A jól megszokott órakezdés után a téma feldolgozása következett. Közös célokat tűztünk ki a tanév hátralévő részére. Megbeszéltük, hogy milyen akadályok hiúsíthatják meg ezek elérését. Ezután mindenki saját célokat fogalmazott meg, összeszedtük, lefordítottuk, majd mindenki húzott a lapokból. Felolvasták a rajta szereplő célokat, és jó tanácsokat adtak azok megvalósításához. Később felolvastuk az ajánlott mesét és a gyerekek is leírták kívánságaikat. Összefűztük a kis lapokat és kiakasztottuk a falra, a közös céljaink mellé, hogy bármikor olvasgathassák.

Szokásunkhoz híven ebben a hónapban is a mesével kezdtünk, de most nem én olvastam fel, hanem egy rajzfilmet néztünk meg, majd ezt követően mindenki megfogalmazhatta a saját három kívánságát a Boldogságfüzetébe, amit néhányan fel is olvastak. Beszéltünk arról, hogy a vágyaink eléréséhez célokat kell kitűzni magunk elé, amelyek lehetnek rövid-, közép- és hosszútávúak is, és hogy a célok eléréséhez ki kell dolgoznunk egy stratégiát, amit végül 3-3 lépésben határoztak meg a gyerekek. 2020-as célkitűzéseikhez rajzot készítettek a tanulók, s míg rajzoltak, közben többször meghallgattuk a hónap dalát.
Miután kiderült, hogy a legtöbb tanulónak a rövid távú céljai között valamilyen tantárgyhoz kapcsolódó fejlődés szerepel, elhatároztuk, hogy közösen próbáljuk megvalósítani a célkitűzéseinket. Meghirdettünk egy kihívási versenyt, ahol mindenki önmagával versenyzett, versenyez. Úgy döntöttünk ugyanis, hogy a tanév végéig mindenki megpróbál „versenyben maradni”. Ha egy nap valaki tesz valamit a célja eléréséért, léphet egyet egy társasjáték-szerű mezőn, ahol az egyes mezőkhöz különböző ajándékok, lehetőségek kapcsolódnak. Vannak bizonyos nagyobb „mérföldkövek”, aminél például elmegyünk majd cukrászdába, vagy egyéb, nagyobb ajándék közül választhatnak a rá lépő tanulók.
Mivel sok tanulónál célként a szebb olvasás szerepelt, január közepén meseolvasó versenyt hirdettünk, amelyre a 18 tanulóból (2 beteg volt) 11 jelentkezett. Ugyancsak az olvasás megszerettetése volt a célom, mikor ellátogattunk településünk könyvtárába, és Fekete István műveivel ismerkedtek a tanulók, amiből később vetélkedőt is rendeztünk.
Mozgalmas hónapon vagyunk túl, sok gyereknél látványos fejlődés tapasztalható, hiszen már szívesen olvasnak könyvtárból kölcsönzött könyveket, és nem csak „muszájból” olvassák az olvasmányokat. Akik az írás, nyelvtan vagy bármi egyéb területen akartak fejlődni, szintén „elindultak”, de ez a javulás, fejlődés mindenki számára egy hosszadalmasabb folyamat lesz.
Remélem, lesz, ami motiválja őket, és minél többen kitartanak februárban, és a többi hónapban is!

Ebben a hónapban többször beszélgettünk arról, hogy milyen célokat sikerült eddig elérni, mik voltak a megvalósulásukat segítő lépések, milyen célokat tűznénk ki. Az egyéni céljaikat nagyon szépen meg tudták fogalmazni a gyermekek, ami egyre inkább a jövő építéséről szólt. Innen jött az ötlet a közös cél kiválasztásához, megfogalmazásához: “Jövőt építeni”
Közös célunk a tetteinkből kelt életre. Mit tettünk eddig, mit teszünk és mit tehetünk a cél elérésének érdekében? Röviden összefoglalva:
Aki a múltat és a jelent ismeri, az tud jövőt építeni. A múlt ismeretének egyik fontos része a hagyományok ismerete, tudása. A hagyományok tisztelete, azok továbbvitele nemzedékről nemzedékre az őseink és a magunk tisztelete, megbecsülése. Tartást ad a becsületre, szeretetre, egymás tiszteletére, emberségre. Erősíti az együvé tartozás érzését boldogságban és bajban.
A hagyományok őrzése nem csak a családok, barátok kötelékeit erősíti, hanem egy nagyobb közösséghez való tartozás hitvallása is.
Iskolánkban a nevelési célok között kultúránk, szokásaink és kapcsolataink ápolásának is fontos szerepet tulajdonítunk, melyet a különböző programok megrendezésével biztosítunk.
A hagyományaink szerinti életvitelünk, lelki biztonságot ad a mai világunk uniformizálódó kihívásaival szemben. Lehetőséget teremt a kreatív szellem megnyilvánulásának, a sajátosan magyar néplélek kifejezésének.
Egyelőre a múltunkat próbáljuk megismerni, a jelent megélni, de hisszük, hogy elérjük a céluk.
– Hisszük, hogy tudunk jövőt építeni! – ezzel a felkiáltással zártuk az összefoglaló boldogságórát.

Ebben a hónapban többször beszélgettünk arról, hogy milyen célokat sikerült eddig elérni, mik voltak a megvalósulásukat segítő lépések, milyen célokat tűznénk ki. Az egyéni céljaikat nagyon szépen meg tudták fogalmazni a gyermekek, ami egyre inkább a jövő építéséről szólt. Innen jött az ötlet a közös cél kiválasztásához, megfogalmazásához: “Jövőt építeni”
Közös célunk a tetteinkből kelt életre. Mit tettünk eddig, mit teszünk és mit tehetünk a cél elérésének érdekében? Röviden összefoglalva:
Aki a múltat és a jelent ismeri, az tud jövőt építeni. A múlt ismeretének egyik fontos része a hagyományok ismerete, tudása. A hagyományok tisztelete, azok továbbvitele nemzedékről nemzedékre az őseink és a magunk tisztelete, megbecsülése. Tartást ad a becsületre, szeretetre, egymás tiszteletére, emberségre. Erősíti az együvé tartozás érzését boldogságban és bajban.
A hagyományok őrzése nem csak a családok, barátok kötelékeit erősíti, hanem egy nagyobb közösséghez való tartozás hitvallása is.
Iskolánkban a nevelési célok között kultúránk, szokásaink és kapcsolataink ápolásának is fontos szerepet tulajdonítunk, melyet a különböző programok megrendezésével biztosítunk.
A hagyományaink szerinti életvitelünk, lelki biztonságot ad a mai világunk uniformizálódó kihívásaival szemben. Lehetőséget teremt a kreatív szellem megnyilvánulásának, a sajátosan magyar néplélek kifejezésének.
Egyelőre a múltunkat próbáljuk megismerni, a jelent megélni, de hisszük, hogy elérjük a céluk.
– Hisszük, hogy tudunk jövőt építeni! – ezzel a felkiáltással zártuk az összefoglaló boldogságórát.

Halacskáink segítenek céljaink elérésében.