Fenntartható boldogság

– Boldog erdő mese elmesélése.
– Beszélgetés

A boldogságórát mind a négy csoportban a csendespihenőben kezdtük, ez a módszer már tavaly bevált.
Másnap persze utaltam a mesére, amire mindenki nagyon jól emlékezett.
Az udvaron a terasz alatt nyílt alkalom, amikor visszautaltam a Boldogságórákra, a mesékre, az elkészített alkotásokra.
Nagy örömömre felidézték a meséket, felemlegették a feladatokat.
A mozgásos feladatok, a humoros feladatok, kiemelten az emlékükbe vésődtek.
A hóoponopono-t többször is használták, ami a bocsánat kérés, és a humoros hangzása miatt, nem lehet nem megbocsátani.
Amikor felidézték a „szépet látó szemüveget”, mindenki szemüveget formált a kezével és elmondták, hogy mit látnak. A lányok komolyan, ténylegesen azt mondták, amit látnak, persze a fiúk, mindenféle huncutságot mondtak, de ezeken jókat nevettünk, ami a jókedvhez, a boldogsághoz tartozik.
Felidéztük a múlt hónapi mozgást, hogy beneveztünk a Kihívás napjára, elmondtam, hogy mi felnőttek is mozogtunk egész hónapban, amit írtunk, persze azóta is figyelünk, hogy rendszeresen mozogjunk, fussunk, biciklizzünk, amit nekik is javaslunk a szabadlevegőn.
A Boldogságórák keretében nagyon sok olyan témát érintettünk, ami kiemelten fontos az érzékenyítésnél.
A Boldogságórák nélkül, talán nem is beszéltünk volna több olyan fontos témáról, mint a hála, a jó cselekedet, a megbocsátás.
A gyerekek a Boldogságórákon beszéltek először arról az érzésről, hogy hála, megtanulták kifejezni magukat, megtanulták meglátni a szépet a „szépet látó” szemüveggel, megtanulták, hogy lehet hibázni, lehet bocsánatot kérni, lehet és kell megbocsátani, és nagyon jó érzés kapni, de szívet melengető érzés adni, örömet szerezni másoknak.
Bízom benne, hogy a nagycsoportosok, akik iskolába mennek, útravalónak viszik magukkal a Boldogságórákat.
Az óvodánk megvásárolta a Pillanat kapitány c. könyvet, szeptembertől szeretném kipróbálni az én csoportomban és természetesen tovább adni a többi csoportnak.
Továbbra is pályázunk az Örökös boldog óvoda címre, és aki még nem végezte el, óvodapedagógus a továbbképzést, még tervezik ennek a megvalósítását, mert mindenki érzi és tapasztalja ennek fontosságát, az érzelmek kifejezését.

Cél:
A foglalkozás célja, hogy a gyermekek felfedezzék saját erősségeiket, örömforrásaikat és azokat az értékeket, amelyekre építve kiegyensúlyozott, elégedett életet alakíthatnak ki.
-Beszélgettem a gyerekekkel, hogy hogyan tudják alkalmazni a megszerzett ismereteiket.
-Meghallgattunk egy kedvenc zenét a „Szép nap” –címűt.
– Az ajtón kihelyezett boldogságvárat is megnéztük, hogy honnan indultunk és hova érkeztünk a hónapok alatt.
-A környezetvédelmi világnap alkalmából a kis kertünkkel foglalkoztunk. Megnéztük a virágok növekedését, változását, meglocsoltuk őket. A ballagó nagyok emlékfáját is meglocsoltuk.
-Készültünk az apák napjára egy kulcstartóval,
– Kerékpáros napot szerveztünk a rendőrség segítségével.
Az elballagott nagyok magukkal vitték a közösen megélt élményeket, a megszerzett tudást, az együttműködés erejét, valamint azokat az értékeket, amelyek a program során formálták gondolkodásukat és személyiségüket.A kicsik pedig örökségül kapták mindazt, amit a nagyok példája jelentett: a kíváncsiságot, az összetartozás élményét, a közös munka örömét és a közösség értékeit.

A foglalkozást Bagdy Emőke „Tüdőtakarítás” relaxációs gyakorlatával kezdtük.Majd meghallgattuk Bagdi Bella:Jobb veled a világ című dalát.Ezt követően elmeséltem a Boldog Erdő-Kerekerdő című mesét a gyerekeknek. Röviden beszélgettünk a meséről majd minden gyermek lerajzolta ami a legjobban tetszett neki a mesében. Végül boldogságfűzért készítettünk és finom ropogós cseresznyét és dinnyét kóstoltunk.

A 2025/2026-os nevelési évben a Delfin csoportban 28 kisgyermekkel dolgoztunk,
közülük 17 kisfiú és 11 kislány. A csoport mindennapjait két óvodapedagógus és egy dajka néni irányította, aki nagy segítséget nyújtott a mindennapi nevelőmunkában. Gyermekeink nyitottak, érdeklődőek, szeretetteljesek, szívesen kapcsolódtak be a Boldogságóra program
foglalkozásaiba és mindennapi gyakorlatába. A Boldogságóra foglalkozásokat havonta egy
alkalommal tartottuk meg, ugyanakkor a program szemléletét a mindennapjainkba is
beépítettük. Kiemelten fontosnak tartottuk, hogy a gyermekek megtanulják elfogadni,
támogatni és segíteni egymást, valamint pozitív, szeretetteljes közösséget alakítsanak ki. A
reggeli érkezések során öleléssel köszöntjük egymást, amely az év során annyira természetes
és megszokott szokássá vált, hogy délután a búcsúzáskor is öleléssel köszönnek el egymástól a gyermekek, sőt társaiktól is. Ez a szép hagyomány erősítette a biztonságérzetet, az összetartozás élményét és az egymás iránti szeretet kifejezését. A Boldogságóra foglalkozásokat minden alkalommal relaxációs gyakorlatokkal indítottuk. A gyermekek nagyon várták ezeket a meghitt perceket, hiszen a 28 fős gyermekcsoportban különösen fontos volt számukra a lecsendesedés és a megnyugvás lehetősége. Kedvenc gyakorlataik közé tartozott a „Fújj, fújj!”, az „Égig érő fa vagyok”, valamint a „Haragom kifújom” mondóka. Az arcizomlazító játékokat is rendszeresen, változatos formában alkalmaztuk, amelyeket szintén nagy örömmel végeztek. A foglalkozások során rendszeresen mondogattuk a Boldogságmondókát, amelyet a gyermekek az év végére sikeresen elsajátítottak, és örömmel, magabiztosan mondtak el közösen. A közös éneklés szintén nagyon kedvelt tevékenység volt, amelybe minden gyermek szívesen kapcsolódott be. A hála témakörét sokféle játékos tevékenységgel dolgoztuk fel. Az „Add tovább a falevelet!” játék során, valamint beszélgetőkörökben közösen gondolkodtunk arról, hogy miért lehetünk hálásak a mindennapokban. A Hálafa történetét nagy érdeklődéssel
hallgatták a gyermekek, és többször kérték annak újbóli elmesélését. A szülők visszajelzései
alapján a gyermekek otthon is gyakrabban fejezték ki hálájukat és szeretetüket családtagjaik
felé. Különösen megható élmény volt számunkra, hogy év végén a szülők a gyermekekkel
közösen készített „hálakéz” alkotással köszönték meg egész éves munkánkat. Ez a gesztus
számunkra is megerősítette a program pozitív hatását és a szülőkkel kialakított együttműködés értékét. A pozitív gondolkodást és az optimista szemléletet a témához kapcsolódó mondókákkal, beszélgetésekkel és mindennapi helyzetek feldolgozásával erősítettük. A foglalkozások során gyakran beszélgettünk a szeretetről, a kedvességről, a jó cselekedetekről és az egymásra figyelés fontosságáról. A mindennapokban is igyekeztünk kiemelni a gyermekek pozitív megnyilvánulásait, ezzel erősítve önbizalmukat és a helyes viselkedési mintákat. A társas kapcsolatok fejlesztésére nagy hangsúlyt fektettünk. A közös építések, játékok, alkotótevékenységek és élmények során mélyültek a barátságok, fejlődött az
együttműködési készség és az egymás iránti felelősségvállalás. A gyermekek megtanultak
figyelni társaikra, segítséget nyújtani azoknak, akik támogatásra szorultak, illetve segítséget
kérni a felnőttektől szükség esetén. A nevelési év végére jelentős fejlődést tapasztaltunk a
gyermekek érzelmi és szociális kompetenciáinak területén. Egyre empatikusabbá,
segítőkészebbé váltak, képesek lettek érzéseik megfogalmazására, valamint társaik érzelmeinek felismerésére és elfogadására. A segítségre szoruló gyermekekhez örömmel fordultak, támogatták és vigasztalták egymást.
A Boldogságóra program pozitív hatással volt csoportunk közösségi életére és a gyermekek személyiségfejlődésére. A közösen átélt élmények, a szeretetteljes légkör, az egymás iránti odafigyelés és a hála gyakorlása hozzájárult ahhoz, hogy harmonikus, elfogadó és támogató közösség formálódjon. A programot a következő nevelési évben is örömmel folytatjuk.
Kontorné Mikó Erzsébet
Óvodapedagógus