A tanévben, hónapról-hónapra fokozatosan épült be a Fülemüle csoportos gyerekek szokásrendszerébe, a boldogságfokozó technikák sokasága.
A különböző relaxációs gyakorlatok, Bagdi Bella vidám, csupaszív dallamai elkísérték a gyerekek hétköznapjait, amelyeket gyakran spontán módon hallgattak és közben táncoltak.
A fenntartható boldogság témát, a már megszokott relaxációs gyakorlattal kezdtük, ezután pedig a gyerekek meghallgatták a Boldog ember inge című magyar népmesét.
Nagyon ügyesen fogalmazták meg a mese végén a számukra érthető tanulságot: – hogy a boldogságot megélni kell, nem keresni, mert a boldogság bennünk van, csak észre kell venni.
Ezt követően meghallgattuk Bagdi Bella:Repülj velem című CD-ről a Boldog vagyok című dalt, ami közkívánatra a Boldogságkerék színezése közben is szólt a csoportban.
Az elkészült kerekeket közösen elhelyeztük a Boldogságóra táblánkon.
Kívánom hogy mindig forogjon ez a kerék.
Szeptembertől folytatjuk az elkezdett közös munkát, mert „Boldognak lenni jó”…..

Süni csoport

A nyár elejére a csoport összetétele kicsit megváltozott az összevonások miatt, de így is sikerült egy boldog délelőttöt megvalósítanunk. Kockából megépítettük a kerekerdőt, szimmetriajátékot, tükörkép játékot játszottunk. Nagy volt az összhang a gyerekek között.

Maci csoport

Nekünk a testmozgásos téma tetszett a legjobban, életkori sajátosságaikhoz ez állt a legközelebb. Ezért tartottunk egy kirándulással egybekötött sportnapot. Rengeteg pozitív élményt gyűjtöttek a nap folyamán a gyerekek, végül a jóleső fáradság érzése is megvolt. Kimerítő, de tartalmas napra sikerült.

Az utolsó témakör a fenntartható boldogság, lehetőséget nyújtott újra átélni a szép pillanatokat, a nevelési év során tanult új élményeket. Arra gondoltunk, hogy újra együtt tartunk egy “boldog napot”, így az aktuálisan oviba járó Gomba és a Napocska csoport csatlakozott a Katicákhoz. Néhányan már a nyári szünetet élvezték, így kevesebb létszámmal, vegyes korosztállyal játszottunk, ennek ellenére nagyon jó hangulat alakult ki és egyre nyitottabbak lettek a pajtások. A felnőttek közül is volt érdeklődő óvó néni, aki szívesen csatlakozott, mert már nagyon érdekelte, hogyan zajlik egy ilyen nap.
A ráhangolódás szakaszában a gyermekek bemutatkoztak egymásnak, majd egy választott szeretet jelet (ölelés, simogatás, mosoly, dicséret) üdvözölték egymást. A visszaemlékezést fényképek, közös munkáink megmutatásával, illetve a Hálafal és Opti Miska figurájával elevenítettük fel. Felidéztük a mozgás örömét, a Boldogvárhoz vezető úthoz szükséges erőket, a kitartást, a szorgalmat. Véleményeiket is kifejtették, legtöbben az optimizmus szemüvegét említették kedvenc témájuknak. Azóta is gyorsan “felvesszük”, ha valaki nem olyan derűlátó. Niki óvó néni egy megerősítő mantrázást tanított nekünk, amit még csak a Napocskák ismertek, de pillanatokon belül együtt mantráztuk: “Boldog vagyok, jól vagyok, erős vagyok, szép vagyok!” – egyre hangosabban, egyre ritmusosabban. Mindenki arcáról a vidámság sugárzott. Ezt követően megismertettük a gyerekeket A boldog ember inge – magyar népmesével, majd röviden el is játszottuk. A gyermekeket rávezettük, hogy a a boldogságot nem keresni kell, csak meg kell lelni az apró dolgokban. Ahogy a dolgozó ember elégedett volt a saját életével, boldogság és szeretet vette körül. A királynak pedig meg kellett tanulnia, hogy hiába kutatja, mert “boldog ing nincs”, azt belülről kell megváltoztatni, annak aki nem érzi jól magát a bőrében. Néhányan a boldog ember ingét, az ajánlott színezőn egyedi módon kidíszítették. A választható feladatok közül a “Kerekerdő építése” nagy lelkesedést váltott ki. Úgy alakítottuk, hogy a különböző csoportba járó gyerekek összefogjanak, a nagyok segítsék a szimmetriát kialakítani a kisebbeknek. A változtatásnál figyelmesek voltak, alig tudták kivárni, hogy következzenek a kitalálásban. Szabadidőben többen is fűztek nyakláncot, a családi boldogság jelképekeként – hozzá fűzött kívánságaikat is elsorolták, illetve volt aki a gyöngyszemeket a családtagok tulajdonságaival, kedvenc színeivel ruházta fel és tette fel sorba a nyakláncára. A délelőtt lezárásaként egy szeretetalagutat varázsoltunk, a keresztül haladó gyermeket pedig pozitív szavakkal, mosollyal biztattuk. Közösön meghallgattuk a hónap dalát – a Jobb veled a világot!
Ez a dal, nekünk felnőtteknek, szomorúságot is hozott a szívünkbe, a gyerekek odaadó boldogsága ellenére. Történt ugyanis, hogy óvodánk életébe a Boldogságóra foglalkozásokat fiatal kolleganőnk, Andika hozta el, aki a napokban az angyalok közé költözött, egy még szebb világba. Mosolya, soha el nem múló optimizmusa, gyermekszeretete minden percben a szemünk előtt lebeg. Valahogy különös ez az egész, hiszen az ő jelmondata tényleg ez volt: -“Jobb veled a világ!” – pár éve a karácsonyi üdvözlőlapra is ezt írta, és adta át személyesen minden kollégánknak. Büszkék vagyunk rá, és hálásak hogy mindezeket az értékeket átadta nekünk. Megőrizzük a szívünkben, s próbáljuk a boldogságot fenntartani – hiszen ő is így szeretné. Utolsó képünkön a mi Andi óvó nénink látható, imádott Ficánkásai körében, a feldolgozott témájuk: “Boldognak lenni jó!”….

A legnagyobb tanítás számunkra, hogy “Bár annyi dolgunk van, de szeretni mindig érjünk rá!” /Vámos Robi/

Fenntartható boldogság: Szeretet bon-bon útravalóul

A nevelési év vége felé közeledve egy utolsó nagy próbatétel elött álltunk a 6-7 éves korú gyermekeinkkel. Apránként lépésről-lépésre, közösen állítottuk össze az évzáró-ballagó műsorunkat is. Minden egyes nappal egyre közelebb értünk a kitűzött célunkhoz, a búcsú pillanatához. Addig pedig az énekhangjuktól zengtek az óvoda falai és az udvara. A rajzaikból meg kiállítást készítettünk az óvoda kerítésére. Közös zenehallgatással (pl.: Boldog vagyok, Egy jó szó… stb.) öleléssel, simogatással és egymás gondolatainak meghallgatásával erősödtünk, töltekeztünk fel.
Az utolsó héten a ballagás előtt minden gyermeket, mi óvónénik megajándékoztunk egy csakis őrá illő pozitív sugallatú, elismerő oklevéllel: pl. legjószívűbb, legenergikusabb, legéletrevalóbb… stb. gyermek címmel. Erősen hiszem, hogy mindannyian valamiben különlegesek vagyunk és ezt nagyon fontos bennük már most felszínre hozni és megerősíteni.
A kezdetben szorongó, érzékeny és néha fáradt gyermekeink év végére magabiztosan álltak azon az ominózus nagy napon a szüleik, vagyis a nézőközönség elé és úgy ment minden, mint a karikacsapás.
És mit kaptak útravalóul Tőlünk?
– Azt, hogy a felmerülő problémahelyzetekben mindig kerestük a jót, a pozitívumot és közben megbeszéltük, mit éreztek.
– Lehetőségeket kerestünk a különböző megoldásokra.
– A jó dolgokat rendszeresen a, újra és újra alkalmaztuk.
– Együtt nevettünk, sokszor könnyük csordultáig kacagtunk a megtörtént és mókás eseteiken, a vicceiken.
Mindeközben pedig természetesen nagyon sokat és jó nagyokat játszottunk. Így tanultak tőlünk, óvónéniktől, dadusnéniktől, vagyis az óvodánk összes dolgozójától.
Bagdi Bella: Hálás vagyok ezért a napért című zenéjét hallgattuk akkor is, amikor Szeretet bonbonnal ajándékoztuk meg Őket ezért…