A társas kapcsolatok témája nagyon fontos minden téren, így az óvodában is. Véleményem szerint minél korábbi időszakban el kell ültetni a gyermekekben a kapcsolatok fontosságának, ápolásának magjait.
Saját élményként szeretném elmondani, hogy elsőként részt vehettem a Boldogságóra – Pozitív kommunikáció és konfliktuskezelés képzésen, ahol a tanult ismereteimet azonnal be is építettem a társas kapcsolatok témába. A konfliktus és bulliyng megelőzését játékos formában próbáltam ki csoportomban, mely meglepően nagyon sikeresen „átment a gyerekeknek”, sőt még a családokba is haza vitték újonnan szerzett ismereteiket.
Ez pedig a következő:
Megbeszéltük, hogy egy barátságban milyen a jó barát. Mit kell tenni, ha összevesznek. Bábjátékkal ráerősítettem a témára, ahol Boldog Dóra játékát elveszi Vili és ezen összevesznek. Békülős varázslásokat is tanultunk, illetve barátságjavító gépeket építettünk. De a legfontosabb az, hogy ismerjük fel, mi a jó és mi nem számunkra. Képek alapján felismertettem velük azt, hogy mit ne tűrjünk el egy kapcsolatban. Ezt kézjellel is megtanultuk, melyet a mai napig hatékonyan alkalmazunk csoportomban és otthon is.
Saját készítésű fejlesztő játékokat vittem be a csoportba, ahol a társas kapcsolatok szabályai kerültek fókuszba, emellett az alap érzelmek, mint a harag, szomorúság, vidámság is helyet kapott.
A projekt végén bemutatót tartottam óvodapedagógus gyakornokok és Boldogságóra pedagógusok részére, melyet városunk televíziós stábja is felvett.
Társas kapcsolatok ápolása
Társas kapcsolatok- 2. osztály
A foglalkozást egy beszélgetéssel indítottam, ahol mindenki elmondta, hogy szerinte milyen egy jó barát és miért fontosak számunkra a társas kapcsolatok.
Beszélgettünk, kinek, ki a barátja és miért? Esetleg ki az akivel kevésbé értik meg egymást?
Végezetül advent közeledtével „barátság” fenyőfát készítettünk papír kézfejekből és barátság díszeket adtunk át egymásnak szeretetünk jeléül.
Fazekas József Általános Iskola
BOLDOGSÁGÓRA – NOVEMBER
Társas kapcsolatok ápolása
Novemberi témánkat a legfontosabb iskolai témának tartom a boldogságórás hónapok közül. Míg a hálával, optimizmussal, jócselekedetekkel, megbocsátással, örömökkel, mozgással stb. könnyen találkozik egy gyermek otthon is, a családi nevelés is foglalkozik ezekkel a témákkal, addig a társas kapcsolatokkal (bár ez is jelen van családi, rokoni, baráti szinten) az iskolában találkozik leginkább egy kisgyerek. Kezdve attól, hogy bekerül az óvodai, majd az iskolai közösségbe, egészen addig, hogy a barátságok, hasonló érdeklődési körű kapcsolatok (szakkörök, sport, stb.) is az iskolai ismeretségekből alakulnak ki legfőképp. Kis település 150 fős iskolája vagyunk, így az osztálytársak többnyire egy focicsapatban vannak, egy tánccsapatként versenyeznek, együtt járnak úszni, egy tanárhoz járnak nyelvórára, együtt vesznek részt a település rendezvényein, tehát mondhatjuk, hogy egész kisiskolás életüket meghatározza az iskolai közösség, az osztályközösség.
Ezért is tartom fontosnak, hogy kiemelten foglalkozzunk ezzel a témával, és nem csak novemberben, hiszen osztályközösségünk fejlesztése egész éves feladatunk.
Novemberi boldogságóráinkon a „mi-együtt”, az „összetartozás”, a „számíthatunk egymásra” érzését szerettem volna erősíteni a gyerekekben. A közös gondolkozás, a közös munka, és az ezzel járó közös örömök megélése volt a középpontban.
Legfontosabb gondolatunk ebben a hónapban az volt, hogy kapcsolódjunk egymáshoz. A legtöbb feladat ezt a kapcsolódást erősítette és hangsúlyozta. A kiválasztott jelkép a puzzle volt, hiszen ahogy a kirakós játék kis darabjai kapcsolódnak egymáshoz, és együtt adják ki az egész képet, úgy kapcsolódnak össze az osztály tanulói, úgy alkotják meg közösen az osztályt. És ahogy a kirakós darabjai sem egyformák, úgy mi sem vagyunk azok, ki ebben tehetséges, ki abban, de mindenkinek az értéke hozzáadódik a közösségünk értékéhez.
Első feladatunk az egyéni értékeket hangsúlyozta. A „forró szék” játék mintájára mi „kedves szék” játékot játszottunk. A kör közepén ülő kisgyerekről mindenki mondott egy-egy kedves dolgot (tulajdonságot, közös élmény vagy emléket, erősséget). Így mindenki megtapasztalhatta, hogy ő értékes tagja a közösségünknek. Ezután felhívtam a figyelmüket arra, hogy egy-egy ember nem lehet jó mindenben, de az osztályunkban mindenki jó valamiben, így osztályközösségünk együtt nagyon erős és eredményes tud lenni.
Ezt a feladatot vittük tovább, bekapcsolva a játékba a puzzle jelképet. Itt az összekapcsolódó kis darabkák azt jelentették, hogy egy tanuló értéke a sok kis pozitív élményből, tulajdonságból, erősségből tevődik össze. És milyen jó, ha ezt mások is meglátják bennünk! Ezért a feladatban mindenki kiválasztott valakit, akiről írt 3-4-5-6 pozitív dolgot (akár azokból válogatva, amik elhangzottak a „kedves szék” játékban, akár magától is kitalálhatott olyan értékeket, amik számára a legfontosabbak az adott tanulóban), ezeket a szép gondolatokat az online ötlettár szívecskés puzzledarabjaira írva, díszítve, laminálva és darabjaira vágva egy kedves játékot adhatott ajándékba mindenki egy osztálytársának. Ez a játék megerősítést, önbizalmat adhat mindenkinek, ráadásul egy osztálytárstól kapva a társas kapcsolatokat is erősítheti.
Az egymásra figyeléssel folytattuk a téma feldolgozását. Olyan ügyességi játékokat játszottunk, ahol nagyon kellett figyelni ahhoz, hogy meg tudjuk oldani a feladatot. Asztalnál ülve tenyerünkkel az asztalra csaptunk először sorban, majd keresztezve a kezünket (olyan érzés, mintha az előttünk lévő kéz lenne a miénk, a mi kezünk meg mintha nem akarna engedelmeskedni az akaratunknak), majd belevittünk még egy kis nehézséget, ahol a dupla ütésre megfordult az irány. Nagyon sokat nevettünk, miközben egyre jobban figyeltünk egymásra a közös siker érdekében.
A kezünk ezután egy kedves feladatban pihent meg: kézfejünkön mosoly, összekapcsolódunk, majd amikor kialakult a kör, a teljesség, akkor mindenki megmutatta a kis szívét…
Alkotásunk szintén a puzzle témakörben valósult meg. Egy óriás kirakó darabjaira összetartozásunkat erősítő mondatokat írtunk, majd kedvünk szerint díszítettük. Kapcsolódásainkat jelenítettük meg a kirakó darabjainak összeillesztésével, mindenki kiválaszthatta, kihez csatlakozik, majd elmesélték, hogy miért tartoznak össze, mi tartja életben ezt a kapcsolatot, miben egészítik ki egymást. Végül jót játszottunk, mire megtaláltuk a nagy közös kirakó egymáshoz kapcsolódó darabjait. Minden résznek megvolt a helye, és minden darabra szükség volt, pont úgy ahogy az osztályközösségünkben is: mindenkinek megvan a helye, mindenkire szükség van ahhoz, hogy csapatunk teljes legyen!
Ezzel a gondolattal zártuk november hónapunkat, megerősítve így osztályközösségünket, hangsúlyozva azt, hogy mindenki értékes, mindenkire szükség van, együtt alkotjuk osztályunkat, bárkit kihagyva hiány keletkezne, tehát mindenkire figyelnünk kell ahhoz, hogy osztályunk teljes legyen!
Az első óra elején egy szív alakú dobozt nyitottunk ki. A doboz tetején a következő mondat olvasható: Aki téged szeret. A dobozból ajándékként kerültek elő papír szívekre írva emberi kapcsolataink nevei. Ezek segítségével idéztük fel és építettük fel emberi kapcsolataink hálóját. Majd felvettük szív alakú szemüvegünket is. Ez a szemüveg segített nekünk abban, hogy a következő gondolatokat magunkénak érezzük: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” (Antoine de Saint Exupéry). Az óra végén meséket olvastunk a barátságról. A második órát egy kisfilm megtekintésével kezdtük, amely az életet egy utazáshoz hasonlítja. Kik az útitársaink az életben? – vetődött fel a kérdés. Beszélgetőkörben válaszokat kerestünk a kérdésre. A válaszok keresésében segítségünkre voltak közmondások, versek. Ráébredtünk, hogy utazásunk során a legnagyobb kaland azok társasága, barátsága, akiket útközben megismertünk. Nagyon fontos az emberi kapcsolatok ápolása, fenntartása. A harmadik órán virágokat rajzoltunk. Nagyon tarka és színes tett virágoskertünk, mert a virágok közepébe kapcsolataink képei kerültek. Elhatároztuk, hogy rendszeresen gondozzuk és ápoljuk virágoskertünket, kapcsolatainkat. Vegyetek jó példát rólunk!
A 3–4 éves gyermekek érzelmi és szociális fejlődése erőteljesen kibontakozik: ekkor kezdenek igazán érdeklődni társaik iránt, alakulnak első „barátságaik”, de még gyakoriak a konfliktusok, hiszen az önkifejezés, az együttműködés és az empátia képességei most formálódnak. Óvodapedagógusként fontos feladatom, hogy ezeket a frissen szárnyra kapó társas készségeket támogassam: példát mutassak a szeretetteljes kommunikációra, segítsem a gyerekeket érzéseik felismerésében, és pozitív mintákkal erősítsem bennük a helyes viselkedés kialakulását.
Megvalósított tevékenységek
A foglalkozást egy Bagdi Emőke által kidolgozott relaxációs gyakorlattal indítottuk, melyet mozgásos mondókával kötöttünk össze. (Kitárom a világom, mint a virág kinyílok…, Tüdőtakarítás…) Ezt követően meghallgattuk a Bagdi Bella – Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek és a Világomban minden rendben van című dalokat, amelyekre a gyerekek nagy örömmel táncoltak. A jó hangulat megalapozta a további közös munkát.
Ezután bemutattam a Süni irigy lesz című mesét. A mese után beszélgettünk a süni, a mackó és a nyuszi viselkedéséről: mi volt benne helyes vagy helytelen, miért bántották vagy éppen segítették egymást a szereplők. A beszélgetést a saját tapasztalataik felé tereltem, és bár leginkább elsősorban a sérelmeiket sorolták, ezek jó alkalmat adtak a problémák közös feldolgozására. Megmutattam nekik, milyen megoldási lehetőségeik vannak, és megerősítettem bennük a helyes, együttműködő cselekedeteket.
A társas kapcsolatok fejlesztésében szerepet kapott a kooperatív ernyő is, amellyel, nagy örömmel játszottak a gyerekek. Az ernyő közös mozgatása, emelése és süllyesztése szimbolikusan is megjelenítette az együttműködést: csak akkor volt szép és sikeres a játék, ha mindenki figyelt a másikra, alkalmazkodott és közösen dolgoztunk. Az élmény erősítette bennük azt az érzést, hogy együtt sokkal többet lehet elérni.
A következő játékos feladat során labdagurítás közben kedves szavakat mondtak egymásnak — ez segítette az elfogadást és az egymásra való figyelést. A barátság témáját tovább erősítette a barátság-rajz, illetve színező, amelyeket később ki is tettünk, hogy mindenki megcsodálhassa.
Végül gyógynövényekből készítettünk „gyógyító varázskeveréket”: papírüveg sablonokra ragasztották a növényeket, mintha egy olyan különleges keveréket állítanának össze, amely segít megőrizni a békét, a barátságot és a jó kapcsolatokat a csoporton belül. A gyermekek nagy fantáziával dolgoztak, és közben észrevétlenül gyakorolták az együttműködést, a türelmet és a közös alkotás örömét.
Társas kapcsolatok
1. Relaxációs gyakorlat: „Villámlazítás”
2. Megbeszélés
Milyen társas kapcsolatokat ismertek?, Miért vágyunk mások társaságára?
Miért fontosak a kapcsolataink a boldogságunk szempontjából?
Mit jelent a barátság/valakinek a barátjának lenni?
Ki az, akire bármikor és igazán számíthatok?
Ki az, akit felhívhatok, ha baj van?
Melyek azok a dolgok, amelyek szükségesek egy hosszútávú kapcsolathoz?
Pozitív hatásai: Tk.94. o.
24 karaktererősség megbeszélése (kitesszük az osztályba)
A jó barátság alapjai Tk. 110. (táblára)
Mi tartja össze a barátságokat?
3. Szinonimák
Megkérem a tanulókat, hogy mondjanak szinonimákat a kedvesség szóra. Egy labdát használunk a feladat elvégzéséhez.
4. Fejezd be a mondatokat!
A papírlapokon befejezetlen mondatokat vannak, mint pl. „annak örülök…, attól tartok…, attól félek…, arra vágyom…, az bosszant… ” . A tanulók húznak egyet belőle, majd kiegészítik a mondatokat!
5. Melegzuhany
Egy tanuló kiáll az osztálynak háttal, a többiek elváltoztatják a hangjukat és dicséretekkel, kedves szavakkal, jó tulajdonságai felsorolásával halmozzák el őt.
Milyen érzés volt a háttal álló tanulónak és milyen érzést keltett a többiekben?
6. Barátságos tekintet
A tanulók párban szemben ülnek egymással. 30 másodpercig szótlanul egymás szemébe néznek. Mindenki csak a párjára figyel. Ha letelt az idő mindenki a következő mondatot mondja a párjának „Jó, hogy itt vagy.” Milyen érzés, ha valaki csak rád figyel?
7. Ölelés
Az ölelés fontosságának megbeszélése. Milyen a jó ölelés? A tanulók bemutatják.
A következő idézet felkerül a táblára: „Néha egy ölelés többet üzen és mélyebb élményt ad, mint bármilyen tanítás.” (Müller Péter)
8. Szív puzzle
Minden tanuló kap egy puzzle darabot, amire egy kedves üzenetet kell írnia. Majd a tanulók megkeresik a Szív puzzle hiányzó darabjait és együtt összerakják a szívet. 1 kedves üzenetért mindenki 4-et kap.
9. Pletyka
A pletyka: A 12/A szépész osztály kedves, aktív diákjait mindenki szereti. Hogyan terjed a pletyka.
A tanulók sorban állnak az első diáknak a fülébe súgom a mondatot, amit tovább kell adni. Az utolsó diáknak elmondja mit hallott, ami következő volt: Szerintem a 12/A volt a legjobb osztály.
Megbeszéljük mi volt a feladat lényege, majd ők is találhatnak ki mondatokat, amit tovább adnak.
10. Zenehallgatás
Bagdi Bella: Jobb veled a világ c. dalának meghallgatása, éneklése
November számunkra valóban a támogató kapcsolatok hónapja volt, a találkozások, kapcsolódások örömét hozta el!
Októbertől nagy lelkesedéssel készültem diáknagyköveteimmel a címátadó ünnepségre, melyen intézményünket 3 pedagógus és 5 diáknagykövet képviselte. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy tavalyhoz hasonlóan közreműködők is lehettünk a rendezvényen: Regi és Flóra rendhagyó boldogságórát tarthattak a színpadon, a többiek pedig részt vehettek az oklevelek osztásában és vallhattak arról, miért fontos számukra a Boldogságóra. Én pedig kerekasztal-beszélgetőtársként elmondhattam gondolataimat a diáknagykövet-program értékeiről, közösségépítő munkánkról. Hatalmas hálával és boldogságérzettel szívünkben tértünk haza a konferenciáról. Boldogító érzés volt találkozni a nyári táborban megismert diákokkal, pedagógusokkal, nagykövet társakkal és a boldogságóra szakmai csapatával. Úgy érezhettük magunkat, mint egy családi rendezvényen, ahol örülhetünk egymásnak és ahol együtt ünnepelhetünk. Köszönjük a lehetőséget és hálásak vagyunk, hogy ehhez a nagy családhoz tartozhatunk!
Iskolánkban a nagykövetek beszámoltak a következő héten nagyszünetben címátadós élményeikről, az előkészületekről, a feladataikról, a találkozásaikról. Azt szerettük volna, hogy osztozzon a közösség örömünkben!
Kiss Panka Luca 8.B diáknagykövet beszámolója:
„Edit néni osztályának tagjaként nem állt tőlem messze a Boldogságórák világa, ezért szívesen csatlakoztam a Diáknagykövetek csapatához.
Nagy készüléssel és kíváncsisággal vártam a budapesti rendezvényt, ilyen nagy rendezvényen még nem vettem részt. Az online megbeszéléseken jó volt ismerős arcokat látni, akikkel már a táborban megismerkedtem nyáron. Amikor megérkeztünk Budapestre, nagy szeretettel fogadtak minket a szervezők. Egy rövid próba után elkezdődött az esemény. Először kerekasztal-beszélgetéseket hallgattunk meg, mely során más pedagógusok, nagykövetek is elmondták, náluk hogyan zajlanak a boldogságórák. Itt is képviseltük iskolánkat: Edit néni is részt vett a beszélgetésen.
Nekünk diáknagyköveteknek több feladatunk is volt: előkészítettük az oklevélátadás helyszínét, osztogattunk ajándék könyvjelzőket, elmondhattuk miért szeretjük a boldogságórákat és mi osztottuk ki az okleveleket.
A táborban megismert diáktársainkkal nagyon jót beszélgettünk. A rövidebb szünetekben volt lehetőségünk a helyszínt is felfedezni. Összességében egy nagyon nagy élménnyel gazdagodtunk mindannyian.
Én hálás vagyok a Boldogságórás csapatnak és a szervezőknek, hogy átélhettem ezt a rendkívüli élményt. REMÉLEM MÉG SOKÁIG A CSAPAT TAGJA LEHETEK.”
Dombi Regina 11.c beszámolója:
„Ezek az emberek, akik alkotják a diáknagykövet-csoportot, hozzánk hasonló diákok, Általános és középiskolás gyerekek. Akikkel nyáron a mátrafüredi Boldogságórás diáknagyköveti táborban már sikerült megismerkednünk, és fantasztikus baráti kapcsolat alakult ki köztünk és felüdülés volt ezekkel az emberekkel találkozni újra.
Szóval ez az ünnepség nem csak arról szólt, hogy újból átvettük az örökös boldog iskola címet, hanem a közös nevetésről, ismerkedésről, kikapcsolódásról, támogató kapcsolatokról.
Hálás vagyok érte és biztatlak benneteket, ha szeretnétek egy jó csapathoz tartozni: csatlakozzatok!”
A novembert megkoronázta egy régen dédelgetett álom megvalósulása. A Hajdúnánási Református Idősek Otthona lakóit, az Idősek Klubja tagjait és dolgozóit meghívtuk a gimnáziumba egy rendhagyó Boldogságórára. A lelki igazgatóhelyettesünk segítségével sikerült megszervezni a találkozást. Közel 30 időst fogadhattunk a diáknagykövetekkel november 27-én gimnáziumunk dísztermébe a gondozóikkal és az otthon vezetőjével együtt. Tiszteletes úr bemutatta iskolánk történetét, a gimnáziumi oktatást, én pedig szólhattam néhány szót a Boldogságóra Programról és iskolánkban való megvalósításáról. Ezután a diáknagykövetek segítségével megtarthattam a rendhagyó boldogságórát.
Az időseket megkértem, hogy hagyjanak egy helyet maguk mellett. A foglalkozásra érkező diákok mindegyike így egy idős mellé ülhetett le. Nagyon szép volt az összkép, a generációs találkozás.
A foglalkozást közös légzőgyakorlattal kezdtük, többek között szív-légzéssel üdvözöltük egymást, majd felolvastam egy történetet Szabadság címmel. A történet lényege: az idős kolibri csatlakozik a fiatal kolibrihez, aki hanyatt fekve, felemelt lábakkal fekszik, hogy megmentse a világot, mert úgy hallotta le fog szakadni az ég. Mindeközben vidáman beszélgetnek, anekdotáznak. A történettel azt szerettem volna szemléltetni, hogy milyen nagy dolog az, hogy idősek és fiatalok időt szánva összejönnek és még ha nem is mentik meg a világot, de kísérletet tesznek arra, hogy legalább egymás napját szebbé tegyék!
Ezután páros gyakorlatok következtek: bemutatkozás egy jó tulajdonsággal, 2 jó dolog a napomban megbeszélése, majd Regi levezette a jókívánság-átadása gyakorlatot. Arra kértük az időseket, adjanak útravalóul jótanácsot a párjuknak. A diákokat pedig megkértük, hogy jegyezzék le ezt a jókívánságot egy hógömbre. (a hógömböket összeszedtük és elkészítjük az idősek adventi jókívánság-füzérét, ami iskolánkat fogja díszíteni)
Zárásként felálltak a diákok és vizualizációs gyakorlattal búcsúztunk: egy képzeletbeli lufiba belepakolták ők is jókívánságaikat az időseknek. Így lett kerek a történet!
Ajándékként Panka diáknagykövetem, osztályom tanulója készített zsenilia drótból egy karácsonyfát és igés kártyákat osztottunk szét.
Fantasztikus élmény volt ez az együttlét! Az idősek hálálkodva jöttek oda és köszönték meg a közös játékot. Azt mondták, igazán boldog délelőtt volt!
A diákok pedig egytől egyig arról számoltak be, hogy jól érezték magukat, kedvességet, szeretetet kaptak. Igazi gondviselésszerű találkozások születtek: volt aki nagymamájával boldogságórázhatott, volt aki olyan mellé került, aki névrokona volt és ismerte a nagymamáját, rengeteg-rengeteg sorsszerű élmény. A kapott jótanácsot pedig minden egyes diák bevéste emlékezetébe és szívére helyezte.
Sok bölcs tanács született: pl. az egyik néni elmesélte, hogy 20 éve cukorbeteg és az volt az üzenete: „becsüld meg az egészséged!”
Az idősektől azzal a megerősítéssel búcsúztam, hogy ők azok, akik megtaníthatják a fiatalokat az igazi figyelemre és arra, milyen értékes az IDŐ.
IGAZÁN HÁLÁS VAGYOK EZÉRT A TARTALMAS, ÉPÍTŐ, LÉLEKERŐSÍTŐ NOVEMBERÉRT!
KÖSZÖNÖM.
Támogató kapcsolatok
A novemberi boldogságóra célja az volt, hogy a gyerekek felismerjék, kik azok az emberek az életükben, akik segítik, támogatják és biztonságot nyújtanak számukra. Az órán egyszerű, élményszerű tevékenységeket alkalmaztunk annak érdekében, hogy a tanulók saját tapasztalataikon keresztül értsék meg a támogató kapcsolatok jelentését.
Móra Ferenc: A jó orvosság című mesét feldolgoztuk, majd kiszínezték a hozzá kapcsolódó színezőt. A „Kis barátom, hogy vagy?” játék során nagyon figyeltek egymásra, kedvesen szóltak társukhoz. Eljátszottuk a „kedves szavak kosara” című játékot, színeztük és összeraktuk a szív puzzlét, építettünk dominótornyot, majd megállapítottuk, hogy közösen milyen szép dolgokat tudunk létrehozni.
Megbeszéltük, mit jelent az, ha valaki segít nekünk, vigyáz ránk vagy velünk van. A gyerekek saját példákat mondtak: szülők, testvérek, tanár nénik, barátok. Ők biztonságot, örömöt, nyugalmat és bátorítást adnak.
Az iskolai „Ki mit tud?” tehetséggondozó rendezvényen a gyerekek megtapasztalták, milyen jó érzés együttműködni és közösen sikerrel járni. Az együtt töltött önfeledt udvari játékban is boldogan vettek részt.
A gyerekek megértették, hogy mindannyiunknak szüksége van olyan kapcsolatokra, amelyekben szeretetet, figyelmet és biztonságot kapunk. Még sokat kell dolgoznunk, hogy az érzelmeiket kezelni tudják, de jó úton haladunk.
November: A társas kapcsolatok ápolása
A családi, a baráti kapcsolatok fontosságának hangsúlyozása után – 8. osztályban – a kamaszkori szerelem volt a témánk.
1. Elsőként egy kisfilmet néztünk meg „A legcsodálatosabb dolog” címmel:
A rövidfilm kapcsán mindenki megfogalmazta, hogy mit üzent számára ez a történet. Az igazi szerelemmel kapcsolatban is igazán őszinte és mély gondolatok születtek:
Pl.: „A szerelem akkor fog jönni, amikor nem is számítasz rá.”
„Nem jó magányosnak lenni!”
„Ha valakit szeretsz, akkor elfogadod úgy, ahogy van.”
„Nem szabad elutasítani valakit azért, mert nem tökéletes.”
„A szeretetnek nincsenek korlátai.”
„Ha szeretsz valakit, bármit meg tudsz tenni érte.”
„Ha szeretsz valakit, bármire képes vagy érte.”
„Ha szeretünk valakit, akkor a hibáit is szeretjük vele együtt.”
„A szerelmünkért bármit megteszünk, még akkor is, ha nehéz.”
„Nem minden úgy történik, ahogy elsőre látszik.”
„Ne ítélkezz elhamarkodottan!”
„Ne hagyjuk, hogy mások elvegyék, ami nekem a boldogság!”
„Mielőtt cselekszel, gondolkodj!”
„Légy megbocsátó!”
„Ne légy előítéletes, és légy megértő!”
„Ne másokkal hasonlítgassunk össze!”
„A szerelem öröm, boldogság, ugyanakkor csalódás, fájdalom.”
„Az számít, ami belül van!”
„Ne add fel!”
„Bízz magadban!”
KÉP
2. Közkívánatra csoportunk tagjai tánctanulásba kezdtek, egy kedves szülő segítségével angolkeringőzni tanulnak, amelyet az iskolai karácsonyi műsorban és az idősotthonban is előadnak majd. A közös tevékenység és siker nagy összetartó erő!
KÉPEK
3. „Milyen társat, feleséget/férjet képzelek magamnak?”
Fogalmazásában mindenki leírta leendőbelijének külső és belső tulajdonságait, hogy miben számít rá, mit vár a kapcsolattól, milyennek képzel el egy párkapcsolatot.
A kis írásokat leragasztottuk, a borítékot 10 év múlva, az osztálytalálkozón nyitjuk ki. Vajon teljesülnek az elképzelések, a vágyak?
KÉPEK
4. A december 3-i színházlátogatás közös élménye is társas kapcsolatainkat erősíti.
„Ha valaki mosolyogva gondol rád, már nem éltél hiába.”
(Böjte Csaba)
Izsákos8.a és Mariann néni