A gyerekek izgatottan várják a Boldogságórákat. Az órák előtt párnappal már érdeklődnek a témák iránt.
A negyedik és az ötödik osztályban a célokról és azok eléréséről beszélgettünk.
A terem egy részében körben ülve hallgatták egymás céljait. Voltak rövid és hosszútávú célok, pl. év végére kijavítani a jegyeket, családalapítás, barátokat gyűjteni, segíteni a szülőknek, boldognak lenni.
Az 55 kérdés kártyák segítettek abban, hogy a céljaikat átgondolják, és a megvalósítás első lépését is meghatározzák.
A feladatok közül foglalkoztunk a célokat segítő megerősítésekkel, a varázsszó és az útkereső megoldásaival. Emlékeztetőül a munkafüzetből A/4- es lapra nyomtatva megkapták a „Bármit képes vagyok elérni !” színezőt.
Egymásra figyeléssel, mosolygással, együtt gondolkodással, vidámsággal telt az óra.
Célok kitűzése és elérése
5. 2026.01.22.-én tartottam az 1-es csoportban a Boldogságórát: ,,Célok kitűzése és elérése címmel.
Az óra bevezetése ként mozgásos relaxációs gyakorlatok közül a ,,Körbe- körbe- karikába”-t végeztük. A hosszant tartó hidegre való tekintettel nem kimondottan személyes célt tűztünk ki. Gondoskodni szeretnénk a hazánkban telelő, az Intézményünk hatalmas parkjában élő madarak téli táplálásáról. Számukra madáretetőt készítettünk újra hasznosítható eszközökből.
Ezeket feltöltöttük napraforgó maggal és kihelyeztük a parkba. A madáretető mellet nem tudtam készíteni a gyerekekről, mivel egy rollátorral, a többiek tolókocsival közlekednek.
Miután visszamentünk a tanterembe meghallgattuk és riszáltunk a ,, Van nekem egy álmom” című dalt Bagdi Bellától. Az óra jókedvűen, változatosan zajlott.
Várkonyi István Általános Iskola, Cegléd, Széchenyi út 14/d
A hónap dalát nagyon szeretjük. Sokszor énekeljük.
Közös célkitűzéseink rövid távúak, év végéig leszünk együtt, harmadikban új tanító néni veszi át a csapatot. Napi és heti terveink is voltak, amit többnyire sikerült is elérnünk.
Beszéltünk a közmondásokról.
Nevezetes napok keretében feldolgoztuk az Ujjé-vi mesét. A hóemberek világnapja alkalmából szomorú, vidám, szerelmes hóembereket festettünk. Farsangra álarcot készítettünk belső tulajdonságaink alapján.
Január a célok kitűzésének a hónapja. Sok feladat vár ránk az új évben, amiket szépen sorjában beépítünk a mindennapjainkba.
A téli szünetről visszatérve kitűztük fő célunknak a Felfénylő Szavak szavalóversenyre való készülést. Minden tanulónak választottam egy neki való verset, aminek gyakorlása minden nap feladatunk. Haza is küldtem és a kollégiumba, lakásotthonba is vihettek a gyerekek a saját versükből, hogy a verseny napjára mindenki szépen kidolgozott, jól előadott verssel álljon a zsűri elé.
Célunk volt még kitalálni, ki minek öltözzön a farsangon.
A félévi bizonyítványok kiosztása után megbeszéltük, hogy kinek kell jobban tanulni, hogy a tanév végi eredmények még szebbek legyenek. Ez is mindenkinek egyéni célja lett, hogy javítson matematikából, magyarból, esetleg a magatartásán kell még változtatni pozitív irányba.
Ének órán több gyakorlatot elvégeztünk az erősség program vezetői képességek erősítésére, pl: fakockákkal bemutatott egy tanuló ritmust, amit a többiek lekövettek, vagy ó hangot hallattam egy hangszínen, a gyerekek követték. Így tudott 1-1 tanuló is vezető szerepbe kerülni, és én is tudtam érvényesíteni vezető mivoltomat.
Testnevelés órán nagyon élvezték a Kati mondja! nevű játékot, kipróbáltuk a Hegy meditációt és játszottunk célbadobó versenyt is. Itt is megfogalmaztuk célként, hogy minél több kislabdát sikerüljön bedobni a vödörbe. Sokszor gyakoroljuk az agyfélteke összehangoló mozgásokat is, amik segítenek a gyerekeknek a tanulásban is.
Egyik tanulómnak szülinapja volt, megünnepeltük tűzijátékkal, tortaszelettel, így éppen kapóra jött a csokitorta feladatlap, amit még ajándékba el is készítettek neki a többiek.
Nagyon tetszett nekik Weöres Sándor: Ujjé-vi mese című verse, amihez kapcsolódóan fogalmaztunk meg újévi fogadalmakat. Egyik legfontosabb megfontolnivaló a verekedés mennyiségének lecsökkentése, a szavakkal való bántás, a trágár szavak használatának minimálisra csökkentése. Talán a többi mellett ez a legnagyobb célja a második osztályosoknak, ami tanév végéig elkísér bennünket.
Benedek Elek: Három kívánság c. meséje után a gyerekek is kedvet kaptak kívánságokat megfogalmazni, ami több gyermeknél az volt, hogy szeretne családban nevelkedni. Nagyon szomorú, hogy ezek a 9-10 éves gyerekek lakásotthonban nevelkednek, és legfőbb vágyuk, hogy szerető család vegye körül őket.
Mézengúzainkkal januárban sokat beszélgettünk a céljaikról. Képzeletben utaztunk is egy kicsit a jövőben, volt akinek ez könnyű volt, de volt olyan is, aki nehezen tudott a jövőre gondolni. Erről készült néhány kép is, melyek nagyon sokfélék lettek. Megismertünk néhány közmondást, ami közelebb vihet minket az álmainkhoz, sőt békegalambokat készítettünk. Csodálatra méltó az, amikor a gyerekek félelem és kétség nélkül mernek álmodni. Bárcsak valóra tudnák váltani ezeket az álmokat!
A hónapban a Cirkusz témakört kezdtük el feldolgozni a gyermekekkel. Ez alkalommal a célkitűzés és elérés témát egy torna keretein belül gyakoroltuk és sajátítottuk el. Az akadálypálya kitűnő lehetőséget biztosít a gyermekek számára, hogy megismerhessék a rövidebb távú célokat, melyek ebben az esetben a részfeladatok teljesítései voltak és a távoli célok elérésében, amely maga az akadálypálya teljesítése volt.
A gyermekek nagyon szeretik az akadálypályát, örömmel vették és teljesítették a kihívásokat.
A játék végére minden mogyorós gyermekből cirkuszi artista lett.
A januári Boldogságóra keretében az első osztályosok is a célok kitűzésével és elérésével foglalkoztak.
Milyen igaz! témában a programban megadott közmondások értelmezésével próbálkoztak.
A varázsló tanítványa című mese meghallgatása és feldolgozása elindította a gyerekek kreativitását és lerajzolták céljaikat, vágyaikat.
A beszélgetőkörök során a gyerekek megfogalmazták saját céljaikat. „Nagy tornyot fogok építeni. Megöntözöm a virágjaimat. Összerakok egyedül egy LEGO házat. Megtanulok olvasni. A 6-os számszigetre hajózok. Rajzolok egy saját varázskönyvet. Segítek anyukámnak kókuszgolyót gyúrni.” stb.
A farsangi időszakban a hóemberek világnapját ünnepelve is kapcsolódtunk a hónap témájához. Itt is adódtak nehézségek, de egyre több sikerélményt szereztek a gyerekek.
A tantermi foglalkozások keretében kipróbáltuk az új társasjátékainkat. Itt a célba érés volt a cél. A rugós foci a fiúk kedvence lett. A lányok a kártyajátékokat választották. Szintén megtapasztaltuk, hogy lépésről lépésre haladva sikerül az út végére jutniuk.
Január hónap, azzal együtt, hogy az év első hónapja, sokak számára a célok kitűzése szempontjából is különleges.
Ezt a szót, hogy cél az óra elején megbeszéltük, hogy mit jelent. Majd játszottunk célbadobást is, ahol a hóember pocakjába kellett hógolyókat dobálni. Ezt a gyerekek nagyon élvezték.
Ezután a cél szót egy másik szempontból vizsgáltuk, hogy mi lehet az emberek célja. Ezt követően a foglalkozásokra tértünk rá, ahol elmondták a diákok, hogy milyen szakmában tudják elképzelni magukat. Színeztek is egy-egy képet, ami nagyon tetszett nekik. Ezután megszületett a közös plakátunk, melyen a foglalkozások szerepelnek. A diákok el is játszották egy-egy szakma jellegzetes mozzanatait, a többiek pedig kitalálták, hogy mire gondoltak társaik.
Végül a foglalkozást táncos zenehallgatással zártuk, ahol mindenki megmutathatta kedvenc mozdulatait.
Vár a Boldogvár! 😊
Az ötödik boldogságórán a Célok kitűzésével és elérésével foglalkoztunk.
A csoport reggel elég izgatott volt, ami valószínű a frontnak volt köszönhető, ezért tízórai után bele is kezdtünk a relaxációnkba. Kezdésként „a haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” mondókára igyekeztünk minden negatív érzéstől, hangulattól megszabadulni és arra a feladatra koncentrálni, ami előttünk állt. A gyermekek néhány perc után sokkal nyugodtabbak és figyelmesebbek lettek. Majd folytatva a bemelegítést a „medve vagyok és cammogok” mozgásra körbe jártuk a csoportszobát, teret adva a teljes megnyugváshoz.
Ezt követően leültünk a szőnyegre és beszélgetést kezdeményeztem arról, hogy tudják-e, hogy mit jelent az, hogy célok kitűzése és annak elérése. Az egyik kislány tökéletesen megfogalmazta, mi szerint: „A cél kitűzése az, amit nagyon szeretnék elérni és ezért mindent megteszek, hogy sikerüljön!” Ettől tökéletesebben és gyermekibb nyelven nem is lehetett volna megfogalmazni. Megtapsoltuk a kislányt, aminek ő nagyon örült. Minden kisgyermeket megkértem, hogy csendben gondolkodjon el azon, hogy mit szeretne elérni, mi a célja, majd ezt a célt hangosan mondják ki úgy, hogy közben a padlóra letett karikákba babzsákot dobnak. Kértem őket arra is, hogy figyeljenek oda egymásra is és saját magukra is, mert később ezt a célt le is kell rajzolniuk. Ügyesen, mindenki beletalált a körbe és szófogadóan kivárták a sort is. Nagyon jó és elérhető célokat fogalmazott meg a gyermekek többsége. Például „az a célom, hogy legyen egy teknősöm”, vagy „az a célom, hogy legyen egy Ford Mustangom nagykoromban”, vagy „az a célom, hogy tanuljak meg úszni”, a célom az, hogy „a családommal jussunk el a Balatonra nyaralni!”. Megbeszéltük azt is, hogy ezekért a célokért bizony dolgozni is kell, meg kell küzdenünk azért, amit szeretnénk elérni. Ezt követően Boldog Dóra és a kesztyűbábok segítségével elmeséltem nekik a Boldogvár meséjét. Szinte tátott szájjal hallgatták a mesét és látszott rajtuk, hogy nagyon tetszik nekik. A mese után motivációként meghallgattuk a „Van nekem egy álmom” című dalt, amely szintén nagy hatással volt a kisgyermekekre. Kitaláltam nekik egy kis „kincskeresést”, amelyhez nagy szükség volt a kitartásukra.
Az óvoda különböző helységeit lefényképeztem és kinyomtattam, majd puzzle képeket csináltam belőlük, amiket elhelyeztem egy- egy borítékba. Ezeket a borítékokat eldugtam minden olyan helyiségbe, ahova az utunk vezetni fog. A borítékok nemcsak a következő helységet tartalmazták, hanem egy-egy kérdést is, ami a mesére vezetett vissza. Például: hogy hívták a boszorkányt, vagy milyen mondókát mondott János, amikor egy akadály elé ért. Ha ezekre a kérdésekre helyesen válaszoltak, akkor a Boldogvár egy-egy darabkáját kapták meg jutalmul. 12 borítékunk volt, 12 kérdéssel és 12 puzzle darabkával. Az útvonalat lábnyomokkal jelöltem ki és megkértem a kedves kollegáimat, hogy vigyázzanak ezekre a nyomokra, amikor mennek ki az udvarra, mert a tappancsok vezetnek el minket a célunkhoz. A szabályokat érthetően elmondtam, megértették a kisgyermekek és bele is vágtunk a nagy kalandunkba. Szinte az egész délelőttöt eltöltöttük a darabkák keresésével és sikerült is mind a 12-t megtalálniuk. A célunk a Boldogvárba való bejutás volt és ahhoz, hogy ezt a célt elkérjük teljesítenünk kellett a feladatokat ugyanúgy, mint a mesében szereplő Jánosnak. Izgalmas volt a keresés, izgalmas volt azt is látni, hogy mennyire tudnak küzdeni, mennyire figyelnek a mesében lévő részletekre és okosan válaszolni a kérdésekre. Amikor meglett minden darabka, kirakták a Boldogvárat és ezzel bebocsátást nyertek oda. Ezt követően kiszínezték a célok elérésének a jelét, kitették az ötödik lépcsőfokra, majd visszamentek az asztalokhoz és lerajzolták, hogy kinek mi a célja, amit ez előtt megbeszéltünk. Nagyon jól sikerült rajzok lettek. Ezeket a rajzokat haza is vihették és mesélhettek a nagy kalandunkról is otthon. Zárásképpen kérték, hogy énekeljük el a „Van nekem egy álmom” és a „Pozitív gyerek vagyok” című dalokat. A kimerítő napunkat egy jól megérdemelt ebéddel zártuk, az elalvásukat és a nyugalmukat a hangtálak rezgései és hangjai biztosították. Talán még soha nem aludtak ilyen mélyen és nyugodtan! 😊
Úgy gondolom, hogy jól érezték magukat a gyermekek, jó kedvvel és nagy kitartással, odafigyeléssel csinálták végig a feladataikat. A mai gyermekeknek sajnos egyre ritkábban vannak olyan céljaik, amikért meg kell küzdeni. Ezzel gyakran szembesülünk, hiszen szinte mindent készen kapnak meg és sokszor túlzásban is el vannak kényelmesedve, kényeztetve. Elgondolkodtató, hogy a túlzott kényeztetéssel használunk-e a gyermekeinknek? Vajon nem fosztjuk meg őket ezért az effajta örömtől, amit ma is átélhettek? Vajon képesek-e örülni egy-egy sikernek, vagy tárgynak, amit „csakúgy” megkapnak? És a felnőttkorukra milyen hatással lesz az, hogy hogyan tudnak küzdeni, kitartóak lesznek vagy sem? Bizony, ez majd a jövő zenéje, de azt hiszem a mai nappal is sikerült egy alappillért letennünk a cél érdekében.😊
Ui: A csoportunkhoz néhány vendég kisgyermek is csatlakozott, őket is szeretettel fogadtuk és bevontuk a foglalkozásba. Szívesen csinálták a feladatokat velünk. Így összesen 34 kisgyerek lett részese a mai napunknak! ❤️
A célok kitűzése és elérése feldolgozásához a kezdő relaxációt követően Bartos Erika Cipőfűző című versét mondtam el a gyerekeknek, miközben esetlenül próbálkoztam a cipőfűzőm bekötésével. A gyerekek láthatták a vers hallgatása alatt, hogy bizony kezdetben minden nehéznek tűnik, sokszor bosszankodunk is, ha valami nem sikerül elsőre, s gyakran könnyebb megoldásnak tűnik, ha feladjuk. De sokkal jobb érzés a végén, ha elég kitartóak vagyunk és addig-addig gyakoroljuk, amíg végre sikerül. A mókás befejezés is elnyerte a gyerekek tetszését, így többször is el „kellett” mesélnem nekik.
A vers meghallgatása után kérdéseket tettem fel a gyerekeknek (pl., ki az, aki egyedül beköti már a cipőjét, egyedül tud öltözni, egyedül összepakol maga után otthon is,… stb), akik nagyon büszkén és lelkesen mesélték, mi az, ami korábban nem ment még nekik, de mostanra megtanulták.
Beszélgettünk arról, is, ki mi szeretne lenni, ha felnőtt lesz. A beszélgetés végén behunyták a szemüket a gyerekek, s közben közösen kívántuk, hogy egyre jobban sikerüljön minden, amit szeretnénk elérni.
A beszélgetés alatt és után többen kitartóan próbálkoztak a vers kellékeként használt cipőfűző bekötésével.
Ezek után körbeálltunk és Bagdi Bella „Van nekem egy álmom” című dalára táncoltunk közösen. A táncot is többször ismételtük a gyerekek kívánságára.
A boldogságórát követően a gyerekek sokkal lelkesebben öltözködtek egyedül, büszkén mutatták, milyen ügyesek. Azok a gyermekek is kitartóan próbálkoztak, aki korábban a felnőttek segítségét kérték.
A mozgástevékenységünket is összekapcsoltuk a boldogságórával, különböző alakzatokon kellett a gyerekeknek végighaladniuk, hogy végül eljussanak a Boldogvárhoz.
(A relaxációhoz felhasznált irodalom: Bagdi Bella, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (3-6 éveseknek), Bartos Erika: Bárányfelhők, Magánkiadás-Móra Kiadó 2023)