Novemberben a felelősségvállalás témájával foglalkoztunk a társas kapcsolatokban. A hónap elején közösen meghallgattuk a Ha boldog vagy… című dalt, ami segített ráhangolódni arra, milyen jó érzés megosztani egymással az örömünket. A foglalkozások során sokat beszélgettünk arról, hogyan tudjuk ápolni a baráti kapcsolatainkat – jóban és rosszban is egymás mellett állva.
Átgondoltuk, mit jelent számunkra a bizalom, az elfogadás és a támogatás, és hogy ezek milyen fontosak a mindennapi együttlétben. Felismertük, hogy felelősséggel tartozunk egymásért: figyelünk társainkra, segítjük őket, és vállaljuk a tetteink következményeit. November végére közösen megfogalmaztuk, hogy akkor érezzük jól magunkat a közösségben, ha mindenki számíthat a másikra, és igyekszünk jó barátai lenni egymásnak.
Társas kapcsolatok ápolása
A hónap központi témája a társas kapcsolatok világa volt. A gyerekekkel közösen beszélgettünk arról, mit jelent számukra a barátság és milyen érzéseket kötnek hozzá. Válaszaikban gyakran megjelent a kedvesség, a törődés, a figyelem, az őszinteség, a megértés, az elfogadás és az egymás támogatása. Többen kiemelték, milyen jó érzés, ha meghallgatják őket, vagy ha ők segíthetnek másoknak. A legtöbb feladat ezt a kapcsolódást erősítette és hangsúlyozta.
• Az „Igazi barátság” feladat abban segítette a gyerekeket, hogy felismerjék a hasonlóságokat saját maguk és barátjuk között.
• Meghallgattuk Bagdi Bella „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek!” című dalát, és kártyák segítségével az érzelmek azonosítását is gyakoroltuk.
• Feldolgoztuk A róka és a farkas a lakodalomban című mesét, amely egy nem éppen mintaszerű barátságról szól.
• Puzzle darabkák színezése és összeillesztése során rámutattunk, milyen sokfélék vagyunk – akárcsak a színes puzzle-elemek –, mégis milyen egységet alkotunk együtt. A gyerekek megtapasztalták, hogy különbözőségeink nem elválasztanak, hanem gazdagítják a közösségünket.
• Mindenki összegyűjtötte, hogy kik a legfontosabb személyek az életükben, kikkel együtt jobb a világ.
A gyerekek megtapasztalhatták, hogy a barátság olyan, mint egy fa: apró gesztusokkal – egy mosollyal, közös játékkal vagy bocsánatkéréssel – napról napra erősödik. Megértették, hogy a barátság fejleszti az együttérzést, az együttműködést, és abban is segít, hogy különbözőségeink ellenére is kapcsolódni tudjunk egymáshoz.
Óvodánkban fontos szerepe van néphagyományaink őrzésének.
A Márton-napi lúd fontos szereplője a hónapnak. A kukoricafosztás, disznóvágás mind-mind igazi őszi társas munka volt, melyben a barátok, rokonok, ismerősök együtt vettek részt. A jól végzett munka befejezését pedig rendszerint áldomás, mulatozás követte.
Ezekről sokat beszélgettünk, s megvalósítottuk őket, kiemelve a barátság, szeretet, segítőkészség fontosságát.
Megismertük Szent Márton legendáját, szülőknek libás versekkel, dalosjátékokkal kedveskedtünk, majd együtt a falun végig vonulva lámpás felvonulást tartottunk, utána „libavacsora” (libazsíros kenyér, szülők által készített sütemények, forró tea) várt bennünket az óvoda udvarán, ahol mindenkit szeretettel vártunk, s kínáltunk.
Kukoricát morzsoltunk, András napjához közeledve sok-sok malacos mondókával, népi játékkal disznóvágás hagyományát játszottuk el, majd hurkát, kolbászt sütöttünk, s jót mulatva fogyasztottuk el.
Úgy gondolom sikerült megélni, elmélyíteni a múlt- jelen, gyermek-szülő, óvoda-család közötti kapcsolatokat is.
Megtapasztalhattuk, mennyire fontos a közösség összetartó ereje.
A hónap végén Boldogságvárunk 3. lépcsőfokára felragasztottuk a barátság jelét, s közben hallgattuk a hónap dalát Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek.
A hónap a társas kapcsolatok ápolásának témáját dolgoztuk fel. A foglalkozások célja az volt, hogy a gyermekek megismerjék az egymásra figyelés, a segítségnyújtás és a kedvesség jelentőségét.
A tevékenységek között szerepelt beszélgetőkör, bábozás és közös játékok, amelyek segítségével a gyerekek könnyebben megfogalmazták érzéseiket, és megtapasztalták a társakhoz való pozitív kapcsolódást. A „Barátság-híd” játék különösen jó lehetőséget adott az együttműködésre, a barkácsolás során pedig barátság-szíveket készítettek, amelyeket egy általuk választott társuknak ajándékoztak.
A témahónapot egy szülőkkel közös lámpás felvonulás zárta, amely meghitt és közösségformáló élmény volt. A gyerekek büszkén vitték saját készítésű lámpásaikat, és örömmel élhették át, hogy szüleikkel, társaikkal együtt lehetnek részesei egy közös programnak.
A feldolgozott téma hozzájárult ahhoz, hogy a gyermekek erősítsék szociális készségeiket, és pozitív élményeken keresztül tapasztalják meg a közösséghez tartozás örömét.
Advent időszaka a szeretetteljes várakozásról, egymás segítéséről, az együttlét öröméről szól.
A foglalkozás célja, hogy a gyermekekben erősödjenek az egymás felé irányuló pozitív
érzések és szociális készségek – mindezek kapcsolódnak az adventi „jócselekedetek”, „kis
angyalok”, „fényhozás” üzenetéhez.Ráhangolódásként „Fényküldő” játékot játszottunk. Miközben számos kérdés fogalmazódott meg bennünk: „Mit jelképez a fény?” ; „Kinek szoktál segíteni itthon vagy az óvodában?”; „Mitől lesz valaki jó barát?”; „Hogyan tudunk szeretettel várakozni karácsonyig?”…Elkészítettük Adventi naptárunkat, napi jó cselekedetek gondolatokkal. Valamennyi tevékenységünk háttereként halk ünnepi dalok szóltak, melyek még jobban segítették az ünnepre való ráhangolódást, az érzéseink felszínre hozatalát. A gyermekek egymásnak és vendégségben jövő látogatóinkat is jó kívánsággal telített rajzokkal ajándékozták meg, ahogy a születésnapját ünneplő gyermekeket is. a hideg időszak beköszöntével nem feledkezhetünk meg udvarunk madárodúit látogató kis barátainkról sem a madarakról, így került feltöltésre madárodúink is.
Nyolcadikos osztályomnál a társas kapcsolatok az életkori sajátosságokból adódóan nagyon felértékelődtek. Beszéltünk az új iskolába, új osztályba való beilleszkedés fontosságáról és arról, hogy a középiskolába való átmenet hogyan lehet minél zökkenőmentesebb. Lelkesen beszélgettek az új osztállyal kapcsolatos elvárásaikról, reményeikről és arról, hogy mennyire fog nekik hiányozni a mostani osztályuk jövőre.
Barátságfüzért csináltunk a gyerekekkel, amit felraktunk az osztályba, hogy mindenki láthassa. A feladat az volt, hogy ki kellett vágni egy kör alakú formát, majd felírni minél több olyan dolgot, amik fontosak egy baráti, emberi kapcsolatban (milyen egy jó kapcsolat). Aki szerette volna, ki is díszíthette. Előtte beszélgettünk erről a témáról.
Az óránkon megbeszéltük, hogy milyen társas kapcsolatokkal rendelkezünk, milyen fontos közösségek tagjai vagyunk. A közös megbeszélésből a baráti, az osztálytársi és a családi kapcsolatok voltak a leghangsúlyosabbak. Ehhez kapcsolódott a csoportfeladat, WordArt segítségével szófelhőt kellett készíteniük. A baráti kapcsolatok témakörében egy páros munka is született, a szófelhőben ők azokat a szavakat gyűjtötték össze, ami az ő barátságukat összeköti.
November hónapunkban a társas kapcsolatokkal foglalkoztunk. Igaz kicsik vagyunk, de próbáljuk támogatni egymást, tanuljuk egymás felé az egymás elfogadását. Ehhez csiszolódnunk kell, de nagyon ügyesen megoldjuk. Bevezetésként felolvastam nekik a Mekkora szíve van egy babszemnek? című mesét, amit nagyon élveztek, szeretik a meséket hallgatni és színezni. Ebből fakadt hogy a mellékletben a meséhez kapott színezőt élvezettel színezték ki. Majd próbáltuk kirakni a szívecske kirakót amit mi fehéren hagytunk, hiszen tiszta szeretettel vagyunk egymás felé. A kirakása nehézkesen indult de toleránsak voltunk egymással és segítettük egymást. A végeredménynek örültek nagyon, hogy egy szívecskét raktak ki és milyen szép dolgokra képesek együtt.
A Szivecskék 7.a csoport 2025. novemberében a Boldogságóra program TÁRSAS KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA témáját dolgozta fel.
Bevezetőként beszélgettünk a társas kapcsolatok fontosságáról, a gyerekekre gyakorolt (pozitív vagy negatív hatásairól), a jó kapcsolatok boldogságfokozó szerepéről. A személyes kapcsolatok fontossága, a felelőtlen online kapcsolatok veszélyei, a ChatGPT-vel való kapcsolatuk izgalmas, tanulságos és tartalmas része volt az órának.
Második alkalommal egyénileg megvizsgálták a saját kapcsolataikat: kikkel és miért állnak bizalmas, bensőséges kapcsolatban vagy a környezetükben kikkel lazább a kapcsolatuk (családtagok, barátok, osztálytársak, tanárok, online ismerősök közül). Ezt követően lerajzolták a jelenlegi kapcsolati hálójukat.
A kapcsolati hálóról való beszélgetés már kényes témának bizonyult. Érezhető volt, hogy komolyan vették a feladatot és Ők maguk is meglepődtek az eredményen. Talán ez volt az első alkalom, ahol szembesültek azzal, kivel és milyen szoros kapcsolatban állnak. Hány olyan ember van a környezetükben, akiben igazán megbíznak és megosztják az örömüket, bánatukat, gondjaikat. Felhívtam a figyelmüket arra, hogy probléma esetén hozzám bizalommal fordulhatnak és vannak szakemberek is, akik tudnak nekik segíteni pl. iskolapszichológus, iskolai szociális segítő, stb.. Többen megkérdezték, hogy ugye ezt nem fogják látni a szüleink? Figyelve az érzéseikre, elmondtam Nekik, hogy nincs rossz kapcsolati háló! Ez a jelenlegi, ami változtatható! A kapcsolataik minősége rajtuk is múlik, a kapcsolatokat ápolni kell! De hogyan?
Mit tehetnek a jó kapcsolatukért? Hogyan válhatnak a kapcsolatépítés mesterévé? Ehhez kaptak egy kis segítséget egy feladatlapon, melyen ki kellett pipálniuk azokat a módszereket, melyeket már alkalmaznak és színezéssel megjelölni azokat, amelyeket szeretnének beépíteni a mindennapjaikba. Nagy örömömmel hallottam, hogy a legtöbben a 9 módszer közül sokat, és csak páran 4 vagy 5 módszert alkalmaznak. Javasoltak egymásnak is módszereket pl. a varázsszavak használatának gyakorlását „kérem”, „köszönöm”, „hálás vagyok érte”. Kíváncsian várom, hogy egy hónap múlva – ha visszatérünk rá – a fogadalmakat ki tartotta be, hányan gyakorolták a módszertárukból hiányzók gyakorlását!
Az órákat azzal zártuk, hogy beszélgettünk a szeretetnyelvről… mennyire fontos a kapcsolat ápolásakor az, hogy mindenkivel a saját szeretetnyelvén beszéljünk! Figyeljük meg, beszélgessünk róla, hogy kinek mi a szeretetnyelve és Karácsony ünnepéhez közeledve e szerint ajándékozzuk meg a szeretteinket, osztálytársainkat… ami nem csak tárgy lehet, hanem közös program, Vele töltött minőségi idő is.
A mi kis csoportunk úgy döntött, hogy a Télapó érkezését finom pizza, forró csoki és egymás társaságában várja, így ápolva a kapcsolatunkat.