A témafeldolgozás relaxációs gyakorlatokkal kezdődtek. Nagyon élvezik a játékokat. A tündéri bocsánat c mese meghallgatása után sokat beszélgettünk arról, ha lenne egy varázspálcájuk mit tennének vele..Többen ajándékokat,játékokat varázsolnának.egy kisfiú az kérné,hogy ne haljanak meg a nagyzülei.Sajnos nem olyan régen hunyt el két nagyszülő is a családjukban.Ezért is fontosak ezek a foglalkozások.Kevesebben vagyunk,kisebb csoportokban több idő jut beszélgetni az érzéseikről, gondolataikról.A végén szépen elkészítették a feladatlapokat is.
Megbocsátás
Az április hónap a megbocsátás hónapja, az első osztályos gyerekekkel erről a témáról beszélgettünk. Kinek, mi jut eszébe erről a szóról, mit jelenthet? Több tanuló példákon keresztül fejezte ki magát. Meghallgattuk közösen Bagdi Bella: HOOPONOPONO című dalát és megbeszéltük, mit jelentenek a dalban szereplő szavak, kifejezések (Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm! Szeretlek!), mikor mondjuk ezt egymásnak, ki mikor mondta ezeket a szavakat utoljára. A Boldogságóra munkafüzetből elolvastam a gyerekeknek a Három csibe című belga népmesét, megbeszéltük a mese mondanivalóját majd végül kértem a gyerekeket, hogy készítsenek egy megbocsátás kártyát egy olyan személynek, aki valamikor/nemrég megbántotta és adja át neki, kifejezve ezzel azt, hogy megbocsátott neki.
2.o. – A megbocsátás téma feldolgozása. Meghallgattuk Bagdi Bella: Ho’oponopono dalát és sokat beszélgettünk arról, miért is fontos a bocsánatkérés közösségünk életében.
Készítettünk „Bocsánatkérő kártyákat”, melyeket át is adtak egymásnak a tanulók.
A fenntarthatósági témahéthez kapcsolódva újrahasznositással is foglalkoztunk. Wc papír gurigából pillangók készültek.
Az április a megbocsátásról, az őszinteségről szólt. A gyerekek mindig is civakodtak veszekedtek játékokon, egyéb helyzetekben, összekapásokon, ami elkerülhetetlen, de a megbocsátás, megbékélés egy igazán jó formája a barátságok fennmaradásának, további játékok forrásának. A csoportokban mindig igyekszünk igazságot tenni két civakodó fél között. Erősítettük a kapcsolatokat a szép beszéddel, a bocsánatkéréssel, a példamutató magatartással, mivel megmutattuk, milyen helyzetet hogyan érdemes kezelni a gyerekeknek, bár nem mindig jön össze, ezért vagyunk ott minden helyzetben. A gyerekek igazságérzete nagy, így mindig igyekszünk igazságosak lenni. Ebben a hónapban kipróbáltuk azt a mikrocsoportos tevékenykedést, amelyben a gyerekek egymásnak osztották el egyszer a kockákat, máskor a gyurmát, többen is igazságosak voltak, ahogyan azt előző napokban átbeszéltük, bemutattuk nekik. Apránként haladva minden gyermekhez célunk eljuttatni azt, hogy ő maga is igazságosan tudjon osztozkodni, mindezt játékokon keresztül. A „hogy vagy ma?” játékot játszottuk, ami szinte minden héten elő-elő bukkan nálunk. A nagyobbak a tolvajlépés játékot játszották, ami igazán örömöt okozott nekik a számolás, feszültségkeltés „elcsenés” miatt, sok-sok kacarászás közepette többen is sorrakerültek a játékban, amit nagy kedvvel játszottak újra. Továbbá a gyerekek készítettek varázsgyűrűket, ami igazi bátorsággal és szupererővel volt felruházva, mivel a környezetet mentették meg egy játékos tevékenységen keresztül az előzőleg elkészített gyűrűkkel.
A mai boldogságórán az őszinteség témájával foglalkoztunk. Beszélgetésindító kérdések segítségével átgondoltuk, mikor és miért nehéz igazat mondani. Játszottunk egy igaz-hamis játékot is, ami jó hangulatot teremtett. Az óra segített megérteni, hogy az őszinteség fontos a bizalomhoz és a jó kapcsolatokhoz.
A diákok különböző példákon keresztül felismerhetik, hogy a mindennapokban gyakran előfordulnak kisebb-nagyobb sérelmek: csúfolódás, kizárás, árulás, igazságtalan vád vagy bántó mondatok. A foglalkozás során megfogalmazhatják, hogyan hat rájuk a sértettség: feszültséget, dühöt, szorongást, akár testi tüneteket is okozhat.
A zárásban a tanulók megfogalmazhatják, hogy mit visznek magukkal a témából, például azt, hogy a megbocsátás időt igényel, de segíthet könnyebben élni. A foglalkozás végén egy rövid pozitív üzenet megerősítheti őket: A megbocsátás nem a másikról szól, hanem arról, hogy én szabadabb legyek.
Sajnálom…bocsáss meg…szeretlek…. Varázsszavak, amelyek bár nem tudnak semmissé tenni dolgokat, de segítenek kijavítani, jobbá tenni helyzeteket. Az ide tartozó zenét hallgatva alkottuk meg díszes-kényes tojásainkat, melyek után „összetörtünk”, mint ahogyan az egymás közötti kapcsolatokban is történhetnek törések. Mindezek után igyekeztünk a darabokat egymáshoz illeszteni, majd pedig arany színnel díszítettük az illesztéseket. Bár látszanak a sérülés helyei, de mégis „összeforrasztottuk” a darabokat, díszessé tettük. Így emlékeztet minket a mi kintsugink arra, ami igazán fontos az emberek közötti kapcsolatban.
A lelkünk néha olyan, mint egy tojáshéj: könnyen sérül. Kipróbáltuk a japánok a Kintsugi technikáját. Egyedi húsvéti tojásokat készítettünk. Összekapcsoltuk azzal, hogy mindannyian hibázunk, de képesek vagyunk helyrehozni a hibákat, tanulni és továbbfejlődni általuk. Elfogadhatjuk magunkat úgy is, hogy nem vagyunk tökéletesek.
Az órákat relaxációval,énekléssel kezdtük.Lerajzolták,milyen érzelmi állapotban vannak.Feldolgoztuk A három csibe belga népmesét.Beszélgettünk a megoldásokról.
A megbocsátás hónapjában a 6.a osztály diákjaival a múlt sérelmeinek feldolgozására, az elengedésre és a továbblépésre fókuszáltunk. Mindenki átgondolta és megmutatta, hogy mekkora követ cipel nap mint nap, ami valójában az ő saját életét nehezíti meg és nyom bélyeget a hangulatára. A három csibetestvérről szóló mesét olvastam fel nekik, mely után megbeszéltük a mese mondandóját, tanulságát és a megbocsátás fontosságát. Ezután mindenki megírta a „Béke” levelét, melyet bár sosem küldtünk el, de úgy írták, mintha lenne címzettje az, akinek ők ma megbocsátanak a saját lelki békéjük érdekében. A leveleket végül összetépték, mely szimbolizálta a harag elengedését és a lezárást. Sajnos sok felnőtt sem képes arra, amit ma ezek a diákok őszintén megpróbáltak.
