Ballagóink számára sok-sok szeretettel, boldogsággal kapcsolatos idézetet nyomtattunk ki. Ezeket feltekertük, díszes szalaggal átkötöttük, majd egy szép dobozba tettük. A ballagás után végzős diákjaink valamennyien húztak egyet a sok közül. Így mindenkihez pont az az üzenet került, ami ott és akkor neki szólt. Örültek a kedves ajándéknak, mosolyt csalt az arcukra.
Fenntartható boldogság
Csoportmunkában rajzolták meg a tanulók a Boldogságvárhoz vezető út térképét.
Az utolsó témakör a fenntartható boldogság, lehetőséget nyújtott újra átélni a szép pillanatokat, a nevelési év során tanult új élményeket. Arra gondoltunk, hogy újra együtt tartunk egy “boldog napot”, így az aktuálisan oviba járó Gomba és a Napocska csoport csatlakozott a Katicákhoz. Néhányan már a nyári szünetet élvezték, így kevesebb létszámmal, vegyes korosztállyal játszottunk, ennek ellenére nagyon jó hangulat alakult ki és egyre nyitottabbak lettek a pajtások. A felnőttek közül is volt érdeklődő óvó néni, aki szívesen csatlakozott, mert már nagyon érdekelte, hogyan zajlik egy ilyen nap.
A ráhangolódás szakaszában a gyermekek bemutatkoztak egymásnak, majd egy választott szeretet jelet (ölelés, simogatás, mosoly, dicséret) üdvözölték egymást. A visszaemlékezést fényképek, közös munkáink megmutatásával, illetve a Hálafal és Opti Miska figurájával elevenítettük fel. Felidéztük a mozgás örömét, a Boldogvárhoz vezető úthoz szükséges erőket, a kitartást, a szorgalmat. Véleményeiket is kifejtették, legtöbben az optimizmus szemüvegét említették kedvenc témájuknak. Azóta is gyorsan “felvesszük”, ha valaki nem olyan derűlátó. Niki óvó néni egy megerősítő mantrázást tanított nekünk, amit még csak a Napocskák ismertek, de pillanatokon belül együtt mantráztuk: “Boldog vagyok, jól vagyok, erős vagyok, szép vagyok!” – egyre hangosabban, egyre ritmusosabban. Mindenki arcáról a vidámság sugárzott. Ezt követően megismertettük a gyerekeket A boldog ember inge – magyar népmesével, majd röviden el is játszottuk. A gyermekeket rávezettük, hogy a a boldogságot nem keresni kell, csak meg kell lelni az apró dolgokban. Ahogy a dolgozó ember elégedett volt a saját életével, boldogság és szeretet vette körül. A királynak pedig meg kellett tanulnia, hogy hiába kutatja, mert „boldog ing nincs”, azt belülről kell megváltoztatni, annak aki nem érzi jól magát a bőrében. Néhányan a boldog ember ingét, az ajánlott színezőn egyedi módon kidíszítették. A választható feladatok közül a “Kerekerdő építése” nagy lelkesedést váltott ki. Úgy alakítottuk, hogy a különböző csoportba járó gyerekek összefogjanak, a nagyok segítsék a szimmetriát kialakítani a kisebbeknek. A változtatásnál figyelmesek voltak, alig tudták kivárni, hogy következzenek a kitalálásban. Szabadidőben többen is fűztek nyakláncot, a családi boldogság jelképekeként – hozzá fűzött kívánságaikat is elsorolták, illetve volt aki a gyöngyszemeket a családtagok tulajdonságaival, kedvenc színeivel ruházta fel és tette fel sorba a nyakláncára. A délelőtt lezárásaként egy szeretetalagutat varázsoltunk, a keresztül haladó gyermeket pedig pozitív szavakkal, mosollyal biztattuk. Közösön meghallgattuk a hónap dalát – a Jobb veled a világot!
Ez a dal, nekünk felnőtteknek, szomorúságot is hozott a szívünkbe, a gyerekek odaadó boldogsága ellenére. Történt ugyanis, hogy óvodánk életébe a Boldogságóra foglalkozásokat fiatal kolleganőnk, Andika hozta el, aki a napokban az angyalok közé költözött, egy még szebb világba. Mosolya, soha el nem múló optimizmusa, gyermekszeretete minden percben a szemünk előtt lebeg. Valahogy különös ez az egész, hiszen az ő jelmondata tényleg ez volt: -“Jobb veled a világ!” – pár éve a karácsonyi üdvözlőlapra is ezt írta, és adta át személyesen minden kollégánknak. Büszkék vagyunk rá, és hálásak hogy mindezeket az értékeket átadta nekünk. Megőrizzük a szívünkben, s próbáljuk a boldogságot fenntartani – hiszen ő is így szeretné. Utolsó képünkön a mi Andi óvó nénink látható, imádott Ficánkásai körében, a feldolgozott témájuk: „Boldognak lenni jó!”….
A legnagyobb tanítás számunkra, hogy “Bár annyi dolgunk van, de szeretni mindig érjünk rá!” /Vámos Robi/
Bevezetés
Tóth Ágnes vagyok a Tiszakécskei Móricz Zsigmond Általános Iskola és Gimnázium Eltérő Tantervű Tagiskolájának gyógypedagógusa, munkaközösség-vezetője, gyermek-és ifjúságvédelmi felelőse. Az idei tanévtől kezdve vagyok iskolánk Boldogságóra pedagógusa.
Az Eltérő Tantervű Tagiskola specialitása, hogy szegregált általános iskolaként működik, de nem EGYMI-ként funkcionál. Összesen 53 tanulónk van, akik 4 évfolyamon, összevont osztályokban tanulnak.
Gyermekeink többsége sajátos nevelési igényű, enyhe értelmi fogyatékos tanuló, de van egy értelmileg akadályozott gyermekünk is. Tanulóinkról elmondható az is, hogy többségük nevelőszülőnél nevelkedik. Ezekből látszik, hogy gyermekeink hátrányos helyzetűek, fiatal koruk ellenére már nagyon sok nehézségen és élethelyzeten mentek át.
Szívügyemnek érzem a tanulóim sorsát, felnőttkori önálló életvitelüket, ezért is gondoltam jó lehetőségnek a Boldogságórákat. Fontos, hogy a gyermekek ne azt a negatív mintát kövessék, amiket otthon láttak, vagy hogy az őket érő stigmák miatt ne törjenek meg, hanem tudjanak alkalmazkodni a nehéz helyzetekhez, és a pozitív megküzdési sratégiákat válasszák a romboló stratégiák helyett.
A Boldog Iskola és a Boldogságórák fogadtatása
Az idei tanévben nyertük el először – és reméljük, nem utoljára – a Boldog Iskola címet. A nevelőtestület már a cím elnyerése előtt is támogatta a tervemet és ez a támogatás, érdeklődés az egész tanévben kitartott.
A szülők a tanév elején tudták meg, hogy Boldog Iskola lettünk. Egyöntetű volt az öröm, mindenkitől csak pozitív visszajelzést, megerősítést kaptunk. Rengeteg érdeklődés is kísérte a kezdeti szakaszt, mert sokan nem hallottak még a Boldog Iskoláról. A legkedvesebb visszajelzés az volt, hogy már eddig is tudták, hogy mi vagyunk a legboldogabb iskola és ideje volt, hogy ezt más is elismerje…
A tanulók már attól boldogok voltak, hogy Boldogságórát fogok nekik tartani. Minden órát, minden csoport hatalmas izgalommal és érdeklődéssel várt. Minden hét elején megkaptam az elsőseimtől azt a kérdést, hogy Ági néni, mennyit kell még aludni Boldogságóráig? A nagyobb évfolyamokon is a hét fénypontja volt a Boldogságóra, és még a nehezen motiválható, iskolába vetett hitükben megfogyott, túlkoros tanulóim is aktívan vettek részt az órákon. Szerintem, ennél nagyobb igazolás nem is kell arról, hogy helye van nálunk a Boldogságóráknak!
A Boldogságórák tapasztalatai
A Boldogságóra könyvek, a program zömében ép fejlődésmenetű gyermekekre íródtak. A fogyatékos gyermekek óráihoz minden hónapban találtam gondolatindító segítséget a honlapon.
A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az ép gyermekek számára készült programot adaptálni tudjam a tanulóimra. Talán könnyűnek tűnhet, hogy a képzeletem szabadon szárnyalhatott az ötletelés során, de mégis ez volt a legnehezebb része az óra előtti készületeknek.
Minden tanulóm saját képességrendszerrel, képességszigetekkel rendelkezik. Ami az egyiknek könnyű feladat, az a másiknak a világ legnehezebbje. Az összevont osztályok életkori sajátosságai is mások voltak. Mindezeket a tényezőket kellett figyelembe vennem a tervezésnél. Igyekeztem olyan feladatokat kitalálni, amik a sajátélményű tanulást biztosítják, és éppenhogy túlmutatnak a jelenlegi képességeiken, hogy azok tovább fejlődhessenek, erősödhessenek.
Az egész éves tapasztalataim azt mutatják, hogy az 1-2. évfolyamon leginkább az óvodásoknak íródott, a 3-6. évfolyamon az alsósok, a 7-8. évfolyamon a felsősök számára íródott könyvekből lehet a legkönnyebben dolgozni.
Másik tapasztalatom az, hogy a fogyatékos gyermekek gondolkodása rigid, az elvont, gondolati fogalmakat nehezen értik meg, azonban a tanulóimnak ez sikerült, és tudtuk mindegyik témáról beszélgetni, saját élményeket, tapasztalatokat megosztani.
Számomra, a legmegdöbbentőbb az volt, hogy milyen mély tapasztalatokat, élményeket, érzéseket hozott fel a tanulókból egy-egy téma. Nem egy olyan óra volt, ahol együtt sírtunk, együtt nevettünk. Mindez kellett ahhoz, hogy fel tudják dolgozni, el tudják engedni az őket ért sérelmeket. Sokszor nem volt könnyű egy-egy felidézett emlékre szavakat találnom, de ilyenkor jöttek az osztálytársak, a saját korcsoport, mint megtartó erő a képbe, és tanácsot, vigaszt, támaszt adtak társuknak. Hihetetlen, hogy mekkora közösségformáló ereje volt a Boldogságórának…
Boldogságórák a digitális oktatás alatt
A digitális oktatás alatt a fő tárgyakra helyzetük a hangsúlyt, a készségtárgyak és a Boldogságórák nem kaptak akkora hangsúlyt. Mindennek az az oka, hogy a tanulóink sajátos nevelési igények, rendkívül igényelik a közvetlen megsegítést, azonban az alacsony iskolai végzettségű szülők és a modern infokommunikációs eszközök hiánya mellett nehezen valósult meg ez a közvetlen megsegítés.
A Boldogságórákat a digitális óráimba ültettem át, egy-egy beszélgetőkörrel, pozitív visszajelzéssel, énkép megerősítéssel, levezető feladattal.
Jövőbeli célok
Tiszakécskén már található Boldog Óvoda és Boldog Iskola is, miért ne lehetne Örökös Boldog Iskola az Eltérő Tantervű Tagiskola is? Hatalmas vágyunk, célunk az, hogy szegregált intézményként, fogyatékos tanulóinkkal mi is csatlakozzunk az Örökös címet megszerző és megtartó iskolákhoz. Bízunk benne, hogy ez az álmunk valósulni fog, és ezért mi mindent meg fogunk tenni!
Összegzés
Amikor tavaly februárban részt vettem a Boldogságóra továbbképzésen, már akkor tudtam, hogy ez lesz az én egyik utam, amit a gyerekeimmel együtt szeretnék bejárni.
Hiszem, hogy a foglalkozások során mindenki tanult olyan stratégiát – az egyéni képességeikhez mérten-, amivel ki tud szakadni a negatív spirálból és újra fel tud emelkedni.
Köszönöm, hogy a Boldogságórák segítségével én mutathattam meg ezt az utat a tanulóimnak!
Az osztályommal, a Szkely Mikó Kollégium 5. C osztályával, a tanévzárás alkalmából a festői környezetben elhelyezkedő Sugásfürdőre kirándultunk, ahol rendkívüli boldogságórát tartottunk. Itt folytathattuk a májusi témánkat is, a sportólást: falat másztunk, élményparkoztunk, és golfozhattunk. Majd a nap zárásaként felelevenítettük a boldogságórához fűződő emlékeinket, a gyerekek megosztották a tapsztalataikat és a véleményüket a Boldogságórával kapcsoaltosan, amelyek egy része az alábbiakban olvasható:
“Nagyon szerettem a boldogságórákat. Sok érdekes feladatot oldottunk meg. Remélem, hogy lesz majd jővőre is.” B. Boróka
“Én nagyon szerettem a boldogságórát, mert olyan témák voltak, amik boldoggá tettek, nem hiába a neve boldogságóra. A diákok előre azt gondolták, hogy megint egy tantárgy, de én nem őgy ültem le a padba, vagy online idején a képernyő elé, hogy, jaj de unalmas, mert ha akartuk, ha nem boldogok lettünk. Kacagtunk, mosolyogtunk, táncoltunk, énekeltünk, és mindez boldoggá tett minket.” H. Hanna
“Nekem a boldogságórák nagyon tetszettek. Különösen azokat a feladatokat szerettem, amikor a családtagjaimnak meglepetést kellett készítsünk. Öröm volt látni mindneki arcán a boldogságot.” S. Levente
“Szerintem sok dologra megtanított a boldogságóra. Pl. Hogyan lehetünk kedvesek, megbocsájtóak, miként kell egészségesen étkezzünk, hogyan segíthetünk másoknak, és hogyan lehetünk illedelmesek. A feladatokkal sok örömet szereztem a szeretteimnek. Szerintem jó ez a program, mert ha kedves vagy, akkor veled is azok lesznek az emberek”. V. Mátyás
“Nekem tetszettek a feladatok és a játékok. Az én kedvenc hónapom témája a május volt, amikor sportos témával foglalkoztunk. Azért szerettem ezt a hónapot, mert nagyon szeretek sportólni.” S. Norbert
“Én nagyon szerettem a Boldogságórát. A kedvencem a plakát és a táncolos feladat volt. Így jobban megismertem az osztálytársaimat, nagyon szerettem.” S. Zsófi
Zárásként, hálánkat szeretnénk kifejezni mindazért, amit az elmúlt tanév során nyújtott nekünk a Boldogságóra projekt. Minden boldogságórásnak pihentető és élménydús vakációt kívánunk !
A tanév zárásaként áttekintettük az év eseményeit, közös programokat, felelevenítettük legszebb élményeinket. Megtekintettük az év folyamán készült képeket. Igazán jó érzés volt egy kicsit nosztalgiázni.
A tanév zárásaként áttekintettük az év eseményeit, közös programokat, felelevenítettük legszebb élményeinket. Megtekintettük az év folyamán készült képeket. Igazán jó érzés volt egy kicsit nosztalgiázni.
A tanév zárásaként áttekintettük az év eseményeit, közös programokat, felelevenítettük legszebb élményeinket. Megtekintettük az év folyamán készült képeket. Igazán jó érzés volt egy kicsit nosztalgiázni.
Mi a tanulási könyezet?
A tanulási környezet az a hely, amelyben a tanulás megtörténik. Azonban a tanulás szót itt nem korlátozhatjuk csupán a „tananyag elsajátítására”. A fejlődés, a szocializáció során különféle dolgokat tanulunk meg (pl. értékeket, normákat, mozgásokat, műveleteket, hiteket, attitűdöket, verbális kifejezéseket,környezetet sőt sokszor még félelmeket is), amelyek mind valamilyen kontextushoz köthetők. Általánosságban elmondható, hogy bizonyos tényezők hátráltatják, míg mások gazdagítják a tanulási folyamatot. Vannak olyanok, amelyek erősebb hatást gyakorolnak erre s vannak olyanok, amelyek hatása gyengébb. Vannak fizikai, társas, érzelmi, élettani és kognitív összetevői is. Mindebből látható, hogy mennyire komplex módon jellemezhető e környezet. Mind a szülők, mind pedig a pedagógusok felelősek annak a tanulási környezetnek a megteremtéséért, amelyben a gyermekeket nevelik.A környezetet, mint szót most leegyszerűsítettük egy helységre, egy térre.A egyik tanítványom szobáját láthatjuk a következő képen, Ő maga alakította saját kuckóját.Elmondása alapján: Szobámat úgy alakítottam, hogy az mind színben, mind harmóniájában a feltöltődés színhelye legyen.
Úgy gondolom, ha az otthoni környezetben megtörténik a feltöltődés, akkor sikeresebb és kiegyensúlyozottabb a gyermek.Harmónikus, békés, lelketmelengető szavakat használnám leginkább.Szerencsére sok szülő már attól a naptól kezdve, hogy gyermeke megszületett ezt igyekszik elérni és tudatosan ingerekben gazdag tapasztalatokban részesíti gyermekét, az egészséges kognitív fejlődés reményében.