A januári boldogságóra központi témája a célok kitűzése volt. A csoport összetételét figyelembe véve (mivel főként IKZ fiatalok vesznek részt a foglalkozásokon) a „célbadobás” feladatot választottuk. A cselekvésbe ágyazott tanulás számukra az egyik leghatékonyabb módja az élményszerű megértésnek, és ez a gyakorlat pontosan ezt szolgálta.
A foglalkozás során többféle célt tűztünk ki: közelebbit és távolabbit, kisebbet és nagyobbat. A célokat labdával és babzsákkal próbáltuk eltalálni. Ez nem mindig sikerült elsőre, sőt, sokszor másodikra sem. Fontos volt, hogy többször is próbálkozhattak, így megtapasztalhatták, hogy a cél elérése gyakran kitartást igényel.
Ennek a témának a feldolgozása nem hozott olyan látványos eredményt mint az eddigiek, ahol valamit alkottunk. Ennek ellenére nagyon fontos, mivel az együttélés, szabályokhoz való alkalmazkodás az életük minden területén elengedhetetlenek.
Ezt követően mindenki megoszthatta saját céljait. Itt már egészen komoly és személyes témák is előkerültek. Például az, hogy „mikor lesz barátnőm?”. A beszélgetés központi iránya azonban a társas együttélés kérdései felé terelődött: hogyan viselkedem másokkal, hogyan tartom be a szabályokat, mik a kötelezettségeim és mik a jogaim.
Az utóbbi időszakban több magatartási nehézség is felmerült a csoportban, a foglalkozás végén közös csoportcélt is megfogalmaztunk. A tanulók egyetértettek abban, hogy igyekeznek a közösen megbeszélt szabályokat betartani, valamint az életkoruknak megfelelő viselkedést gyakorolni a mindennapokban.
A foglalkozás jó hangulatban zajlott, sok élménnyel, gondolkodással és nevetéssel, miközben komoly, a mindennapi életben is jól hasznosítható tanulságok születtek. Tudom, hogy az ilyen jellegű feldolgozó foglalkozások hatása gyakran nem azonnal mérhető, hanem hosszabb távon, apró változásokban, ismétlődő helyzetekben válik érzékelhetővé. Éppen ezért a téma tudatos és következetes feldolgozása kiemelten fontos, még akkor is, ha az eredmények nem rögtön látványosak.
Célok kitűzése és elérése
Taktaharkányi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
Ebben a januári hónapban a gyerekek megfogalmazták az álmaikat,elkészítettük közösen a bakancslistánkat.Az időjárás kedvezett nekünk, megjött a várva várt hó is.Így megünnepelhettük a hóemberek világnapját.Három hóember állt az udvarunkon ,sikerült megépíteni a kis kitartó csapatnak .A téma feldolgozását segítette
Bagdi Bella :Van nekem egy álmom című dala.A foglalkozás célja az volt,hogy a gyerekek megértsék. ,hogyan válhatnának az álmaink valósággá.
Január a célok kitűzésének hónapja. Elhatároztuk, hogy megerősítjük az osztályközösséget. A barátságokat, emberi kapcsolatokat, a tanuláshoz való viszonyunkat, erősségeinket, gyengeségeinket egyaránt megfigyeltük, sokat beszélgettünk róla, játékosan ki is próbáltuk, hogy lehetne jobbá tenni magunk körül a világot. Arra jutottunk, hogy vannak dolgok, amik nélkül nem lehet jó közösség, ezért készítettünk egy könnyen teljesíthető listát, amire mindenképpen figyelni fogunk ebben az évben:
– Mindenki kapjon ölelést!
– Mindenki kapjon segítséget a tanuláshoz!
– Mindenkinek legyen ideje játékra is!
Érezze jól magát MINDENKI!
Csoportunkban az újévet azzal indítottuk, hogy megbeszéltük, vannak-e az új évre új céljaink, vágyaink, terveink. A gyerekek örömmel vitatták meg, hogy szerintük van-e annak „különleges ereje”, ha január 1-én fogadunk meg, tervezünk meg valamit, vagy hogy egyáltalán érdemes-e tudatosan tervezni, dolgozni a vágyainkért, céljainkért. A beszélgetés után minden tanuló készített egy saját „Céljaim” plakátot, amelyen az idei évre vonatkozó legfőbb vágyaikat írták, rajzolták fel. Miután elkészültek, a vállalkozó kedvű gyerekek megosztották egymással gondolataikat, majd megbeszélték, tanácsokat adtak egymásnak, hogy hogyan érhetnék el terveiket a leghatékonyabban. A foglalkozás felszabadultan, jó hangulatban telt és számos színes, szép plakát is készült.
Siófoki Széchenyi István Általános Iskola Kiliti iskolarész
Januári boldogságóránkat egy mesével kezdtük. Az öreg halász és nagyravágyó felesége c. mese kapcsán kis halacskákra írhatták a gyerekek a saját kívánságaikat. Ezután megbeszéltük a mese tanulságával összefüggésben, hogy a leírt kívánságok közül melyik lehet olyan cél, amit kellő kitartással és akaraterővel, valamint belefektetett munkával meg is lehet valósítani. Második alkalommal a motiváció volt a témánk. Először mozogtunk, táncoltunk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom c. dalára, majd leültünk a szőnyegre és a szivárványlégzéssel ráhangolódtunk az Önbizalomhegy – motiváló jövőkép c. meditációra. Ezt követően a táblára kivetítettem az Önbizalom Program munkafüzetében található keresztrejtvényt, melynek megfejtése a motiváció. Nagyon ügyesen és gyorsan megfejtették a gyerekek. Megbeszéltük, hogy mi a különbség külső és belső motiváció között, majd azt a feladatot kapták a gyerekek, hogy az asztalon lévő sok-sok motiváló képből és idézetből válasszanak maguknak olyat – akár többet is – ami szimpatikus és segítené őket a saját céljaik elérésében. A képekből és idézetekből plakátok készültek. Harmadik alkalommal célkártyákat készítettünk, melyen szerepelt a nevük, céljuk, részcéljaik, határidő, jutalom, ha sikerül elérni a célt, és egy 21 napos napló, amibe minden nap tudják jelölni, hogy adott napon mit sikerült tenniük a céljukért. Páronként kaptak egy kis ötletgyűjteményt is, hogy akinek semmi nem jut eszébe, az is tudjon valamit írni. A kész célkártyákat felragasztottuk a szekrényajtóra, hogy minden nap tudjuk vezetni a naplót. Ezután felbontottuk a tavaly eltett időkapszulát, és felolvastuk azt a levelet, amit egy éve fogalmaztunk meg saját magunknak. Nagyon tanulságos volt!
Januárban a rövid és hosszútávú céljaink eléréséhez szükséges készségek fejlesztésén dolgoztunk. A test próbatételeként a gyerekek belekóstolhattak a jóga fantasztikus világába, amely sokaknak igen megtetszett. Beszélgettünk nemcsak a testre gyakorolt jótékony hatásáról, de a lélekre vonatkozó gyakorlatokról is, mint a türelem, az alázatosság, a mértékletesség. Első alkalommal és a korosztályuknak megfelelő szinten fegyelmezetten és érdeklődve fordultak a gyakorlatok felé.
Az elme acélozását „labirintus párban” című játékkal tettük, amely szintén megkívánta a türelmet, de fejlesztette a finommotorikát, a téri tájékozódást, és nem utolsósorban az együttműködési készséget. A feladat ugyanis az volt, hogy a párjukat – a kinek a szeme be van kötve-, csupán utasításokkal ki kellett vezetniük a labirintusból. A képek magukért beszélnek, mennyire élvezték a gyerekek a játékot.
Bábozással segítettük a gondolataink kifejezését a „Titkos vágyak” című játékban, ahol nemcsak a saját, de a bábokkal megszemélyesített karakterek titkos vágyait is előadták. Így derült ki, hogy a boszorkány minden eszközzel a királylányt szeretné eltenni láb alól… persze ezt csak viccnek szánták és jókat derültünk a játékon.
A rajzos feladatban a jelenlegi, az öt évvel és a húsz évvel későbbi énjüket rajzolták le a gyerekek, méghozzá azzal a magyarázattal, mit kell tenniük ahhoz, hogy a kijelölt céljukat elérjék. Így mindenkinek megláthattuk a „Legjobb én-jét”.
Rendkívül szórakoztató, élvezetes és mély tartalmakat is felölelő hónapot zártunk januárban. Köszönjük!
A januári tematikánkban benne vannak az újévi néphagyományok, így a disznóvágás, szövés- fonás, varrás.. A Három kívánság mesét is beterveztem, és rongybabákkal báboztam el a gyerekeknek. Nagy sikere volt, meg is beszéltük a tanulságát, lényegét. Boldog Dóri kérdésére, hogy ha jönne egy „Jótündér”, akkor mit kívánnának tőle? Nagyon meghatottak a válaszok, ilyenkor érzem, hogy van értelme a Boldogságóráknak. Ilyen válaszok érkeztek: „A szüleim mindig szeressék egymást, védjük egymást mindenkitől, mama, papa sose legyenek betegek” „legyen sok cicuskám, szeressenek a szüleim, eljöjjenek a barátaim hozzám” „ne legyenek betegek, szegények, szeressék egymást a családom”
A mozgásfejlesztés idején pedig a célba dobást terveztem be, utána pedig erről is beszélgettünk, a nagycsoportosaimmal, kinek milyen érzés volt, amikor betalált a célba, illetve, amikor nem sikerült: „örültem, mikor 2- szer beletaláltam, nem adom fel, újra próbálom” „amikor betaláltam a célba, jót éreztem a szíremben, amikor nem, annak n4em örültem, ideges lettem” „nagyon jó érés volt, hogy be tudtam dobni, szomorú voltam, azt gondoltam, hogy ügyetlen vagyok, de aztán nem adom fel.”
” annak örültem, hogy játszottunk ilyet, ha nem sikerült, újra megpróbálom”
Új év, új év, új esztendő- tele friss energiával, új célokkal!
Meghallgattuk a Van nekem egy álmom, Bagdi Bella gondolatébresztő dalt, és figyelemmel kísértük egymás terveit! Le is jegyeztük egy lapocskára, abban a reményben, hogy meg is fog valósulni, amit tiszta szívvel szeretnénk.
Lelkesítő- A tanulás szeretete erősségmondóka, mely emlékeztet az elhatározásainkra. El is mondjuk sokszor, hogy megerősödjünk általa.
A béke világnapja ihlette galambokat nagy örömmel rajzoltuk, kivágtuk, és mindenki ráírta, hogy mi lenne a leghőbb vágya, hogy jól érezzük magunkat az iskolában.
A világirodalom napján megnéztük a Kaláka együttes feldolgozásában , Weöres Sándor – Az ujjév-!-i mesét, mely ritmusával, vidámságával magával ragadott bennünket!
A kézírás nemzetközi napján nagy élmény volt egymás kézírására rácsodálkozni. Amiként mindannyian különbözőek vagyunk, a kézírásunk is teljesen egyedi. Annyira megtetszett a gyerekeknek, hogy még egy hétig oktatójátékként használtuk.
A világvallások napja is ehhez a témához kapcsolódva, tovább bővítette a sokszínűségünkre való rácsodálkozásunkat. Kiderült a legnagyobb igazság, hogy egy dologban egyformák vagyunk. Mindannyian boldogok szeretünk lenni, és ezt az állapotot létre kell hozni.
Kedvesség, odaadás, egyetértés, béke, szeretet, mind – mind belőlünk kell kiáradjon.
Számtalanszor ajándékozzák meg egymást, apró édességgel, gyümölccsel, rajzocskákkal, könyvjelzőkkel. Öröm látni azt a szeretetet, ahogyan egymáshoz fordulnak.
A magyar kultúra napja megihletett ” szín, íz, hang” segítségével… a székely kürtőskalács, töltelékeskáposzta, székelykapu, népdalaink, néptáncaink népi kultúránk meg is jelentek az alkotásainkon. Tiszta öröm figyelni, amilyen odaadással rajzolnak, színeznek és adják át magukat az alkotás örömének!
Az Orbán Balázsra való emlékezésünk ünnepélyes megnyitója két kislányunk csodaszép népdaléneke által vált szívhez szólóvá. Nagy tisztelettel tartozunk őseinknek, mély alázattal idézzük fel értékeiket, és próbáljuk méltóképpen megőrizni, továbbadni a szellemi kincseket, melyek tőlük származnak.
Hála és köszönet a jó ötletekért, segédanyagokért, hiszen nagy segítség a témák feldolgozásakor. A gyerekek örömteli munkája elégtételül szolgál ezekért.
Túl vagyunk az első féléven, amely során számos közös célt tűztünk ki magunk elé, és örömmel mondhatjuk, hogy ezeket sikeresen el is értük. A félév során kiemelt szerepet kapott az egymás segítése, az együttműködés és az elfogadás erősítése. A közös munka során megtanultuk, hogyan támogathatjuk egymást nehezebb helyzetekben, és hogyan lehetünk figyelmesebbek társaink iránt. A jótékony és közösségépítő foglalkozások hozzájárultak ahhoz, hogy fejlődjön az empátiánk, a felelősségérzetünk és a szociális érzékenységünk.
A félév során több jótékony foglalkozást is megvalósítottunk, például:
Adománygyűjtő foglalkozás: közösen gyűjtöttünk tartós élelmiszert és ruhákat rászoruló családok számára. A résztvevők aktívan bekapcsolódtak a szervezésbe és a csomagolásba is.
Segítő kézműves foglalkozás: saját készítésű ajándéktárgyakat és képeslapokat készítettünk.