Az első osztály valóban gyötrelmes minden gyerek számára. Mindenért meg kell küzdeni, hiszen minden új, minden más, mint eddig az óvodában volt. A mi osztályunk összetétele igencsak vegyes, de a közös célok, az egymás kölcsönös segítése átlendít sok-sok nehézségen. A mi osztályunk egy jó kis csapat.
Beszélgetéssel kezdtük az órát, kinek hogy telt eddig a napja. Majd elhangzott tőlem a mai óra tételmondata: Ha ez a nap nem a barátod volt, akkor valószínűleg a tanárod volt! Majd újra megbeszéltük, azokkal a tanulókkal, akik eddig úgy érezték, hogy rossz napjuk volt, hogy vajon mi volt az oka annak, hogy nem érezték sikeresnek a napjukat.
Megbeszéltük, hogy aki értékes emberi kapcsolatrendszert épít ki maga körül, az sosincs teljesen egyedül, mindig vannak körülötte olyan emberek, akik meghallgatják, támogatják. Így könnyebben meg tud küzdeni minden nehézséggel.
Ezután a gyerekeknek egy dobogót kell rajzolniuk és rá kell írniuk/rajzolniuk, hogy a családban kik azok, akinek minden problémájukat elmondhatják. Hangsúlyoznom kellett, hogy nem az a cél, hogy helyettünk megoldják a nehéznek tűnő feladatot. Olyan családtagok kellenek, akik meghallgatnak és támogatnak, de a probléma megoldását rád bízzák. A dobogó alá 3 szót is kellett írni, ami erőt ad a nehéz helyzetek megoldásakor.
Majd megnéztük Rocky Balboa motivációs üzenetét: ( https://www.youtube.com/watch?v=gl_vsL5nrvg ) és megvitattuk az üzenet lényegét.
CAT-kit eszköz segítségével a különböző érzelmekhez tartozó arckifejezéseket azonsítottuk a reggeli- és egyéni foglalkozások során. A mozgásfoglalkozások során olyan akadálypályát állítottunk össze, aminek fantézianeve: erdei mocsár. Ezen kellett átjutniuk a gyermekeknek, hogy megszerezzék a j utalmat.
Az órát a Szamár története című mesével kezdtük, amit sok diák már ismert. Megbeszéltük a tanulságot, majd tisztáztuk a megküzdési stratégia fogalom jelentését. Ezután kipróbáltunk néhányat a munkafüzet által javasolt gyors és apró feszültségoldókból. Az énekléssel hadilábon álltunk, de a papírtépés nagyon hatásos volt!
Először is nagyon sokat beszélgettünk a gondjainkról, olyan dolgokról is meséltek a gyerekek, amikről eddig senkinek. Farsang volt az iskolában, ezért azt találtuk ki, hogy bezárjuk azokat a gondjainkat 1-1 befőttes üvegbe, amiket megoldottunk. A gyerekek voltak maguk a befőttek, vidáman készítették jelmezeiket.
A téma feldolgozásának reggelén minden gyermek a kedvenc játékával érkezett az óvodába. Az összegyűjtött játékokat azonban a „gonosz tündér” elrabolta. A tündér üzenetet hagyott hátra, hogy a játékokat mindenki csak akkor kapja vissza, ha a „a próbákat teljesíti”.
A próbák teljesítéséhez a relaxációval ellazultunk, majd hozzáfogott mindenki az akadályainak a leküzdéséhez (a feladatok a gyermekek egyéni képességeihez igazodtak). Az akadályokat több-kevesebb segítséggel, biztatással mindenki végrehajtotta, és aztán megkapta a kedvenc játékát, majd a hónap dalára örömükben táncra perdültek. A mozgásokat a gyermekek a dalhoz maguk improvizálták.
A foglalkozás végén arról beszélgettünk, mit éreztek akkor, mikor az akadályt látták maguk előtt, hogyan tudták magukat biztatni ezek leküzdéséhez, és mit éreztek a végén. Valamint arról is, hogy milyen nehezebb feladat áll most előttük, amellyel sokat kell próbálkozniuk (legtöbben a cipő megkötését említették).
A téma feldolgozásának reggelén minden gyermek a kedvenc játékával érkezett az óvodába. Az összegyűjtött játékokat azonban a „gonosz tündér” elrabolta. A tündér üzenetet hagyott hátra, hogy a játékokat mindenki csak akkor kapja vissza, ha a „a próbákat teljesíti”.
A próbák teljesítéséhez a relaxációval ellazultunk, majd hozzáfogott mindenki az akadályainak a leküzdéséhez (a feladatok a gyermekek egyéni képességeihez igazodtak). Az akadályokat több-kevesebb segítséggel, biztatással mindenki végrehajtotta, és aztán megkapta a kedvenc játékát, majd a hónap dalára örömükben táncra perdültek. A mozgásokat a gyermekek a dalhoz maguk improvizálták.
A foglalkozás végén arról beszélgettünk, mit éreztek akkor, mikor az akadályt látták maguk előtt, hogyan tudták magukat biztatni ezek leküzdéséhez, és mit éreztek a végén. Valamint arról is, hogy milyen nehezebb feladat áll most előttük, amellyel sokat kell próbálkozniuk (legtöbben a cipő megkötését említették).
A III. osztályosokkal a Megküzdési stratégiák témát dolgoztuk fel.
A Kibogozás és Mocsárjárás című játékokkal kezdtük a tevékenységet, amelyek során különféle problémahelyzeteket kellett a gyerekeknek megoldani.
Ehhez kötöttük A bugyelláris, a pipa meg a süveg című mesét. A mese meghallgatását egy beszélgetés követte a problémahelyzetekről, azok megoldásáról, mellyel kapcsolatot teremtettünk a további feladatokhoz.
Keresztrejtvényből az együttműködés kulcsszót emeltük ki, a segítségnyújtás, segítségkérés lehetőségeit taglaltuk. Aztán csoportmunkában dolgoztunk:
* bejelöltük egy tetrészeket ábrázoló rajzon a helyeket, ahol a feszültséget érezzük és persze annak tüneteit, pl kéz izzadása, gyors szívverés….
* indulathőmérőn megneveztük és rangsoroltuk a megnyugtatást elősegítő tényezőket;
* megerősítést árasztó cselekvéseket kerestünk, nyugalmat adó gondolatokat fogalmaztunk meg….
* mondatkirakót játszottunk, szótagok segítségével bölcsességeket raktunk ki, melyeket szivárvány formában ragasztottunk fel!
Végül saját szivárványszíveket vágtunk ki, melyekre felírtunk néhány bátorító kulcsszót, melyek problémahelyzetekben segítenek bennünket.
Nagyon hasznosan teltek a foglalkozások, pozitív megerősítéssel indultak haza a gyerekek.
Tanító: Renn Renáta
Foglalkozást kezdő éneklés: Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó… (a dalt elmutogattuk, ahogy a szöveg megkívánta).
A csoport Nagy Plüssmacijának elbújtatása, piros boríték kihelyezése egy jól látható helyre.
A boríték tartalmának felolvasása amiben az áll, hogy ahhoz hogy az elveszett Nagy plüssmacit megtaláljuk, feladatokat kell megoldani.
• közös éneklés
• közös versmondás
• összetett mozgásgyakorlatok
• kézműves tevékenykedés
Négy állomáson kell teljesíteni a feladatokat, az állomások közötti útvonalat tappancsokkal jelöltem.
Az utolsó állomáson előkerül a Nagy Plüssmaci.
„Boldog Dóra” társaságában elmesélem az Aranykulcs mesét.
A foglalkozás végén újra meghallgattuk a Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó… című dalt.
A megküzdési stratégák volt talán az egyik kedvenc témánk. Kedvenc játékunk a bátorság próba volt. Építettünk a tornateremben egy akadálv pályát, aki teljesítette, hatalmas tapsot kapott. Öröm volt nézni, ahogy a gyerekek biztatták egymást, szurkoltak, és kitörő örömmel fogadták, mikor valaki a végére ért. A sikerek és a bátorságpróba folytatódott a Kalandparkban is. Ez a játék és a kirándulás a közösségformálás szempontjából igazán nagyszerű volt. A hónap folyamán többször elmeséltük a gyermekeknek Róza királylány meséjét, hallhatták, hogy neki is sikerült megváltoznia. Azért is állt nagyon közel ez a téma hozzánk, mert tavaly éppen Szuperhősökként ünnepeltük a tanévzárót. Ezeket a jelmezeket is elővettük, sőt a vers is új értelmet kapott a boldogságóráknak köszönhetően:
„Számomra ki szuperhős?
Azt most elmondom:
Nem hős, ki cigánykerekezik
a Holdon!
Nem hős, ki fenn száll
a sok madárral.
Nem hős, kinek ereje
felér száz bikával!
Nem hős, ki sokszor
lézerpisztolyával lőtt.
Nem hős, ki látja
a múltat s a jövőt!
Ennyi kategóriát kizárok?
Hősnek mégis kiket látok?
Az hős, kinek hivatása
a lángok kioltása!
Az hős, kinek feladata
a bűnök lezárása!
Az a legnagyobb hős,
ki életét másoknak szenteli!
Rászorulóknak
próbál segíteni.
Ismerek egy szuperhős csapatot,
és az nem más, mint a családom!
Szerencsére helyemet
köztük megtalálom.”