A téma bevezetéseként az első foglalkozáson meghallgattuk a hónap dalát. Ezután kezdtünk el beszélgetni arról, miért fontosak a társas kapcsolataink, hogyan járulnak hozzá a mindennapi életünk gazdagabbá, boldogabbá tételéhez. 3 csoportban (család, rokonság, barátok) gyűjtötték össze a gyerekek, hogy milyen pozitív tulajdonságok, fogalmak jutnak eszükbe azokról az emberekről, akikkel szoros kapcsolatot ápolnak. A második foglalkozáson került sor arra, hogy a tanulók által hozott képekből és a képekhez illő fontos fogalmak felirataiból egy tablót készítsünk. Ekkor fogalmaztuk meg azt is, hogy milyen viselkedéssel, kommunikációval lehet mindenkinek hozzájárulnia társas kapcsolatainak ápolásához.
Társas kapcsolatok ápolása
A Boldogságórán a barátság “receptjét” fedeztük fel együtt. Megtanultuk, hogy egy jó barátsághoz kedvesség, figyelmesség, őszinteség és sok-sok nevetés kell. Fontos, hogy törődjünk egymással, segítsünk, és mindig hallgassuk meg a másikat. Egy kis türelem és megértés pedig mindig feldobja a napot! A gyerekek játékos feladatok és közös beszélgetések során gyakorolták, hogyan lehetünk jó barátok, és hogyan tehetjük vidámabbá egymás mindennapjait.
Bezzeg Andrea – tavaszi ébresztő című történetével a témával megismerkednek a gyermekek. A hét során a családi kapcsolatokkal ismerkednek meg ez a történet által kibővül a barátsággal. Játék kockákból a gyerekek kertet készíthettek, az állatokat csoportosítva elhelyezzük, majd magukat is elhelyezhetik a kertben. Közös programként a gyerekek nagy szivacs kockákból építhettek.
A BARÁTSÁG FONALA
Török Enikő Andrea
A barátság az egyik legszebb kötelék, mely összekötheti az embereket. Mivel törékeny is lehet vigyázni kell, s ápolni, hogy minél tovább tarthasson.
A Rákóczi Ferenc Általános Iskola Kincsek csapata számára nagyon fontos a barátság, melyet közös tevékenységek, élmények által próbálnak megerősíteni.
Minden egyes együtt töltött óra, emlékként ragyog majd a barátság fonalán, mely összeköti őket…
Az első meglepetés az volt,hogy a tanulók a jó,a pozitív tulajdonságukat írhatták rá csak a papírra, és nagyon sokat gondolkodtak azon,mi az ő pozitív tulajdonságuk.
Először a szétvágott puzzle darabot színezték ki.Azt a színt használták,ami az ő kedvenc színük.Miután kész voltak,a pozitív tulajdonságukat írták fel.Mikor elkészült a kiszinezett, írással ellátott szív, összeragasztottam, és szép, színes, vidám színekkel kiszinezett összeragasztott szivpuzzle lett.
Ezek után,a terem végében a kör formában letett székekre ültünk le, és beszélgettünk.Megnéztük mindkét szívnél,hogy ki melyik színt használta, és milyen pozitív tulajdonságot írt rá.
Megbeszéltük , hogy a szín vidám vagy szomorú, és ami a fontos, és érdekes volt,hogy elmondták,hogy miért írták le magukról azt a pozitív tulajdonságot,amit leírtak.Hoztak rá példát, és átbeszéltük annak a dolognak a fontosságát,jelentősségét,és ,hogy mennyit tesz ez a mindennapjaink hoz hozzá.
Sokat elgondolkodtak, és láttam,hogy akkor értették meg igazán , hogy ők milyen értékes tulajdonsággal vannak megáldva.
Majd levontuk a következtetést,amelyet ők fogalmaztak meg, méghozzá azt mondták,hogy lehet,hogy különbözőek vagyunk ,de hogy mindenkiben meg kell látni a jót. És arról is beszéltünk hogy az,hogy valaki különböző, más ruhát visel, más a kedvenc étele, ezt a dolgot el kell fogadni, és tolerálni, elfogadni kell, mert ettől még ő egy jó ember
Ebben a hónapban a társas kapcsolatok ápolását dolgoztuk fel a gyerekekkel.
A bevezető relaxálást követően a Kisbarátom, hogy vagy játékot játszottuk. Próbáltam a gyerekeket arra buzdítani, hogy több szóval próbálják kifejezni érzéseiket.
Ezt követően a Répa című mesét báboztam el a gyerekeknek.
Megbeszéltük, hogy milyen kapcsolatban vannak a mese szereplői, ki-kinek segített, és, hogy az összefogásnak mi lett az eredménye.
Ezt követően a rajzzal elkészíthették, az Én és a barátom képet.
A foglalkozás végén nem maradhatatott el a tánc, melyet mindig kérnek a gyerekek.
Azok az emberek, akiknek legalább egy vagy több közeli barátjuk van, sokkal boldogabbak, mint akik sok felületes ismerőssel rendelkeznek.
A kutatások szerint nem a kapcsolati hálónk mérete, hanem az azt alkotó kapcsolataink minősége számít: az, hogyan és milyen gyakran veszünk részt közös tevékenységekben a barátainkkal, megosztunk-e egymással a mély gondolatokat és személyes érzéseinket, valamint nyújtunk-e érzelmi-lelki támogatást a barátainknak vagy rokonainknak.
2002-ben a pozitív pszichológia két úttörője, Ed Diener és Martin Seligman végzett egy kutatást az Illinois Egyetemen, a hallgatók azon 10%-a között, akik a legmagasabb pontszámot érték el a boldogságszintet mérő korábbi vizsgálatokban.
Diener és Seligman azt találta, hogy: a boldog hallgatók legszembetűnőbb közös jellemzői: az erős családi és baráti kötelékek, valamint a barátokkal való rendszeres időtöltés igénye volt.
Egy másik vizsgálatban az embereket véletlenszerűen kérdezték az aktuális hangulatukról. A kutatók azt találták, hogy azok voltak a legboldogabbak, akik éppen a barátaikkal vagy a családtagjaikkal töltötték idejüket, és azok voltak a legboldogtalanabbak, akik egyedül voltak.
Az emberek másokkal való konstruktív együttműködési készsége a boldogságszint előrejelzője.
Bár az továbbra sem világos, hogy azért segítünk-e másoknak, mert alapból boldogok vagyunk, vagy azért vagyunk boldogok, mert hajlandóak vagyunk segíteni másoknak?
A magány elkerüléséhez az embereknek – az esetlegesen laza kapcsolati hálójuk mellett – mindössze egyetlen szoros kapcsolatra van szükségük, ahol lehetőség van az önfeltárásra, az őszinte kitárulkozásra, és hajlandóak beszélni a személyes problémáikról és érzéseikről.
„Van-e olyan személy a környezetedben, akit akár hajnali négykor is felhívhatsz a problémáiddal?”
Minél több lelki-érzelmi támogatást nyújtunk másoknak, annál boldogabbak vagyunk,
és annál tovább élünk.
Ágoston Beáta.
A szociometriai vizsgálatot novemberben végeztem el, a Boldogságóra program társas kapcsolatok témakörét kibővítve. A tevékenység során a gyermekeket kivágtuk és középre ragasztottuk, majd – életkoruknak megfelelően – arra kértem őket, hogy rajzolják le csoportjukban élő barátaikat. A csoport létszáma 25 fő, valamennyien tanköteles korúak. A szülői jelzések alapján azonban várhatóan néhány gyermek még egy évig az óvodai nevelésben marad. A vizsgálat során arra kerestem a választ, hogy az iskolába készülő és az óvodában maradó gyermekek között kialakult baráti kapcsolatok mennyire tartósak, illetve, hogy az iskolakezdés milyen hatással lehet ezekre a kapcsolatokra. Felmerült bennem az a kérdés is, hogy szükség lesz-e a közösségi kapcsolatok tudatos újraépítésére. A csoport rendkívül összeszokott, hiszen a gyermekek többsége már harmadik éve jár együtt óvodába. A szociometriai vizsgálat eredményei megerősítették mindennapi megfigyeléseimet: az év során szoros, stabil kapcsolatok alakultak ki. Elmondható, hogy néhány kivételtől eltekintve minden gyermek rendelkezett kölcsönös választással. Egy gyermek nem kapott rajzot: egy sajátos nevelési igényű kislány, akinek kiszámíthatatlan viselkedése – indokolatlan kiabálás, toporzékolás – gyakran elutasítást vált ki társai körében. A szülők jelzései szerint a következő nevelési évben várhatóan 5–6 gyermek marad a csoportban. Az év során a gyermekek számára is egyre tudatosabbá vált, ki az, aki jövőre is óvodába jár. Megfigyelhető volt, hogy az itt maradó gyermekek szívesen játszottak egymással, és tudatosan törekedtek kapcsolatok kialakítására. A szociometriai vizsgálat célja az volt, hogy feltérképezzem az óvodában maradó gyermekek közötti kötődéseket. Pedagógiai feladatom, hogy segítsem beilleszkedésüket és támogassam egymás felé való orientálódásukat. Örömteli eredmény, hogy minden óvodában maradó gyermek esetében kölcsönös választás volt tapasztalható, így jelentősebb kötődési vagy beilleszkedési nehézségek nem várhatóak. A szülőket aktívan bevonom a havi témák feldolgozásába: zárt csoportban rendszeresen beszámolok az eseményekről, valamint javaslatokat teszek a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztésére. A Boldogságóra foglalkozások előzményeként a gyermekek lerajzolták barátaikat. A tevékenységek bevezetésére játékos meditációt alkalmaztam: arcizomlazító gyakorlatként összeszorított szájjal felfújták az arcukat, majd „lufiként” erősen kifújták a levegőt, pukkanó hangot adva, ami nagy tetszést aratott. Ezt követően zenés relaxáció következett, az Ellazulok, laza vagyok című dal meghallgatásával és az instrukciók követésével. Beszélgetést kezdeményeztem, amelynek során a jelen lévő társakról kellett jó tulajdonságokat megfogalmazniuk a gyermekeknek. Fontos számomra, hogy a gyerekek a pozitívumokra koncentráljanak, és ne a negatív cselekedetek kerüljenek előtérbe. Általánosságban elmondható, hogy a csoportba járó gyermekek többsége jó önbizalommal rendelkezik, ami elengedhetetlen a későbbi boldoguláshoz. Ugyanakkor kiemelten fontosnak tartom a folyamatos bátorítást és támogatást a kihívást jelentő helyzetekben. Elsődleges célom a pozitív, ugyanakkor reális énkép kialakítása, a korlátok felismerése, a frusztrációtűrés és a szabálytudat fejlesztése. Szeretném, ha a mindennapjainkat a jó szándék hatná át, és közösen dolgoznánk önmagunk fejlődésén. A következő kezdeményezés egy mese volt Tavaszi ébresztő címmel. A mese szereplőinek tulajdonságait elemeztük, majd a csapatmunkáról és csoportunk összetartozásáról beszélgettünk. Elkészítettük a barátságláncot: minden gyermek kiszínezte a nemének megfelelő fiú- vagy lányfigurát. A foglalkozást – hagyományainkhoz híven – a Boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dallal zártuk. A játékok végén a vár harmadik lépcsőfokára helyeztük fel a szimbólumot jelképező, kiszínezett emblémákat. A Boldogságóra foglalkozások rendkívül sok tapasztalatot nyújtanak a gyermekek számára: segítik új fogalmak megismerését, saját és társaik érzelmeinek tudatosítását, valamint a pozitív gondolkodás előtérbe helyezését. Kiemelt szerepet kap a társas kapcsolatok és a kötődés érzelmi kifejezése. Meggyőződésem, hogy a fejlődés iránti igény életkortól független – gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szükségük van rá. A társas kapcsolatok alakításában folyamatos pedagógiai feladatot látok. Különösen nagy kihívást jelent az érzelemszabályozás és a figyelemkontroll fejlesztése, ezért a héten minden nap meséltem a Pillanat-kapitány kalandjait. Az óvodás korosztály sajátosságaihoz igazodva a történetet rövid epizódokra bontottam, és addig beszélgettünk az adott témáról, amíg a gyermekek érdeklődése fennmaradt. Úgy gondolom, az érzelmi intelligencia alapozása már kisgyermekkorban megkezdődik. Számomra rendkívül motiváló látni, hogy a gyermekek érzelmi világa gazdagodik, képesek kifejezni gondolataikat, és közösen meg tudjuk beszélni az örömöket és nehézségeket. A légzéstechnikákat rendszeresen gyakoroljuk, valamint nagy örömmel játszunk társasjátékokat és kártyajátékokat is.
Társas kapcsolatok ápolása
1. Foglalkozást kezdő relaxáció: Totyog a liba, nagy a galiba….
2. Ének: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek….
3. A téma bevezetése: Kis barátom hogy vagy? játék
Hálás vagyok a barátaimért. mf. 19. old.
4. Téma feldolgozása: Kerek erdő kalandra hív téged…
Vissza jött a répa! mese
Nyuszis színező színezése
5. Lezárás: A társas kapcsolatok jelének kiszínezése majd felragasztása a Boldogság vár harmadik lépcsőfokára.
Ének: Jól érzem magam…
Barátság lánc készítése színezéssel
6. Továbbadás: Családfa készítése odahaza
Reflexió: Már nagyon várták a gyerekek a boldogság órát. Most is kivittem az ügyes érdeklődő középsős gyerekeket is. A relaxáció és ének után beszélgettünk a barátságról, mit jelent, hogy viselkednek a barátok egymással, kinek ki a barátja. Majd játszottuk a Kis barátom hogy vagy játékot. Majd mindenki kiszínezte a barátját ábrázoló képet. A vissza jött a répa című mese nagyon tetszett mindenkinek, amit a végén meg is beszéltünk. A gyerekek kiszínezhették a nyuszit a répával, és elkészítettük a mi kis barátságláncunkat. A kiszínezett barátság jelét feltettük a vár harmadik lépcsőfokára. Énekkel, tánccal zártuk a foglalkozást. Mindenki nagyon jól érezte magát.
