A barátság témakört boncolgattuk a Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola 5. osztályos tanulóval. Megvitattuk játékokhoz kapcsolódó következtetésekkel, hogy mennyire fontos a jó barát, milyen a jó barát. Hogyan lesz vége egy barátságnak, hogyan szerezhetünk vissza egy barátot?
Társas kapcsolatok ápolása
A novemberi boldogságórák témája a társas kapcsolatokról szólt. Beszélgettünk arról, hogy miért fontosak az élőlények számára a társak. Az emberek és az állatok is társas lények, kell a közösség, kell az egymással eltöltött idő. Ki kivel ossza meg legszívesebben szabadidejét? Mivel töltik együtt az idejüket? Ki hogyan tud a társához alkalmazkodni?
Ezt követően elolvastuk a segédanyagból a mesét, melynek címe: Mekkora szíve van egy babszemnek?
Majd elvégeztük a babkísérletet amely a szeretet erejéről szólt és így hangzott:
„A gyerekek tegyenek 2-2 babszemet külön edénybe, vattára/papírtörlőre. Mindkét edényt ugyanolyan helyre tegyék, és ugyanúgy táplálják (fény, hőmérséklet, víz mennyisége stb. azonos legyen). Az egyik babszemcsoportot nevezzék el pl. „Szeretet baboknak” , a másikat „Csendes baboknak” . A szeretet babokhoz szépen kellett beszélni, kedves névtáblákat készíteni, míg a csendes babokkal nem kellett volna törődni.
Első meglepetésemre azonban a gyerekek azt kérték, hogy nekik is készíthessenek gonosz névtáblákat. Másodjára az lepett meg, hogy a gonosz névtáblából sokkal több készült. Ezt el is mondtam a gyerekeknek, hogy emiatt én szomorú vagyok. Számomra is megmagyarázhatatlan, de a szeretet babok kezdtek elsőként csírázni. ( Ennek viszont én nagyon örültem.)
Ezért a hónap zárásaként készítettünk egy Szeretet fát, ahová maguknak kis szívecskékbe dicsérő szavakat írtak. ( Okos vagy! Ügyes vagy! stb. )
Ebben a hónapban az átlagosnál többször játszottunk közösségépítő játékokat. A gyerekek nagyon élvezték a közös tevékenykedést. A többségnek a „Karmester”, Százlábú” és a „Távíróoszlop” tetszett a legjobban. Ebben a hónapban a szokottnál is vidámabbra és boldogabbra sikerültek a boldogságórás foglalkozások.
Társas kapcsolatot ápoltunk a sportcsarnokban
Elöljáróban értelmeztük a motiváló idézeteket,majd meghallgattuk a hónap dalát,mely nagyon tetszett nekik.
A sportcsarnokban folytattuk a téma feldolgozását, még pedig először a ,, Távíróoszlop,,,majd a ,, Kis barátom,hogy vagy?,, játékokat játszottuk. Az üzenetek nem mindig egyeztek az eredeti üzenetekkel,de jól érezték magukat, tetszett nekik mindkét játék. Sajnos újdonság volt számukra,hisz nem gyakran kérdezik meg egymástól,hogy vannak. Talán elindult valami….
Magas létszámmal kellett átadni az óvodásoknak a társas kapcsolatok, a szeretet a barátság fontosságát. De sikerült. Szívecskét adtak egymásnak, ki kinek a barátja. A gyerekek élvezték a feladatatot.
A projekt téma nagyon kedves a szívemnek, hiszen nagyon extrovertált személyiségnek vallom magamat. Hiszek abban, hogy ha azzal a személlyel töltünk időt, akit nagyon kedvelünk, szeretünk, akkor a boldogság érzése is könnyebben elérhető. Az egész hónap során nagy hangsúlytettem a közösség építő játékokra. (Élelmet gyűjtő sünik, Féltek a medvétől?, Benn a bárány)
A hónapban rengeteget hallgattuk a gyermekeket a hónap dalát és mivel a boldogságról szól, le is rajzolta minden gyermek azt, ami őt boldoggá teszi. Sokan a családjukat, többen a barátaikat, míg voltak akik a karácsonyt rajzolták le.
A szállást kérő róka meséjét hallhatták a gyermekek, mely során a különböző magatartásokat beszéltük meg a gyermekekkel.
Óvodánkban a téli ünnepkör közeledtével hagyománnyá épült az önzetlen, jó cselekedetek megvalósítása.
Széll Henriett, boldogság nagykövet ötletét teljes mellszélességgel támogatva az óvodánkba járó gyermekek szüleit invitáltuk egy közös barkács délutánra, ahol kivágott funér lemezeket festettünk, mely Makó város fenyőfáját díszíti az idei adventi időszakban. A hónap végén a karácsonyfa díszítésre is sor került, hiszen a szülőkkel közösen az általuk készített mézeskalácsfigurákkal színesítettük városunk főterét. A díszítés ideje alatt a gyermekek egy kedves kis üzenettel kedveskedtek a járókelőknek. Több szervezet csatlakozott a megmozduláshoz, hiszen a Makói Egyesített Népjóléti Intézmény teával kedveskedett a gyermekek, szüleik és az oda látogatók számára.
Egy nagyon kedves délelőttöt töltöttünk együtt a többi tagintézményünkkel, a gyermek sok élménnyel gazdagodva tértek vissza óvodánk épületébe.
Osztályomba egy éven belül három új tanuló is érkezett, akiknek elég nehezen ment a beilleszkedés, így a boldogságórák nagy hasznunkra voltak, vannak a közös munkánk során. A társas kapcsolatokat folyamatosan építeni kell, segíteni kell a gyerekeket, hogy egymásra találjanak. A novemberi foglalkozáson a Barátság-sálat vettük elő, és arról beszélgettünk, hogy ki mennyit változott akár tegnap óta, akár amióta ismerjük. Nagyon érdekes és fontos dolgokat mondtak a gyerekek.
Novemberi Boldogságóránk témája a társas kapcsolatok ápolása volt.
Most kezdtem bevezetni a gyerekeknek a relaxációt.
A foglalkozásainkat beszélgetőkörrel indítottuk, ahol megbeszéltük ennek a kifejezésnek a jelentését. Beszélgettünk a pozitív és a kellemetlen élményekről is.
Meghallgattuk és együtt énekeltük Bagdi Bella dalát.
Az ajánlott mese feldolgozása után, az osztályban kialakult kapcsolatokat szimbolizáltuk.
Megbeszéltük kinek mit is jelent az igazi barátság.
A foglalkozást egy rövid relaxációval kezdtük, amely segített a gyerekeknek ráhangolódni a közös munkára, majd a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dalt énekeltük el. A témát a „Kis barátom, hogy vagy?” játékkal vezettem be, amelyből nagyon tartalmas beszélgetés alakult ki. A feldolgozás során Szomorú Szilárd és Boldog Blanka bábjai segítségével szituációs játékot játszottunk: a boldog szereplő megpróbálta megvigasztalni a szomorút, később pedig a gyerekek is eljátszották a szerepeket.
A foglalkozás egyik legkedveltebb része a barátságkarkötők készítése volt; a gyerekek örömmel tevékenykedtek kreatív kézműves feladatban, és büszkén viselték saját karkötőiket a nap folyamán. Ezt követően felajánlottam, hogy közösen építsünk várat „Fogjunk össze, építsük meg együtt!” mottóval, amely a barátságukat is jelképezhette. A gyerekek lelkesedésének köszönhetően csodás építmények születtek.
A foglalkozás lezárásaként az egyik gyermek kiszínezte a barátság jelét, amelyet a többiekkel együtt felragasztottak a „Boldogság várára”, így téve emlékezetessé a közösen megélt élményt.
November hónapban a társas kapcsolatok témájában sokat beszélgettünk és kapcsolódtunk egymáshoz. Felidéztük az Erősségkert videó témáját, tartalmát. A foglalkozásokat a beszélgetésindító kártyákkal kezdtük, nagyon szeretik a gyerekek. Elkészítettük a szívpuzzle-t. Ebben a hónapban az osztályban 5 napig kistanító nénik voltak, akik még nem hallottak a Boldogságóra Programról. Kérték, hadd nézzenek meg egy foglalkozást. Örömmel mutattuk meg nekik, hogyan is zajlik nálunk, és milyen sok igazán tartalmas, érett, mélyre ható gondolat van a gyerekek fejében. Mennyire más az ő kis személyiségük, így, hogy már 4. éve foglalkozunk a Boldogságóra Programmal. Meg is jegyezték, mennyire észrevenni az osztályközösségen, hogy valami más. Épp ebben az időben betegedett le a kiskutyám, ami igen megviselt. Egy alkalommal, mikor éppen etika órán a családfát rajzolták, és megkérdezték, a kutyus is családtag-e, nem bírtam tovább, elsírtam magam, mivel a kutyusom pár nap alatt elveszítettem. A gyerekek, a kistanítók meglepetésére, felpattantak a helyükről, majd megszólaltak, hogy: Most mi vagyunk a szeretetgombóc!” – és mind átöleltek, még a kistanítók is odajöttek. Nem tudták, mi volt ez, de elmondtuk nekik, hogy ezt honnan ismerik a gyerekek, mi is a lényege és nagyon meghatódtak. Szóval azt hiszem, ez sok mindent elmond.