Hetedikeseinkkel hat felejthetetlen napot töltöttünk Erdélyben. A külhoni magyarok között töltött idő mindig a megbocsátást juttatja eszembe. A kegyetlenül meghúzott határvonalak sok szenvedést okoztak és okoznak magyar embereknek, családoknak. De ha képesek vagyunk más szemmel nézni a történteket, akár megbocsátani, akkor észrevehetjük, hogy ez az óriási veszteség kellett ahhoz, hogy bizonyosságot nyerjen a magyar nép hihetetlen kitartása, ragaszkodása nyelvéhez, kultúrájához, hagyományaihoz. Szívet szorongató, hogy képesek voltak hat generáción keresztül őrizni magyarságukat olyan környezetben, amely mindent elkövetett azért, hogy megtörje, eltiporja őket. Sokat tanultunk ebben a hat napban Székelyföldről, a székely emberekről. Kicsit csendesebbek lettünk, szerényebbek, alázatosabbak, büszkébbek. Erről szólt beszámolónk a Nemzeti Összetartozás Napján.
Megbocsátás
A diákok megérkeznek az órára, körben leülnek. Középre kipakolok több Dixit kártyát is, amik közül mindenkinek választania kell egyet, ami leginkább szimbolizálja az aktuális hangulatukat. Ezek után sorban, egymás után mindenki megosztja a többiekkel, hogy miért azt a kártyát választotta.
Következő lépésként, miután visszatették a kártyákat, ismét választaniuk kell egyet, de ezúttal arra vonatkozóan, hogy melyik kép jelképezi számukra leginkább a megbocsátás fogalmát. Ezek után ezt is megosztják egymás után a többiekkel. Megbeszéljük, mi a bizalomvesztés és a harag közötti különbség.
A következő gyakorlatban egy sort kell a gyerekeknek alkotnia azzal kapcsolatban, hogy az adott állítással egyet értenek-e vagy sem, illetve milyen mértékben. A képzeletbeli vonal egyik fele jelképezi a teljes egyetértést, a másik pedig a teljes egyet nem értést. Három mondatot járunk körbe:
„Van, amit nem tudok megbocsátani.”
„Könnyen megbocsátok.”
„A haraggal csak magamnak ártok.”
Mindenki kifejtheti a véleményét, hogy miért állt oda, ahova. Mindkét oldalról (amennyiben vannak mindkét oldalon) ugyanannyi diákot szólítok fel, amennyiben szükség van ilyen jellegű facilitálásra.
Következő lépésként ismét körbeülünk a teremben. Mindenki elmesélheti, hogyan érezte magát az előző gyakorlatban, de nem kötelező. Ezek után párba állnak, és közös ötleteléssel összegyűjt minden páros hat dolgot, amivel megbocsátást fejezhetnek ki. A hat dolgot a páros egyik tagja lejegyzeteli egy A5-ös papírra.
Ezek után körbeülünk ismét, majd minden páros megosztja a többiekkel az ötleteiket.
Utolsó gyakorlatként megbeszéljük, kivel történt már elő, hogy neki bocsátottak meg, illetve hogyan fejezték ezt ki nekik.
A Nagykozári oviban a kiscsoportos gyerekekkel dolgoztuk fel a Boldogságóra Program „Megbocsátás” témáját. Ebben az életkorban nap mint nap adódnak olyan helyzetek, amikor a gyermekek akaratlanul is megbántják egymást. Az óvodai mindennapok természetes velejárói a kisebb nézeteltérések, súrlódások és konfliktusok. Célunk, hogy a gyermekek játékos tevékenységek, mesék, beszélgetések és közös élmények segítségével fokozatosan megismerjék a konfliktusok békés rendezésének lehetőségeit, valamint a bocsánatkérés és a megbocsátás jelentőségét.
A csoportban a konfliktusok legnagyobb része a játékhelyzetekben, a játékok használatához kapcsolódik, ezért az adott konfliktushelyzetet igyekszünk azonnal megbeszélni az érintett gyermekekkel, hogy senkiben ne maradjon sérelem. Minden esetben meghallgatjuk a gyermekeket, lehetőséget biztosítunk számukra arra, hogy saját szavaikkal elmondják, hogyan élték meg az adott helyzetet. Ezt követően közösen keressük meg a mindenki számára elfogadható megoldást. A gyermekeket arra biztatjuk, hogy tetteiket igyekezzenek jóvátenni. Ennek egyszerű formái lehetnek a „Bocsánat!”, „Ne haragudj!” kifejezések használata, valamint egy kedves gesztus – például egy simogatás, ölelés vagy segítségnyújtás –, amely segíti a kibékülést és a kapcsolatok helyreállítását.
Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek már kiscsoportos korban megtapasztalják: a megbocsátás erősíti a barátságokat, segít feloldani a feszültségeket, és hozzájárul egy biztonságos, elfogadó óvodai közösség kialakulásához.
A kisebb gyermeki viták-, és „Most nem leszel a barátom!” kijelentések minden gyermek életében jelen vannak. Hogy mi is ilyenkor a teendő? Felnőtt szemszögből szemmel tartani az eseményeket, és teret hagyni az egymás közötti megoldásra. Ha pedig ez nem működik, akkor színre élpni, és kupaktanácsot tartani a felek között arról, hogy mi lenne/mi lett volna a békés rendezése az ügynek.
Gyermeki szemszögből ez némelykor egyszerűbb, mert vagy elveszi, és az övé, nem adja, vagy önként odaadja, hogy örülhessen neki a társa.
Sok esetben tapasztaltuk, hogy rájött a gyermek arra, hogy ezzel a másikat megbántotta, és kedvesen megölelte, vagy oldalba bökte, és odacsúsztatta elé a vágyott kisautót, vagy a civakodők egy közös kört alkotva, alakzatot felvéve mosolyogva ültek egymás mellett. a szőnyegen.
Szeged és Térsége Eötvös József Gimnázium , Általános Iskola Weöres Sándor Általános Iskola
Ahhoz, hogy testben és lélekben egészségesek maradjunk, tudnunk kell megbocsátani.
Mindenkinek volt már valamiféle „törés” az életében, s ha tudunk megbocsátani, túllépünk a nehézségeken, megválunk a dühtől, megszabadít a keserűségektől. A szabad rajzolás-ábrázolás az egyik legegyszerűbb módja a továbblépésnek.
Ez egy nagyon fontos téma volt az osztályközösségünkben, mivel gyakran előfordul, hogy a gyerekek viccelődnek egymással, de nem veszik észre, hogy valójában megbántják egymást. Utána pedig hosszú ideig hordozzák a sérelmeiket, amik egyszer csak a felszínre törnek.
A relaxációs gyakorlatok után arról kezdtünk beszélgetni, emlékeket felidézni, hogy milyen volt, amikor örültünk, vagy szomorúak voltunk esetleg haragot éreztünk.
A beszélgetés után feldolgoztuk A három csibe mesét. Majd elmesélték, hogy mit érzünk, ha haragszunk, és mit érzünk, ha megbocsájtunk. Eljátszottuk a gyerekekkel, hogyan kell bocsánatot kérni és hogyan tudunk megbocsájtani, milyen szavakat használunk, milyen gesztusokat teszünk ilyenkor.
Nagyon tetszettek nekik a közmondások, és azok magyarázatát közösen fejlettük meg.
Nagyon sokat kell még gyakorolni, hogy bele tudják képzelni magukat a másik gyerek helyébe, át tudják érezni a társuk érzelmeit.
A téma lezárásaként a hónap dalát is meghallgattuk.
A foglalkozás során a megbocsátás jelentőségét dolgoztuk fel a gyermekekkel. Közösen beszélgettünk arról, hogy időnként mindannyian hibázunk, és előfordulhatnak kisebb konfliktusok a társas kapcsolatokban. A gyermekek játékos helyzeteken keresztül tapasztalták meg, hogy a harag elengedése és a bocsánatkérés segít a kapcsolatok rendezésében és a jó hangulat helyreállításában. Saját élményeik alapján is megosztották, mikor sikerült kibékülniük egymással, és hogyan érezték magukat utána. A foglalkozás erősítette az empátiát, a konfliktuskezelési készséget és a közösségi összetartozás élményét.
Tündéri bocsánat mese
Varázsszőnyeg
Varázsszavak
Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
Társas kapcsolatok fejlesztése során a gyermekek aktívan, lelkesedéssel vettek részt a utánzómozgással játszott „varázslós” feladatokban, szívesen kapcsolódtak be a közös játékokba. Az ügyefogyott légy c. mese meghallgatása után az irányított beszélgetésben mondták el saját élményeiket a hibázással – megbocsájtással kapcsolatban. Közben fejlődött beszédkészségük és a figyelem-koncentráció fejlesztése is megvalósult.
Célok
A tanulók:
• megértsék, mit jelent a megbocsátás;
• felismerjék saját érzéseiket;
• gyakorolják a bocsánatkérést és a megbocsátást;
• fejlődjön empátiájuk és együttműködésük.
Eszközök
• mosolygós–szomorú érzelemkártyák
• színes ceruzák
• szív alakú papírok
• nyomtatható színező
• mese képekkel
1. Ráhangolódás (5 perc)
Beszélgetőkör.
Mutass különböző érzelmeket ábrázoló képeket.
Kérdések:
• Volt már, hogy megbántott valaki?
• Mit éreztél?
• Volt már, hogy te bántottál meg valakit?
• Könnyű bocsánatot kérni?
2. Mese
A két kismackó
Egyszer volt, hol nem volt, élt az erdőben két jó barát: Barna és Mogyoró.
Egész nap együtt játszottak.
Egyik nap labdáztak. Barna véletlenül olyan erősen dobta el a labdát, hogy az eltalálta Mogyorót.
– Jaj! Ez fájt! – mondta Mogyoró, és nagyon megsértődött.
Elbújt egy bokor mögé.
Barna szomorú lett.
Odament hozzá.
– Sajnálom. Nem akartalak bántani.
Mogyoró még mérges volt.
Kicsit gondolkodott.
Aztán azt mondta:
– Megbocsátok neked. Legközelebb vigyázz jobban!
Barna megölelte.
Attól a naptól még jobban figyeltek egymásra.
És újra vidáman játszottak.
A mese tanulsága:
Ha hibázunk, kérjünk bocsánatot.
Ha valaki őszintén sajnálja, amit tett, jó érzés megbocsátani.
Beszélgetés
Mit érzett:
• Mogyoró?
• Barna?
Mitől lett újra boldog mindkettő?
3. Vers
Megbocsátok
Ha megbántasz néha engem,
elszomorul egy kis szívem.
Ha azt mondod: „Bocsáss meg kérlek!”,
újra mosoly ül az égnek.
Harag helyett szeretetet,
jó szó gyógyít sebeket.
Megbocsátok tiszta szívvel,
így lesz könnyebb minden reggel.
4. Játék
Bocsánatkérő varázsmondatok
A pedagógus felolvas helyzeteket.
Például:
• Elvettem a radírodat.
• Fellöktelek futás közben.
• Hangosan kinevettelek.
A gyerekek válaszolnak:
Mit mondhatnék?
Lehetséges válaszok:
• Sajnálom.
• Bocsáss meg!
• Nem akartam.
• Legközelebb jobban figyelek.
Majd:
Mit mondhat a másik?
• Megbocsátok.
• Rendben.
• Köszönöm, hogy szóltál.
5. Kézműves percek
Megbocsátás szíve
Minden gyermek kap egy kivágott szívet.
Írja vagy rajzolja rá:
• kitől kért már bocsánatot;
• kinek szeretne megbocsátani;
• vagy egyszerűen rajzoljon egy mosolygós szívet.
A szívekből készülhet egy közös „Boldogságfa”.
Óra lezárása
Minden gyermek befejezi a mondatot:
Ma megtanultam, hogy a megbocsátás…
Lehetséges válaszok:
• jó érzés;
• segít kibékülni;
• szeretetet ad;
• bátorság.
A Dobbantó osztály tanulói bocsánatkérő mondatokat fogalmaztak meg képeken ábrázolt szituációkban.