A hét elején megbeszéltük a gyerekekkel, hogy életünkben rengetegszer kerülünk olyan helyzetbe, ahol választanunk kell miként oldjuk meg – az esetenként nem könnyű – feladatokat (kihátrálunk, megbeszéljük, ötletelünk együtt). Relaxálást követően az Aranykulcs című mesét olvastam el nekik. Nagyon aranyos válaszokat mondtak arra a kérdésemre, hogyha lenne aranykulcsuk, azt kinek adnák oda. Levezetésként színezhettek és megfesthették a meséhez kapcsolódó képi világot.
Másnapra kértem, hogy hozzák be a kedvenc plüssüket, melyet aztán elrabolt a sárkány és az ő feladatuk lesz kiszabadítani őket. Berendeztem a csoport szobát egy nagyon veszélyes, sötét, viharos hellyé (hangeffektekkel, elemlámpával), melyben rengeteg akadályt kellett leküzdeniük, hogy bejussanak a barlangba. Életem talán legjobb foglalkozása volt, hisz teljesen beleélték magukat a helyzetbe. Küzdöttek, ha kellett segítséget kértek tőlem és a végén nagyon büszkék voltak magukra.
A héten még játszottunk hajótörést, várépítést párban, letakart szemmel. Átbeszéltük, majd megjelenítettük arcokon a különböző érzelmeket. Megbeszéltük, hogy mit tehetünk akkor, amikor rossz a hangulatunk. Kitől kérhetünk segítséget és hol a legbiztonságosabb nekünk.
Megküzdöttünk a labda pattogtatás nehézségeivel (persze sok nevetés közepette). Lezárásként „lájkoltuk” az egész hetet, hogy feljebb léphessünk a boldogságvárunkban.

Egymást segitve, összekapaszkodva minden nehézséget leküzdünk.

Az őszi termések, termények és azok betakarítása kapcsán beszélgettünk arról, hogy milyen módon védhetjük meg mindezeket a kerti illetéktelen betolakodóktól, míg a kamrába, pincékbe, padlásra, üvegbe és egyéb helyekre kerülnek. Így került szóba a madárijesztő. Amikor körbejártunk kint, a kertben, beljebb mentünk, és belső kincseink, értékeink védelméről esett szó. Kiderítettük, hogy az illetéktelen betolakodók ebben az esetben a rossz gondolataink lehetnek, amik aztán rossz szokásokká alakulhatnak át bennünk. Fény derült arra is, hogy a helyes megkülönböztető képességünkkel tudjuk igazán megvédeni kincseinket: bajt hoz-e, amit csinálnék vagy sem; ártok-e vele valakinek vagy sem; magamnak is ezt szeretném vagy nem; szükségem van rá, vagy sem… Szituációs játékokkal kipróbáltuk, vajon miként tennénk, ha egy bizonyos helyzetbe kerülnénk… Nem volt könnyű. De megbeszéltünk azt is, hogy ez egy folyamat, amit minél többször gyakorlunk, annál jobban, ügyesebben és könnyebben boldogulunk benne.
Amit másként csinálnék: az elkészített madárijesztők köré valamilyen módon megjeleníteném az „illetéktelen betolakodókat”.
Tapasztalat: a folyamatos pozitív megerősítéseknek köszönhetően valahányszor szóba kerülnek legféltettebb kincseink, a gyerekek pontosan tudják, hogy az emberi értékeinkről van szó.