A terem átrendezését követően egyszerű légzőgyakorlattal érkeztünk meg lelkileg a foglalkozásra. A témát felvezettem, beszélgettünk a megbocsátásról – mit jelent, miért jó, ha megbocsátunk, ki bocsátott már meg, kinek bocsátottak már meg. Ezt követően a megbocsátáshoz vezető útról beszélgettünk, minden asztal húzott magának egy borítékot, melyet egyszerre nyitottak ki, különböző szív alakú puzzle-ból egy-gy varázsszó bújt elő. Ezeket együtt felolvasták, majd karmester játékkal erősítettük meg a használatukat. Ezt követően kiosztottam mindenkinek egy-egy előre elkészített feladatlapot a megbocsátás jeleiről. A kiscsoportok közösen megbeszélték, honnan is lehet tudni, hogy a másik személy megbocsátott nekik. Amikor mindenki elkészült megbeszéltük (a gyorsabban elkészült csapatok a lapra rajzolhattak a várakozás alatt). Utána az asztaluknál olvasott varázsszavakkal dolgoztunk tovább – kértem az osztály egyik felét, hogy a tábla előtt félkörbe helyezkedjenek el, csukják be a szemüket, majd a másik fele az asztalánál olvasott varázszót súgja a fülébe – nem számítottam, hogy egy-egy varázsszó kimondása feszültséget hoz létre egy-egy kisgyermekben (így ebből tanulva a következő osztálynál módosítottam az utasítást kedvenc varázsszóra – működött).
Végül kértem őket, hogy gondoljanak arra a személyre, akivel még nem oldották fel a feszült viszonyokukat (volt aki óvodás-, más sporttársra gondolt) – a hónap dala közben kértem tegyék a szívükre a kezüket, ha jól esik becsukhatják a szemüket és engedjék magukba a dalt.
Az óra tanulságos volt, a gyermekek aktívak voltak. Köszönjük!
Megbocsátás
Beszélgettünk a megbántásról és a megbocsátásról. Legfontosabb dolog az egyetértés és a békesség.
Kiválasztott mindenki egy kavicsot. Arra kértem a gyerekeket,hogy gondoljanak egy olyan személyre, akit valamivel megbántottak.
Erre a kavicsra fessenek egy olyan szimbólumot, ami a megbántott személynek tetszene. Majd száradás után átadták és megbeszélték a félreértést!
A terem átrendezését követően egy egyszerű légzőgyakorlattal segítettem az órára való megérkezést. Beszélgettünk a megbocsátásról – mit jelent, tapasztalatok, ki az aki már bocsátott meg és ki az akinek már megbocsátottak. Ezt követően 6 különböző varázsszót tettek ki az asztalnál ülő gyermekek, majd hangosan közösen kimondták, melyet egy karmester játék követett, végül beszélgettünk arról, milyen hatásuk van ezek alkalmazásának. Utána feltettem a kérdést, egyáltalán milyen jelekből látják azt, hogy a másik személy megbocsátott – előre nyomtatott feladatlapot kiosztottam mindenkinek, kiscsoportban megbeszélték, beírták, majd hangosan felolvasták, feldolgozásra került.
Ismét játékra invitáltam őket. Az osztály egyik fele félkörbe kiállt a tábla elé, a másik felének kértem, hogy válassza ki az elhangzott varázsszavak közül a számára legszimpatikusabbat, legkedveltebbet és a csukott szemmel álló gyermekek fülébe súgják bele. Utána cseréltünk. Nagyon fegyelmezetten végezték el a feladatot.
Meghallgattuk a hónap dalát, kértem, hogy közben gondoljanak olyan személyre vagy személyekre, akiket úgy érzik valaha megbántottak, viszont nem volt alkalom arra, hogy rendezzék egymás között.
Végül kitöltötték a kiscsoportok az általam előre elkészített lenyomtatott feladatlapot, melynek címe az volt: miért jó megbocsátani? A különböző színű szívekbe beleírták gondolataikat, az órán elsajátítottakat – megbeszéltük, feldolgoztuk.
A 45 perc jó hangulatban, intenzív munkával telt. Köszönjük!
A hónap témája a megbocsátás gyakorlása. A választható feladatok közül a változó érzelmek megjelenítését választottuk. Beszélgető körben beszélgettünk a megbocsátás fontosságáról. Szituációs gyakorlatokat játszottunk a téma körüljárásához. Majd a munkafüzet feladatai segítségével dolgoztuk fel a témakört. A munkadarabok elkészítése alatt hallgattuk a hónap dalát.
Sokat beszélgettünk a gyerekekkel a témáról. Mai rohanó világunkban még fontosabb a megbocsátás, mint valaha. Nyitottnak kell lennünk egymás felé.
Meghallgattuk a hónap dalát, majd szeretetgombócot formáztunk. A mesét elolvastuk, eljátszottuk. Problémáinkat, sérelmeinket feljegyeztük a bőröndökre.
Ebben a hónapban nagyon sokat beszélgettünk. Szinte mindennap elmondott 2-3 gyerek olyan vele megtörtént esetet, amikor vagy őneki bocsátott meg valaki vagy ő bocsátott meg valakinek.. Összegyűjtöttük azokat a szavakat, szókapcsolatokat, mondatokat, amiket ilyenkor mondahatunk.
Az ajánlott feladatok közül a kavicsfestést választottuk. Nagyon szép medálok készültek. Mindenki élvezte az alkotómunkát és büszkén mutatta meg az elkészült kis remekművét.
Ki ne ismerné a varázsszavakat és a megbocsátás utáni érzést, ami eltölt bennünket? Szerintem mindenki, csak az a kérdés, hogy mennyire vagyunk képesek ezt megtenni vagy beismerni.
A hónap témája a megbocsátás gyakorlása. Tulajdonképpen szinte a mindennapjainkban benne van ez „játék”, hiszen követünk el hibákat, bántunk meg embereket és bizony szükség van arra, hogy ezt az empatikus képességünket elővegyük és használjuk.
A foglalkozást a „napimádás” relaxációval kezdtük, majd a megbocsátás dalával folytattuk. Érdekes volt, hogy néhány kisgyermek a „Napimádás” relaxációból vett gyakorlatsort alkalmazta a szabad mozgás alatt és látszott rajtuk, hogy valóban elengedik magukat, áthatja őket a béke és a szeretet. Ezt követően, egy kicsit megpihentünk és körbe ültünk a szőnyegen. Két kérdést ettem fel a gyermekeknek, az egyik: Hogy érzed magad, amikor megbocsátanak neked? a másik, hogy hogy érzed magad, amikor Te megbocsátasz valakinek?
Ekkor egy beszélgetős lavina indult el, mert érdekes módon, mindeki tudott válaszolni a kérdésekre. A második kérdésnél egy kicsit elgondolkodtak és az egyik kislány azt mondta, hogy ” Jól vagyok, megkönnyebbültem!” Amikor megkérdezetem, hogy miért?, akkor azt a választ kaptam, hogy azért, mert újra barátok lehetünk. Megszólalt Boldog Dóra csengettyűje és egy igazán tanulságos mesét hallhattunk. A mesét folytatva elővettem a varázspálcámat és mindenki felállt a szőnyegen, maradtunk körben és elindítottam a varázsszavas játékot. Aranyosak voltak a fiúk, mert olyan dolgokért kértek bocsánatot, hogy ” ne haragudj Panka, hogy elvettem a játékodat, vagy bocsánatot kérek, mert nem engedtelek előre a mosdóban”. A játék végén megkérdeztem tőlük, hogy nekik nehéz e bocsánatot kérni valami olyanért, amivel megbántanak valakit, akit szeretnek, például anyát, vagy apát, vagy a testvéredet, barátodat. Vegyes volt a válasz. Volt, aki azonnal rávágta, hogy nem és volt olyan kisgyermek, aki azt mondta, hogy igen. Elkészítettük a saját varázsszavas táblánkat, amit kitettünk az ajtónkra, hogy emlékezzünk rá, hogy ne csak a mai napon tudjuk bocsánatot kérni, megköszönni, szépen elkérni valamit, vagy esetleg kimondani azt a szót, hogy szeretlek! Ezt követően kiszíneztük a megbocsátás jelét, kitettük a nyolcadik lépcsőfokra és ekkor szembesültek azzal, hogy még két lépcsőfok hiányzik ahhoz, hogy beléphessünk a Boldogság várába. Kértem a gyermekeket, hogy a varázsszavas képeket vigyék haza, meséljenek és beszélgessenek otthon is ezekről a varázsszavakról.
Záró énekünk a Bagdi Bella: Jókívánság című dala volt.
Pozitív visszajelzésképpen a gyermekek egész héten gyakorolták a varázsszavakat és minket is figyelmeztettek arra, hogy ne felejtsük el használni ezeket a csoportban és az otthonunkban sem! 😊