A téma feldolgozása során a gyerekek nagyon ügyesen fogalmazták meg egyéni céljaikat. Sikerült az osztályközösségre vonatkozóan is célokat kitűzni. A mese sokat segített a téma megértésében. Utána nagy igyekezettel készítettük el az aranyhal tablót.
Célok kitűzése és elérése
Beszámoló a Boldogságóra program novemberi foglalkozásáról
Intézmény: Áldás Református Óvoda
Cím: 4642 Tornyospálca, Kossuth u. 111.
Korcsoport: nagycsoport
Téma: Célok kitűzése
Foglalkozást vezette: Dicsőné Berecz Enikő
Időpont: 2026. január hónap
Az Áldás Református Óvodában megvalósult Boldogságóra a „Célok kitűzése” témakörben rendkívül sikeres és élménydús foglalkozás volt. A gyermekek már a foglalkozás elejétől aktívan és lelkesedéssel kapcsolódtak be a tevékenységekbe.
A Bagdi Bella „Van nekem egy álmom” című dala jó hangulatot teremtett, és segített a pozitív ráhangolódásban. A mozgásos rész felszabadította a feszültséget, és közösségkovácsoló ereje is megmutatkozott. A relaxációs gyakorlat során a gyermekek képesek voltak megnyugodni, ellazulni és befelé figyelni.
A „Rongybabává válok” játék különösen tetszett nekik, hiszen játékosan tanultak meg pihenni. A szívecske körbeadása közben jól érzékelhető volt az egymásra figyelés és az érzelmi kapcsolódás erősödése. A mondóka közös elmondása során vidáman, mosolyogva ismételték a mozdulatokat.
A mesehallgatás csendes, meghitt légkörben zajlott, a gyermekek figyelmesen hallgatták Bezzeg Andrea „Boldogvár” című történetét. A mesében megjelenő pozitív üzenetek – kitartás, célok, boldogságkeresés – jól érthetőek voltak számukra. A mese után tartott beszélgetés során sok gyermek bátran megfogalmazta saját céljait és álmait. Többen elmondták, mit szeretnének megtanulni vagy elérni az óvodában és otthon. Finoman irányítottam a beszélgetést, segítve a gyermekeket a gondolatok verbalizálásában.
A Boldogvár színezése közben mindenki elmélyülten dolgozott, és örömmel díszítette a saját várát. A tevékenység közben jól látszott az együttműködés és segítségnyújtás.
A mozgásos akadálypálya izgalmas feladatnak bizonyult, sok nevetéssel és vidám pillanattal. A várépítés közös munkája erősítette az összetartozás érzését a csoportban. Igyekeztek ügyesen, türelemmel építeni, hogy a vár ne dőljön össze. A közös siker öröme minden gyermek arcán megmutatkozott a foglalkozás végén.
A lezárás során a virágforma kiszínezése és a jel elhelyezése nagy büszkeséggel töltötte el őket. A boldogságmondóka ismétlése közben felszabadult öröm és vidámság áradt a csoportban.
A záró éneklés és tánc során újra előkerült a „Van nekem egy álmom” dal, amely összekapcsolta az élményt. A gyermekek közösen koreografálták a mozdulatokat, ami fejlesztette kreativitásukat. A foglalkozás során mindvégig érződött a pozitív légkör és az elfogadás hangulata. Egymás felé kedvességet, figyelmet és bátorítást tanúsítottak.
A célkitűzés témája jól illeszkedett a gyermekek életkori sajátosságaihoz. A tevékenységek változatossága segítette a figyelem fenntartását és a motivációt. A mese, a mozgás, az alkotás és az ének egymást kiegészítve fejlesztették az érzelmi intelligenciát. Megtapasztalták, hogy célokat kitűzni örömteli és közösségben is megvalósítható. A foglalkozás hozzájárult az önismeret és az önbizalom erősödéséhez.
A családok bevonásának ötlete tovább erősítette az otthoni és óvodai nevelés kapcsolatát. A csoport tagjai otthon is megosztották élményeiket a szülőkkel, ami mélyítette a tanulási folyamatot. Az óvoda egész közössége pozitívan fogadta a programot és támogatta a megvalósítást. A Boldogóra szemlélete érezhetően hatott a csoport mindennapi hangulatára is. A foglalkozás után a gyermekek nyitottabbak, segítőkészebbek és vidámabbak voltak.
A boldogságóra elérte kitűzött célját: fejlesztette az egymásra figyelés és a közös célmegvalósítás képességét. Összességében élményt, tanulságot és szeretetteljes közösségi tapasztalatot adott mindenkinek. A gyermekek szívükben egy apró Boldogvárat vittek magukkal, amelyre a mindennapokban is építhetnek. A foglalkozás méltó módon járult hozzá a gyermekek lelki fejlődéséhez és a közösség megerősítéséhez.
A Boldogságóra keretében a 4. osztályos tanulók a célok kitűzésének és elérésének fontosságával ismerkedtek meg. A foglalkozás során minden tanuló elkészítette saját „célrakétáját”, amelyre felírta egy személyes célját. A közös alkotás segítette a gyerekeket abban, hogy megértsék: kitartással, tervezéssel és önmagukba vetett hittel céljaik elérhetők. A vidám, kreatív munka örömteli élményt és hasznos útravalót adott számukra.
Egy gyönyörű napon tartottam meg ezt a Boldogságórát, Előző éjszaka hatalmas havazás volt.
A hónap dala meghallgatása után beszélgettünk a gyerekekkel, hogy ki, milyen célt szeretne elérni. A munkafüzet 38.oldalán található színező is segítségünkre volt. Az egyik kislány ismeri a színeket, de ő angolul szeretné megtanulni. Egy kisfiú olyan robotot szeretne készíteni, amibe belebújhat. Célok között volt még az úszás megtanulása, cipőfűző megkötése is.
Ezután egy „kívánságrekeszbe” dobtunk célba. Mindenki kigondolhatott egy célt magában, amit el szeretne érni, és addig dobhatták a babzsákot, amíg bele nem találtak. Meg is beszéltük, hogy a kitartás, gyakorlás sokszor segít a célok elérésében. Kitartóan dobták is a babzsákot,mindenki addig próbálta, amíg legalább egyszer bele nem talált.
Ezután elolvastam Boldogvár meséjét, közben a gyerekek kiszínezték a munkafüzetben a Boldogvárat.
Az óra lezárásaként felöltöztünk és kimentünk a hóval belepett udvarra, ahol a gyerekek feldobtak egy marék havat, miközben olyan dolgokra gondoltak, amiket meg szeretnének tanulni, elérni. Megbeszéltük, hogy a varázshópelyhek elkapása és a gyakorlás, kitartó munka eredménye az lesz, hogy a céljukat elérhetik. Volt, aki hóangyalt is készített.
Nagy élmény volt a havas udvaron lenni.
Egy újabb lépcsőfokkal kerültünk feljebb a Boldogság Várának lépcsőjén.
Januárban a céljainkról beszélgettünk, majd mindenki leírta a céljait és felragasztottuk egy lapra.
A mai Boldogságóra során a célok kitűzése és elérése témakörét dolgoztuk fel a gyerekekkel, a téli élményekhez kapcsolódva. A foglalkozás középpontjában a szánkózás és a hóemberépítés állt, mint olyan tevékenységek, amelyek során a gyerekek egyszerű, érthető célokat tűzhetnek ki, majd örömmel élhetik át azok megvalósulását. A ráhangolódás során a téli mozgásos játék és a közös beszélgetés gyorsan megragadta a gyerekek figyelmét. A hóval, hideggel, szánkózással kapcsolatos mozgások ismerősek voltak számukra, így biztonságérzetet adtak, és segítették az aktív bevonódást. A gyerekek mosolyogtak, nevetve utánozták a mozdulatokat, és szívesen vettek részt a közös játékban. A foglalkozás alapját a szánkózás adta, amely során a gyerekek konkrét, jól érthető célokat élhettek meg: felöltözni, kimenni az udvarra, felülni a szánkóra, lecsúszni, majd visszatérni a csoportszobába. A szánkózás előtt az öltözködés már önmagában is célorientált tevékenység volt. A gyerekek segítséggel, de egyre önállóbban vettek részt a kabát, cipő és sapka felvételében. Látható volt az öröm és a büszkeség, amikor sikerült felkészülniük a kinti játékra. Az udvaron a szánkózás során minden gyermek a saját tempójában, képességeihez mérten élhette át a mozgás örömét és a sikerélményt. A lecsúszások után gyakran mosollyal, nevetéssel jelezték, hogy elérték a kitűzött célt. A kinti tevékenységet követően a csoportszobába visszatérve a levetkőzés és az átöltözés ismét tudatosan szervezett, megnyugtató folyamat volt. A gyerekek számára biztonságot adott a megszokott sorrend és a felnőtt támogató jelenléte. A meleg tea elfogyasztása segítette a testi-lelki megnyugvást, és lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek átéljék a gondoskodás élményét. A foglalkozás lezárásaként halk zenét hallgattunk, miközben leültünk vagy lefeküdtünk a szőnyegre. A zene segített az ellazulásban, a lecsendesedésben és az élmények feldolgozásában. Rövid, egyszerű mondatokkal megerősítettem a gyerekekben, hogy amit kitűztünk célként – a szánkózást –, azt közösen sikerült megvalósítani.
Eszközök:
• szánkók
• téli öltözet (kabát, sapka, cipő)
• bögre, meleg tea
• szőnyeg
• halk, nyugtató zene
Ráhangolódás:
• Téli mozgásos játék a csoportszobában
• Rövid közös beszélgetés képekkel, mozgással támogatva:
o hó
o hideg
o szánkózás
• A cél megfogalmazása egyszerű mondatokkal:
o „Felöltözünk.”
o „Kimegyünk szánkózni.
Fő tevékenység:
Szánkózás előkészítése és megvalósítása
• Öltözködés támogatással:
o kabát, cipő, sapka felvétele
• Kimenetel az udvarra
• Szánkózás:
o felülés a szánkóra
o lecsúszás
o várakozás, egymás megfigyelése
• Pedagógusi megerősítés:
o „Sikerült.”
o „Megcsináltad.”
o „Elértük a célunkat.
Lezárás:
• Visszatérés a csoportszobába
• Levetkőzés, átöltözés nyugodt tempóban
• Meleg tea elfogyasztása
• Halk zenehallgatás a szőnyegen ülve vagy fekve
Feldolgozás, megerősítés:
• Egyszerű, rövid összegzés:
o „Mi volt a cél?”
o „Sikerült szánkózni.”
• Pozitív megerősítés:
o sikerélmény tudatosítása
o megnyugvás, elégedettség érzésének erősítése
Az órát a szokásos boldogságváró relaxációval kezdtük, amely segített a diákoknak megérkezni a tantermi keretek közül a belső megfigyelés állapotába. A bevezető beszélgetés során tisztáztuk, hogy a célok nem csupán elérendő feladatok, hanem olyan „iránytűk”, amelyek értelmet és motivációt adnak a mindennapoknak.
A foglalkozás központi részében több interaktív gyakorlatot végeztünk:
A „Vágyakból célok” gyakorlat: Megkülönböztettük a puszta kívánságokat a konkrét céloktól. Ehhez segítségül hívtuk a SMART-módszert, azaz megvizsgáltuk, hogy egy cél legyen konkrét, mérhető, elérhető, releváns és időhöz kötött.
Akadálypálya-tervezés: Csoportmunkában átbeszéltük, milyen belső (pl. lusta vagyok) és külső (pl. nincs rá időm) akadályok gördülhetnek elénk, és ezekre előre „B-terveket” alkottunk.
Jövőkép alkotás: Minden tanuló elkészítette a saját „Céltábláját”, amelyre felírta egy rövid és egy hosszú távú célját, valamint az első három lépést, amit meg kell tennie az elérésükért.
Az óra végén a diákok megosztották, hogy a célok kitűzése önmagában is magabiztosságot ad. Megállapítottuk, hogy a részcélok (apró lépések) ünneplése legalább olyan fontos, mint a végső siker. A gyerekek visszajelzései alapján a foglalkozás segített nekik abban, hogy a távolinak tűnő álmaikat megfogható feladatokká alakítsák.
Zárógondolat: „Aki nem tudja, melyik kikötőbe tart, annak semmilyen szél nem kedvez.” – Seneca idézetével zártuk a foglalkozást, hangsúlyozva az egyéni felelősségvállalást a saját boldogulásunkért.
A téma feldolgozását beszélgetéssel kezdeményeztem. Ebből vezettem át a relaxációs gyakorlatokba. Ezt követően a mesét mondtam el a gyerekeknek. A meséhez tartozó kérdésekre adott válaszok meglepően komolyak voltak. Engem és a kolléganőmet is megkönnyeztette a gyermekek őszinte vágyainak meghallgatása. kérdések feldolgozása után a kisautós feladatlapot oldattam meg a gyerekekkel. Nagyon szeretik az útvesztőket. Színezés közben meghallgattuk a témához kapcsolódó dalt. Nagyon szép foglalkozás volt!!
Célok kitűzése és elérése a 2. számú napközis csoportban
„A cél nélküli ember olyan, mint a hajó iránytű nélkül.”
(Thomas Carlyle)
A boldogságóránk középpontjában ezúttal a célok kitűzése és elérése állt. A gyerekekkel arról beszélgettünk, hogy a célok irányt adnak a mindennapjainknak, segítenek abban, hogy tudatosabban figyeljünk önmagunkra, és apró lépésekben fejlődni tudjunk. Kiemeltük, hogy nemcsak nagy, távoli álmok léteznek, hanem egészen közeli, elérhető célok is, amelyek sikerélményt adnak és erősítik az önbizalmat.
A foglalkozás során minden tanuló megfogalmazta a saját egyéni célját. Volt, aki egy új sütemény elkészítését tűzte ki maga elé, míg más a sportteljesítményében szeretne előre lépni. Többen a tanuláshoz kapcsolódó célokat választottak: a matematika tudásuk fejlesztését vagy az olvasási készségük javítását. A közös gondolkodás segítette a gyerekeket abban, hogy felismerjék: a fejlődés nem verseny, hanem személyes út, amelyben minden apró lépés számít.
Az egyéni célok mellett közös célokat is megfogalmaztunk. Megállapodtunk abban, hogy nagyobb figyelmet fordítunk a mindennapi vízfogyasztás növelésére, az egészséges táplálkozásra, valamint a több mozgás beépítésére a napjainkba. Ezek a célok nemcsak az egészségünk megőrzését segítik, hanem hosszú távon javítja a közérzetet és hozzájárulnak a tanulási teljesítmény növekedéséhez is. Távlati célként megfogalmaztuk, hogy megfelelő gyakorlást követően tavasszal a városi futópályán hosszabb távú futásban próbáljuk ki magunkat.
A foglalkozás jó alkalmat adott arra, hogy a gyerekek megtapasztalják a tervezés és az elköteleződés fontosságát. A beszélgetések során többen megosztották korábbi sikereiket és nehézségeiket, így egymástól tanulva, támogató légkörben erősödött a csoportkohézió. A célok megfogalmazása reményt, motivációt és jövőbe vetett hitet adott a tanulóknak.
A kitűzött célok megvalósítását a téli egészséghét programjaival kezdjük el, amely keretet ad a tudatos életmód, a mozgás és az egészséges szokások gyakorlásához.
A foglalkozás hozzájárult a tanulók önismeretének fejlődéséhez, felelősségérzetük erősödéséhez és ahhoz, hogy aktív alakítóivá váljanak saját fejlődésüknek.
Figura Tünde
napközis nevelő
Kiskunmajsa, 2026. 01. 05.