Hagyományos helyett fordított bakancslistát írtak a gyerekek olyan dolgokról, amiket már most
sikerült elérniük, megvalósítani, illetve átélni.
– Sikerült megállás nélkül lefutnom a 12 percet tesiórán.
– Láttam egy szép naplementét.
– Készítettem anyukámnak krepp papírból virágot.
– Minden hétvégén megyek futni, ha jó az idő.
– Anyáékkal hegyet másztunk ősszel.
– Megkóstoltam a havat.
– A barátnőmmel hóangyalt csináltunk, amikor leesett az első hó.
– Sok barátot szereztem ebben a tanévben.
– Csónakáztunk apával.
– Megígértem anyának, hogy gondoskodom a kiskutyáról, ha kapok egyet – kaptam is.
– Megtanultam a kedvenc énekesem dalszövegeit.
– Elértem, hogy jól DJ-zek.
– Egyedül rendeltem a netről.
– Sikerült bekerülnöm egy jó közösségbe.
– Tesiórán 40 fekvőtámaszt lenyomtam.
– Jobb lettem angolból, mint tavaly – megéri otthon is gyakorolni.
– 68 ötöst kaptam ebben a tanévben eddig.
– Péntek reggelenként is felkelek egyedül (anyának nem kell ébresztenie).
Célok kitűzése és elérése
Elérem a célom
Januárban a Csillag csoportos gyerekekkel közösen beszélgettünk arról, mit jelent elérni a céljainkat. A gyerekek saját példákon keresztül mesélték el, milyen célokat tudnak kitűzni maguk elé, például: ruhájukat egyedül kifordítani, cipőfűzőt kötni, szépen rajzolni, vagy éppen barátságosabbnak lenni a társaikkal. Megbeszéltük, hogy miért jó, ha van célunk: segít abban, hogy fejlődjünk, ügyesebbek és kitartóbbak legyünk. A gyerekek lelkesen osztották meg saját élményeiket, és motiváltan fogadták el, hogy a kisebb-nagyobb célok eléréséhez gyakran türelemre és gyakorlásra van szükség. A beszélgetés során játékos formában is gyakoroltuk a célkitűzést, például egy akadálypályán való végighaladással, ahol minden gyerek saját „kihívását” teljesíthette. Egyes gyerekek kitűzték célnak, hogy a legújabb játékban kirakják a nehezebb formákat, más gyerekek pedig hóember építést tűztek ki célul.
Sokat olyat játékot játszottunk, amik a célunk eléréséhez vezettek. A célok megértését és megfogalmazását segítette egy közös „célfa” elkészítése, amelynek leveleire a gyerekek felrajzolták vagy felragasztották saját kis céljaikat – például „szeretnék megtanulni egyedül felöltözni” vagy „ügyesebben szeretnék rajzolni”. A célkitűzést tovább támogattuk célkártyák segítségével, amelyeken egyszerű, képekkel illusztrált feladatok szerepeltek, mint például a a naposi kötény megkötése önállóan, nehezebb kirakó kirakása önnállóan. Amikor egy gyerek teljesítette az adott célt, megkapta a kártyát – ez motivációt adott, és segítette a sikerélmény megélését.
Ehhez kapcsolódott a „lépésről lépésre” akadálypálya is, ahol a gyerekek különböző állomásokon keresztül haladtak. Minden állomás egy-egy kisebb feladatot jelképezett, amely egy nagyobb cél része volt. A játék végén közösen átbeszéltük, mi volt a cél, és milyen lépésekkel jutottak el odáig.
A gyerekekkel álomországban jártunk, ahol elmeséltem nekik a Boldogvár meséjét, meghallgattuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát. A dal meghallgatása után mindenki elmondhatta, hogy mi az álma, mire vágyik, mit szeretne elérni. Végezetül segítettünk egy kis békának elérni a célját. Egy feladatlapon elvezettük a békát a legyekhez.
Boldogság óra
Tanító: Péterné Dóri Ibolya
Időpont: 2025. május
Osztály: 4.a
Az októberi programunk után a tavaszi időszakra időzített foglalkozás témája a Célok elérése volt, amivel a negyedik évfolyamra történő ráhnagolódás jegyében telt. A Boldogságóra remek lehetőséget, és támpontot adott az egyéni célok és az osztály közös céljainak átgondolására is.
Ez a figyelmet igénylő feladat is könnyedén ment nekik sok nevetéssel.
Pedagógiai célok
• Tudatosítani, hogy a célok irányt adnak.
• Megélni, hogy apró lépések is vezetnek sikerhez.
• Fejleszteni a kitartást és az önbizalmat.
Beszélgetés:
• Mit szeretnél megtanulni, elérni idén?
• Van olyan dolog, amit már régóta szeretnél kipróbálni?
Cél: a vágyakat megfogalmazni, kimondani.
A foglalkozás témája Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című regénye volt, azon belül is a barátság, felelősség, valamint a célok kérdésköre. A történet mélyebb rétegeit igyekeztem közelebb hozni a gyerekekhez – úgy, hogy saját élményeiken keresztül kapcsolódjanak hozzá.
Közösen olvastuk fel a rókás részletet, majd arról beszélgettünk, miért mondja a róka: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Ezt követően átvezettük a gondolatot arra, hogy mit jelent valamit fontossá tenni, és hogyan tudjuk eldönteni, miért érdemes időt, figyelmet, energiát adni.
Innen már természetesen adódott a következő kérdés: Van-e olyan célod, amit igazán fontosnak érzel – nem csak most, hanem hosszabb távon is?
A gyerekek meglepően komolyan vették a feladatot. Először beszélgettünk arról, hogy a Kis herceg maga is céllal járja az űrt: keres valamit, talán önmagát, talán válaszokat. Ezután minden tanuló kapott egy „kis bolygót” ábrázoló lapot, amelyre ráírhatta:
• Mi az, amit szeretne „megszelídíteni” – azaz megtanulni, elérni, fejleszteni?
• Milyen úton indulna el, hogy elérje?
• Mi segítheti ezen az úton (társak, türelem, gyakorlás, bátorság)?
A célokat a gyerekek lerajzolták, köré pedig szimbólumokat és kis motiváló mondatokat írtak. Ezekből később egy „Célgalaxis” című fali dekorációt készítettünk – minden bolygó egy-egy tanuló saját kis világa, álma, iránya lett.
A foglalkozást egy közös körrel zártuk, ahol mindenki elmondhatott egy dolgot, amit megfogadott vagy elvitt magával. Többen úgy érezték, hogy a céljuk most kicsit közelebb került hozzájuk, mert meg tudták fogalmazni, és mások is meghallgatták őket.
A foglalkozás során megerősödött bennem, hogy az irodalmat érdemes önismereti és személyiségfejlesztő irányból is megközelíteni. A Kis herceg története kiváló alapot adott arra, hogy a tanulók beszéljenek saját céljaikról, értékeikről és az őket motiváló belső hajtóerőkről. Úgy érzem, valódi, mély kapcsolat jött létre a történet és a gyerekek világa között.
Az egyik legnehezebben megfogató téma számunkra a célok kitűzése és elérése volt. A boldogságóra elején és a végén is célba dobást játszottunk, gyakoroltunk. Már az óra eleji játéknál kiderült, hogy ki az, aki nagyon hamar feladja és meg sem akarja próbálni. Ez lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek biztassák egymást.
Ezután került sor a téma feldolgozására mesével, majd beszélgetés a meséről. Meglepő volt számomra, hogy milyen sok tanuló szeretne sportban elért eredményekért kupát nyerni. Végül újra a célba dobás következett. Ekkor már sokkal eredményesebbek voltak a dobások és senki nem adta fel.
Intézményi szinten madárkalácsot/cinkegolyót készítettek csoportjaink a nálunk áttelelő madarak megsegítésére, őket egy kis táplálékhoz segítve a nehéz téli hónapokban.
Ezen a közös célon munkálkodva megismertettük a gyermekeket mindazokkal az alapanyagokkal (pl.: sertésháj, fekete napraforgómag, apró olajos magvak, háló, és zsineg, valamint sertészsír), melyekből ezeket az eleségeket el lehet készíteni.
Megbeszéltük, hogy mi mire való, kézbe vehették, és megszagolhatták a munkaanyagokat, melyek így minden érzékszerveikre hatással voltak (pl.: ” Nem jó illatú a háj!”, „…..).
Mindenkinek más cél lebegett a tevékenykedés közben a kis szeme előtt, melyeket az arcokról könnyen le lehetett olvasni. Volt, akinek a háj illata nem tetszett, de a folyamat végéig kitartott, és volt olyan is, aki hősiesen gyúrta a gombócokat, mert még látta, hogy van alapanyag bőven.
A háló, amiben korábban burgonyát tároltak nemcsak a cinkegolyó alapanyaga lett, de a végén divatbemutatót tartottunk, ugyanis rögtönzött mellények is készültek belőle.
A cél, az eledelek elkészítése volt, ugyanakkor teret engedett egy kis játékos mókázásnak is!
A januári boldogságóránkon ráhangolásként meghallgattuk A Győzelem Tündér Dalát, majd relaxáció következett a „Villámlazítás” és a „Repül a karom…” mozgással.
A beszélgetőkörben tudatosítottuk, hogy a boldogság megéléséhez kiemelkedően fontos olyan célok kitűzése, és az elérésükért tett erőfeszítés, amelyek értelmesek. Nem mindig könnyű feladat kiválasztani a lehetőségek közül azt a célt, ami éppen szolgálni tudja azt, hogy a lehető legjobb önmagunkká váljunk.
Mivel már hetedikesek vagyunk, távolabbi céljaink kijelölésében nagy jelentőséggel bír a pályaválasztásra való felkészülés. A gyerekek korábban az intézmény falain belül ismerhették meg a pályaválasztást meghatározó tényezőket: szakmákat, szakképzési lehetőségeket. Plakátokat készítettek az őket érdeklő lehetőségekről.
Elképzeltük, hogy húszévesek vagyunk, és mindenki elmesélte, hogy mi történt vele az elmúlt években: munkáról, családról esett szó elsősorban.
Otthoni feladatként az előző évben elkészített bakancslista kiegészítését kértem a gyerekektől.