A gyerekek élvezettel készítették ezeket a munkákat is!
Megbocsátás
A mai boldogságóra is Zoom-os óra keretein belül zajlott.
A foglalkozás elején egy képet osztottam meg a csoporttal. Az volt a feladatuk, hogy mondjanak szavakat, érzéseket a képpel kapcsolatosan, esetleg adjanak neki címet. Végül, tanári segítséggel, egy képzeletbeli történet segítségével jutottak el a megbocsátás témaköréhez.
Miután általánosságban beszéltünk a megbocsátásról, mint fogalomról, a következő kérdéseket tettem fel nekik: Ki az akinek már megbocsátottak valamikor? Ki az aki már megbocsátott valakinek? Kértem, hogy válaszaikat kis ikonokkal, kezecskékkel jelezzék a felületükön. Bár nehezen indult az online „beszélgetés” de végül is konkrét példákat is említettek a gyerekek. Tovább kutakodtunk a témában: Milyen érzés volt? Hogyan érted el, hogy meg tudj bocsátani?
A továbbiakban azt a a feladatot kapták, hogy az előre maguk mellé helyezett papírlapba képzeletben helyezzenek bele egy olyan „rossz helyzetet”, ahol megbántották őket. Gyűrjék össze papírgalacsinná és az óra a alatt végig tartsák valamelyik kezükben, ne tegyék le!
Majd újra az eddigi, gyerekek által említett helyzetek segítségével beszéltünk a megbocsátás szintjeiről. Nagyon ügyesen behelyezték az eddigi szituációkat a különböző szintekbe! Nagyon jól ráéreztek a szeretetből fakadó megbocsátás jelentőségére és fontosságára!
Ezután azt kértem tőlük, hogy egy már megtörtént, de megoldódott helyzetre gondoljanak, ahol a megbocsátás előtti és utáni érzékeseiket, egy papírra rajzolt két smiley segítségével ábrázolják. Az arcok kifejezése mellett a színekkel is próbálják meg kifejezni érzéseiket! Bár rövid idő állt rendelkezésükre, de igazán remek és „beszédes” munkák születtek!
A foglalkozás végén megkérdeztem, hogy milyen érzés volt végig a kezükben tartani az összegyűrt papírgalacsint. Mindegyiküket zavarta, és rossznak nevezték a helyzetet. Ezzel a jelképes feladattal szerettem volna érzékeltetni, hogy a megbocsátás mennyire fontos, mert csak cipeljük mi magunk is a „rossz” érzéseket…Legvégül azt kértem tőlük, hogy a képzeletbeli gondjukat (amit a papírgalacsinba helyeztek!), tépjék össze..és dobják bele a kukába…mintegy jelképesen megszabadulva a papírba helyezett tehertől….
Nem volt könnyű ebben a témakörben beszélgetést kezdeményezni a gyerekekkel, mindezt online…Hiányzott a személyes jelenlét, a szemtől- szemben történő kommunikáció..Néha előfordult, hogy a gyerekek a chat falon válaszoltak a kérdésekre..bátortalanok és zártabbak voltak, mint szoktak lenni..
Mégis nagyon hálás és büszke vagyok rájuk. hogy érdeklődéssel követték a foglalkozás menetét! Még ilyen feltételek között is voltak bátor vállalkozók akik „vitték” az óra témáját, hozzászólásaikkal segítettek a téma kifejtését! Érzéseik nagyon jól visszatükröződtek az elkészített rajzokban!!
Picit megnehezedett a dolgunk, hiszen online tanítás keretei között erre is időt és energiát fordíttatni nem volt egyszerű, de megoldottuk. A megbocsátás témakörét picit most személyes vizekre vittük, az életünkbe előforduló eseteket néztük meg. Mivel anyák napi hangulatban is voltunk már, olyan megoldás is született, hogy egy anyuka, mivel feltétlenül szeret- mindent megbocsát. 🙂
Érkeznek még a fogalmazások! Szívet melengető gondolatok megbocsátás témakörben.
– Megnéztük „Mint sót az ételben” című népmesét, majd beszéltünk a haragról, a haragtartás hiábavalóságáról, s a megbocsátás boldogító erejéről.
– Kis előkészítős tanítványaim tetszését az Átkarolom feladat ragadta meg leginkább. Többen elkészítették az általuk megbántott személy részére a sok jó tulajdonságra fókuszáló kis átölelő figurát. Ezt látván a szülőknek, nagyszülőknek, testvérnek meglágyult a szíve, de a kis bocsánatkérő is jóleső érzésekkel ölelte át őket.
A Nyíregyházi Bem József Általános Iskola 1. b osztályának tanulói a nem mindennapi tanulási kihívások mellett nem felejtették el , hogy a megbocsátás, mennyire fontos a lelkünk, testünk egészségének megőrzése szempontjából.
A gyerekek a digitális -online tanulás során a Boldogság órát nem feledve készítettek Bocsánatkérő kártyát a testvérnek, anyának, apának!
„Haragudni bárki tud , a megbocsátás bátor tett!
Zsuzsa Ábrahám - Furus Jánosné
A megbocsátás témakörben a gyerekek levelet írtak valakinek, akitől bocsánatot kértek valamilyen korábbi sérelemért.
Az egyik gyermek levele:
Kedves L.!
Először is szeretnék bocsánatot kérni tőled. Hogy miért? Mindenért! Mindenért, amit akár kisebb, akár nagyobb koromban tettem veled. Minden csúfolódásomért, sértésemért, ritka összekapásainkért. Azért, hogy lebecsültelek, pedig még csak most kezdem megérteni, milyen fontos vagy nekem. Most kezdem látni, milyen csodálatos ember vagy. Hogy milyen jó érzés, hogy itt vagy, ha bármi, de bármi bajom van. Rád bármikor számíthatok. Ha néha elég dühös is vagy, megértelek, mert belátom, hogy teljesen jogos volt, hogy megharagudtál rám. Olyankor próbálok változtatni, hogy legközelebb ne vesszünk össze e miatt. Nincs is nálad jobb nővér. Ha visszamehetnék az időben, nem rajtad, hanem magamon változtatnék. Te születésemtől kezdve a legeslegjobb testvér az egyetlen világon! Sokszor nem vagy magaddal megelégedve, de én tudom, hogy tökéletes vagy úgy, ahogy. Én nem is tudok már mit mondani: Köszönöm, hogy vagy nekem!!!
Szeretettel: J. Kelt: 2020. 05. 06.
Tisztelt Boldogságóra csapata!
Ezúton szeretnénk megköszönni azt a sok remek ötletet, játékot, dalt, mesét, amelyeket elküldtek számunkra, ezekben a nem mindennapi időkben.
Mindent továbbítottunk csoportunk tagjai felé, a szülők felé, akik nagy örömmel fogadták azokat, sőt olyanok is voltak, akik azt jelezték vissza, hogy más ötletet is örömmel megvalósítanának a Boldogságóra könyvből.
Természetesen, nagyon örültünk ennek, és támogattuk ezeket a felajánlásokat, kértük a szülőket fotózzák le, küldjék el számunkra a megvalósításokat.
Néhányan meg is tették ezt, de kevesebb visszajelzés érkezett, mint amennyire számítottunk.
A szülők mentségére szolgálhat az is, hogy éves anyagunkkal mi is tovább haladtunk, és hetente teljes heti terveket küldtünk el számukra, amelyekben nagyon sok megvalósítandó feladat várt rájuk.
Ezeket a csoport tagjai maximálisan megoldották, és napi rendszerességgel küldték vissza nekünk.
Úgy gondoljuk, hogy ezeknek a felkínált ötleteknek a kivitelezése elég sok energiát, időt elvett a családoktól, ezért nem maradt már idejük a boldogságórás feladatok teljes megvalósítására, visszajelzésére.
Ennek ellenére, néhány ötlet, játék megvalósult az elküldöttekből, amelyekről elküldjük a fotókat. Ez mellett olyan rajzokat, megvalósításokat küldünk még, ahol a megbocsátás, mint téma megjelenik, pl. az Anyák napi készülődés feladataiban.
Jelentkeztünk a meghirdetett rajzpályázatra is, amelynek témája a hála volt. Erre is kaptunk kettő jelentkezést, nem sok, de a részvétel számít, mint mindig.
Jelentkeztünk a „Boldog Óvoda” cím tovább folytatására is, amelynek még inkább szeretnénk majd megfelelni a későbbiekben.
Továbbra is nagy szeretettel fogadjuk az elküldött ötleteket, törekszünk a megvalósításukra, úgy gondolom, hogy a későbbiekben ezeket a remek ötleteket még jobban fel tudjuk majd használni, a különböző témák megvalósítása során.
Hálásak vagyunk a csapat támogatásának, és nagy örömmel tölt el bennünket, hogy a Boldogságóra csapatához tartozhatunk.
Mindenkinek további jó munkát, kitartást kívánunk!
Vigyázzanak egymásra!
Üdvözlettel: Barnáné Bakos Ildikó óv. ped.
Igyekeztünk olyan tartalmú meséket ajánlani a Szülőknek melyben a megbocsájtás kerül középpontba.
Pl: A három pillangó, A három nyúl.