2020. január
Célok kitűzése és elérése

A bevezetőben megkérdeztem a gyerekeket, mit jelent a szó: CÉL. Rögtön a futásra asszociáltak, arra az eseményre, amikor valaki beér a célba. Szóba került a célba dobás is, majd elkezdtem rávezető kérdésekkel gondolkodtatni a gyerekeket, hogy mit jelent a cél az életünkben. Előbb kisebb célokról beszéltünk, mint a hétvégére tervezett programok elérése, majd eljutottunk a közelítő iskoláskorig, innen pedig egy nagyobb ugrással a felnőtt létig. Az a kérdés, hogy milyen terveik vannak a felnőtt korukra, már nemrég elhangzott. Különös volt hallani, hogy sokan nem tudták értelmezni ezt 2-3 hónappal ez előtt, a gyerekek közel fele nem gondolkodott még el ezen.
Tehát ebben a hónapban is, januárban, kicsit másképp, de ismét szóba került a felnőttkor. A hónap feladatai közül a „Mi leszek, ha nagy leszek” – rajzos feladatot választottam, ehhez ismét egy olyan lapot készítettem, amely a gyerekekhez kicsit közelebb áll: fiúknak és lányoknak kicsit különbözőt (egy kisfiú és egy apa alak, lányoknak anya karjában egy kislány). A gyerekek gyorsan hozták a rajzos ötleteiket, tanácstalanság még többeknél jelentkezett és néhányan utánozták is egymást, de ez megszokott az óvodás korú gyermekeknél.
Szívesen rajzoltak, színeztek, majd megbeszéltük, ki mi szeretne lenni és dicséretet is kaptak szép rajzaikért. Készült kép: rendőrökről, kommandósokról, balerináról, eladókról, fodrászról, mentősökről, doktor nénikről, focistákról, taxisokról és kamionsofőrökről.
Az egyik héten megkapták színezésre a boldogságvár képét és különös volt hallani tőlük, hogy többen is elmondták: nem ilyennek képzelték, mint ahogyan a képen látják. Lényeg: a boldogságvár (szerintük) szélesebb és sokkal nagyobb! Mivel boldogovis foglalkozás hetente van a nagycsoportosoknál, így minden témakört többször is, több oldalról is körbe tudjuk járni, fel tudjuk dolgozni. A mesét is ügyesen felelevenítették 1 hét múlva, mind a 4 óvodában. Emlékezetes történet volt a próbatételek és a megküzdés minden elemével.
Sokat játszottunk a hónapban, minden csoportban a „Pozitív gyermek vagyok” kártyajátékkal, szívesen hallgatják a megerősítő gondolatokat, kedves megállapításokat.

Mi a célom, mit szeretnék megtanulni.

Célok kitűzése és elérése

A téma feldolgozása a könyvben ajánlott feladatokkal történt. A célba dobás játékot többször is játszottuk. Ez a játék segítségünkre volt abban, hogy a gyerekek megértsék magát a fogalmat, valamint azt is, hogy kitartó gyakorlással sikerül elérni a kitűzött célokat. A munkafüzet színezése során a vágyott célokat színezték. A vár kirakásában igen aktívan részt vettek a gyerekek. A témáról való beszélgetések hozadéka volt, hogy céljaikat elég reálisan tudták megfogalmazni, valamint azt is, mit kell tenni annak érdekében, hogy vágyaik teljesüljenek.
A Magyar Kultúra Napjához kapcsolódóan ellátogattunk a Széchy Tamás Emlékházba. Az emlékszoba tárlóit, képeit, érmeit nézve természetesen a célok is megjelentek a beszélgetésben. Sokan mondták, hogy szeretnének megtanulni úszni és bajnokok lenni. Az emlékház az „úszópápa” relikviái mellett helytörténeti kiállításnak is helyet ad. A hímző szakkör csodás hímzett terítői, párnái elkápráztattak bennünket. A nagyobb lányok csodálatukat célokban is megfogalmazták „szeretnének megtanulni hímezni”. A szövés rejtelmeibe is bepillantottunk, a szövőszék és a készülő szőnyeg látványa elkápráztatta a gyerekeket. Sokan új célként fogalmazták meg, hogy szeretnének megtanulni szőni. Addig is, míg a szövőszékhez nem ülhetnek a gyerekek próbálkozunk a papír fűzéssel, és a fonal szövéssel.