Boldogságórás osztályaink közös évvégi kiállítása
Fenntartható boldogság
Az utolsó „Kullogó” foglalkozást Dió, a terápiás kutya segítette gazdájával: Koller Rita gyógypedagógussal. Az állat jelenléte egy foglalkozáson mindig hatalmas élmény. Közelsége minden emberben jó érzéseket kelt. Figyeltem az arcokat. Felnőttekét, gyerekekét egyaránt. Mosoly, szelídség, kedvesség. A foglalkozásra csapatépítő játékokat tervezett Rita. A 2. és 3. osztály, valamint pedagógusaik, segítőik vettek részt.A rendkívül fegyelmezett, engedelmes, jól képzett Dió megmutatta a gyerekeknek, hogy viselkedjenek. Szavak nélkül fegyelmezett. A nonverbális kommunikáció hatékonyabbnak bizonyult, minden más módszernél. A relaxációs feladat, a foglalkozás végén a kutya fülébe súgott szavak mind-mind arról tanúskodnak, hogy remek hangulatú, tartalmas, szakmailag kiválóan felépített foglalkozáson vehettünk részt. Hálásan köszönjük!
Záró gondolatok: : a „Kullogó” projekt elérte célját. Bebizonyosodott, hogy a terápiáknak helye van az oktatásban. A gyerekek személyiségének fejlesztésével hatékonyabbá válik az oktatás. A kutya, a ló és a boldogságóra egész tanévben része volt a tanulók mindennapjainak. Jól beilleszthető az oktatás folyamatába. Mindenképpen folytatni szeretnénk!
A foglalkozás elején megkértem a gyerekeket,hogy mindenki álljon oda a teremben, ahol a tanév során egy emlékezetes élmény érte! A tanulók elfoglalták a helyüket,és mindenki beszámolt arról,hogy miért éppen oda állt. Volt olyan gyerek,aki ülve maradt mert nem érte emlékezetes élmény. Sikerült megbeszélni vele,hogy ennek mi lehetett az oka és mit lehetett volna másképp csinálni.
A tanév során a gyerekek azt szerették legjobban,amikor dramatizálni kellett egy-két feladatot. Éppen ezért az utolsó alkalommal szituációs játékokon keresztül kamatoztatták színészi képességeiket. A hangulat nagyon jó volt,szinte minden gyerek szerepelni akart.
Ez a csoport a következő tanévben már ilyen formában biztosan nem fog működni,hiszen a gyerekek nyolcadik osztályosak. Búcsúztak egymástól és az iskolától. Óra végén kört alakítva megfogták egymás kezét,és mindenki megosztotta társaival a fejében járó gondolatokat.Nehezen vettek búcsút egymástól,hiszen évek alatt nagyon jó közösséggé kovácsolódtak.
A Maci csoportban a boldogságóra 10. foglalkozásán is segített minket a mese varázsa, a zene ereje, amit segítségül kaptunk hónapról hónapra, témáról témára Tőletek! Felidéztük a közös pillanatokat, – mókásakat, dolgosakat, meghatóakat- és a végén elkészítettük a mi boldogság-várunkat! A gyerekek hónapról hónapra elmondták érzéseiket: eleinte kicsit döcögősen, aztán teltek a hónapok, és egyre nyíltabban beszélgettünk a szeretetről, barátságról, megküzdésről, bocsánatkérésről, a közös programok öröméről. A témák feldolgozása során a gyermekekben nőtt a biztonságérzet, az egymás felé fordulás, az önbecsülés.
Köszönjük a sok segítséget a boldogságóra csapatának!
Veszprémi Kastélykert Körzeti Óvoda
Csatári Gabriella
Óvodapedagógus
Az év végi rohanásban jó volt egy „boldogórányira” megállni és visszapillantani, számot venni az elmúlt évvel kapcsolatban. Újdonság volt ez a program, izgalommal és várakozással telve vágtunk bele. Egyik téma könnyebben ment, a másik nehezebben, de az emlékidézős feladatnál kiderült, hogy minden történet így vagy úgy kapcsolható volt a Boldogságórán tanultakkal. Az időhiány miatt a pozitív fogalmas feladatot szóban oldottuk meg frontálisan, sikerként könyveltem el, hogy az f betűnél nem csak a fagyi jutott eszükbe, hanem a felejtés, amin a rossz dolgok elfelejtését értették. A b betűnél kórusban kiabálták BOLDOGSÁG. Hát igen, az már jó ha megjegyeztük, hogy van ilyen és rajtunk múlik, talán így könnyebb lesz egyszer csak megélni is. Utolsó bejegyzéshez illően, utolsó képanyagunk a Búcsúüzenet írását és átadását örökíti meg. Köszönjük szépen a lehetőséget, folytatjuk a következő tanévben. Tartalmas, szép vakációt kívánunk!
Észrevettük,hogy mennyi dolog tud boldogságot okozni nekünk, és nem az anyagiak számítanak,hanem a család,az élmények.
Az elmúlt hónapok során felépítettük a boldogság várát és az utolsó foglalkozáson be is léptünk oda. A foglalkozás elején megbeszéltük kinek melyik témák, játékok tetszettek a legjobban az év során. Majd építő kockákból megépítettük a boldogság várát. Színes „ejtőernyővel ” érkeztünk a várhoz. A várhoz vezető utat ( szeretetfolyosót) egymással szemben állva alakítottuk ki. Ezen az úton bekötött szemmel kellett végig haladni ,a cél, maga a felépített vár volt. Aki előtt végighaladt a bekötött szemű társa, az mondhatott neki valami szépet, egy kiemelt belső tulajdonságot, adhatott neki egy finom érintést. Miután mindenki megérkezett, megünnepeltük ezt az eseményt egy igazi tortával, ami természetesen vár alakú volt és mindenki jele szerepelt rajta.
Mivel óvodánk programjának középpontjában a mesélés, mesehallgatás áll, ezért az utolsó téma feldolgozását is a meséből indítottuk. Ami még évkezdéskor kissé nehéznek bizonyult, de szerencsére mostanra eljutottunk odáig, hogy a gyerekek szívesen hallgatnak meséket, és ők is szívesen mesélnek. Boldog Dóra meséit mindig is nagy örömmel hallgatták. A Boldog erdő meséjében lehetőségünk nyílt rá, hogy felidézzük az év során elsajátított boldogságfokozó technikákat, és újra végig menjünk azon a hosszú, de szép úton, amit eddig bejártunk. A mese lehetőséget adott nekünk, hogy mint eddig szinte minden alkalommal, most is tartalmas beszélgetésbe forduljon át a tevékenységünk. Lehetősége volt mindenkinek, hogy elmondja, neki mik voltak a legkedvesebb élményei, mi tetszett neki a legjobban a hosszú út során. Csakúgy törtek elő az emlékek: amikor hálafát készítettünk, amikor az optimista szemüvegen keresztül szemléltük a világot, amikor ajándék képeslapot készítettünk karácsonykor, amikor megtanultuk észre venni az élet apró örömeit, megküzdöttünk az előttünk álló akadályokkal,vagy amikor a szülőkkel közösen felfedeztük, hogy milyen boldogok leszünk attól, ha közösen mozgunk, játszunk. Ezek után elkészítettük a mi boldogságláncunkat, amit mindenki haza vihetett, viselhet, amikor úgy érzi, hogy szüksége van rá, hogy eszébe juttassa azokat a dolgokat, amivel boldogabbá tehetik életüket.
Egész hónap folyamán arra törekedtünk, hogy a már elsajátított technikákkal szebbé, boldogabbá tegyük mindennapjainkat. Minden reggelünket Bagdi Bella dalainak hallgatásával kezdtük, és kiválasztottuk a csoport kedvencét, ami a Pozitív gyerek vagyok című dal lett.
A seprűtánc mindenki kedvence lett, a játéknak ez a változata lehetőséget adott mindenkinek, hogy válasszon és választhassák a többiek, így azokat a gyerekeket is sikerült bevonni, akik a csoportban peremhelyzetűek.
Célul tűztük ki, hogy a hónap során minden nap szebbé tesszük valakinek a napját, ezért naponta más- más kisgyereknek soroltuk fel azokat a dolgokat, tulajdonságait, amit mi szeretünk, kedvelünk benne.Leültettük őt a kör alakú szőnyegünk közepére, szemét becsukta, és így hallgatta végig a dicsérő szavakat. Látni kellet volna azokat a boldog arcokat!
A témánkat az öleléslánccal zártuk, és büszkék voltunk rá, hogy sikerült megmásznunk közösen a boldogság várába vezető mind a tíz lépcsőfokot, és sikerült gy kicsit boldogabbá varázsolnunk az életünket.
