A 2025-2026-os nevelési évben csoportunk gyermekeivel örömmel ismertettük meg a Boldogságóra program elemeinek beépítését a mindennapjainkba. A foglalkozásokat ebben az évben közös boldogságmondókával – „Kerekerdő kalandra hív téged…” indítottuk, utána Bagdi Bella fülbemászó dallamaira hangolódtunk rá az adott témára, melyet egy rövid, megnyugtató relaxációs gyakorlat követett.
A gyerekek figyelmének felkeltéséhez és a témák elmélyítéséhez gyakran hívtuk segítségül a drámajátékokat és a vizuális szemléltetést. A mesék feldolgozása során a kicsik mindig feszült figyelemmel kísérték a történeteket, majd a mese végén kötetlen beszélgetés formájában osztották meg gondolataikat. Örömmel tapasztaltuk, hogy a gyermekek bátrabban fogalmazzák meg az érzéseiket, és elfogadóan hallgatják végig egymás véleményét is.
A megvalósított témakörök és tevékenységekre visszatekintve, a hála és optimizmus gyakorlásánál nemcsak a Boldogságórákon, hanem a hétköznapi szituációkban is igyekeztünk tetten érni a pozitívumokat. Kialakítottunk egy kis „Hálaládikót”, amibe a hét végén jelképesen összegyűjtöttük a hét legszebb pillanatait.
A jócselekedetek és megbocsátás gyakorlásánál nagy hangsúlyt fektettünk az egymásra figyelésre és a segítségnyújtásra. A konfliktusok kezelésénél bevezettük a „Békítő sarkot”, ahol a gyerekek megtanulták verbalizálni a sérelmeiket, és őszintén, egymás szemébe nézve gyakorolhatták a megbocsátást.
A testmozgás témakörön belül vidám játékokkal alakítottuk ki a jókedvet, pozitív hangulatot, melyen keresztül fejlesztettük az egymáshoz való alkalmazkodóképességüket, egymásra való odafigyelést a gyermekekben. Sokat sétáltunk a szabadban, célunk volt ezzel a környezethez való pozitív viszony kialakítása, megszerettetése.
A fenntartható boldogság témakörét az „Égig érő fa” című mesével dolgoztuk fel. Kreatív tevékenységként egy közös „boldogságfát” festettünk, melyre minden gyermek felragaszthatta a saját, színes papírból kivágott levelét.
Összegzésként elmondható, hogy kolléganőmmel együtt ebben a nevelési évben arra törekedtünk, hogy a gyerekek érzelmi intelligenciáját fejlesszük, és egy összetartó, támogató közösséget kovácsoljunk belőlük. A Boldogságórák vidám, felszabadult hangulata és a közös élmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek kiegyensúlyozottan, magabiztosan és szeretetteljes légkörben töltsék mindennapjaikat az óvodában. Egy igazán sikeres és értékekben gazdag évet zárhattunk le.
Csicsergő csoport óvodapedagógusai – Bozsóky Orsolya, Kusz Mihályné
Fenntartható boldogság
A boldogság program utolsó hónapja a június, amikor összefoglaljuk azt, hogy mi szükséges ahhoz, hogy boldogok lehessünk. A gyermekek egy lábnyomra rajzolták le, hogy mi az ami abban a pillanatban boldogság érzését váltja ki belőlük. A gyermekek sokféle témát dolgoztak fel rajzaikon, mivel minden gyermek más és más, különböző ingerek érik őket így mindenkinek más okoz boldogság érzetet. A rajzolás előtt megbeszéltük, hogy a nevelési év tíz hónapját átölelő témák elengedhetetlenek ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a mindennapok során. Az első kilenc témát a naponta, a különböző helyzetekhez mérten alkalmazzuk, annak érdekében, hogy boldogok lehessünk.
A 2025–2026-os nevelési év során a Bóbita csoport legkisebb, 2,5–3 éves gyermekei első alkalommal ismerkedtek meg a Boldogságóra program alapjaival. Figyelembe véve a korosztályi sajátosságokat, a foglalkozásokat egy állandó, érzelmi biztonságot nyújtó rituálé köré építettük fel. Minden alkalmat a közös boldogságmondókával indítottunk, amely hamar a gyerekek kedvencévé vált:
„A mai napon, a mai napon / A boldogságra rátalálok, / Rátalálok, ahol vagyok, / Hopsz elkapom, megfogom!”
Ezt követően Bagdi Bella fülbemászó, dallamos művei szolgáltak zenei alapként, melyet egy rövid, a kicsik szintjéhez igazított relaxációs gyakorlat követett. Ez a strukturált kezdés hatékonyan segítette a gyermekeket az elcsendesedésben, a belső megérkezésben és a témákra való nyitottságban.
A foglalkozásokat a gondosan megválasztott mesék alkották. A legkisebbek figyelmének felkeltésére és fenntartására a bábjáték bizonyult a leghatékonyabb eszköznek. A bábok megelevenedése minden alkalommal osztatlan sikert aratott, és kézzelfoghatóvá tette számukra a történeteket. A mesehallgatást követő kötetlen beszélgetések során a gyermekek nagyfokú aktivitást mutattak: bátran és szívesen fejezték ki az érzelmeiket, elmesélték, mi nyerte el a tetszésüket, vagy éppen mi okozott nekik nemtetszést. A zene és a mozgás összekapcsolódása végig kísérte az évet. A kicsik kiemelkedő lelkesedéssel vettek részt a különböző táncos feladatokban. Különösen nagy kedvencükké vált a „Jól érzem magam boogie” és a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dal, amelyekre mindig nagy örömmel és felszabadultan mozdultak meg.
Az év során komplex módon jártuk körbe a boldogságprogram különböző pilléreit, amelyeket a mindennapi élethelyzetekbe is integráltunk. Közösen kerestük a választ arra, mit is jelent a „hála” szó, és tudatosítottuk, hogy a legapróbb dolgokért is hálásak lehetünk.
Optimista szemléletmódot gyakoroltunk azáltal, hogy egy borús, esős napon spontán táncra perdültünk, s eközben játékosan rögzítettük a gyermekekben a pozitív alapállást: eső után mindig kisüt a Nap.
A mindennapok során folyamatosan gyakoroltuk az egymást segítő jócselekedeteket. Kiemelt figyelmet fordítottunk a kortársi konfliktusok békés rendezésére, az egymástól való bocsánatkérés elmélyítésére, valamint a „varázsszavak” (kérem, köszönöm) aktív használatára. A mozgás fontosságát az udvari játékok sokoldalú kihasználásával kötöttük össze, ahol a szabad levegőn végzett tevékenység támogatta a fizikai jólétüket.
A Fenntartható boldogság témát egy mosolylánc segítségével hoztuk közelebb hozzájuk, a gyerekek valami kedveset mutogattak egymásnak: tapsot, integetést, szívecskét a kezével, vicces grimaszt, a foglalkozást pedig a Boldogságórai dalok hallgatásával zártuk.
A nevelési év végén a következő pozitív változásokat rögzíthetjük: a személyiségfejlődés és megküzdés terén a gyermekek nyitottabbá váltak, és megtanulták a mindennapokban megtalálni az apró örömöket. Finomodott a nehezebb helyzetekkel, érzelmi hullámvölgyekkel való megküzdési képességük. A kognitív és nyelvi területeken a változatos és ingergazdag feladatok által szélesedett a kicsik látóköre, új fogalmakkal ismerkedtek meg, miközben az aktív és passzív szókincsük is látványosan fejlődött.
Összességében elmondható, hogy a Bóbita csoport gyermekei rendkívül pozitívan fogadták a Boldogságórákat, és hétről hétre őszinte örömmel kapcsolódtak be a feladatokba. Úgy gondoljuk, hogy az együtt töltött minőségi idő, a közös beszélgetések, a zene és a mesék világa bizonyítottan formálta, gazdagította a gyermekek személyiségét, megalapozva a jövőbeni érzelmi stabilitásukat.
Bóbita csoport óvodapedagógusai – Bereczki-Kocsis Krisztina, Dávid Noémi Hajnalka
Jobb velünk a világ!
A 2025-2026-os nevelési évben csoportunk gyermekeivel örömmel ismertettük meg a Boldogságóra program elemeinek beépítését a mindennapjainkba. A foglalkozásokat ebben az évben közös boldogságmondókával – „Kerekerdő kalandra hív téged…” indítottuk, utána Bagdi Bella fülbemászó dallamaira hangolódtunk rá az adott témára, melyet egy rövid, megnyugtató relaxációs gyakorlat követett.
A gyerekek figyelmének felkeltéséhez és a témák elmélyítéséhez gyakran hívtuk segítségül a drámajátékokat és a vizuális szemléltetést. A mesék feldolgozása során a kicsik mindig feszült figyelemmel kísérték a történeteket, majd a mese végén kötetlen beszélgetés formájában osztották meg gondolataikat. Örömmel tapasztaltuk, hogy a gyermekek bátrabban fogalmazzák meg az érzéseiket, és elfogadóan hallgatják végig egymás véleményét is.
A megvalósított témakörök és tevékenységekre visszatekintve, a hála és optimizmus gyakorlásánál nemcsak a Boldogságórákon, hanem a hétköznapi szituációkban is igyekeztünk tetten érni a pozitívumokat. Kialakítottunk egy kis „Hálaládikót”, amibe a hét végén jelképesen összegyűjtöttük a hét legszebb pillanatait.
A jócselekedetek és megbocsátás gyakorlásánál nagy hangsúlyt fektettünk az egymásra figyelésre és a segítségnyújtásra. A konfliktusok kezelésénél bevezettük a „Békítő sarkot”, ahol a gyerekek megtanulták verbalizálni a sérelmeiket, és őszintén, egymás szemébe nézve gyakorolhatták a megbocsátást.
A testmozgás témakörön belül vidám játékokkal alakítottuk ki a jókedvet, pozitív hangulatot, melyen keresztül fejlesztettük az egymáshoz való alkalmazkodóképességüket, egymásra való odafigyelést a gyermekekben. Sokat sétáltunk a szabadban, célunk volt ezzel a környezethez való pozitív viszony kialakítása, megszerettetése.
A fenntartható boldogság témakörét az „Égig érő fa” című mesével dolgoztuk fel. Kreatív tevékenységként egy közös „boldogságfát” festettünk, melyre minden gyermek felragaszthatta a saját, színes papírból kivágott levelét.
Összegzésként elmondható, hogy kolléganőmmel együtt ebben a nevelési évben arra törekedtünk, hogy a gyerekek érzelmi intelligenciáját fejlesszük, és egy összetartó, támogató közösséget kovácsoljunk belőlük. A Boldogságórák vidám, felszabadult hangulata és a közös élmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek kiegyensúlyozottan, magabiztosan és szeretetteljes légkörben töltsék mindennapjaikat az óvodában. Egy igazán sikeres és értékekben gazdag évet zárhattunk le.
Csicsergő csoport óvodapedagógusai – Kusz Mihályné, Bozsóky Orsolya
„Szívem tele szeretettel, olyan hálás vagyok,
képzeljétek úgy örülök, a lelkem is ragyog.
Minden perc egy ajándék, mert családommal lehetek,
boldog vagyok azokkal, akiket én szeretek.”
Németh Andrea: Hála vers
Egy hosszú tanév eseménydús utolsó napjaiban, amikor már mindenki a vakáció felé kacsintgat, és nagyon fáradt, a boldogság akkor is megcsillan a gyermeki tekintetekben.
A Noé bárkája csoportból 7 kis óvodás búcsúzott, hogy ősztől már az iskola padjaiba üljenek be izgatottan. A búcsúzó gyerekek megható pillanatok részeseivé tettek minden jelenlévőt, ami arról árulkodott, hogy jó volt együtt lenni néhány évig. Búcsújukat az alábbi dal kedves soraival koronáztuk meg:
Levendula néni meséi – Levendula Néni Dala (Original)
„Napra nap, évre év
s rád tálal annyi szép pillanat mi megmarad benned él már,
sok dolog érdekel s hirtelen nagy leszel, mert a múló idő elszáll.
Én is így éltem át, rengeteg új csodát és tudom a pillangó merre száll,
ülj le és jól figyelj, elmesélem ha kell, amit én megtanultam már.
Ref: Hogyha jót tennél, te jó is lennél,
így a felhők fölé juthasz majd,
s ha mégis bánat ér, elrepül ne félj
és talán vigasztal egy dal.
Úgy tanulj, hogy több legyél
hallgasd meg mit mesél, az ki már sok titok bölcs tudója,
kell a sok jó tanács és kell egy pár jó barát
így van ez réges régen már.
Ref: Hogyha jót tennél, te is jó lennél,
így a felhők fölé juthasz majd
s ha mégis bánat ér, elrepül ne félj
és talán vigasztal egy dal.
Sokszor olyan aprónak érezzük magunkat ebben a nagy világban, de hidd el, fontosak vagyunk mindannyian,
Te is, ő is, én is mindnyájan adhatunk valamit a többieknek: tudást, emberséget, barátságot, jótanácsot, kedvességet.
Gondolkozz azon, hogy mit adhatsz ajándékba másoknak és ne feledd, sokszor egy kedves mosoly is többet ér, a világ minden kincsénél.”
A tanév végi előadásunk további mozzanatai vidámságot sugalltak a közönség – jelen esetben főként a családtagok – felé: A „Lányok a cica óvodában” és „A fiúk és az oktondi kisegerek” című két színpadi jelenetünket követően „Macska duett” tánc koreográfiát vittünk színpadra.
A vastaps, a gyermeki öröm az arcokon, és nem utolsó sorban a kedves szülők visszajelzése azt igazolja, hogy a boldogság fenntartható!
Engedjék meg, hogy idézzünk egy részt a fent említett szülői visszajelzésből:
“A szerepekben az tetszett a legjobban, hogy a gyerekek is élvezték, ami átsugárzott a hozzátartozókra is, ezáltal elhomályosítva minden esetleges bakit vagy elakadást.”
Szeretettel,
a bárkalakók és az óvó nénik: Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea
Utolsó hónapunk is sok élménnyel, gazdag programmal telt.
Az egyik legfontosabb ünnep számunkra júniusban a gyereknap volt. Nagyszabásúra sikeredett, egy egész napot azzal töltöttünk hogy gyerekként játszhattunk. Közös tornával, tánccal kezdtük a napot, egy évfolyamnyi gyermek táncolt együtt önfeledten. Nem maradt ki a trambulin, ugrálóvár és az akadálypálya sem. Volt arcfestés, sok kézműves foglalkozás, jégkrém, szóval minden földi jó:)
Apák napjáról sem feledkeztünk ám meg. A világ legjobb apukája címmel készültek oklevelek.
Végül vár még ránk június 27-én egy fergeteges „Családi nap” a Koháry-suliban. Egy nap, amikor a családé, a közös élményeké és a jókedvé lesz a főszerep. Együtt tölthetünk egy felejthetetlen napot. Kicsik és nagyok, szülők és pedagógusok, ahol a nevetés, a játék és a közösség ereje találkozik majd.
Aztán jöhet a megérdemelt pihenés mindenkinek. Kalandok, barátságok, élmények várnak ránk. Minden adott egy BOLDOG nyárhoz:)
„Fenntartható boldogság”
A fenntartható boldogságot olyan szokások erősitik, mint a a hála gyakorlása, pozitív kapcsolatok ápolása, természethez való kapcsolódás, az egészséges életmód napi rutinja, ami a testi-lelki egészségünket fenntartja.
A foglalkozást Bagdi Bella Jobb veled a világ című dalával indítottuk.
Körben ülve mondták el a gyerekek vagy mutatták mitől vidámak, mosolygósok.
Lábnyom színezése.
Mosolylánc alakítása -körbe állva, egymásnak mondtak kedves szavakat mosolyogva.
Az év utolsó óráján összefoglaltuk, hogy milyen témákat is érintettünk az évben. Megbeszéltük, hogy miben látunk változást, és mi az, amiben még fejlődnünk kell. Beszélgettünk a közösen átélt élményeinkről, apró örömeinkről. Érintettük a nyári szünetre vonatkozó elképzeléseket, terveket, amik segítik a testi és lelki pihenést, boldogságot.
„Mit tehetünk a fenntartható boldogságért? Az aktív pihenés és a természetben töltött idő mind olyan pozitív szokások, amelyek hosszú távon növelik a lelki ellenálló képességet. A boldogság mindennapi döntésekből, figyelemből és gyakorlásból formálódik, miközben önmagunk és mások életét is gazdagítja.”
Mi ennek érdekében a következőket tettük:
– Apák napja – hivatalosan június harmadik vasárnapjára esik, de intézményünkben még május második felében megtartottuk, hogy minél többen részt tudjanak venni rajta. A tavalyi évhez hasonlóan idén is egy-egy közös délelőtt eltöltésére kínáltunk lehetőséget, melybe a vállalkozó szellemű apukák bármilyen tevékenységötlettel bekapcsolódhattak, nem is maradtunk programok híján: egyikük különböző csavarokat hozott, amiből a gyerekek emberkét barkácsolhattak; másikuk jóvoltából kipróbálhattak egy igazi darts táblát; volt, aki traktorral érkezett, amibe beülhettek a gyerekek, mellé még pillangós és dínós karcképekkel is készült; másikuk behozott otthonról egy kedvelt tárasjátékot; az egyik apuka vizes célbalövős játékkal kecsegtette a gyerekeket; de akadt olyan is, aki kindertojással kedveskedett a gyerekeknek. Természetesen a gyerekekkel mi sem maradtunk adósok: tánccal, verssel és képeslappal köszöntöttük az apukákat. A közös játékkal töltött délelőttök remélhetőleg erősítették az apukák és gyermekeik közti kapcsolatot és mindannyian jó emlékként gondolnak vissza rá.
– Évzáró Party-t szerveztünk, ahol az évzáró ünnepséget és a nagyok búcsúztatását követően egy közös családi délután eltöltésére invitáltuk az érdeklődőket, mely során a gyerekek örömének érdekében hívtunk egy kedves népi muzsikust, lehetőség volt népi fajátékok, gokart és agyagozás kipróbálására, arcfestésre, kreatívkodásra, valamint különböző finomságok (lángos, süti, limonádé) és zsákbamacska vásárlására is.
„A jóllét olyan készség, amely tanulható és gyakorolható.” – ezt a továbbiakban is igyekszünk támogatni.
A boldogság fenntartása, az apró örömök megélése és a pozitivitásunk megőrzése közös feladatunk. Igyekszünk tanítványaink szemléletét tovább formálni. Páros munkában gyűjtötték össze milyen dolgok okozhatnak boldogságot, kezdőbetűként az összes ábécé betűjét fel kellett használniuk. Közösen meg is beszéltük, ez is hozzájárult egymás jobb megismeréséhez.
Voltunk Budapesten osztálykiránduláson és ellátogattunk a városi fürdőbe is. Ezen alkalmaknak, a közösségi élményeknek fontos a szerepe. Az óceánok világnapjáról is megemlékeztünk júniusban.