Mindenki megjeleníthette rajzban is az osztályban lévő és azon kívüli barátságait.

November 14. 3. o.
Társas kapcsolatok ápolása
Az órát közös énekléssel kezdtük.
A gyerekek teljes mértékben tudtak azonosulni a Mekkora szíve van egy babszemnek? c.mese szereplőivel. Nagyon aktívan dolgoztak, sikerült őket már az óra elején motiválni, így sokan jutottak szóhoz az órán. Mivel tetszett a diákjaimnak a történet, ezért érdeklődéssel fogadták a szituációs feladatokat. Az egész órán remekül együttműködtek, senki sem volt kiközösítve, közösen segítették egymást. Úgy láttam, hogy az órám elérte célját, hiszen a diákjaim megértették a történet tanulságát és ezzel kapcsolatban el is mondták véleményüket. Az órámnak pozitív nevelő hatása volt a gyerekek viselkedésére. A legjobb élményem az volt, hogy boldognak és aktívnak láttam őket a feladatok oldása közben és remekül dolgoztak. A szigetjáték és a távíróoszlop feladatot oldottuk meg. A következő órában megbeszéltük a gyerekekkel azokat a tevékenységeket, melyekben tehetségesek. A gyerekekkel az erősségfát boldogan készítettük.

Novemberben a boldogságórák témája a társas kapcsolatok fejlesztése és tudatosítása. A hónap célja, hogy a gyerekek felismerjék, mennyire fontosak az emberek közötti kötelékek, és hogyan tehetik szebbé egymás napját figyelmességgel, segítségnyújtással és jó szóval. Ezt a témát idén a Márton-naphoz kötöttük, hiszen Szent Márton élete és tettei kiváló példát adnak a jószívűségre, az önzetlenségre és az egymás felé fordulásra.

Óránk elején egy rövid kisfilmet néztünk meg Szent Márton püspökről, amely bemutatta a legismertebb történetet: amikor köpenyét megosztotta a fázó koldussal. A gyerekekkel beszélgettünk arról, hogy mit jelent a „társ” szó, és hogy a hétköznapokban kinek lehetünk a társai: a barátainknak, a családtagjainknak, az osztálytársainknak, vagy bárkinek, akinek szüksége van ránk. A gyerekek megfogalmazták, hogy társas kapcsolataink alapja a szeretet, a figyelem, az elfogadás és a közösségben való együttműködés.

A beszélgetést követően az első osztályosok lerajzolták a barátjukat, és sokan arról is meséltek, hogy milyen jó együtt játszani vagy segíteni egymásnak. A harmadik osztályosok leírták, hogy ki és miért a barátjuk. Szép, őszinte válaszok születtek arról, hogy a barát az, aki meghallgat, megnevettet, vagy éppen segít, ha baj van.

A nagyobbak egy érdekes feladatlap segítségével is rögzítették, mit tanultak Szent Márton életéről, és hogyan kapcsolódik a története a társas kapcsolatok témájához.

Ez a nap kiválóan megmutatta, hogy a boldogságórák témája és a Márton-nap szellemisége mennyire jól kapcsolódik egymáshoz. A gyerekek élményszerűen tapasztalhatták meg, milyen fontosak a barátságok, és hogy minden jó cselekedet, legyen bármilyen apró, fényt hozhat mások életébe – akárcsak a Márton-napi lámpások.

Az osztályközösség építésének és a társas kapcsolatok ápolása céljából ismét Boldogságórán zászlókat kedzítettünk. Mivel kétnyelvű osztály vagyunk a gyerekek német nyelven gyűjtöttek dicsérő és pozitív szavakat, ami nemcsak a közösségi érzést erősítette, hanem a nyelvi készségeiket is fejlesztette. A gyűjtött szavakból mondatokat alkottunk, és ezeket mindenki egy kis, saját maga díszített minizászlóra írta fel.

A tevékenység részeként körbe álltunk, és ezeket a kedves, bátorító mondatokat többször, mantraszerűen elmondtuk egymásnak. Mindig a szemben álló gyermek kapta a dicsérő mondatot, majd cseréltünk. Ennek célja az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják: egymással tisztelettel, szeretettel és méltósággal kell bánni.

A foglalkozást egy rövid közösségi játékkal is kiegészítettük: „A jó tulajdonság labdája” című játékkal. Ebben egy puha labdát adtunk tovább körben, és aki megkapta, annak meg kellett neveznie egy pozitív tulajdonságot a társáról, mielőtt továbbdobta. Ez segítette az őszinte, támogató kommunikációt és egymás jobb megismerését.

A végén a gyerekek elkészült zászlóit az őszi osztályfára helyeztük fel. Minden gyermek a saját neve mellé tette ki a zászlóját, így az őszi fa ágain most mindenkihez tartozik egy kedves, dicsérő mondat.

Társas kapcsolatok

Beszélgettünk a társas kapcsolatokról és azok ápolásáról; előtérbe kerültek a barátsággal és a veszekedésekkel kapcsolatos fogalmak is. Tulajdonságkártyákat készítettünk, amelyeket bemutattunk az osztály előtt. A pozitív tulajdonságokhoz egy-egy kispajtást kapcsoltunk, a negatív tulajdonságokat pedig átbeszéltük: milyen helyzetekben jelennek meg, és hogyan lehet rajtuk javítani.

Játékok, amelyeket játszottunk:

Szoborpark:
Párokat alakítottunk, majd a gyerekek fülébe súgtam a következő szavakat: szeretet, kibékülés, harag. Ezeket kellett szoborként megjeleníteniük, az osztály többi tagjának pedig kitalálniuk.

Fagyott babzsák:
Minden gyermek egy babzsákot tett a fejére. Aki leejtette, „megfagyott”. Egy másik gyerek segíthetett neki, ha felvette a babzsákját.

A gyerekek nagyon élvezték a közös játékot, és a közösségépítés, valamint a társas kapcsolatok fejlesztése játék közben természetes módon meg is valósult.

„Együtt könnyebb” – digitális feladat a Boldogságórán

Megbeszéltük, hogy az állatvilágban gyakran csoportosan mozognak az állatok a sikeres célba érés vagy a túlélés érdekében.

Megnéztük a következő kisfilmeket:
– Halraj
– Seregélyek tánca
– Darvak és ludak röpülése

A filmek megtekintése után megbeszéltük a látottakat, majd repülő madarakat készítettünk, és együtt „repültettük” őket. Végül az osztályt madárijesztőként jelenítettük meg.

Őszi kézműves-játékos délután Márton jegyében a szülői közösséggel.

Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra 3.
A társas- támogató kapcsolatok ápolása
Az első osztályosoknak nagycsoportban én voltam az óvónénijük. A Boldogságórákat már kiscsoport óta tartom számukra. Az óvoda-iskola átmenet Boldogságórákkal, amely a mesterprogramom fő célja, a gyermekek beilleszkedését segíti az iskolába. A Boldogságórát harmadik alkalommal tartottam az osztályban.
Az iskolások a tanító nénivel együtt vártak a megbeszélt időpontban. Már sok órán vannak túl a gyerekek, de amikor megláttak, örömmel jöttek oda hozzám és átöleltek. Ezek a találkozások is olyan támogató kapcsolatok a volt óvodásaimnak, amelyek egy kicsit hozzájárulnak a gyermekek önbizalmának erősítéséhez, „testi, lelki, sőt szellemi jóllétükhöz”. Hiszen erről is szól a Boldogságóra Program. Ezek a találkozások engem is feltöltenek energiával, nem csak a gyerekeket. A tanító néni is szívesen bent marad velünk és mindvégig jól érzi magát. Mikorra megérkezem. addigra az okostáblán már előkeresi a hónap dalait mind az alapprogram, valamint az erősségdalok közül.
Egy kicsit megmozgattam a gyerekeket a relaxációs gyakorlatokkal, majd az óvodából is ismert jó kis mondókával egybekötött mozgásos gyakorlatokkal: Ha jó a kedved, üsd a tenyered stb. Miután ezzel végeztünk, meghallgattuk a hónap dalát és közben mozogtunk rá. Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek címűt.
A következő feladat az csapatmunka volt. Vittem magammal babzsákokat és megkértem a gyerekeket, hogy álljanak két csapatba. Mivel egy gyermekkel kevesebb volt az egyik csapatban, így én is beálltam játszani egyszer, majd cseréltünk és a tanító néni is szívesen játszott. A gyerekek nagyon nagy örömmel fogadták, mert emlékeztek, hogy az óvodában is sokszor játszottunk ilyen sorversenyt. Mondanom sem kell, hogy nagy volt az izgalom, hogy ki fog nyerni, melyik csapat lesz a gyorsabb. Győztesnek lennie kell, de nekünk inkább a közös játék volt a lényeg. Szerencsére mindkét csapat nyert egyszer-egyszer. A végén megtapsoltuk egymást, mert mindenki nagyon lelkes volt és igyekezett mindent beleadni.
„A csapatmunka mindenkit támogat!”
A játék után kicsit lecsendesedtünk, azután elmondtam a gyerekeknek a mesét: Ferenczei Éva, Süni irigy lesz.
Kíváncsi voltam a mese után és megkérdeztem a gyerekeket arról, hogy történt-e már velük olyan, hogy a barátjával összevesztek. A baráti kapcsolatok megmaradtak még az óvodából, csak egy kicsit még jobban elmélyültek. Olyan is akad, aki azóta barátkozik egy osztálytársával, amióta mellette ül az osztályteremben.
Az egyik gyermek elmondta, hogy mi a barátommal szoktunk néha veszekedni, de azután mindig kibékülünk. Ezt a barát is megerősítette, aki mellette ült. Nagyon jót beszélgettünk!
A gyerekeknek elvittem a szív puzzle-t és amíg kiszínezték, addig meghallgattuk az erősségdalok közül a: Csapatmunka, valamint a Társas intelligencia című dalokat.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus