A májusi boldogságóra fő célja az volt, hogy a gyermekek játékos formában ismerjék fel: a mozgás nemcsak a testüket erősíti, hanem a lelküket is vidámabbá teszi. A tavaszi, csodás időt kihasználva a foglalkozást a szabadba szerveztem, és összekötöttem az intézményünk legújabb fejlesztéseinek felfedezésével. Hatalmas élmény volt a gyerekek számára, hogy kipróbálhatták a nemrég átadott mezítlábas ösvényt. Cipőiket levéve, a különböző textúrákon (kavics, gesztenye, faháncs, homok,) végigsétálva nemcsak a talpuk reflexzónáit stimulálták, hanem egyensúlyérzéküket és testtudatukat is fejlesztették. A feladat során megfigyeltük a mozgás és az érzékszervi érzékelés kapcsolatát, és sokat nevettünk a szokatlan, de kellemes ingereken. Az ösvény mellett beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy a közeljövőben egy Zen-kert is készül majd itt. Elmeséltem nekik, hogyan segíti majd ez a hely a megnyugvást, a meditációt és a belső csend megtalálását egy-egy aktívabb játék vagy tanulás után. A foglalkozás fénypontja az új játszótér felfedezése volt, amelyet a gyerekek mérhetetlen örömmel és lelkesedéssel vettek birtokba. A mászás, hintázás, futkározás és az új játékeszközök kipróbálása közben a mozgás öröme a maga legtisztább formájában jelent meg: az önfeledt kacagásban, a fizikai kihívások legyőzésében és a közös játékban. Az intenzív mozgás után „lufi-légzéssel” csendesítettük le a testünket, tudatosítva a kellemes fáradtságot. A májusi boldogságóra rendkívül dinamikus, vidám és felszabadult hangulatban telt. A téma segített a csoportkohézió erősítésében is, hiszen a közös játékok és a nevetés még közelebb hozták a gyerekeket egymáshoz. A hónap végére kitűzött célt teljesítettük: a gyerekek saját élményeken keresztül értették meg a „Ép testben ép lélek” elvét.

A májusi boldogságóra fő célja az volt, hogy a gyermekek játékos formában ismerjék fel: a mozgás nemcsak a testüket erősíti, hanem a lelküket is vidámabbá teszi. A tavaszi, csodás időt kihasználva a foglalkozást a szabadba szerveztem, és összekötöttem az intézményünk legújabb fejlesztéseinek felfedezésével. Hatalmas élmény volt a gyerekek számára, hogy kipróbálhatták a nemrég átadott mezítlábas ösvényt. Cipőiket levéve, a különböző textúrákon (kavics, gesztenye, faháncs, homok,) végigsétálva nemcsak a talpuk reflexzónáit stimulálták, hanem egyensúlyérzéküket és testtudatukat is fejlesztették. A feladat során megfigyeltük a mozgás és az érzékszervi érzékelés kapcsolatát, és sokat nevettünk a szokatlan, de kellemes ingereken. Az ösvény mellett beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy a közeljövőben egy Zen-kert is készül majd itt. Elmeséltem nekik, hogyan segíti majd ez a hely a megnyugvást, a meditációt és a belső csend megtalálását egy-egy aktívabb játék vagy tanulás után. A foglalkozás fénypontja az új játszótér felfedezése volt, amelyet a gyerekek mérhetetlen örömmel és lelkesedéssel vettek birtokba. A mászás, hintázás, futkározás és az új játékeszközök kipróbálása közben a mozgás öröme a maga legtisztább formájában jelent meg: az önfeledt kacagásban, a fizikai kihívások legyőzésében és a közös játékban. Az intenzív mozgás után „lufi-légzéssel” csendesítettük le a testünket, tudatosítva a kellemes fáradtságot. A májusi boldogságóra rendkívül dinamikus, vidám és felszabadult hangulatban telt. A téma segített a csoportkohézió erősítésében is, hiszen a közös játékok és a nevetés még közelebb hozták a gyerekeket egymáshoz. A hónap végére kitűzött célt teljesítettük: a gyerekek saját élményeken keresztül értették meg a „Ép testben ép lélek” elvét.