Hat csoportra bővült óvodánkat új udvari játékokkal szeretnénk bővíteni, ezért a csoportok farsangi bevételét mindenki a közös célra ajánlotta fel alapítványunknak. Félévértékelő szülői értekezletünkön a szülőkkel megbeszéltük a lehetőségeinket-hagyományainkat, felajánlásokat, melyekkel közelebb kerülhetünk a közös cél eléréséhez /támogató belépő, tombola, sütemény, ital, szendvics…/. Szülői Munkaközösségünk tagjai aktívan segítenek a szervezésben, lebonyolításban. Csoportunk vidám jelmezes műsorral várja a vendégeket.
A gyermekekkel is elkezdtük a téma feldolgozását, melyhez ügyességi mozgásos és ábrázolós tevékenységeket párosítottam zenével és mesével. Mindenkinek sikerült egyéni célokat is megfogalmaznia /pl.: úszni tanulok, elutazok repülővel anyáékkal külföldre, tavasszal megláthatom a kistesómat…/. Lelkesen vettek részt a finommotorikai készségeket, kudarctűrő és koordinációs képességeket fejlesztő játékos feladatokban. Megbeszéltük, hogy a cél eléréséhez hosszú út vezet. Akadályokkal kell megküzdenünk, sok gyakorlásra lesz szükségünk. Örömmel mozogtunk a Van nekem egy álmom című dalra, majd ebéd után a Boldogságvár meséjére szenderültek álomba a gyerekek.
Izgatottan várjuk nyílt ünnepségünket. Rajtunk nem múlik! Az igazi fődíjunk /udvari hinta/ is reméljük, mihamarabb megérkezik!

A foglalkozást „Az én hangom” című relaxációs gyakorlattal indítottuk, amely során egy általam kezdeményezett halk hanghoz a gyermekek fokozatosan kapcsolódtak be. A csendes, duruzsoló hangzástól közösen jutottunk el a hangosabb, együtt csengő dallamig; a gyerekek látható örömmel és lelkesedéssel vettek részt ebben az élményben. A ráhangolódást a „Van nekem egy álmom” című dal közös meghallgatása követte, majd egy beszélgetést kezdeményeztem a célok eléréséről. A téma elmélyítése érdekében közösen kiszíneztük a „Neked mik a céljaid?” színezőt, miközben megbeszéltük, hogy a vágyaink megvalósításához bizonyos erőfeszítésekre is szükség van. Kezdetben a gyerekek célként főként olyan dolgokat fogalmaztak meg, amelyeket készen kapnak a szüleiktől – például egy új játékot vagy egy közös kirándulást –, ám mivel ezek nem igényelnek részükről egyéni teljesítményt, igyekeztem a figyelmüket olyan tevékenységekre irányítani, amelyeket még nem tudnak, de szeretnének megtanulni vagy megvalósítani. A Boldogvár meséjét minden nap felelevenítettük, amihez kapcsolódóan a nap folyamán a gyerekek szívesen öltöztek királylány ruhába, és örömmel játszottak az általam készített vármakettel. A szabad játékot sárkányokkal és Lego-figurákkal tették még tartalmasabbá. A lányok beöltöztek királylány ruhába, így játszottak elmélyült mesevilágukba. A Boldogvár témához kapcsolódva egy új játékot is kitaláltam: befestett kövek segítségével különböző mozgásos feladatokat végeztünk, ahol a piros kőnél guggolni, a zöldnél tapsolni, a barnánál pedig dobbantani stb. kellett, miközben a mennyiséget dobókockával határoztuk meg. Koncentrációt, memóriát igényelt a kő színéhez párosított mozgásforma memorizálása. Ez a feladat hatalmas sikert aratott a körükben. Ezt követte a „Varázshópelyhek” játék, amely segített a további célok megfogalmazásában. A játékhoz tartozó fejdíszek annyira elnyerték a tetszésüket, hogy saját maguknak is készítettek hasonlókat, amelyeket büszkén viseltek a nap során. A foglalkozás végén kiszíneztük a Boldogságvárat, és elhelyeztük a célok elérésének jelét az ötödik lépcsőfokon. Úgy gondolom, sikerült megértetni a gyerekekkel, hogy a célokért meg kell küzdeni. Tapasztalatom szerint a mai szülők nevelési stílusa gyakran arra irányul, hogy mindent azonnal megadjanak a gyermeknek, megkímélve Őket a hiányérzettől. Bár ez jószándékú, ezzel sokszor éppen a saját erőfeszítésből fakadó büszkeség és a küzdelem árán megszerzett öröm lehetőségét veszik el tőlük. Ez a foglalkozás segített nekik megérteni azt az értékes és felemelő érzést, amit a saját munkával elért siker jelent.

A célkitűzések Boldogságóra téma kapcsán a gyermekek figyelmét szerettem volna kiemelten az állatvédelemre és azon belül a sarkvidéki biodiverzitásra irányítani, hiszen leglátványosabban ott figyelhető meg a klímaváltozás hatása, ezért kulcsfontosságú, hogy a jövő generációja környezetvédő szemléletmóddal, aktív, felelős módon tudjon cselekedni, megvédve a természet adta értékeket. Ezzel párhuzamosan a más kultúrák megismerése és elfogadása, mint holisztikus szemléletmód végig kísérte a két hetes projektet.
A gyerekek legelőször Jani a jegesmedve mesével ismerkedhettek meg, ahol dramatikus játékok formában dolgozták fel a mese mondanivalóját, vagyis az emberi kapcsolatok fontosságát. Ezt követően saját sarkvidéket építettek. Majd különböző mozgásos kihívásokon keresztül szereztek saját tapasztalat az állatok mozgásáról. Ugráltak jéghegyeken, követtek medvelábnyomokat, valamint pingvin, fóka, eszkimó figyelemfejlesztő mozgásos játékot játszottak, úgy, hogy közösen énekeltek, ha a dal véget ért figyelték melyik szimbólum jelenik meg, annak a mozgását utánozták. QR kódot fejve láthattak kisfilmet az eszkimókról, majd saját eszkimó falut is építettek, ahol közösen halásztak. Élő társasjátékon versenghettek a halakért. Végül kreatív módon megalkották a sarkvidéki állatokat és még pingvin táncot is járhattak.

A gyerekekkel megbeszéltük mi az hogy van egy célom Megbeszéltük,hogy a cél nem azonos az akarattal. Törekvéssel, pozitív erőfeszítéssel, es tenni akarással tudjuk megvalósítani céljainkat Célbadobással, és a céliuk mondatba formálásával tudatosították maguknak a célkitűzéseiket