A januári boldogságórán a célok, álmok kitűzésével és megvalósításával foglalkoztunk. Ráhangolódásként meghallgattuk a „Van nekem egy álmom” című dalt. Ezután megfogalmazták saját céljaikat, vágyaikat, illetve kerestük ezek elérését segítő utat. Elkészítették saját bakancslistájukat, melyben összegyűjtötték milyen élményeket, helyeket és célokat szeretnének majd megvalósítani az életük során.
Ezt egy irányított képzeletgyakorlat követett. Meghallgattuk a vezetett meditációs hanganyagot, amelyben a tanulók behunyt szemmel elképzelték a jövőbeli, felnőttkori életüket. A meditáció után meséltek arról, hol szeretnének élni, milyen munkát képzelnek el maguknak, és kik veszik majd körül őket. Játszottunk láthatatlan törzsfőnök játékot.
A hóemberek világnapján a gyerekek nagy örömére élvezhették a hó adta lehetőséget és igazi hóembert készítettek.
A magyar kultúra napját játékos feladatokon keresztül dolgoztuk fel, melynek célja volt, hogy felhívjuk a figyelmet a magyar nemzeti kultúra értékeire, hagyományaira, valamint erősítse a nemzeti identitást és összetartozást.
Célok kitűzése és elérése
A Boldogságóránk témája a célok kitűzése és azok elérése volt. A foglalkozások minden alkalommal Bagdy Emőke relaxációival kezdődnek, amit mindig nagyon várnak a gyerekek. Megbeszéltük, hogy mindenkinek vannak álmai, céljai és ezek elérése örömet okoz számunkra. A témához kapcsolódó mese után, nagyon ügyesen megfogalmazták a gyerekek a gondolataikat, mindig újabb és újabb vágyak, kívánságok születtek. Beszéltünk arról, hogy céljaink eléréséhez kitartásra van szükség, sok kis lépéssel valóra válthatjuk az álmainkat. Számomra nagyon meglepő és megható volt, hogy a legtöbb gyermek nem tárgyi dolgot nevezett meg, hanem szüleikkel, testvéreikkel kapcsolatos kívánságokat fogalmazott meg:
– Szeretnék mindig az anyukámmal lenni!
– Szeretnék szépen rajzolni!
– Állatvédő szeretnék lenni, hogy mindenkinek adhassak egy kiskutyát!
– Szeretnék megtanulni biciklizni!
– Szeretném, ha felnőtt lennék és tudnék olvasni!
– Szeretnék elutazni a „Messzi-nagyihoz”!
– Apukámmal szeretnék dolgozni!
– Mozdonyvezető szeretnék lenni!
Ez a téma hihetetlenül erős érzelmek szabadított fel a csoportban, hiszen mindannyian vágyunk egy kis boldogságra, amit a céljaink megvalósításával is elérhetünk. A szülőket is bevontam ebbe a folyamatba, a gyermekek álmait papírra vetettem (álomcédula) és kértem, hogy otthon ők is írják mellé saját céljaikat, álmaikat és beszélgessenek róla a gyerekekkel.
A januári boldogságórák központi témája a célok kitűzése volt. Az új év kezdete kiváló alkalmat teremt arra, hogy a gyerekek megfogalmazzák vágyaikat, álmaikat, valamint tudatosítsák saját erősségeiket és lehetőségeiket. A foglalkozások során arra törekedtünk, hogy a tanulók játékos, élményalapú módszereken keresztül fedezzék fel, mit jelent számukra a jövő, az álmodozás és a célokért való kitartó munka.
Mi leszel, ha nagy leszel?
A hónap első óráján a klasszikus, mégis örökérvényű kérdés került előtérbe: Mi leszel, ha nagy leszel? A beszélgetés során a gyerekek megosztották egymással elképzeléseiket jövőbeli önmagukukról. Szó esett hivatásokról, szerepekről, álmokról és vágyott élethelyzetekről. Volt aki polgármester, volt akik videósok, állatgondozók, énekes, táncos, edző…stb szerettek volna lenni. Fontos hangsúlyt kapott annak elfogadása, hogy az álmok idővel változhatnak, és nincs „jó” vagy „rossz” válasz- minden elképzelés értékes. A gyerekek rajzban és szóban is kifejezhették, milyennek képzelik el felnőtt életüket. Ez a gyakorlat segítette az önismeret fejlődését, valamint azt, hogy a gyerekek bátran merjenek nagyot álmodni.
Címer készítése: – Az erősségeim térképe
A következő foglalkozáson címerkészítésre került sor. A saját címer megalkotása során a tanulók szimbólumok segítségével jelenítették meg:
– erősségeiket
– fontos értékeiket
– kedvenc tevékenységüket
– és egy jövőbeli céljukat.
A címer nemcsak kreatív feladat volt, hanem mély önreflexióra is ösztönzött. A gyerekek büszkén mutatták be egymásnak alkotásaikat, miközben fejlődött önbizalmuk és egymás elfogadása. A vizuális megjelenítés segített tudatosítani, hogy mindenkiben ott rejlenek olyan belső források, amelyekre a célok eléréséhez támaszkodhatnak.
Bakancslista- Mit szeretnének átélni?
A hónap egyik legizgalmasabb eleme a bakancslista készítése volt. A gyerekek lerajzolták azokat a dolgokat , amelyeket ki szeretnének próbálni, és el szeretnének érni. A rajzokon szerepeltek kisebb, hétköznapi vágyak és nagyobb álmok is.
A feladat során beszélgettünk arról, hogy a célok lehetnek:
– rövid távúak
– hosszú távúak
– személyesek vagy közösek.
A bakancslista segített abban, hogy a gyerekek megértsék: a célok irányt mutatnak, motiválnak, és örömöt adnak már akkor is, amikor csak tervezük.
Időutazás jövőbeli életükbe
Egy különleges képzeletre épülő gyakorlat során „időutazásra” indultunk. A tanulók behunyt szemmel elképzelték magukat a jövőben, abban az életben, amely számukra legboldogabb.
Elképzelték:
– hol élnek
– mivel foglalkoznak
– kik veszik őket körül
– és mitől érzik magukat boldognak.
Ez a gyakorlat erősítette a pozitív jövőkép kialakítását, valamint azt az érzést, hogy a jelen döntései hatással vannak a jövőre.
Megküzdés- Grundbirkó
Ebben a hónapban került sor a grundbirkózó diákolimpia országos elődöntőjére, melyre sokat készültünk a gyerekekkel. Ezeket az alkalmakat is felhasználtam arra, hogy kicsit mást is tanuljanak a gyerekek. A célok eléréséhez vezető úton elkerülhetetlennek a nehézségek. A megküzdés fogalmát játékos módon, a grundbirkó metaforáján keresztül is feldolgoztuk. A grundbirkó a belső küzdelmeket, akadályokat jelképezte, amelyekkel mindannyian szembesülünk.
Ezzel szemben megjelennek a szurkolók, azok az emberek, gondolatok és belső erőforrások, amelyek támogatnak minket. A gyerekek megnevezték saját „szurkolóikat” – családtagok, barátok, tanítók, valamint bátorító mondtatok és pozitív gondolatok. Ennek a gyakorlatnak az volt a célja, hogy tudatosítsam, segítséget kérni és elfogadni erő, és nem gyengeség.
Sokat hallgattuk a hónap dalát: Bagdy Bella: Van nekem egy álmom.
Közösen megbeszéltük mit jelent álmodni, hinni önmagukban és kitartani a céljaink mellett. Az üzenet megerősítette, hogy minden nagy eredmény egy álommal kezdődik, és a boldogság egyik kulcsa az, hogy merünk hinni saját jövőkben.
Összegzésként elmondható, hogy a januári boldogságórák segítették a gyerekeket abban, hogy tudatosabban gondolkodjanak a jövőjükről, felismerjék erősségeiket, és pozitív reményteli célokat fogalmazzanak meg. A foglalkozások során fejlődött önismeretük, empátiájuk és megküzdési képességük, miközben játékos, támogató légkörben élhették meg az alkotás és az álmodozás örömét.
Sülysápi Móra Ferenc Általános Iskola
Január, az új év kezdete mindig lehetőséget ad új célok kitűzésére. Ezt erősíti, hogy ebben a hónapban van mindig a tanév 1. félévének lezárása is, és így a 2. félévre is lehet az iskolában tanulással kapcsolatos új célokat kitűzni.
Első osztályos diákjaimmal megbeszéltük, hogy mit is jelent a félév lezárása, hol is tartunk most a tanulással, mit fogunk még megtanulni a tanév végéig. Megbeszéltük azt is, hogy januárban szokás az, hogy, ha az emberek szeretnének, akkor új terveket tűznek ki maguknak, és most ezt mi is megpróbáljuk. Másoltam nekik 1-1 „bakancsot” és beszélgettük a „bakancslista” kifejezésről egy-egy példa segítségével. A gyerekeknek nagyon tetszett, hogy egy „cipőre” rajzolhatják le az álmaikat, és kedvük szerint díszíthetik azt. 🙂
Rajzolás közben Bella dalait hallgattuk, énekeltük. Miután elkészültek, mindenki elmondhatta, hogy ki, mit szeretne elérni: volt, aki a tanulással kapcsolatos, volt, aki teljesen egyéni megvalósítandó terveit (vagy akár mindkettőt) rajzolta le.
Végül a gyerekek az elkészült munkáikat feltűzték a „boldogságórás” faliújságunkra, ami nagyon szép színesre, vidámra sikeredett.
Bízunk benne, hogy mindenkinek sikerül is majd megvalósítani a kitűzött céljait! 🙂
Az óránk kezdetén arcizomlazító gyakorlatot végeztünk, nagyokat nevettek a gyerekek egymáson. Meghallgattuk a hónap dalát, ami Bagdy Bella Van nekem egy álmom című dala. Nagyon tetszett a gyerekeknek, szabad mozgást végeztek közben. A téma feldolgozását a a Varázsszó keresztrejtvénnyel kezdtük. Csoportmunkában lelkesen írták be a megfejtéseket. Csoportonként az aranyhalacskákba mindenki írt egy-egy célt, erről beszélgettünk is. Majd Ígéretkártyát készítettek, amire ráírták, hogyan tudnak egymásnak segíteni a céljuk elérésében. Ezután az osztálynak kerestünk közösen elérendő célokat, amit egy plakátra gyűjtöttünk és mindenki írt rá egy szót. Vakon halász játékot játszottak párokban közben.
Ismét meghallgattuk a hónap dalát és egy meditációval zártuk le az órát. Remek hangulatban zajlott a téma feldolgozása.
Célok kitűzése és elérése
1. Foglalkozást kezdő relaxáció ( kb. 3 perc)
” Totyog a liba, nagy a galiba..!”
2. Foglalkozást kezdő éneklés: ( kb. 4 perc)
Bagdi Bella: Van nekem egy álmom…
3. A téma bevezetése: ( kb. 8 perc)
Célba dobás
Eszközök: műanyag poharak, puha, textil labda
4. A téma feldolgozása mesével (kb. 6 perc)
Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje
5. Csoportunk céljainak összesítése, elkészítése egy nagy szív formájú kartonra.
Eszközök: 1 nagy bordó színű karton, ollók, színesceruzák, ragasztók, kis méretű kinyomtatott, cselekvéseket ábrázoló kifestők.
6. A foglalkozás lezárása: a célok jelének megismerése, kiszínezése. ( kb. 3 perc)
7. A foglalkozást záró éneklés: ( kb.4 perc)
Bagdi Bella: Világomban minden rendben van
8. A téma továbbadása:
Otthon a szülők segítségével rajzolják le a gyerekek a saját családjuk legfontosabb céljaikat és hozzák fel az oviba, hogy megnézhessük őket, megbeszélhessük azokat.
9. Családok és az óvodánk bevonása:
Szövés-fonás kézműves nyílt nap megszervezése, a szülők meghívása. Ezen a napon a szülők és gyermekeik közösen tevékenykedhetnek. Az elkészült munkákból ovi- galéria készítése, melynek megtekintésére meghívjuk a szomszédos 2 csoportot is.
Január hónap a kívánságok, a jó kívánságok, a fogadalmak és a célkitűzések hónapja A 2026. évnek az első boldogságórája ezen gondolatok jegyében zajlott. Sikerekben, szeretetben és kapcsolódásban gazdag, „Boldog új évet!” kívántunk egymásnak. Decemberben ajándékként minden gyerek egy karácsonyi kártyát kapott „Jobb veled a világ!” felirattal. Emlékeztettem őket, hogy 2026-ban is így van ez! Biztattam őket, hogy ez az év is a kapcsolatok, a kapcsolódások jegyében teljen! Ez nem csak kívánság a részemről, hanem közös cél, amit el kell érni. Benedek Elek: Három kívánság című meséjét olvastam fel. A mese segített tisztázni mi a különbség a cél és a kívánságaink között. Majd a célok kitűzéséről és annak fontosságáról beszélgettünk. A következő útmutatókat kaptuk. Olyan célokat tűzz ki, amelyekben hiszel és érdekelnek! Küzdj a tündérmesédért! A kedvesség veled kezdődik! Légy időkertész! Gazdálkodj okosan! Az óra végén gyerekpezsgővel köszöntöttük egymást. A második óránkon egy cél tornyot másztunk meg közösen. Létrát is igénybe vettünk a torony meghódításához. Sok érdekes dologgal találkoztunk útközben. A sikeres célba érés technikája. Időutazás a lehető legjobb jövőbeli életünkbe. Milyen igaz! Közmondások magyarázata.
A következő órákon a célok fenyves erdejében jártunk. Jelmondatunk a következő volt.
„Célozd meg a holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.” Les Bown) Beszéltünk a közös és egyéni céljainkról. Tisztáztuk, hogy nem tudunk eltévedni a célok erdejében, mert már ismerjük és alkalmazzuk a sikeres célba érés technikáját. Végül rajzban ábrázoltuk a cél-fenyveserdőnket.
„Az út a fontos nem a cél”
Számadás, lezárás, egy újnak a kezdete ,– lehetne a mottója a januári Boldogságóráinknak. Felüdülést hozó játékok, tanulságos, őszinte beszélgetések. Felismerések, belátások, megértések, bizonytalanságok mind, mind tapasztalható volt a 7. évfolyamosok foglalkozásain.
Ebben a témakörben éreztem leginkább, hogy kapcsolódni tudok a pályaorientációhoz, hiszen a hetedikeseket már egyre többet foglalkoztatja a pályaválasztás, a hogyan tovább kérdése.
Az önismeret fontossága, a saját erősségeink ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelő döntéseket tudjunk hozni a jövőnkkel kapcsolatban.
Önismereti teszteket és érdeklődési kört feltáró kérdőíveket töltöttünk ki. Megismertük a „Johari ablakot”. Mivel az első igazi megmérettetésig még egy év a rendelkezésükre áll már gyakoroltuk szituációs játékokon keresztül a magabiztos fellépést és kommunikációt, hiszen ez nagyon fontos lesz majd a szóbeli felvételi vizsgákon. A testbeszéd, a mimika, a hanghordozás, a pozitív kisugárzás csak előnyére válhat mindenkinek. A belső feszültségek, szorongások leküzdésének lehetőségei, a stressz saját hasznunkra fordításának módjai mind, mind előkerültek a beszélgetéseink során.
Célokat megfogalmazni nem könnyű, mondták többen is. Tisztáztuk, hogy a kis célok is célok, amelyek egy hétre vagy egy hónapra vonatkoznak. A lényeg, hogy tudjuk eldönteni, hogy mit szeretnénk, mit akarunk és ezért hajlandóak legyünk tenni is. Szó volt a motiváció fontosságáról, a felmerülő nehézségekről.
Nem könnyű, de nagyon tanulságos hónapon vagyunk túl. Sok tapasztalatot gyűjtöttek a gyerekek önmagukról és tanultak társaiktól. A visszahúzódóbb, csendesebb tanulók is sokféle véleményt hallottak, ami szembesítette őket azzal, hogy társaik is hasonló nehézségekkel küzdenek.
A pályaorientációs témát a következő hónapban is tudjuk folytatni, hiszen jól kapcsolható az integrációs programhoz.
A januári időszakban megvalósított foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók figyelmét a téli hónapokban is megélhető pozitív élményekre irányítsuk. Az 5. b osztállyal a tanórai kereteket elhagyva olyan tevékenységeket választottunk, amelyek a megszokott iskolai környezetből való kilépést és a közös élményszerzést helyezték előtérbe.
A friss hó lehetőséget teremtett arra, hogy a program egy része a szabadban valósuljon meg. A közös mozgás és az udvaron végzett tevékenységek oldott légkört teremtettek, amelyben a tanulók felszabadultabban kapcsolódtak egymáshoz. A foglalkozás során hangsúlyossá vált az együttműködés, a közös tevékenység öröme és az egymásra való odafigyelés.
A programhoz kapcsolódva a tanulók bekapcsolódtak az iskola Diákönkormányzata által szervezett hóemberépítő eseménybe is, amely során az osztály közösen építette meg saját hóemberét. A közös munka nemcsak kreatív tevékenységet jelentett, hanem hozzájárult az osztályközösségek erősödéséhez és a pozitív csoportélmények kialakulásához.
A foglalkozás összességében alkalmat adott arra, hogy a tanulók megtapasztalják: a jó közérzet és az öröm sok esetben az együtt végzett egyszerű tevékenységekből, a közös élményekből és a megszokott tanulási helyzetektől eltérő tapasztalatokból fakad.
A januári Boldogságóra során a boldogság apró forrásait kerestük – azokat a pillanatokat, amelyek a szürkébb téli napokban is feltöltenek bennünket. A hatodik osztállyal úgy döntöttünk, hogy ezt nemcsak a tanteremben, hanem a szabadban is megéljük.
A friss hó remek lehetőséget adott arra, hogy kimozduljunk: közösen sétáltunk a hóesésben, figyeltük a természet csendjét, a ropogó lépteket, a hideg levegőt. Ezek az egyszerű élmények segítettek lelassulni, jelen lenni, és tudatosítani, mennyi öröm rejlik a hétköznapi pillanatokban.
Az iskolaudvar hamar megtelt nevetéssel és mozgással. A fiúk lelkesen vetették bele magukat a hófociba, míg a lányok kreativitásukat hoemberépítésben bontakoztatták ki – de a hangsúly nem a „ki mit csinál”-on volt, hanem az együtt töltött időn. A közös játék, az együttműködés és a felszabadult öröm mind hozzájárult ahhoz, hogy a gyerekek valóban megéljék a boldogságot.
Ez a Boldogságóra megerősítette bennünk, hogy a jóllét nem mindig nagy dolgokban rejlik. Néha elég egy havas udvar, egy közös séta, egy játékos pillanat – és máris közelebb kerülünk egymáshoz és önmagunkhoz is.