Az előző hónap témájánál felvetődött bennem, hogy talán azért nem voltak olyan lelkesek a fiatalok a legutóbbi boldogság órákon, a korábbi alkalmakhoz képest, mert nehezen érthető volt a téma vagy nem tálaltam eléggé érdekesen.
Ám ebben a hónapban talán még nehezebben ment. Az osztályom tanulói középsúlyos értelmi fogyatékos fiatalok. Napi szinten többször kerülnek olyan helyzetbe, amely félelmet, feszültséget, haragot vagy szomorúságot indít el bennük. A mostani járványügyi helyzet nyilván csak ront a helyzeten. Mondhatni most folyamatosan félelmet és feszültséget éreznek és ez rányomja a bélyegét a tevékenységeikre is. Az indulathőmérő módszerei közül mindenki rásimert egy-egy általa alkalmazott módszerre. Így nem hőmérőt készítettünk, hanem egy napot, melynek közepe a cél, sugarai a módszerek. Ráadásul a tanulókat egy gondolattérképre emlékeztette a kompozíciónk, melyet szívesen használnak tanulásra.
Ebben a hónapban ünnepeltük a farsangot, de volt projektnapunk is (A víz világapja és a Tisza emléknapja, Parasport napja) és volt szülinapozás is. Azt vettem észre, hogy ezek a vidám alkalmak a legjobb módszerek számukra, hogy ellazuljanak, egymásra figyeljenek és eltereljék figyelmüket a saját és a világ bajairól.
A kitűzött célunk, hogy amikor csak tehetjük, belecsempészünk egy kis bulit, egy kis kikapcsolódást a feladatok közé vagy új módszerekkel végezzük el azokat😊
Megküzdési stratégiák
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
A gyerekekkel kikerestük és megbeszéltük keresztneveik jelentését, eredetét. Utána mindenki elkészítette a saját névjegykártyáját, amire leírta a keresztneve jelentését is, majd hozzá rajzolta a kézlenyomatát. Amikor mindenki elkészült vele az összesből egy plakátot hoztunk létre. A feladat nagyon tetszett a gyerekeknek és mindenki belevitte a saját egyéniségét, de a végén mégis egy egész lett, a MI védelmező plakátunk.
Boldogságóra program:
A februári feladat elkészítésénél a tanulók fantáziájára támaszkodtunk. Nyolc forgatókönyvből választottuk ki a számunkra legmegfelelőbbeket. Ennél a feladatnál az 5.a osztályosok is szívesen vállalkoztak szereplésre.
A jeleneteket úgy készítettük el, hogy a problémák megoldását – látszólag – James Gondra a híres „jótevőre” bízzuk. Valójában a problémákat nekünk egyedül kell megoldani. A segítség mindig jól jön, de nekünk készen kell állni, hogy segítsünk magunkon. Ha elég erősek vagyunk, akkor másokon. Így belőlünk is válhat James Gond vagy Jane Gond.
Zsótér Zsolt
A februári hónap témájával, a megküzdési stratégiákkal több napon át foglalkoztunk, hiszen igen érdekesnek tűntek a gyermekek számára, feldolgoztuk a különböző érzelmeket, hogyan fejezzük ki őket, megbeszéltük a félelmeiket és azt is, hogyan küzdjük le őket. A témát Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjével vezettem be. A mese segítségével a gyerekek megfogalmazták érzéseiket, a félelmeiket és a cél elérése érdekében tett erőfeszítéseket, megértették a megküzdés fogalmát is. Minden gyermek elmesélte hogy mitől fél és mit tesz, hogy elmúljon a félelme. Több gyermek fél a sötéttől, ilyenkor az anyukájukhoz bújnak, volt aki a takaró alá bújik, egy kislány a boszorkánytól fél, vele megbeszéltük, hogy a való életben nincsenek boszorkányok, csak a mesében, és azt is megfogalmaztuk, hogy mi erősek vagyunk és mindennel megküzdünk akárcsak a királylány a mesében. A foglalkozás végén eljátszottuk, dramatizáltuk a mesét különböző gesztusok és mimikák felhasználásával.
Másnap mi is megmutattuk, hogyan tudjuk kifejezni érzéseinket, majd a feladatlapon is megjelöltük az érzelmeinkhez tartozó különböző arckifejezéseket. Megbeszéltük a gyerekekkel azt is, hogy ki mitől érzi jobban magát, mi az a tevékenység, ami megnyugtatja, ha fél, vagy dühös, esetleg szomorú.
A hét végén az állatok farsangját tartottuk, állatmaszkokat készítettünk, megfogalmaztuk a mesékben milyen tulajdonságokkal ruházzák fel az állatokat és megbeszéltük milyen érzés lehet más bőrébe bújni.
A február számtalan lehetőséget biztosított számunkra, hogy a megküzdési stratégiákkal foglalkozzunk.
Február 22-én, a Magyar Parasport Napján osztályunk meghívást kapott a városi sportcsarnokba, ahol egy izgalmas, sportos délelőttöt tölthettünk el. Itt a gyerekeknek különböző helyzetekben lehetett megtapasztalniuk a más fogyatékossággal élők sportolását. Dobtak kossárra kerekesszékből, bocsáztak, vezették egymást vakon egy akadálypályán, csörgőlabdáztak, megismerkedtek a karok és a lábak akadályozottságával vagy hiányával küzdő sorstársaik sportolási lehetőségeivel, pl. az ülő zsinórlabdával,..stb.
Ha február, akkor farsang, de a pandémiás helyzet miatt most minden más! Nem tudtunk a nagy nyilvánosság előtt fellépni szokásos mókás műsorunkkal, de így szervezhettünk egy fergeteges osztálybulit! Tulajdonképpen ez egy vicces vetélkedő volt a javából, ahol a megküzdési stratégiákra igencsak szükségük volt a gyerekeknek. Büszkeséggel töltött el, hogy tanítványaim a versengés ellenére nem veszekedtek egymással, tényleg az együtt eltöltött időre és a játékra tudtak koncentrálni!Továbbá nagy örömöm volt, hogy az egyik kislány az előző hónapban kitűzött célját elérte és teljesítette.Életében először, önálló felkészülés után, egyedül mutatott be egy farsangi nyitótánc produkciót!
A választható feladatok közül a „Nomen est omen „lett a havi teljesítésünk, mely igen izgalmasnak mutatkozott.
(A „Segítünk” számunkra egyértelmű a mindennapjaink során, hiszen van látássérült osztálytárs, akinek kipakolnak a táskájából, ha arra van szüksége vagy autista társukat segítik).
A nevek jelentésének megfelelően képeket választottam ki, amelyeket a gyerekek elé kiterítve arra kértem őket, hogy próbálják kitalálni saját nevükhöz legjobban illő képet. Ezután mindenki megismerhette nevének jelentését. Volt ám meglepetés bőven! 🙂 Beszélgettünk arról is, hogy milyen mértében illik az illetőre, s legtöbben a nevükkel ellentétes fogalmakkal szemben érezték a legtöbb erőt.
Az osztály egy védelmező hálót tervezett, mely erős és áthatolhatatlan. Magukból „védelmi gyűrűt” képeztek, s mint a „Bosszúállók” szuperhős csapata különleges képességeikkel védelmezik azt, a betolakodó, negatív gondolatokkal, fogalmakkal szemben.
Ebben a hónapban a Nevünk feladatot választottuk. Mindenki nagy izgalommal állt neki neve jelentésének kutatásába. Nagyon érdekes volt megtudni, hogy kinek, mit jelent a neve. A gyerekek úgy döntöttek, hogy kis szörnyecskék képében támadnak bennünket a rossz tulajdonságok, rossz élmények. Ők pedig pajzsok mögé bújva, az iskolát körbe ölelve védik meg meg az osztályunkat és a többi gyereket is.
A hónapban több problémáról,sérelemről, vagy negatív érzésről esett szó.Hihetetlen, hogy mennyire sok gond nyomja a gyerekek lelkét, amit fel kell oldani!A boldogságórákon rengeteg relaxációs gyakorlatot végeztünk, beszélgettünk a gyerekek gondjairól és azok megoldási lehetőségeiről. Bagdi Bella dalait hallgatva kirajzolták magukból a diákok az általuk éppen aktuálisan problémát jelentő sérelmet,majd leírták, hogyan küzdenek meg ezzel.Megállapítottuk, hogy a”A kulcs én vagyok!” -hiszen magamban kell elindítanom azt a folyamatot, amivel a pozitív energiákat összpontosítom egy-egy probléma megoldásakor,vagy fájdalom leküzdésekor. Ha pedig egyedül nem megy, akkor segítséget kell kérni!
A megküzdési stratégiák hónapjában sokat tanultunk újra. Önmagunkról és egymásról egyaránt. A kudarc,- nehézségek feldolgozásának gyakorlása folyamatos feladatunk,
hiszen sok esetben ez nehéz.
Ebben a hónapban megtanultuk, milyen módon vértezhetjük fel magunkat a kihívásokkal, új feladatokkal szemben.
A megküzdés jelentésének megismerése után a mesék világába kalandoztunk el. A bugyelláris, a pipa meg a süveg című történet sok izgalmas, váratlan fordulatot rejtett. A mese hőse kiállta a próbát, hiszen önzetlenül segített, így csodatévő tárgyakhoz jutott jószívűsége miatt. Több nehézség adódik útja során, de mégsem adja fel, és a segítő is visszatért, így a mese jól végződött. Nagyon szépen példázza ez a gyerekek mindennapi életét. Milyen fontos az iskolai életük során is a kitartás, az önzetlenség és hit ereje. Szerették a gyerekek ezt a mesét.
Felidéztük azokat a csodálatos segítőket, akik az ő életükben is ott vannak, szülőként, nagyszülőként, testvérként, barátként, tanítóként…
Nagyon örültek a társaikkal való közös feladatoknak, melyekben megtapasztalták, hogy együttes erővel, összefogással mennyivel könnyebb minden.
Megküzdési stratégiákkal ismerkedtek meg. Nagyon tetszett nekik a képregényes feladat is, ahol rajzban is kifejezhették gondolataikat. Az indulathőmérő elkészítésénél nagyon jó módszereket, bölcsességeket ismertünk meg.
A labirintusok, megerősítések izgalmas feladattal látták el a gyerekeket. Bagdi Bella dalai mára kedvencünkké váltak, sokukat kívülről fújják a gyerekek, a hónap dalát is nagyon szerették.
Megnézegettük az ajánlott képeket, amelyekről örömmel meséltek, saját élményeikkel színesítve beszámolóikat. Februári hónapunkat a Zárókörrel fejeztük be. Hálás szívvel köszönjük!
A relaxációs gyakorlatok közül „Az én hangom” nevűt választottuk ki, melyet bemutatás után a gyerekek közül is többen kezdeményeztek. Egymás hangjának, rezgésének átvétele érdekes feladatnak ígérkezett, és így gyorsan hangolódtunk a közös játékra.
Meghallgattuk közösen a megküzdési hónap dalát, Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó zenéjét, amire a gyerekek ösztönösen mozogtak, a bevont testrészek megfeszítésével és ellazításával. Kérték, hogy többször is hallgassuk meg, így kiélhették feszültségeiket.
Megismerkedtünk Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjével. A mesében Róza, királylányhoz nem méltó módon viselkedett, kinevette és megdobálta kővel az embereket, amiért a sárkány elrabolta és egy toronyvárba zárta. Innen csak úgy szabadulhatott, ha kiállja a három próbát. A gyerekek átélték a mese kapcsán, hogy a királylánynak ahhoz, hogy visszatérhessen a palotába, meg kellett változnia, helyrehozni a hibáit és kitartania a céljaiért. A mesében énekkel bátorította magát Róza, amit közösen mi is mondogattunk: Ha én egyszer útra kelnék, átszelném a nagy folyót…” . Végül a csodás szíve átsegítette a királylányt, megtalálta az aranykulcsot, ami a sárkány szívét nyitotta, így lett belőle királyfi.
A gyerekekkel megbeszéltük, ki mit nyitna ki az aranykulcsával, ha lenne. Olyan válaszokat adtak, mint titkos ajtó, ahol még senki nem járt; titkos fal, amiben kincs és pénz van. Érdekes módon, a legtöbben a legjobb barátjukat is beleszőtték a képzeletbeli történetükbe. Szívesen válaszoltak, a -„Mit kívánnál, ha lenne három kívánságod?-kérdésre: -„Azt kívánnám, hogy mindig szót fogadjanak a gyerekek, ne veszekedjünk, és egy igazi unikornist!” -Azt kívánnám, hogy legyen egy pacim, anyával elmenjünk lovagolni és vehessünk neki sok ennivalót!” -„Én azt kívánnám, hogy utazhassak vonattal, hogy eljussunk nyaralni és azt, hogy legyen nyár! -„Azt kívánnám, hogy legyen egy olyan dobozunk a barátommal, amiben mindig egy olyan játék van, amilyet kívánunk; legyen sok aranyunk, és hogy F. jöjjön oviba!”
Amikor nehéz helyzetbe kerülünk elővesznek minket a rossz érzések, ahogy a királylányt is a mesében. Kipróbáltuk, hol érezzük a boldogság, félelem, szeretet, szomorúság érzését. A feszültségek oldására megbeszéltük, mit tehetünk, a munkafüzet által ajánlott színezős feladaton bejelöltük, kinek mi segít.
A színes érzelmeket kifejező arcokat belamináltuk, és kitalálósat játszottunk. Megkértem a gyerekeket, hogy fejezzék ki arcukkal, gesztusaikkal amit a képen látnak és én majd kitalálom. A játékot nagyon élvezték, később cseréltünk. A nagycsoportosok közül néhányan lerajzolták magukat, különböző hangulatukban- a megadott arcformákba, fáradtan, kíváncsian, mérgesen, boldogan. Az ellentétpárok játék is tetszett a gyerekeknek, ezt is több alkalommal kipróbáltuk.
A „Gumiember” játék, megítélésem szerint nagyon jó segítette a belső feszültségek oldását, nem győztük újra játszani.
A választható feladatok közül elkészítettük a Katicák Pajzsát, ami megvéd minket bútól, bajtól. A kis képekből közösen választottunk, olyanokat amiket közösen alkalmazhatunk, amik segítenek átvészelni a szomorú pillanatokat, nehéz helyzeteket, vagy amik jobb kedvre derítenek minket. Mindenki kivette a részét, volt aki vágott, ragasztott, volt aki festett vagy színezett. Méltó helyre került a Boldogságvárunk közelébe.
Az Újszentiváni Süni kiscsoport a hónap témájának feldolgozását a Gumiember lazító-feszítő relaxációs gyakorlatával kezdte. Ezután érdeklődve hallgatták Süni Úr legújabb kalandjait. Történt ugyanis, hogy Süni Úr elindult megkeresni a legszebb tavaszi kertet, csakhogy út közben eltévedt…
A gyerekektől kért segítséget! Feladatul kapták azt, hogy keressék meg és vezessék vissza hozzánk, a csoportba. Segítségül egy-egy puzzle képet hagyott hátra bizonyos helységekben, hogy lássuk merre járt. S amikor a kirakós minden darabja a helyére került, akkor látták azt is, hogy merre ment tovább. A gyerekek nagy lelkesedéssel vetették bele magukat Süni úr megtalálásába. Nagy volt ám az öröm, amikor összetartó munkájuk eredményeként ráleltek a sünire és természetesen egy mese keretén belül meglett a legszebb kert is!
Ezután a szőnyegen körben ülve beszélgettünk azokról az érzésekről, amiket e feladat közben átéltek: az együttműködés sikerességéről, a félelmeink legyőzéséről. E beszélgetésbe bábokat hívtunk segítségül és belevontuk a mindennapi életünket is, örömeinket, bánatainkat.
Zárásként a heti mondókánkat mondtuk el különböző hangulatban, például szomorúan, vidáman, lelkesen. Természetesen a vidám táncos befejezés sem maradhatott el Bagdi Bella Jól érzem magam című dalára.