Minden gyereknek van kedvenc témája, van, akinek több is. Szívesen rajzolták meg a boldogságlánc „gyöngyszemeit”.

A Pedagógusnap, mely a Fenntartható boldogság hónapjára esik, méltánytalanul kevés hangsúlyt kap a pedagógusok életében. Mi a saját kollégáinkat köszöntöttük meg, és köszöntük meg egymás munkáját, segítségét, bevonva a gyerekeket is.
Majdnem minden témakört érintettünk közben:
hála – a pedagógus a kapott köszöntésért és figyelmességért, a gyerekek a pedagógustól kapott szeretetért és törődésért;
apró örömök – ahogy a gyerekek egyre ügyesebben énekelték és játszották a dalt;
jó cselekedetek – mert a pedagógusoknak jól esett a figyelmesség, amit kaptak a gyerekektől;
célok kitűzése és elérése – mert elhatározták, hogy megtanulják a dalt és el is érték a céljukat;
megküzdési stratégiák – mert ügyesen megoldották a felmerülő problémákat;
optimizmus – elhitték, hogy meg tudják csinálni;
társas kapcsolatok – mert összedolgoztak, együttműködtek, figyeltek egymásra.
A fenntarthatósághoz szükséges a kitartás is. Ez azért szükséges, hogy mindig befejezzük azt, amibe belekezdtünk. Hálás osztályom van, boldogan vállalták a feladatot. Kitartóan, sokat gyakorolva létrehoztunk egy ünnepi műsort, amelynek egy részét képezte a köszöntő dalunk.
Kihívást jelentett a számukra, mert nem csak énekelniük kellett a dalt, hanem el is kellett játszaniuk csengettyűvel, majd miután megtanulták, előadni a teljes tanári kar és az iskola összes tanulója előtt. A kihívás segít a stresszkezelésben és a helytállásban is. Az éneklés pedig, mint tudjuk, nagyon jó feszültségoldó hatással rendelkezik. Így mindamellett, hogy kellemes élményben részesültünk, a gyerekek képességei is fejlődtek: nagyon szeretnek énekelni, a csengettyű használata nagy figyelemkoncentrációt igényel, szívósságuk, kitartásuk, míg megtanulják a dalt és a zenét, lélekjelenlét, stresszkezelés, míg kiállnak szerepelni, majd boldogságérzés nyújt, hogy sikerült, és nem utolsó sorban számos dicséretet zsebeltek be a szereplésért, és mi is boldogok voltunk, hogy kaptunk egy kis figyelmet, törődést.
A Tavaszi szél dallamára versekből vettünk át versszakokat, a Lazítani című dal dallamára pedig kedves kolléganőnk, Teberánné Körtvélyesi Éva írt vidám szöveget.
Szeretettel küldjük minden kedves pedagógus kollégának!

A Pedagógusnap, mely a Fenntartható boldogság hónapjára esik, méltánytalanul kevés hangsúlyt kap a pedagógusok életében. Mi a saját kollégáinkat köszöntöttük meg, és köszöntük meg egymás munkáját, segítségét, bevonva a gyerekeket is.
Majdnem minden témakört érintettünk közben:
hála – a pedagógus a kapott köszöntésért és figyelmességért, a gyerekek a pedagógustól kapott szeretetért és törődésért;
apró örömök – ahogy a gyerekek egyre ügyesebben énekelték és játszották a dalt;
jó cselekedetek – mert a pedagógusoknak jól esett a figyelmesség, amit kaptak a gyerekektől;
célok kitűzése és elérése – mert elhatározták, hogy megtanulják a dalt és el is érték a céljukat;
megküzdési stratégiák – mert ügyesen megoldották a felmerülő problémákat;
optimizmus – elhitték, hogy meg tudják csinálni;
társas kapcsolatok – mert összedolgoztak, együttműködtek, figyeltek egymásra.
A fenntarthatósághoz szükséges a kitartás is. Ez azért szükséges, hogy mindig befejezzük azt, amibe belekezdtünk. Hálás osztályom van, boldogan vállalták a feladatot. Kitartóan, sokat gyakorolva létrehoztunk egy ünnepi műsort, amelynek egy részét képezte a köszöntő dalunk.
Kihívást jelentett a számukra, mert nem csak énekelniük kellett a dalt, hanem el is kellett játszaniuk csengettyűvel, majd miután megtanulták, előadni a teljes tanári kar és az iskola összes tanulója előtt. A kihívás segít a stresszkezelésben és a helytállásban is. Az éneklés pedig, mint tudjuk, nagyon jó feszültségoldó hatással rendelkezik. Így mindamellett, hogy kellemes élményben részesültünk, a gyerekek képességei is fejlődtek: nagyon szeretnek énekelni, a csengettyű használata nagy figyelemkoncentrációt igényel, szívósságuk, kitartásuk, míg megtanulják a dalt és a zenét, lélekjelenlét, stresszkezelés, míg kiállnak szerepelni, majd boldogságérzés nyújt, hogy sikerült, és nem utolsó sorban számos dicséretet zsebeltek be a szereplésért, és mi is boldogok voltunk, hogy kaptunk egy kis figyelmet, törődést.
A Tavaszi szél dallamára versekből vettünk át versszakokat, a Lazítani című dal dallamára pedig kedves kolléganőnk, Teberánné Körtvélyesi Éva írt vidám szöveget.
Szeretettel küldjük minden kedves pedagógus kollégának!

Emlékezetes élményekről beszélgettünk.
A legfontosabb az együtt töltött idő volt.