A foglalkozást a „Medve vagyok és cammogok”relaxációs gyakorlattal kezdtük.
A téma feldolgozását a „Boldogvár meséje” bemutatásával folytattam, ezt követően a gyerekek kiszínezték a „Boldogvárat”, majd megépítették legóból.Aztán célba dobós játékot játszottunk, levezetésként meghallgattunk egy dalt Bagdi Bella dalai közül.

Célok kitűzése és elérése

A foglalkozás címe: Célok kitűzése és elérése
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, hogy legyenek elképzeléseik, hogy mit szeretnének elérni, megvalósítani, és ha esetleg akadályba ütköznek ne adják fel.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek

– Boldog vár mese elmesélése.
– Célba dobás babzsákkal karikába.
– Kincskeresés (puzzle darabjainak megkeresése, a kincses térkép alapján)
– Puzzle kirakása (Boldog vár)

A boldogságórát a hagyományokhoz híven a
Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll. c. versikével kezdtem, amit már ismertek és kezdték is velem mondani. A versike végére, mindenki elhelyezkedett a szőnyegen és várták a mesét.
Óvodánkban, minden csoportban tartunk Boldogságórát. A legkisebbek a mesét hallgatják, a középsősök és a nagyobbak már a feladatokat is megcsinálják és a legnagyobbak már a beszélgetésben is hosszabban részt vesznek.
A boldogságóra, nem csak erre az egy alkalomra vonatkozik, a beszélgetések a témákról nagyon sokszor felmerülnek, később is kérdeznek ill. visszaemlékeznek, hogy mit meséltünk, miről beszélgettünk, és nagy örömünkre a szülőktől is visszahalljuk, hogy a gyerekek felhozzák ezeket a témákat, beszélgetnek otthon is az érzéseikről.
Boldogvár meséje c. történetet báboztuk a kolléganőmmel, aki szintén elvégezte a továbbképzést.
Jancsi a szegénylegény báb, a színes kövek, és a tarisznya volt a segítségünkre.
A gyerekeket nagyon lekötötte a történet, nagy figyelemmel kísérték a Jancsi elé gördülő akadályokat. Színes köveket készítettünk be, Jancsi tarisznyájába, amiből a pirosat kivettük az elején, amit a hangya vitt, majd amikor a folyóhoz ért a mesében, szép sorban kiraktuk a szőnyegre. Ámulattal figyelték, szinte látszott, ahogy elképzelték, hogy miután Jancsi átkelt a folyón és elmondta a versikét világítanak a kövek.
Amikor a mese végére értünk, a célt azzal mutattuk be, hogy a kihelyezett karikákba dobják a babzsákot, az legyen a céljuk, hogy beletaláljanak. Akinek nem sikerült, megvártuk még addig dob, amíg találata lesz. Ezzel szemléltettük, hogy vannak nehézségek, akadályok, mint a mesében, de mindig próbálkozni kell, gyakorolni, és elérik a céljukat. Mindenkinek sikerélménye volt a dobásban, így elégedetten ültek vissza a szőnyegre, várva a következő feladatot.
Természetesen, ha nem sikerült volna a dobás valakinek, közelebb vittük volna a karikát és elmondtuk volna, hogy apróbb lépésekkel is el lehet jutni a kitűzött célhoz.
A kincskeresés következik mondatra, ugyanúgy felcsillant a csoport szeme, mint a tavalyi csoportnak és egymás felé fordultak eltátott szájjal és elismételték csodálkozva, hogy kincskereséééés?
Négy térképet adtunk a gyerekeknek, akik így négy csapatot alkotva nézték a térképet és fedezték fel rajta az öltözőjüket, a csoportszobát, az előteret.
A nyilak jelölték az utat, és a csillagok a helyet, ahol a puzzle darabjait rejtettük el, illetve a Dajka néni volt segítségünkre, aki még a gyerekek a reggeli után a mosdóban, majd a meseközben az öltözőben voltak, a megfelelő tárgyak alá helyezte a képdarabokat.
Ez nagyon izgalmas volt. A térkép olvasás, a helyek beazonosítása, elgondolkoztatta Őket. A síkfelületről leolvasni, merre kell haladni, az irányok ismerete, igazi nagycsoportos feladat, a középsősöknek kicsit segítettünk.
Amikor minden darabot megtaláltak, összeillesztették az asztalon, ahol megbeszéltük, hogy gyűjtjük. A nagycsoportosoknak, úgy gondoltam, hogy több darabra vágom és nem csak négyzetek, de háromszög darabok is lesznek. Ez már egy kicsit nehéznek bizonyult, mert többen otthagyták a feladatot, de itt a közös munkára, a kitartásra hivatkoztam és kértem a segítségüket.
Miután összeállítottuk a képet, megtapsoltuk magunkat és még egy picit leültettük őket a szőnyegre, hogy megdicsérjük Őket, hogy elérték a célt, összerakták a Boldog várat, mert az volt a képen.
A Fújj, fújj erősen, és minden, ami bánt, azonnal már nem akadály c. versikét elismételve búcsúztunk.

Célok kitűzése és elérése- Boldogságóra program 2026. januárban

A foglalkozásra való hangolódásként Szívmanó nyugilégzés kártyájának Ujj légzését hívtam segítségül. Miután 3-szor elismételtük, a téma feldolgozását Fésűs Éva: A szélfiúcska című történetének meghallgatásával vezettem be. Közben lehetőség adódott utánozni a szelek hangját, mozgását krepp-papír szalag lebegtetésével.
Közös beszélgetést indító kérdéseim így hangoztak:
Milyen szeretett volna lenni ez a szélfiúcska?
Kire szeretett volna hasonlítani?
Ha te szél lennél, milyen szeretnél lenni? (erős vagy kedvesen simogató)
Mit érezhetett a szélfiúcska, amikor a kismadár kedvesen szólt hozzá? És amikor a tavasztündér megbízta a nagy feladattal?
Mit jelent számodra a boldogság?
Volt e már olyan dolog, ami nagyon szerettél volna megtenni, megvalósítani?
Közös játék: Hópehelyfújás. Minden gyermek kapott egy szalvétát, amit kedve szerint gombóccá gyúrhatott. A meseszőnyeg közepére egy körlapot helyeztem el, amire a „hópelyheket” fújhatták. Többször is megismételtük. Amikor ez már jól ment, 3 körlapból formáltam nekik hóembert. Ide kellett a saját gombócokat ráfújni úgy, hogy a többi ne mozduljon el a helyéről. Ezt a játékok nem egyszerre, hanem egymás után végezték a gyerekek. Egymásnak szurkolva, koncentrálva az egyéni feladatra, a nekem is sikerült érzést erősítve bennük.
Egy előkészített csomagolópapírra elkészítettük a csoport hóemberét is festék és ecset segítségével.
A foglalkozást Bagdi Bella: Van nekem egy álmom dalával zártuk, utánzó mozdulatokkal kísértük.

Céljaink kitűzése – Sikerült elérni a célt

A foglalkozást az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” relaxációs gyakorlattal kezdtük.
Bagdi Bella- Van nekem egy álmom című dalának meghallgatása után megkérdeztem a gyerekeket, hogy mi jutott eszükbe, mire gondoltak közben. Néhány gyerek idézett a dal szövegéből. Ezt követően megkérdeztem tőlük, hogy mi jut eszükbe a „cél” szó hallatán. Egy kisfiú azonnal válaszolt is, hogy számára az autóversenyzés jutott eszébe, hogy ők érnek célba, nyerik meg a versenyt. Számomra ez egy lehetőség volt, hogy kibontsuk a témát. Megbeszéltük, hogy az életben céljaink, álmaink vannak, ami mellett, ha elköteleződünk, elérhetjük azokat. Megkérdeztem tőlük, hogy nekik vannak ezen álmaik, céljaik. Néhány gyerek számára ez nehézséget okozott, hisz 3-4 éves korosztály, de segítséget nyújtottam nekik az által, hogy ismerem az érdeklődésüket, természetüket, képességeiket, ezáltal tudtunk ötleteket gyűjteni.
A célok megfogalmazása után akadálypályával szemléltettem számukra, hogy a céljaink elérése néha nehéz, hosszú és sok esetben segítő társra van szükségünk hozzá, és együttműködésre. Az akadálypálya leküzdése után kértem őket, hogy képzeljék el, hogy a babzsák, amit a kezükbe raktam a képzeletbeli céljuk, amit megpróbálunk teljesíteni és elérni úgy, hogy bedobjuk a zsámolyba. Szemléltetve ezáltal, hogy sok tényezőtől függ, hogy könnyebben vagy esetleg nehezebben sikerül megvalósítani álmainkat.
Zárásképpen ismét meghallgattuk, és együtt mozogtunk Bagdi Bella- Van nekem egy álmom című dalára. Kértem őket, hogy otthon kérdezzék meg szüleiket, testvéreiket, hogy nekik milyen céljaik voltak, vannak az életükben.