. Minden kisfiút és kislányt egy-egy Boldog koronával vártunk, majd ünnepélyes keretek között Boldog királlyá és Boldog királynővé avattuk őket. A koronák mellé emléklapot is kaptak, hiszen egész éven át kitartóan, lelkiismeretesen dolgoztak azért, hogy eljussanak a Boldogság várának legfelső lépcsőfokára. Nagy öröm volt látni a büszkeséget és a boldogságot az arcukon.
Az avatást követően jó magyar szokáshoz híven következett az evés, ivás és a vidám közös mulatozás. A gyermekek önfeledten ünnepeltek, beszélgettek, játszottak, és élvezték az együtt töltött pillanatokat.
Úgy gondolom, hogy ez a foglalkozássorozat nagyon sok gyermek számára jelentett segítséget. Sokan nyitottabbá, bátrabbá, elfogadóbbá és empatikusabbá váltak. Számtalanszor tapasztaltam, hogy más tevékenységek során is előkerültek a biztató szavak, a „varázsszavak”, és gyakran fordultak társaik felé együttérzéssel, ha valakinek rossz kedve volt vagy szüksége volt egy ölelésre.
Csak pozitív tapasztalatokról tudok beszámolni. Bár a gyermekek talán még nem érzik teljes mélységében ennek a programnak a jelentőségét, hiszem, hogy az itt szerzett élmények és értékek hosszú távon is elkísérik majd őket.
Köszönöm, hogy megismerhettem a Boldogságóra tanításait. A továbbiakban is kívánok mindenkinek sok boldogságot, kitartást, erőt, örömöt és szeretetet, hiszen tudjuk:

„TÖRTÉNJÉK BÁRMI, JOBB VELED A VILÁG!” ❤❤❤

Képek