A mi csoportunkban autista gyermekek vannak, vannak akik nem beszélnek, vannak akiknek még az öltözködésben, mosdózásban, vagy épp a szociális interakciókban, a játék hevében történt koccanások utáni bocsánatkérésben van szükségük arra, hogy megtanuljanak másképp gondolkodni, cselekedni, érzelmeket kifejezni, egymást megérteni, elfogadni. Minden gyermek más-és más, egy csoda, ezért minden egyes nap egy felfedezés.
A foglalkozások elején nyújtózkodással relexáltunk, „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok..”, majd Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című hónap dalára hegyet másztunk, próbáltunk a kisszékekre felállni és nyújtózkodni, majd táncolni, tapsolni, forogni. Beszélgettünk céljainkról, kinek milyen céljai lehetnek a mi csoportunkban, kinek mi okoz még nehézséget, akik iskolába mennek, mit szeretnének elérni, akik nem voltak ott, nekik mi lehet a céljuk a jövőben. Januárban a céljaink, álmaink elérésével, közeli, vagy távoli kitűzésével foglalkoztunk. Beszélgettünk arról, hogy mennyire fontos, hogy tudjuk mit akarunk elérni és ehhez mit kell tennünk. Megfogalmaztuk a gyerekekkel az egyéni és a csoportunk közös céljait, majd aki szerette volna, lerajzolhatta, vagy kiszínezhette álmát, mit szeretne elérni. Volt olyan álom, hogy buszvezető szeretnék lenni vagy pl. sok barátot szerezni az iskolában, megtanulni cipőfűzőt kötni, megtanulni figyelni, csendben lenni, egyedül étkezni, öltözködni, kibékülni, szabályokat jobban betartani. Ezeket lerajzoltuk, kiszíneztük és kitettük a faliújságunkra.
A foglalkozást egy mackóhetes játékkal zártuk, „alszik, alszik medvekoma, elfelejtett enni ő ma, minket ugyan meg nem kap, aki ügyes elszalad!” és célbadobással. Nagyon büszke vagyok gyermekeinkre, mert ügyesen résztvettek a foglalkozáson, és jót játszottunk, táncoltunk, mozogtunk, és beszélgettünk.

Mészárosné Ádám Andrea
óvodapedagógus, óvodaigazgató-helyettes