A só című népmese tanulságának megfogalmazása a szeretet és a megbocsátás tükrében.
Ne ítélj!
Bocsáss meg!
A kis dolgok mutatják a legjobban a szeretetet.
Megbocsátás
Boldogság program keretében a 9.E osztállyal a megbocsátás témáját dolgoztuk fel. A diákok egy különleges tükörgyakorlat során önmagukkal néztek szembe, és kimondták:
„Megbocsátok magamnak, amiért ………..”
A foglalkozás végén mindenki egy lapra leírta, kinek vagy minek szeretne megbocsátani, majd szimbolikusan széttépték a lapokat – ezzel elengedve a múlt terheit és megnyitva az utat a belső béke felé.
Nagyon fontosnak gondolom ezt a témát, talán a legnehezebbnek, amivel felnőttként sem könnyű szembe néznünk.
Ha megbocsátásról, elengedésről, elfogadásról van szó, legtöbbször a saját sérüléseinkre, megbántottságunkra, elhagyatottságunkra, csalódásainkra asszociálunk, amivel, ha szembe kell nézni, teljesen normális, hogy fáj, vagy félelmetes. Meg kell tanítanunk a gyermekeinknek, hogy egészítsék ki a másik oldallal is, azaz azokkal a hibás cselekedetekkel, amivel mi bántunk, mi okozunk csalódást, mi hagyunk el, mi okozunk sérülést másnak. Ezeknek az emléke épp úgy nem tesz jót a lelkünknek, mint a sérelmeink. A boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás. Aki megbocsátott, az leteszi sérelmeit.
A lezárással szinte kéz a kézben jár az elengedés: engedjük el a negatív dolgokat az életünkből. Próbáljunk meg kevesebbet aggódni, nem bánkódni a múlt vagy egy elképzelt jövő miatt. Hagyjuk a hátunk mögött a haragot, a sértődöttséget, a ragaszkodást. Bocsássunk meg másoknak, mert ahhoz, hogy továbblépjünk, és boldogabbak lehessünk, fontos, hogy a szívünkből minden haragot és bosszúságot eltüntessünk, hogy legyen hely a jónak, a szeretetnek. Megbocsátás nélkül boldogtalanok lehetünk, a negatív energiát erősítjük, ami tönkreteheti a kapcsolatainkat, elvonhatja a figyelmünket a munkáról, barátainkról, a családról, a fontos dolgokról. A megbocsátáshoz pedig nem kell a másik ember, sem az ő bocsánatkérése. Rajtunk múlik.
Igyekeztem a boldogságórán ezekre a fontos gondolatokra felhívni a figyelmet, amelyhez hatalmas segítséget adott a tankönyv és a munkafüzet útmutatása. Az ötletes feladatokon keresztül aktívan bekapcsolódtak a gyermekek a tanóra menetébe, játszva tanultak és egy oldottabb, könnyed légkört sikerült kialakítani mire a csengő megszólalt.
„Boldog, aki másoknak megbocsájt, és az is, aki megbocsájt magának.”
(Jorge Luis Borges)
Néha előfordul, hogy valaki megbánt minket – például elveszi a játékunkat, vagy csúnyát mond. Ilyenkor szomorúak vagy mérgesek lehetünk. De van egy varázslatos dolog, ami segíthet, hogy jobban érezzük magunkat: ez a megbocsátás. Amikor megbocsátunk, azt mondjuk: „Haragudtam, de most elengedem a haragot.” Ez nem azt jelenti, hogy elfelejtjük, ami történt, hanem azt, hogy nem akarunk tovább mérgesek lenni. Így a szívünk megkönnyebbül, és újra vidámabbak lehetünk. A mai boldogságórán arról fogunk beszélgetni, hogyan lehet megbocsátani, és hogy ez miért segít abban, hogy jobban érezzük magunkat.
Foglalkozást kezdő relaxáció
A haragom kifújom, mint a cica nyújtózóm: a mondókára a tele tüdőt hallható fújással ürítjük ki, amíg a levegő kitart, közben a padon erős nyújtózással „előre kúszunk” a törzsünkkel. Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint egy csiga: mondókára a hátat domborítjuk, majd behúzzuk a fejet és a nyakat a mellkasunk védelmébe és a sarkunkra kuporodunk. Ezt néhányszor ismételtük.
Foglalkozást kezdő zenehallgatás: Bagdi Bella: Ho’oponopono
Ho’oponopono- interaktív játék- (a dalunk értelmezésére)
A képzeletbeli varázsszőnyeggel elrepültünk Hawaii szigetére, ahol a bennszülöttek különleges varázsszavakkal ajándékoztak meg bennünket. Bagdi Bella: Repülj velem c. dalával érkeztünk meg a szigetre. A varázsszó (Ho,oponopono) megtanulásával kezdtük a játékot. Mesélés következett, amely segítségével megfejthettük, mit jelent ez a szó. „S ezentúl, ha megbántod a másik szívet, a varázsszavakat elmondani ne feledd: sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek.”
Az ország népe megtanulta a varázsigéket, akik ezt követően felálltak a helyükről és szabadon sétálhattak a teremben. Egy-egy valakihez oda kellett menniük és az egyik varázsigét elmondani neki.
Végül pedig a történetet dramatizálva is eljátszhatták a gyerekek. Ehhez választottunk királyt, kormányost, bölcs embert, bennszülött kislányt. A többiek voltak a sziget, valamint az ország lakói.
A téma bevezetése
Bocsánat! Avagy a varázsszavak alkalmazása.
Arra kértem a gyerekeket, hogy idézzenek fel egy olyan helyzetet, amikor valami rosszat tettek, például megbántottak valakit, vagy hibáztak valamiben. Arról beszélgettünk, hogyan érezték magukat azután, hogy megtörtént a dolog. Vajon szomorúak vagy bűntudatosak voltak? Megbánták-e, amit tettek? Közösen gondolkodtunk azon is, hogy kértek-e bocsánatot, és ha igen, hogyan tették azt: kimondták-e a varázsszavakat, vagy inkább máshogy mutatták ki, hogy sajnálják. Végül megosztották, hogyan alakult a helyzet – sikerült-e kibékülni, megkönnyebbültek-e, ha megbocsátást kaptak. Ez a beszélgetés segített a gyerekeknek megérteni, hogy hibázni mindenki szokott, de a legfontosabb az, hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket – és hogy a bocsánatkérés és a megbocsátás segíthet abban, hogy újra rendbe jöjjenek a kapcsolataink.
A beszélgetést követően minden gyermek kapott egy piros színeslapból kivágott szívecskét. Arra kértem őket, hogy minden olyan bántó szó után, amit már hallottak vagy ők is mondtak másoknak, húzzanak egy vonalat grafitceruzával a szívükre. Ahogy egyre több firka került a piros papírra, úgy vált egyre feketébbé és „szomorúbbá” a szív, ahogyan mi magunk is érezzük, amikor megbántanak minket, vagy mi bántunk meg valakit.
Ezután elővettük a radírt – amit most egy kis varázseszközként használtunk –, és kimondtuk a „varázsszavakat”: sajnálom, bocsáss meg, szeretlek. A gyerekek elkezdték kiradírozni a firkákat a szívecskékről, egészen addig, míg azok újra pirosak nem lettek. A közös élményen keresztül beszélgettünk arról, hogy a bántó szavak valóban nyomot hagynak mások szívében, de ha őszintén bocsánatot kérünk, a másik szíve is szép lassan „meggyógyul”. Ez az egyszerű, de mélyen ható gyakorlat segített a gyerekeknek megérteni a megbocsátás erejét, és azt, hogy a szavainknak mindig hatása van, sebeket ejthetnek, de gyógyíthatnak is.
A téma feldolgozása
Témafeldolgozás mesével: Tündéri bocsánat (tk. 175-176.)
Mesefeldolgozás segítő kérdésekkel:
Ha lenne egy varázspálcád, mit tennél vele?
Van valaki, akitől bocsánatot szeretnél kérni? Ki az?
Mikor köszönünk meg dolgokat?
Szeretlek! Kinek adnál piros szívet az osztályban?
Miért fontos megbocsátani? Mivel tudjuk megbántani a másikat?
Rövid dramatizáció – Hogyan lehet megbocsátani?
A beszélgetés után arra kértem a gyerekeket, hogy párokban játsszák el, hogyan lehet bocsánatot kérni, ha valakit megbántottunk. A rövid dramatizáció során a gyerekek örömmel és ügyesen mutatták be a megbékélés különféle formáit: volt, aki szép szavakkal kért bocsánatot, mások kézfogással, öleléssel vagy egy kedves simogatással fejezték ki sajnálatukat.
Ez a játékos gyakorlat segített a gyerekeknek megérteni, hogy a bocsánatkérés nemcsak szavakból állhat, hanem szeretetteljes gesztusokból is, és ezek sokat segíthetnek abban, hogy újra jó legyen a kapcsolat két ember között.
Tenyérnyomat – A közösség ereje
Az óra végén egy nagy méretű rajzlapra közösen készítettünk egy színes tablót tenyérlenyomatainkból. Minden gyermek a saját kedvenc színével festette be a tenyerét, majd lenyomatot hagyott a papíron. Ahogy sorra kerültek a kéznyomok, lassan kirajzolódott egy színes, vidám kép, tele egyéni nyomokkal, mégis egy egységet alkotva.
Ez a közös alkotás segített a gyerekeknek megélni, hogy bár mindannyian különbözőek vagyunk, mégis összetartozunk. Egy közösség vagyunk, ahol fontos, hogy figyeljünk egymásra, megbocsássunk, és támogassuk egymást, épp úgy, ahogy a sokféle tenyér együtt egy szép, teljes egészet alkotott.
A megbocsátás gyakorlása
A csoportszobába a kisasztalon húsvéti terítőt terítettem, melyre vázában barkát helyeztem el. Kis kosárba húsvéti felakasztható tojásokat és fa festhető hímestojást. A gyerekasztalokra plüss nyuszit, totyogó csibéket helyeztem, a bábtartó alatti kisszekrényre bari, nyuszi és kacsa bábot raktam. Sokat kérdeztek és beszélgettek a gyerekek egymással, többen már mondták, hogy a húsvét jön. A beszélgetőkörben a már meglévő ismereteikre építettem és bővítettem azt. Beszélgettünk a megbocsátás szó jelentéséről gyermekszemmel, kiemelten a bocsánat szóval, illetve a varázsszavakkal. Nagyon ügyesen képesek voltak megfogalmazni gondolataikat. Az ének felelgető dalocskák nagyon tetszettek nekik, vidáman énekelgettek. Majd a Napocskát mindenki átrajzolta, és a lap hátuljára is elkészítette, mely a bocsáss meg érzését tükrözi. Az öblítő üvegből készített nyuszi Gyuszival kukucskáltam be a gyerekekhez a mosdóba. Kisnyusziként csalogattam ki őket a zöld színű nagy szőnyegre. Elénekeltem Hol jártál báránykám… c dalt. A gyerekek válaszoltak. Majd elmondtam a Gyuszi nyuszi húsvétja c. verses mesét. A gyerekeknek felajánlott tojás kiegészítése nyuszi Gyuszinak nagyon tetszett. Többen is ezt választották. Ezek után a homokgyurmával kezdtek többen játszani, mely igen kedvelt szenzoros játék. Használták a napocska rajzot a héten a gyerekek, amikor úgy érezték valakit megbántottak.
Ehavi témánk a megbocsátás gyakorlása. A boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás. A megbocsátás fejben dől el, tanulható. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy megváltoztatjuk a véleményünket a történtekkel kapcsolatban, hanem azt jelenti, hogy elengedjük a sértettség érzése körüli érzelmi töltetet. Elmeséltem a gyerekeknek Dumbó, a kiselefánt történetét, a nagyobb gyerekekkel Bocsánatsorolót játszottunk, majd bocsánat napocskát készítettünk különböző technikákkal. A tevékenységek oldott, jó hangulatban teltek
Kőbányai Szervátiusz Jenő Általános Iskola
A három csibe című mese remekül megmutatta, mi is az a megbocsátás. Ezután már a gyerekek is könnyebben idéztek föl egy-egy olyan pillanatot, ami rossz volt számukra. Volt, aki már meg tudott bocsátani, de olyanok is voltak, akiknek ez még nem ment. A könnycsepp színezéssel kifejezhették a gyerekek a bánat nagyságát. Az óriás könnycseppbe rajzolt eseményeket összegyűrtük, és kidobtuk, ezzel próbáltuk lezárni a dolgokat.
Ne haragudj! Sajnálom! – nehéz kimondani ezeket a szavakat, a megbocsátás pedig még nehezebb nekünk felnőtteknek is. A gyerekekkel megtanultunk egy bocsánatkérő (napocskás) versikét és elmondtuk azoknak, akiket megbántottunk az év során. Volt, aki 2-3 kisgyermekhez is odament. Ezután lerajzolta mindenki – a számára legjobban fájó történetet és az „Elengedem a sérelmem, megbocsátok!” – szöveggel magasba dobtuk a lepkéket, hadd repüljenek. Igyekszünk haragunkat nem sokáig magunkban tartani, problémáinkat minél előbb megbeszélni.
A kötelező olvasmányban a hősöknek a sokféle szituációban a legjobb döntést kellett hozniuk. Számba vettük, hogy kinek hogyan lehet megbocsájtani az Egri csillagok szereplői és saját életem szituációi közötti párhuzam.
Kiscsoportunkban még előfordul, hogy egy egy játék birtoklásán, vagy azon vesznek össze, hogy kinek a játékötletét érvényesítsék. A konfliktusok kezeléséhez még szinte minden alkalommal felnőtt segítségét igénylik. De a vége mégis mindig az, hogy ha inkább barátok maradnak, akkor sokkal élvezetesebb a közös játék.