Bízva az óvoda újranyitásában, nem ajánlottam ki az online térbe a téma feldolgozását, viszont így csak két hetünk maradt a megvalósításra.
Mivel több hétig nem találkoztunk, a gyerekek sokat és szívesen meséltek élményeikről, életeseményeikről, családjukról, ünnep- és hétköznapjaikról.
A témát a „Hervad a virágom, éled a virágom…” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd beszélgető-körben elevenítettük fel, hogy ki mikor és miért bántódott, sértődött, haragudott meg valaki másra. Mindenki elmondhatta saját tapasztalatát, vélt, vagy valós sérelmét, érzéseit. Megtanultuk a megbocsátás varázsszavait. Megismerkedtünk Dudás Ágnes Prücsök és a harag meséjével,mely segített az érzelmek azonosításában.
Miközben a gyerekek kötetlenül játszottak, rajzoltak, többször meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono című dalát, mely elcsendesítette, lenyugtatta a csoportot. Elalvás előtt többször is meséltem Bezzeg Andrea Tündéri bocsánat című meséjét és újrahallgattuk a hónap dalát. Anyák napjára készülve verseink, dalaink is a szeretetről, megbecsülésről, háláról szóltak. Megbocsátásnapot tartottunk, gyakoroltuk a bocsánatkérést. A legvidámabb játékunk a héten a „Jön a Zombi!” játék volt, amit a gyerekek nagyon élveztek és közben észrevétlenül gyakorolták a megbocsátás varázsszavait, amit remélem a hétköznapok során is használni fognak, amennyiben a helyzet megkívánja!

Az áprilisi témánk feldolgozását az első napon a mesével kezdtem, melyhez készítettem szemléltetésként síkbábokat (vidám Kerekerdő, szomorú erdő, Lili és Lola tündérek, varázspálca). Majd beszélgettünk a meséről és arról, hogy mikor szoktunk bocsánatot kérni, milyen érzés, ha megbántanak, ki – kit bántott meg utoljára és mivel. A négy varázsszót is elismételtük, ahogy a mesében hallottuk. Ezt követően a gyerekek kiszínezték a megbocsátás ajándékát, valamint lerajzolták, hogy milyen érzést vált ki belőlük a megbocsájtás és, hogy ki az, akitől most bocsánatot kérnének.
A következő napon reggel a gyerekek kivágták és kiszínezték a könnycseppeket, amiket utána egy tálca vízre helyeztünk, a tálcát pedig kitettem egy kellemes napsütötte helyre és megbeszéltük, hogy majd, ha kimegyünk az udvarra, megnézzük, hogy mi történt velük. Majd hangulatteremtésként táncra perdültünk a „Repülj velem” című dalra és a dal végére leterítettem a varázsszőnyeget, amin elutaztunk a képzeletbeli utunk során Hawaii szigetére. Megtanultuk a Ho’oponopono varázsszót és kezdetét vette az interaktív játék. A gyerekek az instrukcióim segítségével eljátszották a történetet. Ezáltal, hogy közösen dolgoztuk fel, mindenki aktív részese lehetett a különleges élménynek, amely segítette a téma mélyebb megértését is. Az utazás végén lefeküdtünk a szőnyegen, elképzeltük, hogy napozunk a tengerparton, és becsukott szemmel hallgattuk a „Ho’oponopono” –t. Mivel a történet során már egész jól ment a négy varázsszó, kiszínezték a megbocsátás varázsszavait szimbolizáló színezőt. Az udvarra menetelkor behoztam a tálcát, amelyen felszáradt könnyeket találtunk. Ezzel vezettem rá őket arra, hogy ahogy a nap melengette, a szél kellemesen fújdogálta, felszáradtak a könnycseppek és így tudnak a mi gondjaink is elillanni, ha kellő időt hagyunk nekik.
A harmadik és negyedik napon a bábjelenet segítségével is feldolgoztuk a témát, ehhez szintén készítettem síkbábokat. Az első napon a síkbábokkal meséltem el a gyerekeknek a mesét, majd beszélgettünk Sün Simi és barátai viselkedéséről, valamint a megbocsátásról. Utána megkértem a gyerekeket, hogy rajzolják le a meséből a kedvenc jelenetüket, azaz meseillusztrációt készítettek. Ezt azért találtam hasznosnak, mert a gyerekek nagyon kedvelik az állatszereplős meséket egyébként is. A mese mondanivalója pedig erkölcsi tartalommal bír, könnyen értelmezhető, így még inkább tudtam hangsúlyozni a megbocsátás – bocsánatkérés fontosságát. Az ezt követő napon pedig el is dramatizáltuk a történetet, állatos fejdíszek és egyéb eszközök segítségével (virág, alma, labda). Mivel többen is szerettek volna szerepelni, kétszer egymás után is eljátszottuk a mesét. A gyerekek nagyon jól tudtak azonosulni a szereplőkkel, visszaadták mesebeli viselkedésüket, beleélő képességük fejlődhetett általa. A dramatizálás segítségével még inkább átélhették a megbocsátó és a bocsánatkérő szerepét.
Az utolsó napon zárásként eljátszottuk a Varázsszavak nevezetű játékot, ekkor már úgy gondolom, hogy tudatosult bennük a négy szó még jobban. Viszont az is megfigyelhető volt, hogy mennyire ráéreztek, hogy a megbocsátásra helyeztük a héten a hangsúlyt, mert a legtöbbször ezzel a két varázsszóval kezdték a gyerekek a mondataikat: „Sajnálom, hogy…” és a „Kérlek, bocsáss meg, amiért…”. Végül felhelyeztük a 8. lépcsőre is a jelet, sikeresen megmásztuk ezt is. Már csak kétlépcsőnyire vagyunk a boldogságtól, az izgalom fokozódik.

A gyermekek elmondhatják egymásnak az őket ért sérelmeket, és bocsánatot kérhetnek egymástól.

Sajnos a járványhelyzet miatt sok időt kellett otthon töltenünk, így nagyon boldogok voltunk, mikor újraindulhatott az óvodai élet. A megbocsátás témaköre a csoportunkban most különösen nagy szerepet játszott: a gyerekek hosszú időt töltöttek külön, így több volt a frusztrációjuk, így az ebből fakadó konfliktus is. A szőnyegre leülve saját példákon keresztül beszéltük meg a gyerekek sérelmeit. Mindenki elmondhatta, hogy neki mi esik rosszul, mit érez, és a testében hol érzi a rossz érzést. Meglepően jól meg tudták fogalmazni érzéseiket, és többen rá is mutattak a kis szívükre. A hét folyamán könnycseppeket is színeztünk, melynek nagy jelentősége volt a foglalkozáson. A könnycseppet tartva megfogalmaztuk negatív érzéseinket, majd a könnycseppet vízbe téve elengedtük negatív érzéseinket, és megbocsájtottunk egymásnak. A könnycseppeket a nap folyamán többször megvizsgáltuk, megnéztük, hogyan változtak meg a víz hatására.

A hónap témája: a megbocsátás gyakorlása.

Közösen megismertük Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című meséjét és egy beszélgetőkört alakítottunk – Kire haragszol? témában. A kisebb nézeteltéréseket, problémákat megbeszéltük, több szempont szerint közösen átértékeltük a felek helyzetét, kinek miben volt igaza. Rámutattunk arra is, hogy ha bántja a szívünket valami, jobb elmesélni, mint magunkban szomorkodva tartani. A gyerekek igyekeztek empatikus érzéseket közvetíteni a társaik felé, és végül öleléssel, mosollyal zártuk a kört. Arra jutottunk, hogy nem érdemes sokáig duzzogni, bosszankodni vagy hangosan veszekedni, ha nem egyeznek bizonyos kérdésekben, helyzetekben. Érdemesebb inkább illedelmesen megkérni a társukat, illetve megfelelően kifejezni a kéréseiket feléjük. Ha már picit is úgy érezzük megbántottuk a másikat, mindenképp illik őszintén bocsánatot kérni, megvigasztalni. Szerencsére, ez a csoportunkban már igen jól működik, gyakran alkalmazzuk. A gyerekeknek újra eszébe jutott A Titoktündér könyv Lolája és tanácsai, a mostani mesével párhuzamban, ő is megtanítja Tobyt a megbocsátásra. Végül egy-egy jó tulajdonságot is elsorolhattak a társakról.

Anyák napjára hangolódás közben, azt is felidéztük, hogy ezen a napon a hála és a szeretet kifejezése mellett érdemes apró hibánkat is átgondolni, kifejezni anyukánk felé. Nekik is jól esik ha így elismerjük igazukat, segítünk megoldani a problémákat. Az ölelés pedig mindenre gyógyír.

Dudás Ágnes: Prücsök és a harag című meséjét is meghallgathatták a gyerekek és szerencsére mindenki megbocsátott volna Szotyinak, hiszen “ő még csak egy tudatlan kölyökkutya”- mondták.

Kipróbáltuk a “Könnycsepp” ötletet, kísérletnek neveztük el- erre mindig vevők. Kíváncsian helyezték a kiszínezett könnycseppeket a vízbe. Délutáni udvari játék során többszöri megfigyelés után azt tapasztalták, hogy a papír lassan szétmállott, még a víz is kissé felmelegedett, a könnycseppek eltűntek. Rájöttek, ez a lényeg: az igazai könnycseppek vagy felszáradnak, vagy letöröljük; de mindig van, aki vagy ami segít, hogy eltűnjenek.
Ne felejtse senki hát: …”Használd mindenre, hogy legyen jobb ahol élsz a négy varázsigét…Ezek a SAJNÁLOM, a BOCSÁSS MEG, a KÖSZÖNÖM és a SZERETLEK”.