„A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van!”

BAGOLYVÁRunkban öröm várt, a kapuja csukva már.
Minden lépcsőn felléptünk, élményeket szereztünk.
Küzdöttünk, nevettünk, szerettünk, s mindezt együtt tehettük!
Hálás szívünk csordultig telt, hisz nem volt lehetetlen sohase!
Céljainkat ez évben is elértük, s boldogságvárunk csúcsára közösen felértünk!
Csakis jobb a Bagolyvár lakóival a világ!

Júniusban felidéztük a legjobb boldogságórás pillanatainkat, s elkészítettük a Bagolyvári Bölcs Galaxis fát is! Az emlékek és élmények örömfája lett az alkotásuk. Utolsó havi boldogságórás kihívásként teljesítettük a vizes kalandokat, a fagyis játékos kihívásokat, s közösen bevettük Gyula várát a kirándulásunkon. Végül a hagyományos jutalom fagyizással koronáztuk meg az évvégét. Együtt haladtunk végig a célokkal, bátorságpróbákkal teli úton, ahol egymás kezét el nem engedve, bíztatva, támogatva, segítve értünk fel a legfelső lépcsőfokra. Bátran mondhatom, hogy sikeresen zártuk a tanévet, s szeptemberben újra vár bennünket a Bagolyvár boldogságajtaja, mely mögött újabb örömteli élmények és boldogságpillanatok várnak ránk.
A Bagolyvár harmadik osztályos ajtaja bezárult, vár rátok a nyári pihenés és szórakozás…
Hiszem és vallom, jobb velük a világ!

A lehetőség, a csoda benned van.
Júniusban már mindenki nagyon várta az évvégét. Nagy örömömre sokat foglalkoztunk a
nyári szünet tervezésével. Iskolánk aulájában közösen készítettük el a nyári faliújságot,
melynek címe: Apró örömök és élményt szerző tippek a nyárra. Június, július, augusztus
valamennyi napjára kiváló ötleteket nyújt a családi élménynaptár, mindenki talál benne
kedvére valót.
Összefoglalva: Ez a tanév egy alapozó év volt. Együtt nőttünk fel a feladatokkal, órákkal. Az
iskolai programjainkhoz, tananyaghoz, olvasmányélményhez, napi aktualitásokhoz gyakran
jól kapcsolódó órákat tarthattunk, megtanulták a nyílt kommunikációt az érzelmekről,
örömökről, bánatokról. Megértették a hála fontosságát, a boldogságérzet személyiségfejlesztő
erejét. Az idei tanévben harmadikos gyerekekkel kezdtem el a munkát: ebben a félévben a
ráhangoló, alapozó munka ment. Sok- sok játék, beszélgetés, rajz, társasjáték. Szívesen vettek
részt a gyerekek az órákon, kedvenc a rajzos feladat volt.
Szép élményekkel zártuk a boldogságóráinkat, nevelési évünket.
Szeptembertől, ha lehetőségem lesz rá, újra belevágok, hogy a boldogság felé vezető
lépcsőfokokat végig járjuk közösen leendő osztályommal.

„A boldogság különös dolog: ha megosztjuk másokkal, megsokszorozza önmagát!” (Paulo Coelho)

A június hónap a fenntartható boldogság hónapja. Visszaidéztük a gyerekekkel, milyen boldogságfokozó technikákkal ismerkedtünk meg, és melyik tetszik nekik a legjobban, illetve, melyiket gyakorolja gyakrabban.
Meghallgattuk a hónap dalát, közben lerajzolták a számukra legboldogabb pillanatot, legboldogabb eseményt, ami ebben az évben történt velük.
Beszélgettünk arról, hogy miben változtak a tanév során.
Megismerkedtünk egy olyan országgal, ahol boldogtalanul teltek az emberek napjai. Egy napon arra járt egy vándor, aki mindenkinek adott egy tarisznyát tíz hamuban sült pogácsával. Arra kérte őket, minden hónapban egyet vegyenek ki belőle. Az első pogácsa elfogyasztása után hálát éreztek, majd fokozatosan elkezdték jobbnak, derűsebbnek látni a világot.
Ezzel a történettel szerettem volna megértetni a gyerekekkel, hogy a boldogság elérése nem csak egy pillanat, hanem sok-sok olyan pillanat, ami örömet okoz számára. Folyamatosan kell gyakorolni, hogy megtalálják a jó pillanatokat, és ne csak a rosszat vegyék észre.
Párban elképzeltek egy boldogság szigetet. Megtervezték a formáját, az ország zászlóját, és elnevezték a szigetüket.
Számomra öröm volt nézni, hogy milyen lelkesen dolgoztak. Beszélgettek, tervezgettek, megvitatták a tervüket. Csodás alkotások születtek.
Hogy számomra mit jelentett ez a tíz hónap? Nagyon sokat tanultam, új technikákkal ismerkedtem én is, hisz mindig keresem a megújulás lehetőségeit. Jobban megismertem a gyerekeket és önmagamat. A szakmai napunkon tartott Boldogságórás bemutató megerősített benne, hogy a gyerekeknek és a felnőtteknek is szükségük van arra, hogy boldogságfokozó technikákkal ismerkedjenek meg, mert mindenkinek szüksége van a boldogságra.
Köszönöm, hogy a Boldogságórás csapat tagja vagyok.
Hálás vagyok, mert megmutathatom másoknak is, hogyan lehet boldogabbá lenni.
„A boldogság ott van, ahol megtaláljuk , nem pedig ahol keressük.”

Boldogságóra-Beszámoló

Nagyon nehéz, de értékes évet zártunk iskolánkban a Boldogság Program segítségével. Igazgatóhelyettesként dolgozom harmadik éve az intézményben, magyar nyelv és irodalom tantárgyakat tanítok. A szűkös tanórák keretébe nem tudtam beilleszteni a boldogságórát, ezért a kolléganőmtől „kölcsönkértem” egy szabadidő órát, és ekkor volt a mi Boldogságóránk. A gyerekek nagy izgalommal várták már ezeket a foglalkozásokat, a kezdetektől felszabadultan vettek részt a programban, szívesen szerepeltek a fotókon, örömmel várták a következő boldogság órát, és csalódottak voltak, ha véletlenül elmaradt. Nagyon sok gyerekem van, akik zaklatott családból érkeznek, ezért kimondottan fontos volt, hogy a mindennapokban az iskolában próbáljak lelki egyensúlyt és kiegyensúlyozott, nyugodt légkör biztosítani számukra, amit a Boldogság Program módszere teljes mértékben segített. Nagyon sok hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányok helyzetű gyermek jár az osztályomba, ahol a szülőktől sajnos alapvető viselkedési normákat nem látnak, tehát nekem kell megtanítani számukra.
A legnagyobb elismerést iskolánk igazgató nője mondta nekem. „Amikor szünetben elsétálok a folyosón az osztályod előtt, és hallom, hogy hogyan beszélnek egymással a gyerekek és az esetleges szóváltásokat hogyan oldják meg, akkor mindig hálát adok a programnak.” Diákjaim magabiztosabbak, nyitottabbak, optimistábbak lettek. Nagyon szerették, hogy társaikkal együttműködve alkothattak, imádták, amikor a zenét hallgatva tízóraiztak vagy uzsonnáztak, vagy együtt kirándultunk.
A módszer alkalmazása közben arra is rájöttem, hogy nem csak a gyerekekre volt több területen pozitív hatással, hanem rám is. Jobban megismertem magamat is és a gyerekeket is, valamint érzelmileg engem is jobban összekovácsolt az osztállyal. Pedagógusként én is élvezem a foglalkozások jótékony hatását, sokkal pozitívabban állok a feladataim elé, próbálom megtalálni az élet apró örömeit és erőt önteni a körülöttem élőkbe.
Régi vágyam vált valóra azzal, hogy elvégeztem az „Állatasszisztált terápia kutyával” című tanfolyamot. Hatalmas feladat egy terápiás kutyával végzett foglalkozás megtartása, de úgy gondolom, hogy a Boldogságórák keretein belül, ha még kutyát is használnánk, akkor hatalmas élményben lenne részünk. Ez távoli célom, de nem szeretném elengedni.
Minden szónál többet érnek a képek, amin a gyerekek munkái láthatóak.
Mindenféleképpen szeretnénk folytatni ezt a megkezdett gyönyörű utat és pályázni az Boldog Iskola címre is!

Boldogságóra-Beszámoló

Nagyon nehéz, de értékes évet zártunk iskolánkban a Boldogság Program segítségével. Igazgatóhelyettesként dolgozom harmadik éve az intézményben, magyar nyelv és irodalom tantárgyakat tanítok. A szűkös tanórák keretébe nem tudtam beilleszteni a boldogságórát, ezért a kolléganőmtől „kölcsönkértem” egy szabadidő órát, és ekkor volt a mi Boldogságóránk. A gyerekek nagy izgalommal várták már ezeket a foglalkozásokat, a kezdetektől felszabadultan vettek részt a programban, szívesen szerepeltek a fotókon, örömmel várták a következő boldogság órát, és csalódottak voltak, ha véletlenül elmaradt. Nagyon sok gyerekem van, akik zaklatott családból érkeznek, ezért kimondottan fontos volt, hogy a mindennapokban az iskolában próbáljak lelki egyensúlyt és kiegyensúlyozott, nyugodt légkör biztosítani számukra, amit a Boldogság Program módszere teljes mértékben segített. Nagyon sok hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányok helyzetű gyermek jár az osztályomba, ahol a szülőktől sajnos alapvető viselkedési normákat nem látnak, tehát nekem kell megtanítani számukra.
A legnagyobb elismerést iskolánk igazgató nője mondta nekem. „Amikor szünetben elsétálok a folyosón az osztályod előtt, és hallom, hogy hogyan beszélnek egymással a gyerekek és az esetleges szóváltásokat hogyan oldják meg, akkor mindig hálát adok a programnak.” Diákjaim magabiztosabbak, nyitottabbak, optimistábbak lettek. Nagyon szerették, hogy társaikkal együttműködve alkothattak, imádták, amikor a zenét hallgatva tízóraiztak vagy uzsonnáztak, vagy együtt kirándultunk.
A módszer alkalmazása közben arra is rájöttem, hogy nem csak a gyerekekre volt több területen pozitív hatással, hanem rám is. Jobban megismertem magamat is és a gyerekeket is, valamint érzelmileg engem is jobban összekovácsolt az osztállyal. Pedagógusként én is élvezem a foglalkozások jótékony hatását, sokkal pozitívabban állok a feladataim elé, próbálom megtalálni az élet apró örömeit és erőt önteni a körülöttem élőkbe.
Régi vágyam vált valóra azzal, hogy elvégeztem az „Állatasszisztált terápia kutyával” című tanfolyamot. Hatalmas feladat egy terápiás kutyával végzett foglalkozás megtartása, de úgy gondolom, hogy a Boldogságórák keretein belül, ha még kutyát is használnánk, akkor hatalmas élményben lenne részünk. Ez távoli célom, de nem szeretném elengedni.
Minden szónál többet érnek a képek, amin a gyerekek munkái láthatóak.
Mindenféleképpen szeretnénk folytatni ezt a megkezdett gyönyörű utat és pályázni az Boldog Iskola címre is!

Boldogságóra-Beszámoló

Nagyon nehéz, de értékes évet zártunk iskolánkban a Boldogság Program segítségével. Igazgatóhelyettesként dolgozom harmadik éve az intézményben, magyar nyelv és irodalom tantárgyakat tanítok. A szűkös tanórák keretébe nem tudtam beilleszteni a boldogságórát, ezért a kolléganőmtől „kölcsönkértem” egy szabadidő órát, és ekkor volt a mi Boldogságóránk. A gyerekek nagy izgalommal várták már ezeket a foglalkozásokat, a kezdetektől felszabadultan vettek részt a programban, szívesen szerepeltek a fotókon, örömmel várták a következő boldogság órát, és csalódottak voltak, ha véletlenül elmaradt. Nagyon sok gyerekem van, akik zaklatott családból érkeznek, ezért kimondottan fontos volt, hogy a mindennapokban az iskolában próbáljak lelki egyensúlyt és kiegyensúlyozott, nyugodt légkör biztosítani számukra, amit a Boldogság Program módszere teljes mértékben segített. Nagyon sok hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányok helyzetű gyermek jár az osztályomba, ahol a szülőktől sajnos alapvető viselkedési normákat nem látnak, tehát nekem kell megtanítani számukra.
A legnagyobb elismerést iskolánk igazgató nője mondta nekem. „Amikor szünetben elsétálok a folyosón az osztályod előtt, és hallom, hogy hogyan beszélnek egymással a gyerekek és az esetleges szóváltásokat hogyan oldják meg, akkor mindig hálát adok a programnak.” Diákjaim magabiztosabbak, nyitottabbak, optimistábbak lettek. Nagyon szerették, hogy társaikkal együttműködve alkothattak, imádták, amikor a zenét hallgatva tízóraiztak vagy uzsonnáztak, vagy együtt kirándultunk.
A módszer alkalmazása közben arra is rájöttem, hogy nem csak a gyerekekre volt több területen pozitív hatással, hanem rám is. Jobban megismertem magamat is és a gyerekeket is, valamint érzelmileg engem is jobban összekovácsolt az osztállyal. Pedagógusként én is élvezem a foglalkozások jótékony hatását, sokkal pozitívabban állok a feladataim elé, próbálom megtalálni az élet apró örömeit és erőt önteni a körülöttem élőkbe.
Régi vágyam vált valóra azzal, hogy elvégeztem az „Állatasszisztált terápia kutyával” című tanfolyamot. Hatalmas feladat egy terápiás kutyával végzett foglalkozás megtartása, de úgy gondolom, hogy a Boldogságórák keretein belül, ha még kutyát is használnánk, akkor hatalmas élményben lenne részünk. Ez távoli célom, de nem szeretném elengedni.
Minden szónál többet érnek a képek, amin a gyerekek munkái láthatóak.
Mindenféleképpen szeretnénk folytatni ezt a megkezdett gyönyörű utat és pályázni az Boldog Iskola címre is!