A nagyszülők házassági évfordulóra készültek, s szűk családi körben a lányukkal, a vejükkel és a két unokájukkal arról egyeztettek, kiket hívjanak meg a hétvégi nagy „bulira”, hiszen immár 40 éve vannak együtt jóban, rosszban. Lívia a kis unokájuk egyszer csak így kiáltott:
– Mama! Én még nem is tudom, hogy hogyan ismerkedtetek meg?
Mama hangosan felnevetett.
– No, annak története van. Te meséled el öreg, vagy én?
– Majd én elmesélem- válaszolta nagyapa. – Az én esetemben ez sokkal kínosabb volt… Vágjunk is bele!
Úgy kezdődött az egész, hogy mindketten ugyanarra az egyetemre jártunk, nem egy csoportba, ezért nem ismertük egymást. Fiatal voltam, jóképű és szerettem szédíteni a lányokat. Sűrűn váltogattam a barátnőimet, szinte minden hónapban volt újabb és újabb, lassan alig maradt valaki, aki kimaradt a sorból. Egyszer épp az egyik barátnőmet hívtam meg a moziba egy új filmre, de szerencsétlenségemre közbejött egy kis akadály és késve érkeztem, már ment a film. Szép óvatosan benyitottam a terembe, ahol elég sötét volt, és igyekeztem megtalálni a helyemet. A jegyszedő nénike már valószínű a filmet nézte, nem vett észre. A sötétben számolva a sorokat, lehuppantam a –szerintem – saját székembe, és odahajolva a barátnőmhöz halk puszit adtam az arcára. Nagyon meglepődtem, amikor válaszul egy kisebb pofon csattant az arcomon, és kikérte valaki magának ezt a viselkedést. Akkor vettem észre, hogy bizony rossz helyen ülök, eggyel elszámoltam a sorokat. Halkan bocsánatot kértem, átültem a helyemre és a film végén, amikor kigyulladtak a fények egy ismerősnek tűnő szép lány állt fel előttem. Mintha valahol már láttam volna! Még egyszer bocsánatot kértem, ekkor azonban már ő is mosolygott!
-Aztán mi történt? – kérdezte Robi. – Hogyan lett ebből házasság?
-Másnap az egyetem ki jött velem szembe? Bizony az én „verekedős” partnerem. Megszólítottam, beszélgetni kezdtünk, aztán egyre sűrűbben találkoztunk. Most már nem váltogattam a lányokat s még az egyetem befejezése előtt megkértem a kezét. Azt felelte nagymamátok, hogy akkor jön hozzám, ha soha többet nem kések el a moziból és ez így is van!
Egészségedre kedvesem!
Társas kapcsolatok ápolása
Plakát – Barátokkal együtt lenni jó!
A foglalkozás motivációs beszélgetéssel kezdődött a csoportban.
„Kis barátom hogy vagy?” – hangzott a kérdés a szőnyegen ülő gyermekektől. Jobbról kezdték és haladtak körben. Már az ülésrend is más volt, mint az előző foglalkozáson. A nagyok maguk elé ültették a kiscsoportosokat, bensőséges hangulatban indult a beszélgetés.
Beszéltünk a baráti kapcsolatokról, mennyi segítséget ad, ha van egy olyan társ, akivel meg lehet osztani örömöt, bánatot. A barátok támogatásával könnyebben érjük el céljainkat.
Azért, hogy emlékezzünk erre, közösen elkészítettük a barátságláncot. A gyerekek választottak maguknak lány vagy fiú papírfigurát, amit aztán a saját ruhájuknak megfelelően színeztek, díszítettek.
Az elkészült füzér a hálafa törzsére került fel.
Arra is sor került, hogy elkészítsük a karácsonyi könyvfelajánlásokhoz a kísérő könyvjelzőket.
A foglalkozás befejezéseként együtt mozogtunk Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalára.
A boldogságórát, mint minden alkalommal, most is nagyon várta az osztályom.
A légzőgyakorlat után kötetlenül beszélgettünk a barátságról, az osztályban kialakult társas kapcsolatokról. Ezután mindenki készített egy ingecskét, melyre saját tulajdonságait, rá jellemző dolgokat írt. Ez alapján felragasztottuk azokat egy kartonra és megrajzolták a gyerekek az arcukat és a hiányzó testrészeiket.
A foglalkozás végén megbeszéltük, hogy melyek a közös jellemzői az osztály tanulóinak. Az órát a hónap dalával zártuk, felszabadultan énekeltünk és táncoltunk.
