Mitől marad sokáig boldog a szívünk?
Júniusi Boldogságóránk témája a Fenntartható boldogság volt.
A foglalkozást a megszokott módon relaxációs gyakorlattal kezdtük, amely segített a gyermekeknek ráhangolódni az együtt töltött időre és a közös gondolkodásra.
Ezt követően kézfogással kísért közös csoportköszöntő mondókánkat mondtuk el:
„Örülök, hogy itt vagy,
kezdődhet egy jobb nap.
Köszöntelek téged,
cselekedjünk szépet,
a boldogság máris elérhet.”
Ezután meghallgattuk Bagdi Bella „Jobb veled a világ” című dalát, amely tovább erősítette a pozitív hangulatot és a közösségi élményt.
A ráhangolódást egy „Add tovább a mozdulatot!” játékkal folytattuk. A választott mozdulat az ölelés volt. A játék után megkérdeztem a gyermekektől:
– Mit éreztetek?
Minden gyermek elmondhatta, milyen érzések jelentek meg benne. A legtöbben az örömöt, a szeretetet és a biztonság érzését nevezték meg.
Ezután egy kedves történet segítségével beszélgettünk a boldogságról. Bemutattam a gyermekeknek egy cserepes virágot, majd közösen megfigyeltük.
– Nézzétek csak, milyen szép ez a virág! Milyen érzés ránézni?
A gyermekek örömmel válaszoltak, majd meghallgatták a mesét.
A kis virág története
A törődés tesz igazán boldoggá
„Volt egyszer egy kis virág, aki azt hitte, akkor lesz boldog, ha mindig új és szép cserepet kap. De amikor egy gyermek minden nap meglocsolta és szeretettel gondoskodott róla, rájött, hogy nem a cserepe teszi boldoggá, hanem a törődés.”
A mese után közösen beszélgettünk a történet tanulságáról.
A következő kérdéseket tettem fel:
• Mitől lett igazán boldog a virág?
• Ki segített neki?
• Mi tesz minket boldoggá hosszú ideig?
• Mi az, ami téged sokáig boldoggá tesz?
A gyermekek nagyon szép gondolatokat fogalmaztak meg. Válaszaik között szerepelt:
• a közös játék a barátokkal és a családdal,
• az édesanyától kapott ölelés,
• a segítségnyújtás a barátoknak vagy a szülőknek,
• a természetben szerzett élmények, például a kirándulás vagy a túrázás.
A beszélgetés után egy játékos feladattal tettük még örömtelibbé a Boldogságórát.
Mozgásos játék – Boldogságot adok tovább
A gyermekek körben ültek, és egy mosolygós labdát adtak tovább egymásnak.
Akinél a labda volt, mondott egy kedves cselekedetet, például:
• „Segítek anyának.”
• „Megölelem a barátomat.”
• „Összeszedem a szemetet a játszótéren.”
• „Meglocsolom a virágot.”
Ezután továbbadta a labdát a mellette ülő társának.
A játék végén arról beszélgettünk, hogy szerintük mitől lehet egy boldogság rövid ideig tartó, és mitől válhat tartóssá.
Rövid öröm vagy tartós boldogság?
A téma feldolgozását képek segítségével folytattuk. A vizuális szemléltetés nagy segítséget jelentett a gyermekek számára a fenntartható boldogság fogalmának megértésében.
A képek megfigyelése során a következő kérdésekről beszélgettünk:
• Mit látsz a képen?
• Szerinted boldog a szereplő? Miért?
• Ez a boldogság sokáig tarthat?
• Rövid öröm vagy tartós boldogság látható a képen?
A gyermekek közösen csoportosították a képeket rövid ideig tartó örömök és tartós boldogságot adó élmények szerint.
Különösen érdekes gondolatokat fogalmaztak meg arra a kérdésre:
„Melyik érzés maradhat meg bennünk még holnap vagy akár jövő héten is?”
A Boldogságfa elkészítése
A teremben előre elkészítettünk egy nagy papírra rajzolt fatörzset.
Minden gyermek kapott egy papírlevelet, amelyre lerajzolhatta azt, ami hosszú ideig boldoggá teszi.
A rajzokon megjelent:
• a család,
• a barátok,
• a közös játék,
• a kirándulás,
• az állatok szeretete,
• a segítségnyújtás,
• a természet szépsége.
A gyermekek egyenként felragasztották leveleiket a fára, és röviden bemutatták alkotásukat társaiknak.
A közös munka eredményeként elkészült a csoport „Boldogságfája”, amely a tartós boldogság forrásait jelenítette meg.
Zárás
A foglalkozás végén közösen megfogalmaztuk, hogy a boldogság nemcsak tárgyakból származhat, hanem szeretetteljes kapcsolatokból, közös élményekből, segítségnyújtásból és a természet megbecsüléséből is.
Záró gondolatként ezt osztottam meg a gyermekekkel:
„A boldogság olyan, mint a napsugár: ha megosztjuk másokkal, nem lesz belőle kevesebb, hanem egyre több lesz körülöttünk.”
Végül közösen elmondtuk a Boldogságóra záró mondókáját:
„A boldogság olyan kincs,
amit adni is lehet.
Ha megosztom másokkal,
egyre több lesz veled.”
A gyermekek aktívan, örömmel vettek részt a foglalkozás minden részében. A beszélgetések és a közös élmények során sikerült közelebb hozni számukra a fenntartható boldogság fogalmát, valamint azt az üzenetet, hogy a szeretet, a törődés és az egymásra figyelés hosszú távon is boldoggá teszi az embert.

Ezen az alkalmon a gyermekek megrajzolták a boldogságvárat, majd a várhoz vezető lépcsőket kiraktuk a hónap jeleivel, amiket kiszineztek. A jelek kapcsán beszélgettünk arról mi tetszett abban a hónapban, mire emlékeznek, mi volt benne a legjobb. A várhoz vezető lépcsőn így lépkedtünk fel, majd a várba jutásnál meghallgattuk a hónap dalát amit közösen el is énekeltünk.

A Boldogságvárunkba érve, arról beszélgettünk, kinek vagyunk hálásak, hogy megismertük? Mikyen pozitív tulajdonságokban fejlődtünk? Mik teszik boldoggá a mindennapjaiknat? Nagyon vártuk már az utolsó közös programunkat a csoport kirándulásunkat. Csongrád-Bokrosra utaztunk a Western faluba. Ahol szuper programokon vehettünk részt, és a Boldogságórás foglalkozások által erősített pozitív képességeik megjelentek: a hála egymás iránt, apró örömöket okoztunk egymásnak, rengeteget mozogtunk, a baráti kapcsolatok erősödtek. Konfliktus helyzetekben megbocsátottunk egymásnak, megpróbáltuk és sikerült.. Köszönjük ezt a csodás 3 évet.

A havi témakörünk a Fenntartható boldogság.
A sószobábab sétáltunk, ahová jött velünk Boldog Dóra baba is. Arról beszélgettünk milyen gyorsan eltelt ez az év. Kinek mi tetszett a legjobban? Többen a ballagást mondták mert az előző hétvégén volt az ünnepségünk.
Boldog Dóra mondókájával elmentünk Meseországba, ahol a Boldog erdő-Kerek erdő történetét meséltük el. A gyermekek nagyon figyeltek, számolták ujjaikkal a színeket. A témakörök sok kisgyermeknek ismerős volt, és azonosították hozzá a színeket. Miután visszamentünk a csoportba a gyerekekenek egy gyöngysort ábrázoló mintát rajzoltam, és a történetben hallott színekkel színezték ki a gyöngyöket. És elértük a Boldogságvár utolsó lépcsőfokára.