Iskolások voltunk egy órára – mese akadálypályán vettünk részt a Petőfi iskolában. Nagyon élveztük!
Megküzdési stratégiák
A gyerekek nagyon szeretik az akadálypályákat. Mindig nehezebbet, bonyolultabbat kérnek, és élvezettel oldják meg a feladatokat. A 3 évesek is bátran fognak hozzá, minden gyermeknek a szükséges segítséget nyújtjuk. A nagy fiúk viszont annyit gyakorolnak, hogy még nehezebb feladatokat tudjanak megoldani. Mindig öröm számukra az akadályok legyőzése.
6, Megküzdési stratégiák
Ehhez a témához egy saját mesét meséltünk, gondoltunk ki.
Úgy kezdődött, hogy volt egy repülőtéren egy hangár, és ott lakott egy ki egérke…..
A kisegeret különböző akadályok elé állította a sors. Az akadályokat, próbatételeket a gyermekek maguk találták ki, valamint azt is, hogy ki, és milyen módon segít neki, és tulajdonképpen mi is lesz a mese vége. Mindenki hozzászólhatott. Mindenki továbbfűzhette a mesét.
Ez mellett az égig érő paszulyt is elolvastuk, és közösen le is rajzoltuk, hogy milyen útja is volt a mesében szereplő legénynek.
A hónapban megrendezett fociprogram is küzdelemre hívta gyermekeinket. De a nehézségeket, fáradtságot leküzdve szép emlék maradt ez a program is. Tovább folytatjuk a labdajátékokat.
Kezdő relaxáció: „Rongybabává válok, csak pihenni vágyok”
Zenehallgatás: Ellazulni jajj de jó
Mondóka: Kerekerdő kalandra hív téged….
Mese: Aranykulcs
Játék: Olvadó jégtáblák
Megépítettük a falat, ami akadályt állít céljaink elérése elé. Azután megpróbáltuk lerombolni az erősségeinkkel, a segítségek összegyűjtésével, a megerősítésekkel. Beszélgettünk arról, mit érzünk, ha feszültek, indulatosak vagyunk, hogyan lehet megnyugodni, kinek milyen technika segít leginkább.
A témát egy tanulságos, és könnyűnek nem nevezhető játékkal vezettük be. Az első játék az osztálygubanc olt. Egy önként vállalkozó tanuló megfigyelte, ahogy a társai kört alakítottak, megfogták egymás kezét. Majd kiment. A benn maradók összegubancolták magukat úgy, hogy a kezüket nem engedték el. Behívtuk a társukat, akinek a néma gubancot ki kellett bogozni.
Ezek után minden gyerek felsorakozott egymás mellé, megfogták a mellettük álló társaik kezét. Mindenki becsukta a szemét, és azt kellett elképzelni, hogy ők egy hullámvasút. Történjen bármi, talpon kellett maradni. Ezután jött a játék. Akinek megérintettem a vállát, hullámvölgy lett. Nehéz volt a talpon maradás, de megküzdöttünk a feladattal. A játékok tanulságaként megbeszéltük, hogy életünkben vannak hullámvölgyek, ami nélkül nem tudnánk értékelni a könnyű szakaszokat.
Mindenki kapott egy képet egy hullámvasútról, amibe bele kellett írni, hogy mit érzek, amikor fenn vagyok, mit amikor lenn, illetve a fel- és lefelé vezető úton.