Előfordul, hogy a gyerekek egy-egy játék során összevesznek. A célunk, hogy a megbeszélés, egyezkedés révén rendezzék konfliktusaikat. Ez már egyre több esetben sikerül. Az egyezkedést tanulva apró szíveket adtak egymásnak és úgy mondták el, hogy nem szerették volna megbántani társukat.

Április témája. / Megbocsátás
Varázsszavak:
Sajnálom,
kérlek bocsáss meg,
köszönöm,
szeretlek🙂!
A tündértestvérek meséje után varázspálca járt körbe és arra kerestük a választ,ha tehetnénk mit kívánnánk a tündértől.
Azt kértem a gyerekektől tárgyi dolog most nem lehet. Csodaként éltem meg azt is hogy ezt megértették,értelmezni tudták, de az is csodálatos volt ,amilyen válaszokat kaptam.
Szeretet,ölelés.. mindenkinek legyen étele.
Később szíveket készítettek, amelyet annak adhattak oda akit nagyon szeretnek,kedvelnek. Mi felnőttek is részesülhettünk ebből. ❣️❣️💘

Április hónapban az egyik témahetünk a méhek-hete volt, ezért többször is beszélgettünk arról, hogy milyen állatok a méhek, hol élnek, mit gyűjtenek? Valamint arról is, hogy miből lesz a méz? Milyen mézeket ismerünk?… stb.

A nap folyamán az áprilisi Boldogságóra programból inspirálódva eljátszottuk néhány ajánlott játékot. A méhek hetéhez kapcsolódva a „Méhek tánca” elnevezésű mozgásos játékkal kezdtük a reggelt, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Aztán az őszinteséget gyakorolva a „Mondd az igazat!” nevű játékot játszottuk. Kört alakítva leültünk a szőnyegre, majd odagurítottam a labdát valakinek, miközben a következő nyitott mondatokat mondtam: „Boldog voltam, amikor…; Féltem, amikor…; Szomorú voltam, amikor…; Dühös voltam, amikor….”, amelyik gyerekhez odagurult a labda egy saját élményét felidézve fejezte be a mondatot.

Majd az Erősség Program havi témája szerint a megbocsájtást gyakorolva megalkottuk a saját érzelmi poggyászunkat. Egy kosárba összegyűjtöttünk piros színű (a harag színének megfelelő) építőkockákat, majd megkértem a gyerekeket, hogy gondoljanak olyan helyzetekre, amikor dühösek voltak valamiért és tegyék bele az építőkockát a kosárba, ezzel szimbolizálva azt, hogy leteszik ezt a terhet. Ezután körbe álltunk és megvizsgáltuk egymást, hogy ki miben hasonlít vagy miben különbözik a másiktól. Először csak a külső vonásokat vizsgáltuk, majd a belső tulajdonságokat is összehasonlítottuk.
A délelőtt további részében mézes golyót készítettünk a gyerekekkel, amihez a hozzávalókat együtt mértük ki és mindegyik összetevőt egyenként megvizsgáltuk.

A hét lezárásaként méz kóstolót szerveztünk, különböző virágokból készült mézeket hasonlíthattak össze a gyerekek.

A mai Boldogságóra foglalkozás során a gyermekek a megbocsátás gyakorlásával ismerkedtek meg játékos, élményszerű formában. A tevékenység célja az volt, hogy életkoruknak megfelelő módon megtapasztalják: mindenkivel előfordulhat, hogy hibázik, megbánt valakit, vagy őt bántják meg, de a bocsánatkérés, a jóvátétel, a kedves szavak és a megbocsátás segíthetnek a kapcsolatok helyreállításában.

A ráhangolódást a „Boldog vagyok” című dalra történő szabad mozgással kezdtük, amely oldott, vidám hangulatot teremtett. A gyermekek örömmel mozogtak, felszabadultan kapcsolódtak be a közös tevékenységbe. A boldog mondóka ismétlése tovább erősítette az összetartozás érzését, a közös ritmus és mozgás pedig segítette az érzelmi ráhangolódást. A „haragom kifújom” relaxáció különösen jól illeszkedett a témához. A gyermekek elképzelték, hogy a bennük lévő haragot, szomorúságot vagy mérgelődést lassan kifújják magukból. A gyakorlat segítette őket abban, hogy megtapasztalják: a feszültséget le lehet csendesíteni, a nehéz érzéseket pedig fokozatosan el lehet engedni.

A „Kire haragszol?” beszélgetőkör érzékeny, mégis nagyon fontos része volt a foglalkozásnak. A gyermekek saját élményeikhez kapcsolódva idéztek fel olyan helyzeteket, amikor valaki rossz érzést okozott nekik. Többen említettek óvodai élethelyzeteket, például játék elvételét, lökdösődést, csúnya beszédet vagy azt, amikor nem engedték őket bekapcsolódni a játékba. A Szívmanó érzelemkártyák segítették az érzések felismerését és megnevezését. A beszélgetés során arra törekedtem, hogy ne a hibáztatás, hanem az érzések kimondása, a másik fél megértése és a békülés lehetősége kerüljön előtérbe.

Az érzelmi poggyász cipelése nagyon szemléletes és hatásos tevékenységnek bizonyult. A gyermekek építőkockákkal jelképezték a nehéz érzéseket: a haragot, szomorúságot, csalódottságot és megbántottságot. Ahogy egyre több kocka került a kosárba, a gyermekek megtapasztalhatták, milyen nehéz „cipelni” a rossz érzéseket. Amikor letettük a terheket, jól érzékelhető volt számukra a megkönnyebbülés élménye. A feladat segítette annak megértését, hogy a megbocsátás nem azt jelenti, hogy nem volt fontos, ami történt, hanem azt, hogy nem cipeljük tovább magunkban a haragot és a sértettséget.

A bábjáték során Süni, Mókus, Nyuszi és Mackó történetén keresztül a gyermekek kívülről szemlélhettek egy konfliktushelyzetet. A szereplők érzései segítették őket abban, hogy könnyebben beszéljenek a megbántottságról, a haragról, a bocsánatkérésről és a megbocsátásról. A mese után a gyermekek ügyesen megfogalmazták, hogy ha valaki hibázik, fontos bocsánatot kérni, és jóvátenni, amit lehet. Többen azt is elmondták, hogy kibékülés után „jobb érzés” újra együtt játszani.

A varázsszőnyeges Ho’oponopono játék különleges, érzelmileg gazdag része volt a foglalkozásnak. A gyermekek képzeletben elrepültek egy különleges szigetre, ahol kedves, békítő varázsszavakat tanultak: „Sajnálom.”, „Kérlek, bocsáss meg.”, „Köszönöm.”, „Szeretlek.” A mondatokat mozdulatokkal, meghajlással, szívmutatással, mosollyal, integetéssel és puszidobással is kísértük. A gyermekek szívesen ismételték a varázsszavakat, és a mozdulatok segítették azokat is, akik nehezebben fejezik ki magukat szóban.

A foglalkozás lezárásaként a megbocsátás jelének színezése nyugodt, elmélyült tevékenységet biztosított. A gyermekek nagy odafigyeléssel dolgoztak, miközben halk zene szólt. A színezés közben újra megerősítettük a foglalkozás fő gondolatát: ha valaki hibázik, lehet bocsánatot kérni, lehet jóvátenni, amit elrontott, és szeretettel újra közeledhetünk egymáshoz. A megbocsátás jele kézzelfogható szimbólumként segítette az élmények rögzülését.

Összességében a foglalkozás elérte célját. A gyermekek játékos, biztonságos formában tapasztalták meg, hogy a harag, a szomorúság és a megbántottság természetes érzések, de nem kell sokáig magunkban hordozni őket. A tevékenységek során fejlődött empátiájuk, érzelmi kifejezőkészségük, egymásra figyelésük és békés konfliktuskezelésük. A foglalkozás hozzájárult a csoport érzelmi biztonságának erősítéséhez, és segítette a gyermekeket abban, hogy a mindennapi óvodai helyzetekben is bátrabban használják a bocsánatkérés, a jóvátétel és a megbocsátás egyszerű formáit.

Április a megbocsátás gyakorlásának hónapja. A gyermekekkel naponta többször fordul elő, hogy megbántanak, vagy megbántódnak valamelyik társuk miatt, ezért a mindennapokban gyakoroljuk ezt a témát. Életünkben fontos dolog, hogy eljussunk arra a szintre, hogy rögtön, vagy egy kicsit később bocsánatot kérjünk a másiktól, valamint a megbántott fél, meg tudjon bocsátani a társának. Április 30. a Méhek világnapja alkalmából óvodánk egyik kisgyermekének édesapját hívtuk meg, aki hobbi szinten méhészkedik. A gyermekek számára egy üveg kaptárat készített, hogy a gyermekek láthassák, hogy hogyan készítik a mézet a méhecskék, valamint különböző eszközöket, kaptárat, kereteket, füstölőt, műlépet mutatott be a gyermekek számára, elmondta, hogy mi mire való, és hogy hogyan kell viselkedni annak érdekében, hogy ne csípjen meg minket a méhecske. Beszélt arról is, hogy a méhek, ha véletlen meg is csípnek minket, egészséges mézet készítenek nekünk, amiért igazán megbocsáthatunk nekik, reménykedve, hogy nem vagyunk allergiások a méhek csípésére. Aki viszont tudja, hogy allergiás rá, inkább csak messziről szemlélje őket, és tartsa be a szabályokat azzal kapcsolatban, hogy elkerülje a csípés lehetőségét.

A megbocsájtás gyakorlását Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című története kapcsán boncolgattuk. A javasolt kérdésekből kerekedő beszélgetésbe többen bekapcsolódtak és megosztották személyes tapasztalataikat. Szerencsére a csoportunkban nem jellemző a haragtartás, a konfliktusokat (szükség esetén segítséggel) bocsánatkéréssel megoldják, általában (a kölcsönös megnyugvást támogató) öleléssel zárják. A foglalkozás végén a gyerekek a hónap zenéjére, Bagdi Bella: Hooponopono-ra relaxáltak a számukra kényelmesebb módon: a szőnyegen ülve vagy a hátukon fekve, becsukott szemmel.
A hónap nevezetes napjai közül feldolgozásra került:
– húsvét: „Ovi-Nyuszi” alkalmából az óvoda udvarán családi délutánt szerveztünk, ahol a gyerekek Nyúl Péterrel táncolhattak, majd kézműves tevékenységek (gipszfigura festés, húsvéti dekorgumi-figura színezés, szenzoros doboz) és egy klassz népi játékokból álló kitelepülés biztosította a tartalmas időtöltést. A szülői szervezet tagjai finom sütivel és teával kínálták a résztvevőket. Húsvétvasárnapon pedig ismételten megrendezésre került a jótékonysági locsolóbál, melyre rövid, de aranyos kis műsorral készültünk.
– A magyar költészet napja: ezúttal intézményünk kerítésére „posztoltam” két magyar költő színes lapra nyomtatott, képpel illusztrált versét, hogy felkeltsem az arra járók kedvét egy kis versolvasásra. A gyerekekkel mindennap mondókázunk, a különböző alkalmakhoz gyakran tanulunk hosszabb-rövidebb verseket is.
– Föld napja alkalmából elsétáltunk a közeli gazdaboltba, ahol kicsit beszélgettünk az ott található virágokról, majd közösen kiválasztottunk 3 félét, hogy balkonládákba ültetve a csoportunk ablakait díszítsék és ha rájuk nézünk, akkor bennünket is jobb hangulatra derítsenek. Ültetés közben a választott virágok nevét behelyettesítve énekeltük az „Én kis kertet kerteltem…” dalocskát, ami annyira megtetszett a gyerekeknek, hogy utána még napokkal később is gyakran kérték.