A papírra rajzolt alakokat mindenki másképpen „ruházta fel”. Fontos volt, hogy az alakoknak vidám kisugárzása legyen. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy miért fontosak a társas kapcsolatok, hogy együtt minden könnyebb. A produktum elkészítése után, a tanulók is kézen fogva sort alkottak.
Társas kapcsolatok ápolása
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KISCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 3.
A társas kapcsolatok, baráti kapcsolatok ápolása
A Boldogságórák kapcsán elmondhatom, hogy amikor találkozom a kiscsoportosokkal a folyosón, a mosdóban, akkor odajönnek hozzám és megölelnek. Van egy kisfiú közöttük, aki mindig odaáll mellém és azt várja, hogy a kis haját megsimítsam, összeborzoljam. A többiek is szívesen beszélgetnek velem, elmondják, hogy éppen mit játszanak, vagy kivel játszanak. A kiscsoportosok örültek nekem, amikor bementem hozzájuk a csoportba, immár harmadik alkalommal. Amikor körben ültünk a szőnyegen, akkor elmondtam nekik, hogy hoztam egy mesét, amelyben három barát van. (Ferenczei Éva: Süni irigy lesz) Egy irigy süni és két barátja nyuszi és maci. Bábokkal játszottam el a mesét a dajka néni segítségével. Végig figyeltek és érdeklődéssel hallgatták. A mese végén megkérdeztem, hogy kivel szeretnek játszani itt a csoportban és aranyosan a mellettük ülő gyermekre néztek, amiből rájöttem, hogy a kis játszótársak egymás mellett voltak. az egyik kisfiú, akinek van otthon nagyobb, óvodás, vagy iskolás testvére megnevezte őt és elmondta nekem, hogy odaadja neki a játékot otthon és együtt játszanak.
A beszélgetés után bekapcsoltam a hónap dalát, (Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg…) akkor már el is kezdtek rá mozogni. Utánozták azt, amit mutattam nekik és a végén megöleltük a mellettünk álló társunkat, mert közben párban is táncoltunk, mozogtunk.
A zene végén kértem egy nagy ölelést, ekkor odajöttek hozzám és megöleltük egymást. Amikor elköszöntem a gyerekektől, akkor többen is odajöttek, hogy segítsenek visszavinni a laptopot és a hangszórót (amit a zenehallgatáshoz áthoztam) a nagycsoportba. Már ismerősként hozták az eszközöket és jöttek velem a csoportomba, majd visszaszaladtak a saját csoportjukba az óvónénihez és a dajkanénihez. Egyre jobb a kapcsolatom a kicsikkel, nagyon barátságosak velem is.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
NAGYCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 3.
A TÁRSAS KAPCSOLATOK,
BARÁTI KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA
A nagycsoportosoknak a Boldogságóra kedvelt tevékenység. A héten a társas kapcsolatok ápolása volt a fő témánk a Boldogságóra témaköreiből. Az egészség és betegség témakört is köré csoportosítottuk. Sokat beszélgettünk arról, hogy kinek, ki a barátja a csoportban. Ebből kirajzolódott egy szociometria, miszerint a gyermekek többsége szívesen játszik bármelyik társával, de vannak kedvelt játszótársaik is. Azoknak a gyermekeknek is vannak játszótársaik, akik egyébként romboló játékot is játszanak időnként, bár nekik kevesebb gyermek mondta, hogy a barátja. Elkészítettük a barátságláncot, barátságfüzért. Minden gyermek saját maga képére rajzolta, színezte az általa kiválasztott sablont, majd egyedül vágták ki körbe a lapról az emberfigurát. Volt egy kislány, aki aznap, mikor ezt készítettük hiányzott, de észrevette a falra felragasztott barátságláncot, barátságfüzért és kérte, hogy ő is elkészíthesse az övét, hogy felkerülhessen közénk. Nagyon örültem ennek, mert a csoport tagja és szeret mindenkivel játszani. Sőt, a legjobb barátja az a kislány, aki sokszor hisztis, de olyankor megvigasztalja és átöleli. Mondhatni, hogy építi a társas kapcsolatokat. Sőt, a fiúk közül is van egy gyermek, aki szintén ilyen viselkedésű, de ennek ellenére őt is nagyon szereti ez a kislány, meg akarja „javítani” a kisfiú viselkedését. Odamegy hozzá, átöleli, hívja játszani. Sajnos nem mindig jár sikerrel, (mindkét gyermek hiperaktív, ADHD tüneteivel) de ő nem adja fel. Nagyon jólelkű és kitartó gyermek! Büszke vagyok rá és az édesanyjára, mert ő is ezt tanítja neki, hogy mindenkit szeretni kell.
Több mesénk is volt a héten: Bartos Erika: Bogyó és Babóca/Barátság, Lukács Elvira: Barátságmese/Baráti segítség, Mese a vízilóról, aki félt az oltástól, valamint Ferenczei Éva: Süni irigy lesz című bábjátékát, amit a kolléganőmmel játszottunk el a gyermekeknek. Nagyon jól megértették a mese mondanivalóját. Szabad játékidőben folytatták a mesét, elkérték a bábokat és újra játszották, sőt, tovább gondolták és még fűztek hozzá tartalmat, a saját játékukat.
Bagdi Bella dalára nagyon jót mozogtunk! Az egészséges életmód része a mindennapi mozgás, amit a gyerekek minden nap reggelente végeznek velem együtt. A héten volt egy elsőéves óvodapedagógus hallgató a csoportban, akit nagyon megkedveltek a gyerekek. Reggelente mindig várták, hogy mikor jön már „V” néni! A gyakorlatát töltötte, akit mentoráltam és számára is feltűnt, hogy mennyire barátságosak és kedvesek a gyerekek. Elmondtam, hogy a Boldogságórák hatása szerintem ez is, hogy bátrabbak, az önbizalmukban nincs hiány! Mindenkivel barátságosak és egy-két gyermek kivételével tisztelettudóak és többnyire szófogadóak. Már iskolába készülünk, ezért a szabályokat, amik az óvodában vannak be kell tartani és be kell tartatni! Jó kis hetünk volt. A jövőhéten folytatjuk az egészséges életmód témát az érzékszerveinkkel, az orvos gyógyító munkájával, mert ellátogatunk az orvosi rendelőbe, ahol a fogainkat is megnézi a fogorvos bácsi.
A Boldogságórával pedig „Jobb Velünk a Világ!” és mi is egyre jobbak leszünk!
Sokat játszottunk olyan közös tevékenységeket végeztünk, amelyek segítik a gyermekek együttműködési készségét, fejlesztő hatással bírnak a különböző részképességekre.
A mosoly legtöbbször ott volt az arcunkon és közben mindig egy nappal közelebb kerülünk az iskolához!
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
November hónapban sok lehetőséget találtunk a társas kapcsolatok ápolására, melynek köszönhetően kis közösségünk tagjai még közelebb kerültek egymáshoz és a környezetükben élőkhöz.
A Márton-napi hagyományok felidézéseként gyakran játszottuk a „Hatan vannak a mi ludaink,..” párválasztó játékunkat, s az ének végén a kiválasztott párunkat mindig meg is öleltük.
Szent Márton legendájának megismerésével a jó cselekedetek fontossága mellett az egymásra odafigyelés, az embertársainkhoz való szeretetteljes kapcsolódás fontosságát is megláthattuk, erről is tudtunk beszélgetni a gyerekekkel a történet végén.
A nézsai iskolának köszönhetően részt vettünk az általuk szervezett Márton-napi lámpás felvonuláson, ahol a gyerekek szüleikkel együtt a tágabb lakóközösségünk tagjaival találkozhattak. Köszönjük az iskolások színvonalas bemutatóját és a vendégváró finomságokat. Sötétedés után a családok együtt vonultak hazáig lámpásaikkal.
A Boldogságóránk témájának feldolgozásához Fésűs Éva: A bukfencező mókus című meséjét választottam. A kezdő relaxációt (Lufifújó légzőgyakorlatot) követően a gyerekek meghallgatták a mesét, melyet rajzokkal illusztráltam. A történeten keresztül átérezhették a gyerekek, milyen fontos dolgot tehetünk azzal, ha észrevesszük a másik szomorúságát, egyedüllétét és milyen örömet okozhatunk azzal, ha játszunk vele, megvigasztaljuk, megnevettetjük őt. A mese zárásaként mindenki megosztotta a többiekkel, hogy ki a barátja, majd a játszótakarónkra színes papírszíveket helyeztem. A gyerekek egyesével sorban haladva a szívek közül megkeresték az azonos színű szívpárokat, melyekből az egyiket a saját nyakukba akasztották, a másikat pedig egy általuk választott gyermek/felnőtt nyakába. A választást öleléssel pecsételtük meg. A játék végén élő barátságláncot alkottunk és „repültünk” körbe-körbe Bagdi Bella: Repülj velem! című dalára. Örömteli tapasztalat volt számomra, hogy a „repülés” közben mindenki bátran, jókedvűen fogta meg a mellette álló társa kezét.
A barátság témájára többször visszatértünk a beszélgetőkörökben, újra elmeséltük egymásnak, hogy ki a barátunk és azt is, hogy mit szeretünk benne, miért ő a barátunk. A gyerekek nagyon értékes gondolatokat osztottak meg, megtapasztalhattam, hogy egyre bátrabban nyilvánulnak meg és fogalmazzák meg érzéseiket. A legtöbb gyermek azért szereti a barátját, mert sokat játszik vele, szeret vele játszani. Akadt olyan gyermek is, akinek a testvére, anyukája vagy apukája a legjobb barátja. Az egyik kislány kis barátjáról „csak” ennyit mondott: „… azért a barátom, mert szeret engem.”
Amellett, hogy a gyermekeken keresztül sok bizonyosságot szereztem a társas kapcsolatok boldogságfokozó erejéről, személyesen is megtapasztalhattam, mennyire fontosak a pozitív emberi kapcsolatok a nehézségeink leküzdésében.
Relaxációs gyakorlat: „Medve vagyok, cammogok…”
Barát-sál
A róka és a farkas a lakodalomban című mese meghallgatása, megbeszélése irányított kérdésekkel
Madarat tolláról… – munkafüzeti feladat megoldása
Barátságfüzér készítése a kezek körülrajzolásával, színezésével
Széktámogató játék
Lezáró meditáció: „Barátomat úgy szeretem…”
„Az ember társas lény, és csak más emberekkel szövetségben, kapcsolatban élhet teljes életet.” (Arisztotelész)
A gyerekek sok tapasztalattal rendelkeztek a témában. Szívesen beszéltek a családjukról, a barátaikról az ismerőseikről. Megbeszéltük, kik állnak hozzánk a legközelebb, kik a barátaink, az ismerőseink. Áttértünk az iskolai családunkra, az osztályunkra. Barátságfüzért készítettünk, családrajzot és kapcsolattérképet. Az aktuális témához kapcsolódó rejtvényt is megoldottuk. És mind minden hónapban az órákat óra eleji relaxációval kezdtük és a havi dal sem maradhatott el. Ez a téma közel állt a gyerekekhez, örömmel végezték a feladatokat.
A novemberi boldogságóránk igazán boldogan indult, hiszen az óra kezdete előtt szereztünk tudomást arról, hogy a mi csoportunk nyerte el a hónap csoportja címet. Nagyon örülünk az elismerésnek, igazi meglepetés volt számunkra.
A 11. A-s csoportommal most a „Társas kapcsolatok ápolása” témakört dolgoztuk fel németórán. Három kép és a hozzájuk kapcsolódó szórejtvény segítségével kellett kitalálniuk a hónap témáját természetesen németül (Soziale Kontakte), majd néhány pozitív gondolatot olvastunk fel a család és a barátság fontosságáról.
Az óra további részében Bingót játszottunk, amelynek az volt a célja, hogy jobban megismerjék egymást. Kaptak egy 16 (4×4) mezőből álló táblázatot. Minden mezőben volt egy állítás (pl.: Találj valakit, aki fél a pókoktól.) Németül kellett egymásnak feltenniük a kérdéseket, és ha igaz volt az illetőre az állítás, a nevét be lehetett írni a táblázatba. Egy nevet csak egyszer lehetett beírni. Ha kigyűlt a 4 mezőből álló sor bármelyik irányban, „Bingó!”-t kellett kiáltaniuk.
Az órát ismét egy kreatív feladattal zártuk, hiszen a diákjaim ezeket a feladatokat szeretik a legjobban. Egy vidám és színes képet kellett készíteniük pármunkában. A pároknak megnehezítettem a feladatát, hiszen minden egyes ceruzát közösen kellett fogniuk. Jó volt látni az arcukon azt a sok mosolyt, miközben az osztálytársukkal együttműködve próbálták megalkotni a közös képüket.
Társas kapcsolatok ápolása
A foglalkozás címe: Társas kapcsolatok ápolása
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni a barátság fontosságát, az együtt játszás örömét.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek
– Mondóka elmondása, mozgással kísérve. Optimista boldogság órára visszaemlékezés.
– Süni irigy lesz…..elmesélése kesztyű bábbal.
– Mindenkinek van barátja. Fonal pókháló.
– Szomorú Szilárd, Vidám Blanka játék. Hogy vigasztalod meg?
– Barátságlánc készítése
A társaskapcsolatok boldog órát, a visszaemlékezéssel, az optimista mese felelevenítésével kezdtem.
Hipp hopp hopp,
Itt vagyok, Varázslatot mutatok
Felteszem szemüvegem!
Ide oda billentem a fejem.
Szemüvegben messze néznek.
Meglátom a csodaszépet!
Hipp hopp hopp
Itt vagyok, Varázslatot mutatok!
mozdulatok a szövegre
(páros lábon ugrás, mutat, szemüveg formálás, fejforgatás, távolba nézés)
Emlékeztek kinek volt a mesében szemüvege?
Hogy hívták a szemüveget? Milyen varázsereje volt?
Mindenki emlékezett Tóbira. A szemüvegre azt mondták, hogy mindig szépet láttak benne, és ez volt a varázsereje.
Nem sokáig akartak beszélgetni erről, mert már várták a mesét, hiszen mindig mesélek és a bábok is jelezték, hogy valami újabb izgalmas történettel érkeztem.
Most is a kerekerdő hív kalandra, hallgasd meg mit súgnak a tündérek. Tárd ki szíved kapuját, mesevilág ajtaja nyitva áll.
Most a barátságról mesélek nektek egy kedves történetet.
Süni irigy lesz….
Saját készítésű filc bábbal báboztam a mesét.
Nagyon lekötötte a figyelmüket a történet, végig fenntartottam az érdeklődésüket.
Arra a felvetésemre, hogy milyen jó óvodába járni, mert együtt tudnak játszani, vannak barátaik, az egyik kisfiú azt mondta „én szeretek otthon egyedül játszani”
Megbeszéltük, hogy igen, az is nagyon jó, néha szükség van arra, hogy egyedül legyünk, de olyan jó megosztani másokkal az örömünket, megbeszélni a szerepeket a játék során. A kisfiú, aki ezt mondta, sokat számítógépezik, ezért is hívtam fel a figyelmét, hogy öröm elmesélni másoknak, hogy mit játszott.
A többiek egymás szavába vágva, mondták, hogy nem csak az óvodában találkoznak, hanem óvoda után a Főtéren, ill. mindjárt lesz az egyik kisfiúnak a szülinapja, amit egy játszóházban ünnepelnek és mindenkit elhívott a csoportból. Ritka, hogy mindenkit elhívnak, de itt a csoportban a szülők is jó kapcsolatot ápolnak egymással.
A „mindenkinek van barátja” játékot, most próbáltam ki először a csoporttal.
Elmondtam, hogy körbe adjuk a fonalat, úgy, hogy egyik kezükbe fogják a fonalat, a szabad végét adják oda a barátjuknak,
és mondják: azt szeretem benned, hogy ……és mondj valami kedveset.
Én kezdtem, egy kisfiúnak adtam: „azt szeretem benned, hogy mindig igyekszel a lányok kedvére tenni, majd utaltam egy korábbi eseményre, amikor a szivacs, ami nála volt átadta egy kislánynak, mert neki nem jutott olyan színű és szomorú volt, de ezzel a cselekedettel megtudta vigasztalni. Nagy dicséret jár érte, mert a kisfiú is nagyon szerette volna a szivacsot, de legyőzte ezt az érzést, azért, hogy a kislányt megvigasztalja. Mindenki tovább adta valakinek, csak egyszer volt, hogy ugyanannak adta vissza egy kislány, akitől kapta, mert azt mondta neki ő a barátja. Természetesen elfogadtuk ezt a döntést, a többiek az együtt játszást, szépen tudsz rajzolni, gyorsan futsz, emelték ki, hogy mit szeretnek a társukban. A pókhálót türelemmel szövögették, kitartóan fogták a rájuk eső részt és érdeklődve hallgatták egymást.
Szerencsés helyzetben vagyunk, kislétszámú csoportunk van.
Szomorú Szilárd játékot már nem játszottuk el, mert a beszélgetésre sok időt fordítottuk, aminek nagyon örültem.
Törekszem mindig arra, hogy a tevékenységek változatosak legyenek, a mozgással kísért mondóka nagyon népszerű és a barkácsolás, színezés, rajzolás is, ami fejleszti a finom motorikus mozgást, a szép érzéket, a kreativitást.
Emberke formákat, mindenki örömmel, nagyon színesre színezte, próbálta saját magát lerajzolni az előre kivágott papírra. Az alkotás közben beszélgettek, természetesen, hogy kinek milyen a ruhája, haja, szem színe.
Az elkészült figurákat egy nagy kartonra ragasztottuk körbe. Meglepett, hogy megegyeztek, hogy ki kimellé kerüljön.
Bízok benne, hogy az összetartó elfogadó közösség miatt.
Társas kapcsolatok ápolása
Az elmúlt időszakban az őszi időjárás jellemzőit figyeltük meg. Örömmel mondogatták Weöres Sándor: Kis versek a szélről c. versét. Így relaxációnak a „Fújj-fújj” játékot választottam. Meghallgattuk a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek… hónap dalát. Ezt a dalt már tavaly megismerték, így tapssal, dobbantással, nyújtózkodással kísértük a dalt.
Körben ülve eljátszottuk a „Kis barátom, hogy vagy?” játékot. Beszélgettünk, kinek, ki a barátja és miért? Az elmúlt évben még nem igazán volt számukra világos a barát fogalom, akkor még sokan a testvérüket nevezték meg barátként. Mostanra több baráti kapcsolat is kialakult. Sőt a gyerekek megnevezték azokat, akik különösen erős, példamutató kapcsolatban állnak egymással.
Bábokkal elmeséltem a Süni irigy lesz c. mesét. A beszélgetés során érezhető volt, mennyit fejlődtek tavaly óta a társas kapcsolatokra vonatkozó etikai, erkölcsi értékítéletben. Elkérték a bábokat és ők is eljátszották a mesét.
Elkészítettük a barátság hálóját. Az „Azt szeretem benned, hogy…” kérdésre sok kedves válasz született, mely erősítette a gyerekek önbizalmát. Pl.: Szépen rajzolsz, Már nem sírsz reggel, Együtt focizunk, Találkoztunk a játszótéren…stb.
Zenés párkereső játékot játszottunk. Zenére a gyerekek a térben szabadon sétáltak, mikor a zene elhallgatott párt kerestek és megfogták egymás jobb kezét. A következő mondókát mondták: Szerbusz pajtás, kukorica hajtás, aki fogja kezemet, öleljen meg engemet! A végén megölelték egymást.
A végén elkészítettük a „Barátság útlevelet” Minden gyerek más színnel, ujjával lepecsételte a társa útlevelét, amit délután örömmel vittek haza.