Gondokkal, problémákkal, nehézségekkel napi szinten találkozhatunk. De vajon tudjuk-e kezelni ezeket, meg tudunk-e birkózni velük egyedül vagy közösen? Erre kerestük a „választ” és a „megoldást” a februári boldogságórán.
Először is szorongásaikról, félelmeikről beszélgettünk a gyerekekkel, majd olyan módszereket, tanácsokat gyűjtöttünk össze, ami segíthet egy-egy feszült helyzetben megnyugodni, jókedvre derülni. Ilyen volt az ölelés, a bújás, az éneklés, mese olvasása/hallgatása, a plüss szeretgetése, kreatívkodás… Majd a hónap dalára történő mozgással igazán ellazítottuk testünk minden porcikáját.
A „beszélő keresztnevek” igazi vidámságot váltottak ki a gyerekekből, amikor szembesültek nevük jelentésével. A gumiemberré pumpálás és leeresztés hatalmas kacagássá változtatta az osztályt. Az órát pedig a kő-papír –ollóhoz hasonló királyfi/királylány/sárkányos csoportjátékkal fejeztük be, mellyel remélem, hogy sikerült mindenkit „bátor oroszlánná” tenni.

Minden hónapban amikor feltöltöm a képeket,általában arra törekszek,hogy részletesen írjak a boldogságórákról. A módszerekről,tartalomról, elvégzett feladatokról,tapasztalatokról. Szerintem mindenki erre törekszik, hogy bemutassa saját magát és kis közösségét.
Ebben a hónapban eltekintek ettől és kicsit rendhagyó leszek egészen egyszerűen azt írom le nektek amit a legutóbbi foglalkozás után éreztem. A foglalkozás végén szokás szerint pakolok segítenek a gyerekek. Rengeteg ceruza,filctoll,papír,olló,ragasztó,festék az asztalokon. Közben beszélgetünk az élményeikről,amit átéltek.
Mindig jól érezzük magunkat,beszélgetünk,játszunk,felszabadulunk. Itt a lényeg! Annyira nagy szükség van erre a mai világban. Minden más a háttérbe szorul ott abban a pillanatban. Nem baj,hogy nem úgy sikerült ahogy elterveztem,hogy ki maradt valami,vagy elszaladt az idő…..az számít amit érzünk. Csupa felszabadult, mosolygó ,vidám gyerek. Hálás vagyok,hogy ezt megtapasztalhatom a boldogságórák által és ennek részesei a gyerekek.