November: Társas kapcsolatok hónapja
„Nagyon sok barátom van!”
Sajnos a vírus a csoportunkra is hatással volt, így a héten csak tizenketten jártak oviba. Ami persze családias, de hiányoztak a többiek, a barátok, a gyerekek, a családok. A feladatot így is elvégeztük, de sokat emlegettük a távollevőket is, persze nem volt olyan nyüzsi, amihez hozzászoktunk, és az ötletroham is elfeleződött. Viszont, több figyelem jutott mindenkire, aki jelen volt.
Persze Bella zenéjével kezdtük a ráhangolódást, a gyerekek nagyon szeretik jó dallama, pozitív szövege miatt, szeretünk rá táncolni. Világomban minden rendben van… és Ha boldog vagy… c. zenék. Ezután ellazultunk a szőnyegen, mindenki választott egy barátot magának, és megmasszírozta, aztán cseréltünk. Nagyon helyesek voltak, mikor ügyetlenkedtek, nem tudták mit kell csinálni, de mivel kevesen voltunk, erre is volt idő, hogy megtanuljuk. Nagyon precíz kis masszőröket tanítottunk ki, és kezdték élvezni az ellazulást. Két mesét is hoztam mára, Szent Márton igaz történetét, ehhez találtam képeket, amik segítettek a történet időrendi elmondásához, és rögzítéséhez a hét többi napján, és Mézlopó Ferkó meséjét. A gyerekek tátott szájjal figyelték. A héten Márton napját ünnepeltük, így ez még segítség is volt, hogy a gyerekek az odaadásról, és jószívűségről hallgassanak igaz történetet. A mesék után a barátságról beszéltünk. Felelevenítettük az előző hónapokat, kiraktuk a „Barátság” jelét a lépcsőnkre. Kinek mennyi barátja van, miért jó, hogy van barátunk, ki az aki nincs ma itt, de jó barát, és persze arról is szó esett, ha valaki nem a barátunk, velük hogyan kell bánni, hogyan kell viselkedni. Ma libákat ragasztottunk papírsodrással. ragasztással, természetesen a barátoknak, kisebbeknek segítettünk, közben énekeltünk, mondókáztunk. A keddi napon az ismert Szent Márton történet színezőjét raktam a gyerekek elé, amit egész héten örömmel színeztek, és vittek haza. A mai napon mindenben megerősítettük –ami egyébként is szokás és hagyomány nálunk, hogy a barátok egymás mellett ülhetnek, alhatnak, foghatják egymás kezét- hogy „a barátod mellé ülhetsz, fekhetsz, stb”. Julcsi vállalkozott rá, hogy lerajzolhatjuk életnagyságban nagy papíron a földre fektetve. A gyerekek többsége mind jött kiszínezni, és feltenni a szoba ajtajára: „Julcsi is a barátunk!” Ma igaz történetet meséltem: Zsóka néniről, aki beteg lett (covidos) és azért nem jött dolgozni. A szülők összefogtak, és ajándékcsomagot készítettek neki, a kerítésére felakasztották, és rövid, de sokatmondó üzenetet tűztek rá: „VISSZAVÁRUNK!” Azt hiszem, itt a Társas kapcsolatok Hónapja aranymondása!
Szerda a kitartás növeléséről szólt, libuskák körvonalát szúrkálták ki tűvel a gyerekek, hogy a fordítottja ugyanazt a formát adja vissza. Ledöbbentem, hogy milyen kitartóan dolgoztak a kicsik is. Példaértékű volt számomra. Körjátékoztunk, ahol párt kellett keresni párosával, vagy hármasával: „Hatan vannak a mi ludaink…”. A mese után a jószívűségről, segítségnyújtásról beszélgettünk.
Csütörtök a torna napunk, megyünk a tornaterembe, és jókat játszunk, ma karikával tornáztunk, és persze a feladatokba becsempésztem minden lehetőséget, ahol párok együtt karika foglalózhattak, vagy karikával tornázhattak, tartották egymásnak a karikát, vagy párt kereshettek, vagy egyszerűen csak a bordásfalra, padra fel kellett segíteni a kicsiket. A karikafoglalónál elfogyasztottam a karikákat, de nem esett ki senki, hanem minél kevesebb a karika, annál többen kellet bezsúfolódni a társaknak egy-egy karikába. A finom reggeli után mindenki kiszínezte a barátját jelképező kisfiú, vagy kislány formát, volt, aki többet is. Körbe raktuk őket, jelképezve a csoport összetartozását, és középre azokat a szavakat írtam bele, amiket a gyerekek mondtak, „Mit is jelent nekik a barátság, miért jó, ha vannak barátaik: együtt játszanak, együtt esznek, beszélgetnek, kirándulnak, megölelik egymást, szeretik egymást, segítenek egymásnak, együtt alszanak egymás mellett, nem vagy egyedül, várnak egymásra, boldogok és vidámak, örülünk, tanulásban segítenek” A torna előtti bemelegítést Bella zenéi segítették, Tükördal.., Ha jó kedved van..,, Világomban minden rendben van…, Jobb veled a világ.. Néhány kislány az Erősségek Fáját nézte, elemezték. Aranyosak voltak múlt héten, mikor kérdeztem levegyük-e, nem engedték.
Pénteken az alkotás kapta a főszerepet, Barátság karkötőt készítettünk. Persze először mindenki magának készített, aztán annyira belejöttek, hogy többen az egész családnak is készítettek. Volt aki kiválasztotta a családtagjainak kedvenc színét, és személyre szabottan készítette a karkötőket. Örömmel tették a polcukra, hogy hazavihessék.
Óvodásokról lévén szó, nagyon ügyesen megfogalmazták érzéseiket a témával kapcsolatban, még a kiscsoportosok is. Két kisgyerek mondta, hogy nekik nincsenek barátaik, de a beszélgetés alatt kiderült, hogy nem teljesen igaz ez az állítás. Voltak, akik a testvéreiket, és a szüleiket is a barátaik közé sorolták, ami azt gondolom nagyon jó. Egy szónak is száz a vége, mindenki akkor érzi jól magát, ha kapcsolatai pozitívan befolyásolják életüket.

Ezen a héten a gyermekek létszámából adódóan összevont csoportokkal működött óvodánk. Középsőseink a minicsoportosokkal töltötték ezeket a napokat, mely remek alkalom volt a társas kapcsolatok ápolására.
A játék állatokat és az építő kockát használtuk először, miközben arról beszéltünk, ki-kinek a barátja, miért fontos, hogy legyen barátunk. Az állatok is közösségben élnek, így aszerint építettünk lakóhelyet az állatok számára, ki hogyan és kivel él szoros kapcsolatban. A könyv ötlete alapján történt mindez, s közben megbeszéltük, hol élnek ezek az állatok, mivel táplálkoznak stb. Ez jó átvezetés volt a következő heti Márton-napi készületekre is.
Az alapötlet az volt, hogy egy-egy szívet készítenek festéssel (fültisztító nyomdával) a gyerekek és megajándékozzák vele egymást, de úgy módosult ez, hogy a szíveket játékra használtuk fel (térpercepciót fejlesztő gyakorlatokkal-pl. tedd a füled mögé, a lábujjaid alá stb.) Továbbá a délelőtt lezárásaként egy pozitív gondolatot megfogalmazva mindenki megkapta saját szívét, melyet haza is vihettek délután. Az ajándékozás lehetőségét sem vettük el tőlük, díszes papírlapra mindenki kedve szerint rajzolhatott egy általa választott személynek. Örömmel vettek részt ezekben a tevékenységekben óvodásaink.
Az új és régi barátságok ápolása a „Repülj velem” című dalra való táncos mozgással is megvalósult, amelyben mindkét korosztály örömmel részt vett. A hetet az „Ellazulni jaj de jó” című dalra végzett relaxációs gyakorlattal zártuk, amelyet sokáig énekeltek a gyerekek a pénteki nap további részében is, így az alváshoz is erre a dalra készülődtünk.
A kialakult helyzet ellenére egy igazi „boldog hetet” sikerült megvalósítani.

A gyerekekkel a Boldogságfoglalkozást énekléssel kezdtük. Bagdi Bella: Ha boldog vagy… dal éneklése, mozdulatokkal kísérése. „Kis barátom, hogy vagy?” játék játszása. Ezután elbáboztam a gyermekeknek Bezzeg Andrea: Tavaszi ébresztő című meséjét. A mese bemutatása után beszélgettünk a szereplőkről, cselekményről. Ezután a gyermekek a Boldogságóra színező munkafüzetben színezték a barátokra jellemző tulajdonságokat. A téma lezárásaként a „Boldogság várának” 3. lépcsőfokára a társas kapcsolatok jelének felragasztása.