A Boldogságóra program 3. hónapjának témája a barátság volt. A 4.a osztállyal a téma bevezetését követően az egymásra figyelésre, szeretet fontosságáról beszélgettünk. Plakátot készítettünk, amin összefonódott kezekből egy hatalmas kört alkottunk, ezzel szimbolizálva az összetartozást.
A társas kapcsolatok témakörén belül, grafikus csoportommal bevezetésképpen ismert művészek barátságairól beszélgettünk, majd feltérképeztük kapcsolatainkat (barát, haver, család, rokon, osztálytárs, idegenekhez való viszonyulás).
Beszélgettünk a technológiai alapú kommunikáció hatásairól pl. metakommunikáció nehezebb felismerése- ennek kapcsán játszottunk egy szituációs játékot, az egyik diáknak fel kellett ismernie a többiek által eljátszott, érzelmeket kifejező helyzeteket.
Végül, már a következő hétre átcsúszva beszélgettünk a szeretetnyelvről, és kitöltöttünk egy tesztet ezzel kapcsolatban.
Beszélgettünk a barátságról , majd mindenki odaállt a barátja mellé. Elmondták egymásnak, miért szeretnek együtt lenni, és mit szeretnek a barátjukban. Azután zenehallgatás közben barátságbonbonokat készítettek.
Az elkészült bonbonokat raktuk be közösen egy nagy \”Barátságzsákba\”
Első osztályos gyerekeink között többen egy óvodából érkeztek, így az ő barátságuk már mélyebb, összetartóbb. Ezekbe a több éves barátságokba beengedni, befogadni egy másik gyereket már ebben a korban sem könnyű mindenkinek.
Beszélgettünk többféle kapcsolatról: családi, iskolai, szakköri ismerősökről. Majd a barátság került szóba. Barátság iskolán kívül és belül. Innen jutottunk oda, hogy osztályközösség. Miért jó, ha segítesz egy osztálytársadnak? Miért jó, ha neked segít egy osztálytársad?
Tevékenységképp összekötöttük az \\\”együtt\\\” fogalmát egy mézeskalács kiállítással. Erre sütöttünk és díszítettünk együtt, de mégis egyénileg, segítve egymást.
November hónapunk a társas kapcsolatok kialakításával és ápolásával telt.
Tablót készítettünk a társas kapcsolatok sokszínűségéről és a tablóra felhelyeztük a saját barátság-láncunkat is.
Csoportunkba a gyerekek többsége már 3-3,5 éve jár. Jellemző rájuk, hogy a kiscsoportban kötött barátságok megmaradtak, szeretik egymást, gyakran mennek egymás otthonaiba játszani, születésnapozni, szívesen rajzolnak egymásnak.
November 11-én, Márton napján meséltem a gyerekeknek Szent Márton életéről, jó cselekedetéről, amit figyelmesen hallgattak. A történet végén megkérdeztem, hogy ők kivel osztoznának egy ruhadarabon, ételen vagy játékon. Szinte kivétel nélkül barátaikat nevezték meg. Ezután beszélgettünk arról, hogy szerintük az igazi jó barát milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Örültem, amikor a sok pozitív jelző – kedves, barátságos, figyelmes, őszinte, segítőkész, humoros, stb. – elhangzott. A beszélgetés végén egy-egy mézes puszedlit vehettek ki a tányérból. Megbeszéltük, hogy törjék ketté majd a süteményt, az egyik felét megehetik, a másikat mindenki a barátjának adja. Egymás után adták oda a puszedli felét a társuknak, így követni tudtuk, hogy ki kinek a barátja. Örömmel konstatáltuk, hogy mindenkinek jutott egy fél süti legjobb társától. Végezetül vidám ludas játékokkal, dalokkal fejeztük be a foglalkozást.
Második alkalommal feladatként magukat és barátjukat, illetve barátaikat rajzolták le. Ez a foglalkozás lehetővé tette, hogy munka közben tovább folytassuk a beszélgetést a barátságról.
K.L.né
A munkafüzet játékával próbáltuk ki, mennyire ismerik osztálytársaikat a gyerekek. Átvettük a barátok jótékony hatásait. Idézeteket olvasgattunk, majd kitettük a faliújságra. Végül színeztünk.
