A hosszú covid-szünet miatt 04.19-én találkozhattunk a bátrabb gyerekekkel újra az iskola falain belül. Az online találkozásokat csak kevés családban tudták megoldani. Inkább messengeren érkeztek a házi feladatok megoldásai. Azoknál, akik ezt sem választották, bizony van lemaradás. Látszik a személyes találkozásunk hiánya. Akinél indokolt volt, most sem jött iskolába. Nagyon családias légkörben teltek a napok.A Köbe vésve feladatot mi az udvaron álló betongarázs falára rajzolva végeztük el. Filmet néztünk maszkban. Virágokat, dughagymát ültettünk gondolva azokra is, akik nincsenek velünk ezekben a napokban a pandémia miatt. Még a relaxálás is könnyebb volt így. Persze az új hintát és az udvari játékokat semmi nem múlhatta felül. Örömmel vették birtokba a tanórák közötti szünetekben a gyerekek.

Mindenkivel előfordul, hogy néha megbánt valakit vagy őt érti apróbb sérelem. Ezekről a helyzetekről és megoldásairól beszélgettünk ebben a hónapban. Szerencsére a harag hamar elszáll, a szeretet megmarad a gyerek szívekben. Készítettünk papírrepülőt és vele együtt szélnek eresztettük a sérelmeinket. A szeretet jegyében szívecskéket gyártottunk egymásnak.

A gyerekek elkészítették a ,,Megbocsátás kövét”, amit bocsánatkérésként ajándékoztak a ,,megsértett” személynek.

„Egyetlen út van: a megbocsátás. Az ember egyébként vágyik rá, hogy megbocsásson, mert akkor tud szeretettel megtelni.”

Bach Kata

„Egyetlen út van: a megbocsátás. Az ember egyébként vágyik rá, hogy megbocsásson, mert akkor tud szeretettel megtelni.”

Bach Kata

Azt hiszem, elég nagy biztonsággal leszögezhetjük: nincs olyan ember, akit még soha nem bántottak meg. Sőt, talán még odáig is elmennék, hogy kimondjam: nincs olyan ember, aki még soha senkit nem bántott meg. Nem igaz? Hiszen ahogy együtt, egymás mellett élünk, forgolódunk a világban, egyszerűen lehetetlen elkerülni, hogy időről időre olyasmit mondjunk, tegyünk, ami egy másik embernek kisebb-nagyobb sérüléseket okoz. Ideális esetben egy ilyen sérülést bocsánatkérés, majd megbocsátás követ.A megbocsátás olyan téma, amiről rengeteget hallhatunk. Elsősorban azt, hogy ahhoz, hogy boldog, teljes életet élhessünk, meg kell tanulnunk elengedni a sérelmeinket.
Vajon hogyan tudnánk könnyebben megbocsátani másoknak? Hogyan tehetünk szert empátiára azokkal szemben, akik megbántottak bennünket?ezekre a kérdésekre kerestük ebben a hónapban a választ.
Vittünk be a terembe Jácintot és megbeszéltük hogy a megbocsájtás virága e kis növény. Megbeszéltük hogy ezzel bárkitől bocsánatot kérhetünk, ha megbántottuk vele.
Megismerkedtünk a Prücsök és a harag meséjét!
Beszélgetőkör alkalmával megbeszéltük hol érezzük a testünkben a haragot amikor valaki megbánt bennünket.
Eldobtuk a köveket az udvaron és megbeszéltük hogy így kell kidobni a haragot és sérelmeket az életünkből is.
Elkészítettük a könnycseppet is. Belerajzoltak olyan sérelmeket amikor valaki megbántotta őket vízzel teli edénybe tetük. Az idő a szellő a nap melege mind segített abban hogy a fájdalom könnyei felszáradjanak.
„Ha szeretünk valakit, nem sokáig emlékszünk arra, hogy megbántott bennünket.”

Április hónap témája az első osztályban a megbocsátás gyakorlása volt.
Az órát beszélgetéssel kezdtük. Felidéztük, hogyan kérünk bocsánatot, ha megbántunk valakit, mit mondunk, és hogyan tudunk megbocsátani, hogyan tudunk sérelmeinken túllépni. Ki hogyan érezte ilyenkor magát. Az igaz barátság megőrzéséhez feltétlenül szükségünk van a megbocsátás képességére. Erről szól egy rövidke tanmese, amikor két jó barát vándorolt a sivatagban. Meghallgattuk Kowalsky meg a Vega – Varázsszavak c. dalát is, majd mi is megfogalmaztuk a varázsszavakat. A foglalkozást a témához kapcsolódó képeslap elkészítésével fejeztük be, melyet át is adhattak.