A Konyári Óvoda Katica csoportja a november havi társas kapcsolatok témájában plakátot készített. A feladat az volt, hogy tegyenek a gyerekek annak a gyereknek a jele mellé smileit, akit a legjobban szeretnek. Meglepő választások születtek, voltak kölcsönös baráti kapcsolatok, de olyan gyerek is volt, aki eddig még soha nem fogalmazta meg, azt, hogy ő kit szeret legjobban a csoportból. Nagyon élvezték a gyerekek a feladatot, sokat beszélgettünk a szeretetről és az elfogadásról.
Társas kapcsolatok ápolása
Időutazás 2
A 21. században rohamosan megindult a kommunikációs eszközök fejlődése és manapság egy kattintással elérheti akárki a szüleit, barátait, párját vagy akárkit. De nem volt ez mindig igy. Milyenek voltak a szokások és kommunikációs megoldások 50 évvel ezelőtt? Erre kerestük a Dr. Emmett L Brown-nal, aki örömmel vállalta, hogy visszautazik a 1969-be.
Dr. Brown-t egy magyarországi faluba küldtük, ahol az alábbi információkat gyűjtötte össze a kommunikációs szokásokról: „A régi falusi közösségekben az információ áramlás az együtt eltöltött munka alatt történt, dolgoztak a földeken, a fonóban, kukoricafosztás közben meséltek a történeteket és beszélték ki a falu kisebb nagyobb történéseit.” Megfigyelte még, hogy a 60as években a gyári munkások közötti közösség építés a brigádmozgalmakkal teljesedett ki, a munkában idő alatt és a közös szabadidőben eltöltött idő alatt cseréltek információt az emberek. „Ezek a szokások a mai napig hasonlóan működnek, hisz az információ áramlás manapság is történik a munkahelyeken, iskolákban. A különbség viszont, hogy ennek a fő módja ma az interneten keresztül zajlik le.’’
Távközlés szempontjából a 60as évek végén kevés lehetőség adatott meg: „az egymástól elszakadt családtagok, akik máshol dolgoztak, telepedtek le vagy esetleg tanultak ekkor még csak postai levelezés útján vagy sürgős esetben táviratban tudtak kommunikálni. Nagyobb intézményekben lehetett csak telefont elérni.” Napjainkban erre kismillió megoldás létezik és a tudósok, fejlesztők azon vannak, hogy az egész folyamatot felgyorsítsák.
Vitathatatlan tény, hogy a fejlődés megkönnyítette az életünket és el se tudnák képzelni a mai technika nélkül azt, viszont azt se lehet tagadni, hogy a fel növekvő generációk kommunikációs készsége sajnos romlik ennek ellenére.
Egy igazán hasznos kutatást végeztünk, úgy gondoljuk igazán érdekes volt összehasonlítani a két korszakot. Nagyon köszönjük a segítséget Dr Emmett L Brown-nak!
Barócsi Dávid- 10.d
Időutazás 1
Ma a legutóbbi kutatásaimról szeretnék önnönnek mesélni, amelyben időutazásom során megismerkedtem az 50 évvel ezelőtti társas kapcsolatokkal. Végre hosszas évek után eljutottam a kutatásom során arra a pontra, hogy megoszthatom önökkel ennek eredményeit.
50 évvel ezelőtt még minden máshogy működött, ha a társas kapcsolatokról volt szó. Tágabb volt a szocializmus fogalma, hiszen a technológia új találmányai nem vették el az emberek figyelmét ekkora mértékben. Több idejük volt az embereknek egymásra, több időt töltöttek egymással. Mai napjainkban többet beszélgetnek olyan internetes portálokon, mint például a Facebook. A gyerekek a szabadban töltötték a közös időt és nem egy számítógépes játék várószobájában beszélték meg, hogy milyen volt a napjuk. Ha egy fiú udvarolni szeretett volna a lánynak, aki tetszik neki, nem egy üzenetet dobott neki, hanem elhívta egy randevúra, ahol bevallotta érzéseit. Akkoriban mindenki sokkal jobban odatudott figyelni egymásra, kevesebb volt a kapcsolatokban a veszekedés. Nem volt annyi dolog, amivel az emberek megtudták volna egymást bántani, amivel visszaélhettek volna. A családokban nem volt ekkora elhidegülés, amikor leültek az asztalhoz akkor elmesélték mi történt velük, mindent megbeszéltek. Manapság nem is egy asztalnál esznek, mindenki bebújik a saját kis zugába, alig beszélnek egymással.
Én személy szerint, a technológia világának elterjedését tartom a fő oknak, hogy ekkorát változott a helyzet. Mindenki el van a saját dolgával, nincs is kedvük egymással találkozni, ha az interneten mindent megtudnak beszélni egymással. Egy nagymértékű változás tudna ezen segíteni, de sajnos emiatt a hatalmas fejlődés miatt ez már beteljesedhetetlen.
Vass Lívia- 10.d
Katica csoport
Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalát hallgattuk meg sokszor. Ezután beszélgettünk arról, hogy mi a boldogság szó jelentése. Mitől érezzük boldognak magunkat?
Mikor elég jól ismerték a dalt, kitaláltunk közösen mozgásformákat. Ezeket végeztük a dal újrahallgatása közben.
Végül lerajzolták a gyerekek, kik a fontosak számukra otthon vagy az óvodában. Beszélgettünk rajzolás közben, hogy miért ő a legfontosabb, miért szeretem a rajzon szereplőket?
A harmadik hónap témája: A társas kapcsolatok ápolása volt.
Az ember társas lénynek születik, ezért szükségünk van társakra, más emberekkel való találkozásokra.
Ha boldogabbá akarunk válni, érdemes a társas kapcsolatainkba energiát fektetni, ami fontos az egészségünk és lelki jóllétünk szempontjából is. A kapcsolatok ápolása boldogságfokozó tényező.
A Boldogságóra foglalkozáson részt vett néhány pedagógus kollégáim és egy hospitáló tanító szakos hallgató is.
A foglalkozás – mint mindig egy elcsendesüléssel, pihentető meditációval kezdődött. A „Kőbe vésve” című meditáció alkalmat adott a témára való ráhangolódásra, halk zenei aláfestéssel.
Ezt követően következett a mese, amely egy sündisznóról szólt, aki azt szerette volna, hogy valaki megsimogassa. A mesét a gyerekek nagy átéléssel hallgatták végig, majd annak feldolgozása történt, amely kapcsolódott a témához.
A havi feladat, amely csoportmunka volt, a témához illeszkedő kőbe vésett szimbólumokhoz kapcsolódó fogalmakat kellett megtalálni.
Majd a Szoborpak című feladatot játszottuk el, ahol hívószavakat húztak ki a párok, és ezt kellett szoborszerűen a többieknek bemutatni. A hívószavak: szeretet, haragban vagyunk, kibékültünk, számíthatsz rám, gondoskodás, köszönöm, összetartozunk.
A feladatok megoldása után meghallgattuk a hónap dalát, amelyet meg is tanultunk.
A zene hallgatása lehetőséget adott a közös élményre, a táncra, a vidámságra.
Jó hangulatban telt el a foglalkozás. Hálás vagyok érte!
Az órát megelőző napokban már igyekeztünk sokat beszélgetni a barátságról, arról, hogy miért jó, hogy van barátunk, mi mindent köszönhetünk a barátainknak és nekünk mit kell tennünk, hogyan kell viselkednünk, hogy sok barátunk legyen.
A boldogságórát a “barátság fonal” körbeadásával kezdtük. Megfogalmazhatták, hogy mit kedvelnek a mellettük ülő pajtásukban, hiszen mindannyiunkban van valami jó.
Az órát egy barátságkarkötő elkészítésével zártuk, amelyet mindenki a saját kis barátjának készíthetett el és adhatott át!
A téma címe: Mese a magányos törpéről!
Boldogságóra, Társas kapcsolatok 2.
2019. november 13.
Csoport: A tanulásban akadályozott csoport 8 tagú. A csoport tagjai 2., 3., 4. és 5. osztályosok. Közülük 3-an autisták.
Feladat: Írjon a csoportod mesét, melynek az első mondata ez: „Naftalin, a törpe ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.”
Cél: a) minél jobban megismertetni a boldogság fogalmát a tanulók értelmi szintjéhez képest; b) és tudatosítani ebben a társas kapcsolatok szerepét.
Fejlesztési terület: a szubjektív benső örömérzet proszociális megteremtése, növelése, fenntartása.
Módszer: frontális irányítású kooperatív tevékenység.
Eszközök: papírlap, toll, laptop hangszóró (zenehallgatáshoz)
Helyszín és időtartam: elsőként a csoportszoba majd a tanulószoba, 45 perc.
1. ÓRAKEZDÉS (5 perc): Mozgásos relaxáció. A csoport hangulatához igazodva igazodva zenehallgatás, szabad mozgás a zenére (barokk lantjáték) – ugrabugrálhatnak, táncolhatnak, utánozhatják az állatok mozgását. Ezután „Lendül a karom, ha akarom, ha nem akarom.” (Csoportszoba.)
2. A TÉMA BEVEZETÉSE (5 perc): Ismételten mrgbrdzéljük, hogy jó társas kapcsolatok nélkül semmivé válunk. Csakis jó társas kapcsolatokkal értékes az életünk. Előveszem az előző órán készült fotóalbumot példaként. Majd elmondom, hogy ma közösen írunk egy mesét.
3. A TÉMA FELDOLGOZÁSA I. (25 perc): „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy törpe, akit Naftalinnak hívtak. Naftalin, a törpe ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.” Megkérdem, hogy van-e valakinek ötlete a folytatáshoz. Ha nincs, gondolatindítást végzek olyan elemekkel, amelyek tapasztalhatóan társas élményt jelentenek a csoportban: „Senki sem focizott vele, senki sem pingpongozott vele, senki sem csocsózott vele, senki sem beszélgetett vele és senki sem sétált vele.” El is játsszuk, ha van megfelelő önként jelentkező.
4. A TÉMA FELDOLGOZÁSA (5 perc): Összefoglaljuk a közös felvetésekből összeállított mesét, majd legépelem.
5. AZ ÓRA LEZÁRÁSA (5 perc): Kellemes, nyugodt zene kíséretében rövid meditáció. „Ellazulok, becsukom a szemem, lassan és mélyen lélegzem – be… és… ki. Arra gondolok, milyen jó, hogy szeretnek a barátaim!
Baranyai Mihály
Mi jó barátok vagyunk…címmel tablót készítettek a gyerekek.
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
A foglalkozást a 3-4. és az 5. osztályban is megtartottuk Nagy-Bognár Dóra kollégám közreműködésével. Először beszélgettünk, tisztáztuk, hogy kinek, milyen kapcsolatok fontosak az életében; mi kell egy kapcsolat ápolásához. Beszéltünk a szeretet, a tisztelet, a türelem és a figyelem fontosságáról és arról, hogy ezeket a kapcsolatban állóknak egyaránt és folyamatosan tanúsítaniuk kell egymás felé. Ez után jött a „Kis barátom, hogy vagy?” kör, amikor mindenki megkérdezte a balján ülőtől, hogy hogy van. Kicsit zavarban voltak, de a kör végére megnyugodtak és mindenki komolyan vette a feladatot. A jókedvnek is köszönhetően mindenki válasza az volt, hogy jól van, jól érzi magát. A következő körben egy lapra írták annak a három személynek a nevét, aki fontos számukra és akikkel jó a kapcsolatuk, illetve leírták a tulajdonságaikat. Megbeszéltük, hogy milyen jó, hogy mindenki pozitív tulajdonságokat írt és, hogy mennyire fontos, hogy meglássuk egymásban a jót. Következett az „Azt szeretem benned, hogy….” kör, amikor mindenki a bal oldali szomszédjának elmondta, hogy mit szeret benne és közben elkészítettük a kapcsolatunkat és összetartozásunkat jelképező „pókhálót”. Jó érzés volt mindenki számára a pozitívumokat hallani. A következő körben jobbra haladva a másik szomszédról mondtunk egy-egy jó tulajdonságot. Derűsen és a sok pozitív visszajelzéstől feltöltődve visszarendeztük a termet és elkészítették a kapcsolatokat ábrázoló „fotókat” , rajzos formában. Szülő-gyermek, házaspár, szerelmespár, barátok, tanár-diák kapcsolat ábrázolása volt a legjellemzőbb.
Nagyon fontos foglalkozás volt, örömmel szántam rá az órákat, mert a haszna felbecsülhetetlen. Sokkal többet kellene foglalkozni azzal, hogy tudatosítjuk a gyermekekben a kapcsolatok és az ápolásuk fontosságát.
