A Boldogságóra foglalkozáson a fenntartható boldogság témakörével foglalkozunk. Miután Boldog Dóra baba köszönti a gyerekeket megépítjük a Boldogság várát a szőnyegen. Ezután kiszínezzük a témakör jelét, és felragasztjuk az utolsó lépcsőfokra. Végül táncolunk a témakörhöz tartozó zenére.

Beszámoló a Boldogságóra program Juniusi foglalkozásáról
Intézmény: Áldás Református Óvoda
Cím: 4642 Tornyospálca, Kossuth u. 111.
Korcsoport: nagycsoport
Téma: Fenntartható boldogság
Foglalkozást vezette: Dicsőné Berecz Enikő
Időpont: 2026. junius hónap

Az 2025-2026-os nevelési év során rendszeresen tartottunk boldogságfoglalkozásokat, amelyek célja a gyermekek érzelmi jólétének, társas kapcsolatok erősítésének és a fenntartható boldogság kialakításának támogatása volt. A foglalkozások változatos módszerekkel és tevékenységekkel gazdagították a gyermekek élményeit, így például relaxációs gyakorlatokkal, mesékkel, közös játékokkal és alkotásokkal.
A relaxációs részben a Napimádás gyakorlat segített a nyugalom és tudatosság kialakításában, míg az öleléslánc erősítette a közösségi érzést és az empátiát. A témába való bevezető beszélgetések lehetőséget adtak arra, hogy a gyermekek visszaidézzék a korábbi élményeket, és elmélyítsék a boldogságról alkotott képüket.
Motivációként a Bagdy Bella dal szabad mozgással mozgatta meg a csoport tagjait így könnyebben át tudták élni az örömöt.
A mese, a „Kerekerdő”, varázslatos világán keresztül közvetítette a boldogság megtalálásának üzenetét, amelyet kérdésekkel segítettem megerősíteni. A beszélgetések során visszatekintettünk az év során szerzett élményekre, tapasztalatokra, így mélyítve a tanultakat. A kreatív feladatok, például a boldogságfüzér színezése és a boldogsághozó gyöngyszemek keresése, játékosan erősítették a pozitív érzelmeket és a közös alkotás élményét.
A boldogságjel és a boldogságmondóka elhelyezése a boldogságvárunkon tovább erősítette az összetartozás érzését. A közös éneklés és tánc záróaktusként nemcsak szórakoztató volt, hanem a közösség összetartozását is erősítette.
A családok bevonásával lehetőség nyílt arra, hogy a gyermekek otthon is foglalkozzanak a témával, és saját élményeiket is megoszthassák. A közös faliújságra készült alkotások és a homokozóban épített boldogságvár vizuálisan is megerősítették a tanultakat.
A szeretetfolyosó játék során a gyermekek pozitív tulajdonságait és kedves szavait hallgatták, így a szeretet és elfogadás értéke mindennapi tapasztalatukká vált.
Az év során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyermekek nyitottabbá váltak az érzelmek kifejezésére, és megtanulták felismerni saját és társaik boldogságforrásait. A foglalkozások hozzájárultak ahhoz, hogy a gyermekek már kora gyermekkorban tudatosabban figyeljenek saját érzelmeikre, és értékeljék a kis örömöket a mindennapokban.
Pedagógusként a szerepem ebben az évben kiemelten az volt, hogy biztonságos, elfogadó légkört teremtsek, ahol minden gyermek szabadon kifejezheti érzéseit. A folyamatos visszacsatolás és a közös élmények segítettek abban, hogy a tanultak beépüljenek a mindennapi életbe, így a boldogság nem csupán pillanatnyi élmény, hanem életmód lehet. Az értékelés szerint a csoporttagok fejlődtek empátiában, önreflexióban és közösségi érzésben.
A szülőkkel történő kommunikáció és a fényképes dokumentáció megerősítette a közös felelősségvállalást a gyermekek érzelmi nevelésében. A fenntartható boldogság témája így szervesen beépült az óvodai élet mindennapjaiba, és résztvevők már tudatosabban keresik és értékelik a boldogság forrásait.
Hálás vagyok, hogy lehetőségem volt ilyen gazdag élményeket nyújtani a gyermekeknek, és látni, ahogy egyre inkább megértik a boldogság valódi értékét. Összességében a boldogságórák sikeresen hozzájárultak a gyermekek érzelmi fejlődéséhez, pozitív énképük megerősítéséhez, valamint közösségi érzésük és empátiájuk fejlesztéséhez. Ez az év reményt ad arra, hogy a csoporttagok a jövőben is értékelni fogják a belső harmóniát és a szeretetteljes kapcsolódást.

Június hónapban a kíváncsiság témáját dolgoztuk fel, a gyermekek játékos tevékenységeken keresztül fedezték fel a világ megismerésének örömét. Beszélgettünk arról, hogy a kíváncsiság segít új dolgokat tanulni, kérdéseket feltenni és nyitottnak lenni a körülöttünk lévő világra. A gyerekek nagy lelkesedéssel figyelték meg környezetüket, és számos érdekes kérdést fogalmaztak meg a mindennapi élet jelenségeiről. Megtapasztalták, hogy kérdezni jó, hiszen minden kérdés közelebb visz bennünket a megértéshez.
A „Kíváncsiság gömb” játék során körben ülve meséltek élményeikről, társaik pedig sok-sok kérdéssel érdeklődtek egymás történetei iránt. A gyermekek örömmel kérdeztek és válaszoltak, miközben fejlődött figyelmük és kommunikációs készségük.
Nagy sikert arattak a találós kérdések, amelyek során a gyerekek izgatottan gondolkodtak és keresték a helyes válaszokat. A kíváncsiság erősségdalának eléneklése vidám hangulatot teremtett, és tovább erősítette az érdeklődő, nyitott szemléletet.
A tevékenységek során a gyermekek megtanulták, hogy a kérdések segítenek új ismeretekhez jutni, és hogy mindenki lehet felfedező a saját környezetében.
A „nyári kalandjaim” színezőt örömmel színezték ki és eközben örömmel elevenítették fel emlékeiket.

A gyerekekkel megismerkedtünk a fenntartható boldogsággal.
Mit is jelent, miért fontos?
A Jobb Veled a Világ zenét meghallgattuk, majd a Mosolylánc feladatot megcsináltuk.
Nagyon élvezték.
Pillanatkapitány és Kóborló történetét is folytattuk.
Mindenkinek kellemes pihenés, jó nyarat kívánunk!

A boldogságórás tanévünk lezárásaképpen újra felelevenítettük a hónapról hónapra átbeszélgetett témáinkat. Kinek milyen volt boldog óvodásként ide járnia? Elolvastuk a Boldog erdő- Kerekerdő című mesénket. Boldogságfűzért készítettünk, közben a színekkel játszottunk. Kinek melyik szín milyen érzelmet közvetít, melyiket választja szívesen? A homokozóban felépítettük a boldogság várát, amit kövekkel, ágakkal, levelekkel díszítettünk. Zárásként pedig mindenki megkapta az idei év személyre szóló hála oklevelét.

A délelőttös heteimbe havi rendszerességgel a saját csoportomban feldolgoztuk a boldogságprogram téma javaslatait. Minden témát nem tudtunk teljes mértékben feldolgozni, hiszen a mindennapos feladatok, illetve az iskola előkészítő tevékenység lefoglalta az időnket. A hozzám közel álló témákat még nagyobb örömmel tudtuk feldolgozni. Nehézség volt számomra, a témák beillesztése a mindennapokba, hiszen most a jelenlegi csoportomba sok programunk, feladatunk volt. A gyermekek számos téma feldolgozását élvezték, boldogsággal töltötte el őket a sok beszélgetés, játék, tevékenység. A hála fontos része életünknek, amit meg kell tanulni felismerni, hiszen egy rossz napon is történhetnek olyan dolgok, amikért hálásak lehetünk. A hála világnapján idézeteket ajándékoztunk a szülőknek, melyek mosolyt csaltak a szülők arcára. Először megbeszéltük a gyermekekkel, hogy: Mit is jelenthet az, hogy hála? Mit érzünk olyankor? Mikor lehetünk hálásak valamiért? Amikor viszont megkérdeztem a gyerekeket, hogy mondjanak egy dolgot, amiért hálásak a mai napon, bizony nehéz feladat volt. Nehéz volt számukra, hogy találjanak egy dolgot, amiért hálásak lehetnek. Először én mondtam el a személyes gondolataimat, hogy én kinek és miért vagyok hálás, ez segítséget adott a továbbiakban a gyermekeknek. Ahogy teltek a napok, egyre többször jöttek szólni a gyerekek, hogy miért hálásak, már egészen apró dolgok miatt is. A gyerekek megismerhették a beszélgetések során, hogy milyen fontosak a jócselekedetek és a segítségnyújtás. Sok olyan jó cselekedett hangzott el, amire nem is gondol egyből az ember, de a gyermeki gondolatok igen szélesek. A csoportomba járó gyermekek közül 9 gyermek rajzolt jó cselekedetek témakörben a meghirdetett rajzpályázatra. A rajzokat örömmel, lelkesen készítették. A boldogság a gyerekek számára minden olyan eseményt, tárgyat, fogalmat jelent, ami mosolyt csal a szemükbe. A boldogság világnapja alkalmából a gyermekek szívekre rajzoltak egy általuk kigondolt kis rajzot, amivel szerettek volna boldogságot csalni az emberek arcára. Ezeket egy séta keretében a városban odaajándékozták a járókelőknek, melyeket örömmel fogadtak. Faültetésen vettünk részt 2026. április 21.-én, ahol a föld lapátolása nagyon tetszett a gyermekeknek. A kihívás napját ebben az évben is teljesítettük. Az esemény előtt megbeszéltük a gyerekekkel, hogy miért is fontos a mozgás. Az óvodánk minden csoportja és minden felnőtt részt vett a feladatokban. Elsőként bemelegítés volt a feladat, majd ezután zenére közösen mozogtunk. A kihívásnak eleget téve törölközővel is táncoltunk, mozogtunk. Az esemény lezárásaként körbe futottuk az óvodát. Fantasztikus élmény volt közösen átélni a mozgás felhőtlen örömét az óvodánk minden csoportjának gyermekeivel, a Kihívás Napja alkalmából, melyhez ebben az évben is csatlakoztunk. A közös torna és aktív játék nemcsak szórakoztató, de a gyermekek egészséges fizikai és szellemi fejlődésének legfontosabb alappillére is.

Ülök és gondolkodom…

A kis Napraforgókkal idén kilencedik alkalommal vettünk részt a Boldogságóra programban.

Végigpörgettem magamban az elmúlt évet, és sorra eszembe jutottak élmények, érzések és emlékek. Mintha minden hónap egy-egy apró darabja lenne annak, amit közösen építettünk ebben az évben. Minden téma egy-egy fontos üzenetet, tanulságot és közösen megélt pillanatot idézett fel bennem.

Szeptemberben, a hála hónapjában elsősorban kolléganőimnek, Melinda néninek és Adél néninek mondok köszönetet, akikre a mindennapokban mindig számíthatok. Hálás vagyok a szülők bizalmáért is, hogy ősszel bennünket választottak és ránk bízták kisgyermekeiket.

Október az optimizmus jegyében telt. A téma megerősített abban, hogy a nehézségeket érdemes más szemmel nézni, és mindig a megoldásokat keresni – akkor is, amikor nem minden egyszerű.

Novemberben, a barátság hónapjában ismét megtapasztaltam, milyen fontos az a szakmai és emberi háttér, amelyet kollégáim jelentenek a mindennapokban. Ez a csendes, de biztos jelenlét sokszor többet adott, mint amit szavakba lehetne önteni.

December a jó cselekedetek hónapja különösen közel állt a szívemhez. Képeslapokat készítettünk nyugdíjasok számára, külön figyelve azokra, akik magányosan élnek, hogy egy kis figyelmet és melegséget vihessünk számukra. Adventi délutánunkon a családokkal közösen barkácsoltunk és ünnepeltünk, és ezek az együtt töltött pillanatok valódi közösséggé formáltak minket.

Januárban célokat tűztünk ki, februárban pedig ezek megvalósításán dolgoztunk kitartással és bátorsággal, lépésről lépésre haladva, egymást erősítve.

Március az apró örömök hónapja volt. Adél néni elnyerte a Hónap Pedagógusa címet, ami méltó és őszintén megérdemelt elismerése a munkájának. Ebben a hónapban a városunkban megrendezett Boldogságóra találkozón gyermekeinkkel felléphettünk Bagdi Bella előtt, ami mindannyiunk számára felemelő élmény volt. A Boldogság világnapján pedig szívecskéket osztottunk az embereknek, hogy egy kis kedvességet csempésszünk a mindennapjaikba. Külön megható élmény volt, amikor megláttuk, hogy egy buszsofőr a tőlünk kapott ajándék szívecskét azóta is a buszában tartja.

Áprilisban a megbocsátás került középpontba. Játékos, élménypedagógiai eszközökkel segítettük a gyermekeket az érzelmek megértésében és feldolgozásában. Szép volt látni, ahogy fokozatosan megtanulják elengedni azt, ami nehéz.

Májusban a mozgás és a közös élmények domináltak. Rendhagyó anyák napi programunkon az édesanyákkal együtt mozogtunk és játszottunk, ami különleges és meghitt közösségi élményt adott. Számos kirándulás, séta és közös program gazdagította a hónapot, köztük egy emlékezetes nap Tatán, melyet soha nem feledünk.

Júniusban számot vetettünk az évvel. A gyermekek egész éves alkotásaiból rajzkiállítást rendeztünk a helyi közösségi házban, ahol a Boldogságórák munkái is külön helyet kaptak. Jó volt visszanézni mindarra, ami hónapról hónapra született.

Büszkén és hálával tekintek vissza erre az évre. Csendes, de fontos pillanatokból állt össze, amelyek együtt adnak értelmet mindannak, amit nap mint nap teszünk.

És már most ott van bennem a várakozás a folytatás iránt, hiszen a következő tanév a tizedik, jubileumi évünk lesz.

Szívből köszönöm a gyermekeknek, a szülőknek és kollégáimnak, hogy együtt járják velem ezt az utat.

És nem utolsó sorban köszönet Nektek is! Köszönjük a társasjátékot és az elismerő szavakat, melyek ebben az évben is sokat jelentettek.