A harmadik Boldog órát nagyon várták a gyermekek. A baráti/társas kapcsolatok témában játékos feladatokat végeztünk. Megkerestük, felismertük bekötött szemmel a barátunkat, megvigasztaltuk egymást, megnevettettük aki szomorú volt. Barátság ujjlenyomatokat szereztek a gyermekek – ez egy nagyon jó szociometriai vizsgálat is egyben – így jelzést kaptam én is, hogy ki az a gyermek akire jobban oda kell figyelni, ki az aki peremhelyzetű, de szerencsére kölcsönös kapcsolat is van a csoportban. A csoportunkról elmondható, hogy több, kisebb, de nagyon erős baráti kapcsolatok vannak.

A társas kapcsolatok ápolása téma feldolgozását a Ficánka nagycsoport egy témahét keretén belül valósította meg. A napi foglalkozások megkezdéséhez az összehangoló 1,2,3 relaxációs gyakorlatokat végeztük, mely begyakorlása a hétvégére már igencsak rögzült a gyermekekben és az együtt mozgás örömét is átélték, élvezték. Bezzeg Andrea: Tavaszi ébresztő verses meséje rávezette a gyermekeket a barátság kapcsolatának megélésére, s arra, hogy hogyan lehet a rosszkedvet, kedvtelenséget jóvá változtatni a barátok segítségével, e kapcsán elmondták saját élményeiket, érzéseiket, mely fokozta is beszédkedvüket,-aktivitásukat. Resztoratív-kör keretében igen kedvelt kommunikációs gyakorlatuk volt, amit mindennap el is játszottunk a ,, Kis barátom, hogy vagy?” játék, amikor is körbe ültek és sorban mindenki a jobbra ülőtől megkérdezte: ,,Kis barátom, hogy vagy?”
Változatos, sokszínű válaszokat adtak a gyerekek, ami abban is megerősítette őket, hogy jó az oviba járni, jó a társak és a barátok közt lenni, közös élményekkel, tevékenységekkel, játékokkal és ezek a megfogalmazások a szociális érzékenységük, erkölcsi értékeik mutatói voltak. A barátság-háló és karkötő készítése szintén nagyon kedvelt játéktevékenységük volt, amikor is mindenki egy társának gurított egy gombolyag fonalat, s majd a fonalat az egyik kezére rátekerve indította tovább a választott barátjának. A csoport összetartását mutatta az, hogy mindenkihez eljutott a barátságfonal egy gyermek és felnőtt sem maradt ki belőle, majd a kézre tekert fonalat, barátságkarkötőnek fontuk össze.
Bagdi Bella : Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek c. dala nagyon – nagy sikert aratott a Ficánkák körében. Megérintette a lelküket, s azt gondoljuk, hogy ez a dal a játékosságánál, vidámságánál, mondanivalójánál fogva a továbbiakban is jelen lesz a csoport életében.
Hálás vagyok a barátaimért! –színezőn lehetőségük nyílt a barátaikat jellel történő megnevezésre.

Zárónapként barátságláncot készítettünk, amikor is megerősítettük egymásban, hogy minden kapcsolat alapja a szeretet és az összetartozás érzése.

Ebben a hónapban igazán kihívás elé állított minket a feladat, hiszen a csoport mindkét óvónője hiányzott és a gyermeklétszám is nagyon lecsökkent. Beugró óvónéniként próbáltam a gyerekekkel feldolgozni két délelőtt folyamán a havi témát.
Pont ez a helyzet adta a motivációt, hogy a csoportban itt lévő gyermekekben megerősítsük, mennyire kell vigyázni a kapcsolatainkra.
A foglalkozásra hangolódást gyertyafény mellett egy hangtállal és egy barátságszívecskével kezdeményeztem. Ez a szívecske magában rejt minden olyan tulajdonságot, ami egy jó barát szívében megtalálható. Közösen próbáltuk meg összeszedni, mi lehet benne. Ezután a hangtál két zengetése között behunyt szemmel átgondolták kik a barátaik és miért. Ezután egymásnak adogatták a gyerekek a szivecskét, elmondva a barátjuknak, mit szeretnek benne a legjobban. Megható pillanatok voltak, előjöttek régebbi sérelmek, megbocsátások. Ez hozta magával a mozgásos, párcserélős mondókát is, amit nehezen tudtunk abbahagyni: „Béke, béke barátság, összeveszni szamárság. Ha mi egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk!” Miután jól kijátszottuk magunkat, mindenki kattintott egy fotót a barátjáról és jöhetett a „fotólaborban” az „előhívás”. Előrenyomtatott keretbe lerajzolhatták a legjobb barátjukat. Az elkészült fotókiállításban sokáig gyönyörködtek.
A második napon már az adventi időszakot dolgoztuk fel, de ebbe is belecsempésztük a barátságot, az örömszerzést és a várakozást. A fő gondolat az volt, hogy a csapathoz tartozás lényege, hogy mindenkire odafigyelünk és igyekszünk mindenkinek egy szeretetet adni és egy pici örömet szerezni, valamint, hogy pici dolgokkal is nagy örömet lehet szerezni egymásnak.
A gyerekek felrajzolták a jelüket egy pici szívecskére, majd ezeket összehajtva beledobták az „örömbödönbe”, majd mindenki húzott egyet a bödönből és kezdődött a titkolózás, meglepetésrajzolás, postázás az öltözőbe. Közben hallgattuk a muzsikát, táncoltunk, míg a többiek elkészültek, teli volt izgalommal a levegő. Postabontás előtt újra találkoztunk a barátságkörben, gyertyafénynél, mindenki elmondhatta, milyen volt titkolózni, örömet szerezni, várakozni. Végül eljött a „postabontás” ideje, mindenki megnézhette az öltözőben kitől kapott levelet. Volt találgatás, felismerés, öröm….szívmelengető volt.

1,Boldog Dóra hív(csengős karkötővel)
2,Hogy vagy kis barátom? Sorban egymást megkérdezték és válaszoltak rá
3,Mese:Mese a südisznóról, aki arra vágyott, hogy megsimogassák
4,Beszélgetés a meséről és a barátságról
5,Barátságkarkötő készítése

A társas kapcsolatok ápolása témakör feldolgozását beszélgetőkör keretein belül kezdtük meg a gyermekekkel. Fontosnak tartották kiemelni a barátságokat. Mindenki szívesen mesélt a barátjáról.
A szeretet ládikóból előkerültek a piros szívek, majd eljátszottuk a „… barátomnak tekintelek” játékot.
A tevékenység lezárásaképpen, barátság karkötőket fűztek száraztésztából egymás számára a gyermekek, ezzel is kifejezve a baráti kapcsolatukat.