November hónapban járunk. A hónap témája a társas kapcsolatok ápolása. A gyerekekkel már a reggeli érkezéskor megbeszéltem, hogy ma barátságkarkötőt fogunk készíteni, szívószáll felhasználásával. A gyerekek örömmel vettek részt a kezdeményezésben, ahogy érkeztek mindenki készített egy vagy több karkötőt, és amikor elkészült vagy később már át is adtak a barátaiknak. A lányok többsége egy kedvelt kislánynak készített, neki ezen a napon volt a szülinapja. A lányok készítettek fiúknak és a fiúk is készítettek lányoknak. A középső csoportosok között igazi kötődések, barátságok alakultak ki. Ezután beszélgetést kezdeményeztem a szőnyegen. A téma: kik a barátaink, mit is jelent az, hogy barát, milyen is egy igazi barát? A beszélgetés során sok minden elhangzott. A jó barátok megosztják egymással a játékaikat, nem irigyek egymásra, ha bajba kerülnek, segítik egymást. Mikor összevesznek kibékülnek és tudnak bocsánatot kérni. A gyerekek választottak maguknak barátot és nagy öleléssel, kézfogással üdvözölték egymást. A beszélgetést egy bábjátékkal folytattam, melyet a boldogságóra könyvben találtam. A mese címe: Süni irigy lesz. Megbeszéltük a történetet, majd a gyerekek is eljátszották a mesét. Segítettem őket a mesemondás közben. Megbeszéltük, hogy a macinak mély hangja van, a nyuszinak pedig vékony.
A hónapban több alkalommal is meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalt, a Világomban minden rendben van című cd- ről. A gyerekek számára kedvelt volt a zene és a szöveg, a gyerekek boldogan ugráltak, tapsoltak rá, felszabadultan énekelték, és követék a koreográfiát. A gyerekek a barátság szimbólumát kiszínezték és hazavitték.
A téma számomra nagyon tanulságos volt. Sok mindent megtudtam a baráti kapcsolatokról. Milyen együtt érzőek a gyerekek, mennyire ki tudják mutatni a szeretetüket, aggódásukat hiányzó, bajba jutott társuk iránt. A barátság az fontos dolog, a gyerekek most már érdeklődnek hiányzó társuk iránt és tudják, hogyha beteg, majd felgyógyul, és akkor majd újra játszhatnak együtt. A mese is tanulságul szolgált arra, hogy az igaz barát az nem irigy, a játékát megosztja a másikkal. A barátok üdvözlik egymást, egy kézfogás. egy ölelés, egy köszönés, egy baráti gesztus elég, hogy kimutasd érzelmeid a barátod iránt.

Kiskunmajsai Móra Ferenc Óvoda, Általános Iskola,
Fejlesztő Nevelés-Oktatást Végző Iskola, EGYMI
2025/2026
Boldogságóra – A társas kapcsolatok ápolása
Időpont: 2025. november
Helyszín: Szivárvány csoport,
Kapcsolódás: Márton nap
A novemberi Boldogságóránk során a társas kapcsolatok erősítése az egymásra való odafigyelés került és a közös élmények megosztása állt a középpontba. Tevékenységeinket Márton-naphoz kapcsoltuk. A feladatok során a gyermekek aktívan és sikerélménnyel kapcsolódhattak be, miközben fejlődtek a szociális készségeik és együttműködési képességeik.
1. Libaetetés
A gyerekek előre rajzolt, kivágott szájú libát etettek búzával és kukoricával. A feladat segítette a finommotorika, a szem-kéz koordináció és az együttműködés fejlődését. A tevékenység közben az alábbi dalokat énekeltük, hallgattuk meg: Száz liba … , A liba mondja gágágá,
2. Kendős közös játék
A gyerekek színes kendőkkel mozogtak, egymásnak adták és dobták, majd a foglalkozás végén megölelték egymást. Ez erősítette a kapcsolatokat, a bizalmat és az egymás felé irányuló pozitív érzelmeket. A mozgásos játék során az alábbi énekeket énekeltük: Színes kendő, Süssünk, süssünk valamit.
A foglalkozás során a gyermekek megtapasztalták az együttműködés, az elfogadás és az egymásra figyelés örömét. A közös játékok hozzájárultak a csoporton belüli kapcsolatok erősödéséhez.

A társas kapcsolatok ápolása volt a téma.
A tevékenységet körben állva kezdtük. Az első kisgyermek a mellette állótól megkérdezte: „Kis barátom, hogy vagy?”. Miután válaszolt egy szóval (jól, ill. nem jól), minden esetben feltettem azt a kérdést, hogy „Mi az, ami miatt jól/nem jól érzed magad?”
Megleptésemre szinte mindenki mást válaszolt. Egy negatív válasz született, egy kislány szomorú volt, mert az apukáját szerette volna. Megkérdeztem tőle, hogy felvidítaná –e, jobb kedve lenne, ha mindenki megszeretgetné és mivel igennel válaszolt, egyesével megöleltük. Csodálatos volt látni, az ölelésről-ölelésre végbemenő pozitív változást, a végére hangosan kacagott.
A tevékenységet ülve folytattuk, elmeséltem egy mesét a barátságról, melyet érdeklődve hallgattak.
Barátságláncot alkottunk, a sorrendet ők határozták meg azáltal, hogy ki csatlakozzon következőnek a lánchoz. De a végén egy nagy barátságkörré álltunk össze.
Ezután az asztalokhoz ülve mindenki színezett egy Barátságfát, egy dal kíséretében, mely a barátságról szólt.
A tevékenység zárásaként, a fülembe súgták legjobb barátjuk/barátaik nevét, melyet felírtam a gyönyörű fájuk mellé.

Ebben a hónapban a csoportunk összehangolása volt a célunk. Az, hogy a gyerekek megérezzék a közösség erejét, hogy ha összefogunk, együtt sokkal többre vagyunk képesek.
Folyamatos az életünkben a gyerekek érzékenyítése egymás iránt. Nagyon sokan a saját problémájukba ragadnak bele. Igyekszünk megláttatni velük, hogy a társuknak ugyanannyira fontos amit éppen csinál, amire vágyik, mint nekik.
A hónap folyamán egy parafa táblára gyűjtögethette mindenki a „piros pontokat”, amit úgy érdemelhetett ki, ha valami jó dolgot tett a közösség érdekében (rendrakás, kisebbek segítése pl. öltözködésben, stb.). Nagy büszkeséggel tölti el őket, ahogy beszélgetünk arról, hogy milyen sok pontot kapnak nap mint nap. Nincs további jutalmazás, mégis nagyon ösztönzi őket arra, hogy egymást segítsék.
A csoportban dolgozó felnőttek mind úgy látjuk, hogy ahogy minden héten átélik a Boldogságóra foglalkozást a gyerekek, egyre jobban élvezik. Amikor felzendül a „Jobb veled a világ”, már tudják, hogy mi következik, és örülnek.
A beszélgetések során egyre nyitottabbak. Meséltem nekik most síkbábbal és plüss bábokkal is. A mesék megérintik őket, és igazán érdeklődőek irántuk.
Megtanultuk ebben a hónapban a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” c. dalt, gitáron kísértem magunkat. A „kiálts jó nagyot” résznél hatalmas felszabadulás érződik rajtuk, élvezettel énekeltük több alkalommal is.
Már többször kérdezték ebben a hónapban, hogy mikorra fogunk a Boldog várba feljutni. Erről is beszélgettünk az utolsó foglalkozáson, majd a 3. lépcsőfokra felragasztottuk a barátság jelét.