A Boldogságóra keretében a megbocsátás témájával foglalkoztunk. A foglalkozás során beszélgettünk arról, mit jelent megbocsátani, miért nehéz néha elengedni a sérelmeket, és hogyan segíthet a megbocsátás kapcsolataink megőrzésében. A gyerekek megismerkedtek a Kis herceg és a rózsa történetével, majd közösen plakátot készítettek, amelyen összegyűjtötték azokat a nehézségeket és konfliktusokat, amelyek egy barátságban vagy kapcsolatban előfordulhatnak.
Játékos feladatként a tanulók „megbocsátás-szíveket” készítettek. A szívek egyik oldalára olyan helyzeteket írtak vagy rajzoltak, amikor valaki megbántotta őket, a másik oldalára pedig azt, hogyan lehetne a helyzetet békésen rendezni. A feladat segítette őket abban, hogy felismerjék a megbocsátás erejét, valamint azt, hogy a hibákból tanulni és újrakezdeni is lehet.
Megbocsátás
A Boldogságóra foglalkozás témája a megbocsátás gyakorlása volt, amelyet a Föld napjához kapcsoltunk. A gyerekek meghallgatták a Mese Föld Anyácskáról és az Öt Varázsgyűrűről című történetet. A mesében Föld Anyácska szomorú volt, mert az emberek nem vigyáztak rá, ezért öt gyermeket választott ki, akik varázsgyűrűik segítségével jó cselekedeteket hajtottak végre, és segítettek megóvni a Földet.
A mese feldolgozása során arról beszélgettünk, hogy mi mit tehetünk környezetünk védelméért. A gyerekek ötletei között szerepelt a szemétszedés, a takarékoskodás a vízzel és az árammal, valamint a növények gondozása.
A foglalkozás részeként közösen virágokat ültettünk. Megbeszéltük, hogy a virágok szebbé teszik környezetünket, táplálékot nyújtanak a méheknek és más beporzó rovaroknak, valamint hozzájárulnak a tisztább levegőhöz. A gyermekek örömmel vettek részt a tevékenységben, és megtapasztalták, hogy apró tetteikkel ők is sokat tehetnek a Föld védelméért.
Az óra során a gyerekek beszélgettek arról, hogy milyen érzés az, amikor valaki megbántja őket, majd arra is sor került, amikor ők bántottak meg valakit. Meghallgatták a mesét, majd beszélgettünk arról, hogy A három csibe című mesében ki kit bántott meg, ki kinek bocsátott meg. Rajzokat készítettek arról, hogy hogyan látszik az arcukon a megbántottság. A bocsánatkérésről és a megbocsátásról is beszélgettünk
Április hónapban a Boldogságóránk a megbocsátásról szólt, amely cselekedetünk nagyon fontos a boldogság eléréséhez. Mint a többi érzelmet és az ezekből alakuló tetteinket tudjuk formálni, tudatosan hatást gyakorolni rá. A hónap kulcsszavai egyben varázsszavak is voltak: Sajnálom, Bocsáss meg!, Köszönöm, Szeretlek. Bolyongtunk a Megbocsátás erdejében, ellátogattunk a lógó orrúak városába, megtapasztaltuk az örömölelést. Nagyon fontos volt számunkra ez a téma a kommunikáció minősége szempontjából, a kisebbek felé mutatott példáért és mintáért is. A szabad játékban megjelent az új tapasztalat, amely a varázsszavak használatát gyakorlattá tette a csoportban. Ezáltal minőségében javult a gyerekek egymás közti és felnőttekkel folytatott kommunikációja és kapcsolattartásuk társaikkal. Konfliktusaikat igyekeznek kedvességgel, udvariasan megoldani.
Véleményem szerint kicsi elsősökkel, akiknél azért még egocentrikus világkép van, ez a legnehezebb téma: megértetni velük, hogy az igazságnak min. két oldala van, és képzeljék magukat a másik helyébe, próbáljanak a másik szemével „látni”.
28 fős nagyon heterogén osztályban aztán akad vitahelyzet bőven.
Miután sokat beszélgettünk egy-egy konfliktus kapcsán arról, hogy ki mit érezhetett, miért tette azt, amit, egyik alkalommal körbeültünk, betettem egy kis zenét, lekapcsoltam a villanyt, gyújtottunk egy gyertyát, és arra kértem őket, ha valaki vmiért szeretne bocsánatot kérni vkitől, akkor most ezt megteheti.
Először bátortalanul, majd egyre nekibátorodva álltak a másik elé, és mondtak pár szót, hogy mi vlt akkor bennük, miért tették azt amit, és most hogy látják a dolgot.
Azóta is tartunk néha „bocsi-perceket”, ha úgy érezzük, szükség van rá.
Egymásnak megbocsátani, nem könnyű. A tüske sokszor ott marad. Hogyan nyújt egymásnak békejobbot két gyerek? Mit tegyen, mit ne tegyen, ha barátságot meg szeretné őrizni? Érdekes beszélgetés volt!
Hatos Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Elég nehéz ez a téma az osztályomnak. Ezért ismert mesével, a Három pillangó-val kezdtünk. Elképzeltük, mit érezhettek a más színű pillangók, amikor nem fogadta be őket a tulipán. Egy táblázatból kiválasztottuk ezeket a szókártyákat. Majd korábbi megbántottságaikat idézték fel, és azt is, hogyan viselkedtek utána. Mire volt szükségük, hogy meg tudjanak bocsátani? Amikor ez nem sikerült, hosszabb távon milyen érzések maradtak bennük? Megállapították, hogy könnyebb volt a lelkük, amikor sikerült elengedniük a haragot, rossz érzést. Végül segítségül hívtuk a pillangókat, repítsék el belőlünk a megbántottság érzéseit.
A Boldogságóra témája ezúttal a megbocsátás volt. A foglalkozás során arról beszélgettünk a gyermekekkel, hogy miért fontos megbocsátani egymásnak, és hogyan érezhetjük magunkat jobban, ha elengedjük a haragunkat. Közösen megfogalmaztuk, hogy mindannyian követhetünk el hibákat, de a bocsánatkérés és a megbocsátás segít helyrehozni kapcsolatainkat.
A téma feldolgozását egy sünis bábjátékkal kezdtem. A gyermekek nagy érdeklődéssel figyelték a történetet, amely a megbocsátás fontosságát mutatta be számukra. A bábjátékot követően közösen beszélgettünk a szereplők érzéseiről, valamint arról, hogyan segíthet a bocsánatkérés és a megbocsátás a barátságok megőrzésében. A gyermekek saját élményeiket is megosztották, és szívesen meséltek olyan helyzetekről, amikor már kértek vagy kaptak bocsánatot.
A beszélgetést követően ölelkezős játékot játszottunk. Közösen elgyakoroltuk, hogyan ölelhetjük meg kedvesen a társunkat, valamint azt is, hogyan kérhetünk bocsánatot, ha megbántottunk valakit. A gyermekek párokba rendeződve kipróbálhatták a bocsánatkérést és a megbocsátást. Megtapasztalhatták, hogy egy őszinte „bocsánat” és egy barátságos ölelés segíthet helyrehozni a kapcsolatokat és elsimítani a konfliktusokat. A tevékenység során erősödött egymás iránti figyelmük és a közösséghez tartozás érzése is.
Az ölelkezős játékot közös tánc követte, amelyben minden gyermek örömmel vett részt. A közös mozgás, az együtt átélt élmények és a vidám hangulat tovább erősítették a csoport összetartozását. A gyermekek megtapasztalhatták, milyen jó érzés együtt játszani, mozogni és örülni egymás társaságának.
A foglalkozás során a gyermekek megtapasztalhatták, hogy a megbocsátás segít a barátságok megőrzésében, a konfliktusok rendezésében és a jó közérzet kialakításában. A közös beszélgetések, a bábjáték, az ölelkezős játék és a közös tánc hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megértsék a megbocsátás jelentőségét, és felismerjék, hogy a kedvesség, az empátia és az egymásra figyelés fontos részei mindennapjainknak.
Csólyospálosi Általános Iskola
A megbocsátás és a kintsugi technika gyönyörű párhuzamáról beszélgettünk.
Ha valami összetör bennünket, a megbocsátás arannyal forrasztja be lelkünket. Akárcsak a japán kintsugi edényjavító kézműves technika. Csodálatos párhuzamot fedeztünk fel a kettő között a gyerekekkel.
